Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-19 / 299. szám

« Ahol még más a „szomszéd“ fogalma Húsz éve önálló község örménykút Örménykút területileg valami­kor Szarvashoz tartozott. Csak Korszerűsítik a diákotthont Mintegy ötvenezer forintos költséggel modem, fotocellás automata olajégő berendezést szerelnek fel Tótkomlóson az ál­talános iskolai diákotthonban. Szokolai Sándor középiskolai ta­nár, az ismert festőművész, a kollégium új igazgatója elmon­dotta, hogy az új berendezés le­hetővé teszi azt, hogy a diákott­honban korszerű, villanyboyler- rel ellátott fürdőszobákat ala­kítsanak ki és új konyhát léte­sítsenek. A 100 kis tanyai gyer­mek otthonát ugyanakkor a kép- zőmévészre valló ízléssel teszi esztétikusabbá és kényelmeseb­bé. Tótkomlós környékén külön, ben a körzetesítés utolsó stádi­umában vannak. Az utóbbi években tömegesen szűntek meg a község határában a tanyai is­kolák, melyeknek tanulói ma már a jól felszerelt diákotthon­ban laknak és az osztott tótkom- lósi általános iskolában tanul­nak. Jövőre a pusztaszöllösi ta­nyai iskolát körzetesítik, és an­nak 22 tanulója is a diákotthon­ban nyer elhelyezést. Különvonat nőnapra A IBUSZ és az SZMT az or­szágban egyedülálló kezdemé­nyezéssel lepte meg a szakszer­vezeti aktívákat Március 8., a Nemzetközi nőnap alkalmából ötnapos jutalarnkirándulást szer­vez Prágába. A nemzetközi nő­napot ott töltik a különvonat résztvevői, a megyéből mintegy 280-320 szakszervezeti nőaktí­va. A útiköltséget a vállalatok térítik meg, s a jutáiomkirán- dulást azoknak adják, akik a szakszervezeti és nőmozgaknd munkában kimagasló eredmé­nyeket értek élj égen — se földön nem tudta megtalálni. — Úton van az elnök. Kombi­nál, — mondták az irodán. — Már a harmadik napja úton van. — Mikor várható haza? — Talán holnapra tisztát vál­tani csak előkerül. Holnap va­sárnap. Elő is került. Az öreg Bársony az egykori cséplőgép-szín alatt akadt rá. Éppen a szövetkezet szénapré­sét tekerte, nyikorgatta. Reggel hét óra lehetett A nap már magasan állt. Sugaraival a szín alá is benyilazott, de Takó Illés mégis vizes volt, csupa egy lucsok, mintha mosdás ürügyén harmatban hempergőzött volna meg. Egyébként szálas, kapanyél- sovány ember volt. Az öreg Bár­sonnyal egyívású. Mindene, még az ábrázata is bőkős, szögletes, mintha a táplálkozást csak hír­ből ismerte volna. Holott nagyevő volt, valóság­gal hányta magába az ételt. Szil­vásgombócból huszonöt-harmin­cat, kedvencéből, a barátfüléből pedig akár negyvenet is be bírt kebelezni. Csakhogy — kákabélű volt, ahogy mondani szökés, nem fo­gott rajta az étel. Ráadásul örökké jött-ment, örökké ügy­ködött. így aztán nemhogy a táplálék hasznosítására, de rossz nyelvek szerint arra se maradt ideje, hogy a felesége házastársi igényeinek eleget tegyen. Vizes és lucskos pedig vagy öt-hat kéve nád miatt volt. Még félsötétben, hajnal-perce- net idején vágta le és gyűjtötte kévébe a nádat. Persze, hogy 1952. január 1-én vált önálló községgé. Később, 1909. április 1-én kettévált az északi rész maradt örménykút, a déli a Kardos nevet kapta. Hogy az örménykút elnevezés honnan származik, azt nem tud­nám megmondani, mert örmény nincs a községben, a központban levő kút pedig alig ad vizet. Ezt a kutat 1951-ben fúrták és kezd egyre inkább kimerülni. A községközpant egyelőre még nem jelenti azt, hogy ott valami igazi települést talál az ember. Az 1390 lakosból — ahogy ezt Tusják Mihály tanácselnöktől megtudom — az idép tavasszal száznál alig valamivel többen laktak itt és azóta nem sokat nőtt a számuk. >A lakosság csak­nem 93 százaléka tanyán él, nagyrészük hét dűlő mentén. A központban azonban modern családi házak sorakoznak egy­más mellett és természetesen ott található a tanácsháza, az isko­la, a kultúrház. Templom nincs, kocsma kettő van. A települést kövesét szeli át ,amely ésizakra a Szarvasról Mezőberénybe, dél­re a Szarvasról Békéscsabára vezető útba torkollik. örménykút területe nagy ki­terjedésű. Aki a Petőfi Tsz ma­jorjából a Béke Tsz majorjába el akar jutni, annak mintegy 9 kilométert kell megtennie. A kettő között van a Szarvasi Ál­lami Gazdaság egyik kerülete. Mán a „szomszéd'9 fogalma Ilyen bevezetés után az olva­sók is némi elképzelésre tehet­nek szert Örménykút területi el­helyezkedéséről és azokról a különleges körülményekről, ahogy az emberek élnek. Mert bizony itt egészen más a „szom­széd” fogalma, mint egy város­ban. A távoli tanyákon élőknek elég, ha hetenként egyszer el­jutnak az üzletbe vagy a postá­ra és ivóvízért is kilométereket kell gyalogolniuk. A gyerekeket az iskolába indulás előtt nem bevizezték, persze, hogy valósá­gos záport zúdítottak rá a ne­héz, harmattal teleszivakodott bugák. — Hát te, Illés? — szólította meg az öreg Bársony, ahogy ott a szénaprést tekerte, nyikorgat­ta. — Nem látod? — Hogyne látnám. Azért is szólok. Elvégre... szénaprés ez a masina, te meg te okos, nád­dal eteted. Azzal. De azzal ám, — bó­lintott igen elégedetten Takó. — Mert ezt itt ide izéltem, emezt a... bizgenytűt meg kurtábbra j reszeltem, aztán... Eh! Magas ez ■ neked, hiába is magyaráznám. ! Semmi érzéked neked a techni- • kához, Samu. T- Szóval... kombinálsz. Me­gint kombinálsz. Hát csak kom­binálj. Legalább megint elhúzat- hatjuk a nótádat, ha elkombiná­lod magad. Takó Illés a mellét is kivetet­te, úgy nevetett: — Az én nótámat-e? Azt les­heted. Ez egyszer biztosra me­gyek. Olyan biztosra, hogy... Te, Samu! Tudod te mi pénzt fizet az építőipar a stukatúr nádért? Egy vagyont. És mi a forsza? Egy gép. Ennek a mi gépünknek a testvérpárja. Színről-színre, a saját szememmel láttam. Eltérés, differencia persze van, de azt ki lehet iktatni Az alapelv, a ha­sonlóság a lényeg. Az egyik egyezik. Namármost: egy kis ügyeskedés, egy kis átalakítás, 'ugyebár, és máris másfél ezer forinttal emelhető — per kopo­nya — nálunk az évi jövedelem. (Folytatjuk) arra kell figyelmezteni, hogy vi­gyázzanak, amikor átmennek az úttesten, hanem inkább arra, hogy igyekezzenek és még a sö­tétedés előtt érjenek haza. Az örménykútiak azonban eh­hez szoktak hozzá és a legtöb­ben talán nem is akarnak vál­toztatni rajta. Főleg az időseb­bek, akik a sertés- és marha- hizlalásból, valamint a baromfi­nevelésből évről-évre jelentős családi bevételre tesznek svert. Ök anyagilag itt érzik magukat biztonságban. De a fiatalok, akik az általános iskola befe­jezése után tovább tanulnak és egy kicsit jobban meg’smerked- nek a világgal, a tanyára már nem kívánkoznak vissza. Ami­kor módjuk nyílik rá, a, község központjában építenek házat vagy elmennek máshová lakni. Főként Szarvasra, Kondorosra, Csabacsűdre, ahonnan sokan vissza is járnak dolgozni. Azért nem szabad arra gondol, ni, hogy a tanyasi életnek ha­mar vége szakad. Ha új házak nem is épülnek, a régiek csak lassan tünedeznek el. A szét­szórt tanyák, a nagy távolságok pedig sok költséges feladat megoldását követelik a községi tanácstól. A község vezetőivel a gondokról Brusznyiezkl Andrással, a párt községi csúcsvezetőségének titkárával, Tusják Mihály ta­nácselnökkel és Gábor Mihály vb-titkárral beszélgetek a köz­ség gondjairól. A legfontosabb­nak egy új kút fúrását tartják, mert előbb-utóbb megszűnik a központi rész vízellátása. A vil­lamosítás a külterületen lakók igénye. Négy-öt kilométer sza­kasz van még hátra, ebből most terveznek 1 kilométert. Nagyon várja már a lakosság az építést. Egy-egy családnak csak a kül­ső hálózat 8—10 ezer forintjába kerül, mégis mindegyik szívesen áldoz rá. Persze az az igazság, hogy van is miből. Vásárlásra Is évről évre több jutna, de a pénzt nincs mire el­költeni. Legalábbis a község központjában levő üzletben és italboltban. Mert ma már igé­nyesebbek az örménykútiak iis. Emiatt főként Szarvasra járnak, ha valamit be akarnak szerezni. Ez pedig sok időbe és fáradtság­ba kerül. A Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ feladata, hogy változtas­son ezen a helyzeten. A két tsz és az állami gazda­ság a Mezőberény—Szarvas kö­zötti műút egy szakaszán bonyo­lítja le a szállítások nagy részét Az út — erről meg is győződünk — az évek során tönkrement, itt-ott életveszélyes rajta a köz­lekedés. Már kérték a KPM Bé­késcsabai Közúti Igazgatóságát, hogy javíttassa ki. Reménykedik a tanács, hogy hamarosan eljut­nak ide az útépítők. A község belső útjának a javítására 1972- ben kerül sor. A Békéscsabai Kértészeti és Köztisztasági Vál­lalat kapott rá megbízatást Az igények nem túlzottak. Azzal együtt sem, amit Brusz- nyiczki András még felsorol: Első alkalommal rendeznek csoportos névadási ünnepséget a Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkezet dolgozói. Ma vasár­nap'délelőtt a gyulai Városi Ta­nács dísztermében köszöntik a kis csöppségeket a helyi párt, a tanács részéről, valamint a — Kellene posta — ami most a lanácsháza egyik szobájában van rendes egészségház, takar- mánytápkiadó telep és még va­lami: temető meg ravatalozó. Kellene még két tanterem Sürgető az iskola körzetesítése is, de erről már Dankó Ervin igazgatóval beszélgetünk. Elő­ször is örömmel újságolja, hogy a napközi otthon már megépült, a jövő év januárjában nyitják meg. Ezzel lehetővé válik, hogy az úgynevezett Maginyecz-is- kola fe’ső tagozatú tanulói a kő-ponti iskolába kerüljenek. Kellene azonban még két tante­rem. — A megoldás? — kérdezem. — A községi tanács már elő­zőleg építtetett egy tantermet, műhelyt és a napközi otthon lét­rehozásának a költségeit is vál­lalta. A két új tanterem építé­séhez a megyei tanács művelő­dési osztályától várunk segítsé­get. Ilyen költség meghálál ja egy 1390 lakosú kisközség anya­gi erejét. Azt hszem. így igaz ez. A gyerekek tanításánál? és nevelé­sének a feltételeit pedig itt is éppen úgy meg kell teremteni, mint máshol, ami egyébként nem rossz befektetés. Erinek bi­zonyítására idézem Abonyi Já- nosné pedagógus szavait: — Nagyon szívesen tanítok Örménvkúton. Bámulatos, hogy a szülők menenyire törődnek a gyerekekkel. Érdeklődnek a ta­nulmányi előmenetelük iránt, sok-sok kérdést megbeszélnek velünk. És meg lehet nézni, mi­lyené gondosan, szépen öltözte­tik őket. Az erkölcsi elismerés a szü­lők és az igazgató részéről sem marad el. Sőt. legutóbb a három hónapig tartó szakfelügyelet Is jónak értékelte a tantestület munkáját Több Jut beruházásra is A családok túlnyomórészt a két tsz-bői és az állami gazda­ságból élnek. A két tsz megkö­zelítőleg azonos^területen, 25QP— , 2500 hold szántóterületen gaz­dálkodik. A Petőfi Tsz megbí­zott főagronómusa Gyuricza Zoltán, aki tavaly került ebbe a munkakörbe. Az elnö knyugdíj- ba ment, utódia Tóth István fó- agronómus lett. Az idén bizonyított először. Az eredmények jók voltak: búzából 20 mázsa 4 kiló, kukoricából (májusi morzsoltra átszámítva) 31 mázsa 75 kiló holdanként! át­lagtermést ért el a szövetkezet, ami itt rekordnak számít. Gyuricza Zoltán a sikert a ve­zetés jó összhangjának és a ta­gok szorgalmának tulajdonítja. S ha valakit külön is dicséret il­let, az elsősorban Nyemcsok Pál növénytermesztő brigádvezető és Sznyida Pál technikus, a gép­javító műhely vezetője. Mind­ketten a napokban kapták meg a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozó­ja kitüntető jelvényt. Az eredmény alapján a tava­lyinál több lesz a tagok jövedel­szövetkezet szakszervezete ne­vében átadják az ajándékokat Az I, az. Általános Iskola, va­lamint a román nyelvű általá­nos iskola úttörői vers- s énekszámokkal köszöntik a nyolc kisgyermeket. Nyolc kisgyermek névadó ünnepsége Gyulán me, főként azonban több Jut be­ruházásra. — Mik a terveik? Erre a kérdésre is szívesen vá­laszol Gyuricza Zoltán. — A két tsz közös beruházá­sával épül egy sertéskombinát Sok pénzt elvisz. Az idei ered­ményből már előre vásároltunk egy lánctalpas szovjet rizskom­bájnt, amit ki is használtunk. Betakarítottunk vele 240 hold gabonát, 130 hold saját és az ál­lami gazdaságnak bérmunkában 100 hold rizst Ment, mint az álom. Ajánlom mindenkinek. — Jut pénz másra is? — Igen. Vásárolunk egy önjá­ró gabonaszárítórostát, a ku­korica gépi műveléséhez és be­takarításához növényvédő és ku­korica csőtörő gépet, sőt kukori­ca vetőgépet is. A takarmány — főként a kukorica — termesz­tést kell elsősorban növelnünk. Sokat fog jelenteni a Tisza II. vízlépcső. Ha idejut a víz, 620 hold válik öntözhetővé. Ebédidő a gépműhelyben A Béke Tsz gépjavító műhe­lyében éppen ebédidőt tartanak. Étkezőhelyiségül a villanyszere­lő műhely szolgál, ami éppen­séggel nem mondható sem ké­nyelmesnek, sem higiénikusnak. Pedig ahogy megtudom — van étkezde, csak nincs benne sem asztal, sem szék, sem kályha. A kis villanyszerelő műhely az egyetlen meleg hely az egész épületben, ahol most vagy nyol­cán szoronganak. • Mondják is az emberek: — Bezzeg a tsz-irodákban van bú­tor meg olojkályha is. — Néhány mázsa búza árából itt is be lehetne rendezkedni. Mennyi volt a holdanként! át­lagtermésük? — kérdezem. Bakulya Pál majorgazda csak ennyit válaszol: — Menjen az irodát®, ott majd .megmondják. — Talán titok? — Nem a mi dolgunk a tájé­koztatás. Hát jó. beszéljünk másról. Pél­dául arról, hogy mik még a gon­dok, bajok. Egy kis szünet után Gvuris János szólal meg első­ként: — Én három éve kerültem ide az állami gazdaságból. Most is furcsának tartom, hogy a fez­ben nincs szakszervezet. Kihez fordulhatunk ilyen ügyekben is, mint az étkezde berendezése? Ladnyik György a műhelyve­zető helyettese folytatja: — Régen kérjük, hogy havonta tartsunk műhelygyűlést, ame­lyen vegyen részt a vezetők kö­zül is valaki. Ebben az évben egyszer volt gyűlés, akkor is a bérről vitatkoztunk. Hát miért nem folytatunk eszmecserét a termelésről? Megkérdezhetné tő­lünk, hogyan, lehetne jobban, eredményesebben dolgozni. Ilyen és hasonló kérdések ke­rülnek még szóba, amelyek nem valami kellemes benyomást kel­tenek. Az udvaron óriási a sár és a műhely rendjét, tisztaságát sem lehetne jó példának állíta­ni. Nem ártana rendet teremte­ni. iVem megvalósít­hatatlan igények i A község központja kezd egy­re szebbé és népesebbé válni. Most is van egy-két épülő ház, s ha elegendő lenne az építőa­nyag, talán többen jönnének ide lakni a tanyákról.. Előbb-utóbb mégis csak mindenkinek igénye lesz villanyra, fürdőszobás la­kásra, jó útra, szép üzletre és talán az emberek közelségére is. A község vezetői a jövőt is igyekeznek alakítani, amikor a gondok megoldását keresik. És nem támasztanak olyan igénye­ket a társadalommal szemben, amelyek megvalósíthatatlanok. Pásztor Béla Btmmm 197L DECEMBER 18. 5 \

Next

/
Oldalképek
Tartalom