Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-11 / 292. szám
Az ÁFÉSZ a tagok oldaláról Nemrégiben sajtókonferenciát szervezett a Magyar Rádió a SZÖVQSZ székházéban. Sók kérdés hangzott él, volt mire válaszolniuk a SZÖVOSZ vezetőinek. Szóba kerulit egyebek között, hogy , milyen előnyöket élre% a»t alkS tagja valamelyik általános fogyasztása és értékesítő szövetkezetnek. Mennyi például a vá_ sárláss visszatérítés? A válasz így hangzott: „A vásárlási és értékesítési visszatéri .és az 1967. évi 57 millió forintról mintegy 110 millió forintra növekedett. A vissza építés mértéke azonban nem kielégítő, mert a szövetkeze ak bevételének mindössze két tfaed százaléka. Egy tagra évente csupán 70—80 forint jut átlagosan”. Ha kizárólag ez az előny járna a tagsággal, akkor valóban gyenge volna az érdekel) ség, amely a tagot az ÁFÉSZ-hez fűzi. Kezdjük azzal, hogy hazánk csaknem 3200 helységéből kereken 3000-ben nincsenek másféle boltok, üzletek, áruházak, csak szövetkezetiek. Mindjárt hozzátehetjük, hogy a községekben, a kis településeken és a tanya világban ezután sem lesz jelen az állami kereskedelem. Végeredményben tehát arról van szó, hogy az ÁFÉSZ-ek üzlethálózata nélkül megoldatlan lenne 5,5— 6 millió lakos áruellátása és vendéglátása. Mert igaz ugyan, hogy az ÁFÉSZ-tagak száma 1,6 millió, s ők négymillió emberi képviselnek családjukkal együtt, a szövetkezeti üzletek azonban a körzet minden lakosának rendelkezésére állnak. Ma már a községék megszokott képéhez tartoznak nemcsak a régi építésű, szerény boltocskák, hanem a korszerű üzletek is, a maguk gazdag áruválasztékával, szép kirakatával, neonfényes felirataival, jellegze es emblémájával. A legutóbbi négy évben 166 kisebb-nagyobb áruházzal gyarapodott a szövetkezeti üzlethálózat, összesen 14 220 különféle üzletet, s 7600 vendég-1 löt, cukrászdát, i alboltot tarta-1 nak fenn az ÁFÉSZ-ek. Az or- szág keresike leinti forgalmának 34—35 százalékát a fogyasztási szövetkezetek bonyolítják 1«. Tőlük vásárolja meg a működési területükön élő lakosság az élelmiszerek 85, a ruházati cikkek 60, s a többi iparcikk 75 százalékát. Láiszólag messzire kanyarodtunk attól, hogy miféle előnyükkel is jár az ÁFÉSZ-tagság. Valójában viszont kezdettől fogva arról beszélünk, hiszen ez az j eszköz — a fogyasztási szövet-. kéziét — csak tagjai révén válható t hasznossá, tölthetett be és töltheti be rendeltetését.. „Azonos érdekű emberek önkéntes társulása meghatározott, köze« célok elérésére” —> ez a sző. ve kezet. Legfőbb előnyei pedig semmiképpen sem visszatérítésnek, vagy másnak nevezett Eo-; rmtekfcal mérhetők, hanem azzal, hogy eleve megszabott céljait mennyire és hogyan valósította, valósítja meg. Fokozatosan csökkenteni, majd megszüntetni a különbséget a vára« és a falu lakóinak élet-, körülményei között: alaptétele ez egész politikánknak, amelyben igen fontos feladai ok hárulnak az ÁFÉSZ-akre is. Nem csupán az áruellátás és a vendéglátás üzlethálózatának bővítése, színvonalának korszerűsítése révén, hanem különféle egyéb szolgáltatásokkal is. Ennek felsorolása hosszadalmas lenne, érjük be néhánynak a megemlítésével. A falun élő munkások, alkalmazottak és termelőszövetkezeti tagok, de ugyanúgy a népgazdaság azempontjából nagy jelentőségük van a háztáji- és a kisegítő gazdaságoknak. Az ÁFÉSZ-ek különféle szolgáltatásokkal sokat tesznek a háztáji állattartásért és a piacra szánt termékek értékesítéséért. Negyven keltetőállomásuk 18 millió naposáilaitot keltetett, de ezen felül is elad.ak további 12 milliót. Tavaly 1250 eláruósí tóhelyen 130 ezer tonna szemeakeveIasztáSl rendszert vezessenek be Indiában. A mohamedán vezető réteg és az angolok érdekei találkoztak. Az Aga Khán—Minto meg. egyezés nyomán az alkirály és egy lord Morley nevű brit kormánymegbízott Indiában olyan választási és képviseleti rendszert dolgozott ld, amellyel intézményesítették — de egyben el is torzították •*- az indiai belső feszültség jellegét. A tényleges, igazi ellentét persze az osztályok között húzódott. Az egyik tartományban hindu parasztok és mohamedán földesurak, a másikban mohamedán parasztok és hindu földesurak vagy kereskedők között. A Morley—Minto megegyezés átvágta az osztályharc természetes választóvonalait és új, mesterséges fronitvonalat húzott. A vall á'közösségi megoszlás mindkét oldalon keserűséget és fanatizmust táplált, vallási mederbe terelte azokat; a szenvedélyeket, amelyek egyébként az osztályharcban robbantak volna üti. Az angol közigazgatás tehát szervezett formát adott a vallási ellentéteknek és ennek megfelelően nagy örömmel üdvözölte, amikor megalakult a mohamedán uralkodó osztálvok politikai szervezete: a Mohamedán Liga. Lady Minto, az indiai alkirály neje, aki könyvet írt férje „uralmának” történetéről, feljegyzi, hogy az illetékes angol tisztviselő hogyan számolt be az alkaréiynak a Mohamedán: Liga megalakításáról. „lmom: kell néhány sort Excellenciód- ■ nak arról, hogy ma Igen nagy • dolog történt. Olyan diplomáciai S húzás, amely hosszú évekig ha- j tással lesz Indiára és az indiai • történelemre. Nem kevesebb: történt, mint az. hogv 62 millió: embert — a mohamedánokat — ■ visszatartottunk attól, hogy csat- > lakozzanak a lazító ellenzékhez : — a kongresszushoz”. A brit gyarmatosítás taktiká- I ja tehát megteremtette azt a po- : lítikai szervezetet. amely az: ős ztályellen tétek eltorzításéval: vallásközösségi alapon tömöri- 5 tette a mohamedán tömegeket: és egyben eszköze volt a fügéét- jj lenaégi mozgalom megosztása-; nak. A Mohamedán Liga a ké- 5 sőbbi Pakisztán vezető politikai jj pártja lett Az angol taktika ily : módon már negyven évvel 8 j pakisztáni állam megszületése ■ előtt létrehozta India későbbi ■ kettészakításának politikai alap- • ját És ami ennél is fontosabb: j „megszervezte a gyűlöletet”, a: két val’ási közösség, a hinduk j és a mohamedánok között. Gömörj Endre « Következik: Keresztelő Camb- • ridge-ben) * rék- és egyéb ipari takarmányt adtak el a termelőknek. Ez a mennyiség az idén 200 ezer tonnára növekszik. Sok helyen bevezették a takarmány házhoz szállítását. Számottevően fejlesztették az ÁFÉSZ-ek az utóbbi években sütőipari tevékenységüket. Keréken 80 szövetkezeti pékség javí.ja már a kenyérellátást, önállóan és a mezőgazdasági tsz-ekkel közösen 25 húsfJldól- gozó üzemet tartanak fenn. Bizonyos, igen keresett cikkekből — betonáruik, faipari termékek, fedéllemez stb. — évről évre nagyobb mennyiséget gyártanak és hoznak forgalomba. A fogyasztási szőve kezetek szolgáltatásának értéke egyébként 75 százalékkal növekedett 19G7. évhez képest. Különösen biztató haladás következett be a kereskedelmi szolgáltatásokban. Az 578 ÁFÉSZ körül 172 szervezte meg az élelmiszerek, 300 pedig az iparcikkek túlnyomó- részt ingyenes házhoz szállítását, összesen hétezer bol ban nyújtottak olyan szolgáltatásokat, mint a ruhanemű-javítás. a ruhaigazítás és a harisnyaszem- felszedés, Mindeme&lett vannak olyan engedm ények és kedvezmények, amelyeket kizárólag tagjaiknak nyújtanak a fogyasztási szövetkezetek. Ezek közé tartozik például a részjegy utáni részesedés, amines az összege az 1967. évi 13 millió forintról 46 millióra nőtt. Maga a részjegyalap országosan 200 millió volt, az idén pedig 600 millió. A növekedés 85 százaléka, 350 millió forint, tavaly és ebben az évben következett be. A tagok szövetkezetük iránti bizalmának maggyőző megnyilvánulása, hogy számos ÁFÉSZ-ben jegyeztek úgynevezett célrészjegyeket, különféle közérdekű célok megvalósítása érdekében, amelyeket eméikül nem, vagy csak évekkel később érha nőnek el. Terjed a tagok anyagi közrtműködésénejk új formája, a tagok által a szövetkezetnek nyújtott kölcsön is. Az ilyen kölcsönök összege már 90 millió forintra tehető. A fejlődés arról tanúskodik, hogy a tagok nem csupán a vásárlási vissza építéssel mérik érdekeltségüket a szövetkezet működésében. Mindenütt, ahol a fogyasztási szövetkezet vezetői komolyan veszik a tagok tulajdonosi szerepé, tapasztalható, hogy a társadalmiak mellett gazdasági erőforrások is bővebben. táplálják a szövetkezei. G. P. A „végösszeg“ a mérvadó A szocialista humanizmus következetes forradalmi proletár szellemi magatartás, amely a világ minden elnyomott dolgozójának a felszabadítását és az emberi személyiség igazi szabadságának kivívását tartja a legfóüb célnak. Társadalmunk alapelve, törekvése, egész tevékenysége humánus, emberiességtől áthatott. Kifelé reális alapokon állhatatos küzdelmet folytat a háborús erők ellen, elitéli az agressziót, a faji megkülönböztetést, a kizsákmányolás bármilyen formáját és erkölcsi, anyagi támogatást nyújt a gazdaságilag elmaradott, bajbajutott népeknek. Befelé is ezernyi gondot vállal magára. Elsősorban azzal, hogy igyekszik mindenkinek munkát, biztonságos és egyre javuló megélhetést teremteni. Segíti azokat, akik különböző okok miatt nehéz helyzetbe kerülnének. Többek között szociális otthonokat, gyermekintézményeket létesít és tart fenn. De a nyugdíj, a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, az ingyenes orvosi és gyógyszerellátás, valamint egy sor más juttatás, mind-mind az emberek javát szolgálják. Nem szabad azonban megfeledkezni arról; ennek a sokirányú törekvésnek a megvalósításához az üzemekben, gazdaságokban, intézményekben nap-nap mellett meg kell teremteni a feltételeket. Jut- ♦atni csak abból az értékből lehet, amit megtermelünk. Es minél nagyobb ez az érték, annál több osztható belőle. A társadalomnak sem mindegy tehát, hogy ki hogyan teljesíti a munkakörével, beosztásával járó feladatokat, milyen mértékben járul hozzá a nemzeti jövedelem gyarapításához. Egy-egy vállalat, gazdaság, intézmény eredményes munkája az egyénektől és azok összehangolt munkájától függ. Ebben — mint azt sokszor mondjuk — főként a különböző rendű és rangú vezetőknek van fontos szerepük. Többet tehetnek, magasabb munkabért is kapnak. Ám, akik képtelenek eleget tenni a kötelességüknek és egyéni önző érdekük miatt mégis vállalnak valamilyen vezető beosztást, gá- tolák társadalmunk legnemesebb törekvéseinek a megvalósítását. Sőt azok is, akik ilyen feladatra hozzá nem értőnek megbízatást adnak. Ha a műhely, az üzem, a gyár, a vállalat valamilyen szintet elér, a megbízók sokszor megnyugtatónak tartják. Azért „valamit mégis csinál'*’ — érvelnek. A „végösszeg” vizsgálatánál nem veszik figyelembe az „elérhetőt”, megtűrik a „valamilyen” szintet is. Humanizmusra hivatkozva „nebán tsvi rágnak” kiáltanak ki egy embert, még akkor is, ha általa az előállítható értéknek csupán egy része válik valóságos értékké és közben tízezrek vagy milliók pedig láthatalanul elvesznek. Az egyéni vagy csoportérdekek nem bujtathatók a szocialista humanizmus leplébe. Az embers édességgel összeegyeztethetetlen lenne, h* például a tudatos kártevők büntetlenek maradnának. Meg kell véd mi velük szemben a társadalmat. Nem szenvedhetnek „milliók, egyért.” De a nem szándékos, a hozzáértés hiányából eredő kártevés sem pártolható, még ha annak eléggé burkolt is a formája. A következménye azonban aligha hátrányosabb, hiszen mindkettő egyformán a humanizmus céljainak a megvalósítását gátolja. Hogyan lehet az életkörülményeket javítani, a szociális és egyéb juttatásokat növelni egyhelyben topogással? Miből jut fejlesztésre, korszerűsítésre, ha a „végösszeg” nulla vagy alig valami? Aki tehát bármilyen szinten megbízatást, feladatot vállal, bizonyítson. Ha nem, kerüljön olyan munkakörbe ahol eleget tud tenni a kötelességének és hasznot hajt a társadalomnak. A vezetői munkakör nem valamiféle kiváltság hanem az arra alkalmas emberek szolgálata. Ameddig képesek rá. Elsősorban legyen mindenki önmaga bírája de azok se maradjanak a háttérben akik a megbízatást visszavonhatják. Ez a szocialista humanizmus követelménye. Pásztor Béla Javul az ország: energiaellátása A szegedi szénhidrogén medencében pénteken részlegesen üzembehelyezték a Szánkról átbiztositasi ÉS önsegélyző csoport MINDEN MUNKAHELYEN telepített — ott ideiglenesen működött — gázüzemet. A szanki mezőn ugyanis új korszerű üzem felépítésével feleslegessé váltak a provizórikus berendezések, amelyeket Algyőre szállítottak. Algyőn több úgynevezett szabad kutat képeztek ki, amelyek együttesen napi több mint egymillió köbméter földgáz termelésére képesek. Ezeknek a kutaknak a „termése*’ előbb gyűjtő- állomásra kerül, ahol kiválik a gazolin és a gáz a Szánkról Szeged határába „átültetett” üzembe kerül, de még 99 atmoszféra nyomással. Itt megfelelő szeoa- rálással a nyomás lecsökken 50— 55 léekörre és a gáz most már egyenesen az országos távvezeték-hálózatba jut. Pénteken, az üzem behelyezés; naoján mintegv 700 000 köbméter gázt továbbított a hősies munkával, rekord idő alatt felszerelt üzem az országos hálózatiba. A jövő hét elején már teljes lesz a termelés, meghaladja a napi egymillió köbmétert. (MTO mimmsss 3 1S7L DECEMBER 11^
