Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-10 / 291. szám

Előtérben a sertéstenyésztési és gépesítési beruházások az állami gazdaságokban A gazdaságirányítás új rend­szerével a mezőgazdasági nagy­üzemek vezetői teljes önállósá­got kaptak. Nyilvánvaló, hogy különböző döntések meghozata­lánál a saját üzemük érdekeit tartották szem előtt egy-ogy beruházásnál tehát azt, hogy ha majd termelná kall, minél na­gyobb nyereséget érjen él. Fi­gyelembe vették a sajált termé­kük iránt megnyilvánuló piaci helyzetet s az anyagi érdekelt­Az állami segítség mellett döntő szerepe volt a saját alap­pal való önálló gazdálkodásnak, éppen ezért a legtöbb helyen új beruházások megvalósításá­ra törkedtek. Az utóbbi évek­ben és az idén jelentősen meg­nőtt az az összeg, amit építke­zésre, jobban inkább szakosí­tott sertéstelepek építésére köl­töttek. A gépi beruházásoknál ezzel párhuzamosan egy egészséges speciális folyamat kezdődött eü. tgy a mezőhegyesi, a hidas­háti, a felsőnyomási és az Oros­házi Állami Gazdaságban komplett gépsorokat vásároltak. Ezekben az években szinte két területre szorítkozik a mezőgaz­dasági nagyüzemek beruházása: sertéstelepekre és gépek vásár­lására. Lényegében mindkettő elkerülhetetlen, azonban a ser­téstenyésztő épületeknél, az építkezésnél sok hiba mutatko­zik. így elhúzódik a beruházás, szinte napról-napra változnak, nőnek a költségek, az anyag­árak. így aztán megtörténik az is, hogy a tervezett egy hízófé­rőhelyre eső költség nagyon megemelkedik. Mezőhegyesein a 11 ezer 186 férőhelyes beruhá­zás a 103 millió 836 ezer forint helyett 167 millió 625 ezer fo­rintba kerül. Vagyis az egy hízóférőhelyre eső költség 14 ezer 975 forint. A költségtöbblet a beruházási igény változásából, az építési anyag beszerzési költségemelke­déséből, az alvállalkozó maga­sabb vállalási összegeiből és a tervezettől eltérő anyagfelhasz­nálásból ered. 1971-ben Csongrád megye ál­lami gazdaságaiban 167 millió 715 ezer forintot ruháznak be, Békés megye állami gazdaságai­ban pedig 290 millió forintot Mindehhez a saját forrás főosz­tályi átlagban 40,5 százalék, az állami támogatás 36,6 százalék, a hitel pedig 22,9 százalék. Az idén a sertéstenyésztés épületei­re Csongrád megyében 117 mil­lió forintot a forrólevegős lu- eemaszárítók építésére 8 milli­ót egyéb beruházásokra szintén 8 milliót, lakásépítésekre pedig 3 és fél milliót költenek az álla­mi gazdaságok. GéDek beszerző sere 30 és fél millió jut Ez aránylag nem is olyan sok. Békés megyében sertéste­nyésztő épületekre 169 milliót —■ és ami örvendetes, szarvasmar­ha-tenyésztő épületekre 5 mil­liót —, mezőgazdasági gépek beszerzésére 64 milliót költenek. Az egyéb beruházásokkal össze­sen 290 miliőt Mindezek gondolkodásra kész­tetik az állami gazdaságok ve­zetőit, hiszen felelősek egy-egy nagyobb beruházásért is a gaz­dálkodás mellett A tapasztala­tokból leszűrhető, hogy az elap­rózott il'etve szétforgácsolt épí­tési beruházások helyett inkább az integráció felé törekednek és jobban kihasznál iák a társulás­ban reilő előnyöket. így a gaz­daságoknak és a népgazdaság­nak is jobb. Sz. L. I. Az ÉVM és a szakszervezet tanácskozása Csütörtökön az Építők Szak- szervezete székhazában Bondor József építésügyi és városfej­lesztést; miniszter és helyettesed valamint Gyöngyösi István fő­titkár és a szakszervezet veze­tői kölcsönösen tájékoztatták egymást az építő- és építő- anyagipar ez évi várható teljesítéséről Megállapították, hogy a szocialista munikaver- sany 1972. évi célkitűzéseiben fokozott hangsúlyt kap a minő­ség további javítása, a határ­idők betartása és az ezekhez vezető legfontosabb esdköz, a munka hatékonyságának fej­lesztése. (MTI) Visgfia pedig a Visztula lengyel neve — igaz, ők másképpen írják, a kiejtés azonban ez. A Viszlát, Viszla! — jegyében telt az utolsó napunk Krakkóban. Lengyelországtól búcsúztunk, amikor a Varsót is, Krakkót is átszelő folyótól búcsúztunk. Előbb azonban még jártuk a várost. Krakkó ugyanolyan sok régi épületet kínál látnivalóul, minit a főváros — de itt valóban régiek a házak. A németek mindent aláaknáztak ugyan, felrobbamaniok azonban már nem sikerült, mert Konyev marsall csapatai nagy véráldo- zaitta! bár, de rendkívül gyor­san felszabadították a várost. Ezért a krakkóiak díszpolgárrá választották a marsallt — min­den évben megjelenik a város felszabadulásának ünnepén — s virágokkal róják le kegyele­tüket a szovjet hősök emlék­művénél. A piactéren, virágárusokra, galambok hadát etető gyere­kekre néz a Mária-templom két, különböző magasságú tornya — úgy tartja a legenda, azért nem egyformák a tornyok, mert építésében versengett egymással két testvér. A to- ronyáblaikból befejezetlen dál­iáin jelzi óránként, félóránként az időt — a mad kürtös ugyan­ott hagyja abba a szignált, mint hétszáz évvel ezelőtti őse, akit kötelessége teljesítése köz­ben ölt meg tatár nyíl. A tér középső, árkádos épü­letének emeletén a krakkói nemzeti múzeum egyik kiállí­tása: szép Dembdriszki-portre A tavalyinál több, a vártnál azonban jóval kevesebb cukorrépát termeltek a gazdaságok Kampány végén a Sarkadi Cukorgyárban * emlékeztei 1848—49 magyar— • lengyel kapcsolataira, s hatal-! más Jan Matejko-alkotások bd- f zonyítják a lengyel történelmd festészet magas színvonalát. Matejkonak egyébként külön múzeuma is van Krakkóban, hajdani lakóházában gyűjtötték össze egykori használati tár­gyait, festőállványát, palettáit, sok tucat kisebb méretű képét s azokat a ruhákat, páncélokat, használati tárgyakat, amelyeket történelmi tablóihoz modellnek használt. Két különlegessége is volt ott- jártunkkor a régi utcáknak. Az előbbi talán asak a magyarok­nak volt szokatlan: piaci áru­sok konflison vitték eladni a gyümölcsöt, baromfit, káposz­tát. A másik az őslakosokat is meglephette: Kopemikuszröl forgattak filmet a városban e ehhez olyan tökéletes díszlete­ket építettek egyik-másik szűk utcába, valamilyen jellegzetes épület elé, hogy karnyújtásnyi távolságról sem lehetett meg­különböztetni a fa-, meg vá­szontéglát, műanyagból préselt követ az igazától. Azután már valóban csak pillanataink maradtak. Ide-oda kapkodtuk az utcán, tereken a fejünket, hogv itthon majd minél többre emlékezzünk, hogy minél tovább maradion meg bennünk az itt tölitört napok ezernyi látmvialója. Volt, aki még egvszer kiszaladt a Visz- tula-partra. Hogv ott búcsúz- ■ hasson vaNme^nyiünk nevében: i Viszlát, Viszla! Tavaly egy gépkocsdbillentő- ürítő volt a Sarkadi Cukorgyár­ban, az idén már kettő van. Ta­valy csak mintegy ötezer vagon cukorrépát szállítottak a gyárba gépkocsin, az idén viszont 9 ezernél is többet. A nagyobb rész azonban vagonban érkezett és az összes beszállított mennyi­ség elérte a 19 700 vagont, ami 1600-zal több a tavalyinál. A múlt évben az ár- és belvíz okozott nagy terméskiesést, az idén az aszály rontotta az ered­ményt. De valamivel nőtt a ter­mőterület és 2,4 százalékkal magasabb a cukortartalom. Több lesz tehát a cukor, bár — ahogy Mátyási János igazga­tótól megtudom — az ország 11 cukorgyára közül csak Sarka­don. Másutt a termőterület csökkenése miatt kevesebb. — Érdemes-e cukorrépát tér. meszteni? — kérdezem Mala- tinsizki György főmérnöktől, áld így válaszol: — Nemcsak érdemes, hanem kell is. ötéves tervünk 1975-re az egy főre jutó cukorfogyasz­tást 39 kilóban határozza meg, ami 4 kilóval több a jelenlegi­nél. (Szorozzuk meg a 4-et 10 millióval!) Különben a magyar cukor keresett exportcikk is, piaca hosszú évekig lesz. — De hát a gazdaságoknak azt kell termeszteniük, ami számuk­ra kifizetődő. Nem áll ez a cu­korrépára is? — Az eddigi és a folyamat­ban levő központi intézkedések azt a célt szolgálják, hogy a cukorrépatermesztés nyereséges legyen. Persze a gazdaságoknak nem* lehet a sültgalambot vár­niuk. Bármilyen növényről is van szó, csak akkor hajt hasz­not, ha magas az átlagtermés. — Milyen segítséget nyújt eh­hez a cukoripar? — Lehetővé teszi a komplex- gépesítést. De van más is. A Bé­kés megyei Növényvédő Állomás már előbb kidolgozta a cukor­répatermesztés igen jó módsze­rét és azt a gazdaságoknak ki­adta. Ennek alapián a füzes­gyarmati Vörös Csillag Tsz és az eleki Lenin Tsz például 250 mázsa holdankénti átlagtermést ért el. Nem sokkal maradt mö­göttük a békéscsabai Lenin Tsz, a Hidasháti Állami Gazdaság és több más mezőgazdasági üzem sem. képest több cukorrépa érkezik aj gyárba, de a 10 700 vagon mégj a kétharmadát sem teszi ki a néhány év előtti 30—32 ezer va­gonnak. Ennyi a kapacitás, sőt még több. Ha a feldolgozott mennyiség kevesebb, a cukor- gyártás megdrágul, mert az ál­landó —• amortizáció, eszközle­kötési járulék, karbantartási — költség egy vagonnál annyi, mint 32 ezernél. — Lehet-e a cukorgyártásnál a gazdasági eredményt javítani? Malatinszki György úgy véli, hogy ez csak korszerűbb techno­lógia alkalmazásával érhető el, amire megvan a törekvés^ Az sem mindegy persze, hogy a technológiai fegyelmet betart­ják-e a dolgozók vagy sem. Emiatt azonban, nincsenek nyug­talan percei. — Nálunk nagyobbrészt olyan törzsgárdatagok dolgoznak, akik a szakmájukat és a gyárat egy­aránt szeretik. Olyan bérrend­szert is alakítottunk ki, amely mindenkit jó munkára ösztönöz. Persze az idényt a karbantartás előzi meg. Hogy ezt hogyan hajtották végre mutatja, hogy a gyártási időszakban eddig egy alkalommal sem volt üzemzavar — mondja elégedetten a főmér­nök. Valamit valamiért. Ebben a gyárban a dolgozókról való gondoskodás sem marad eL Amint évek során a gyár bővült, műhelyrészenként egyidőben létesültek fürdők, öltözők. Fok- ról-fokra megszüntették a ne­héz fizikai munkát is és kedve­zőbb munkakörülményeket ala­kítottak ki. Molnár József szb-titkár jog­gal büszke arra, hogy a munka- versenyben 559 taggal 28 brigád érte el a szocialista címet, közü­lük néhány lö-szer, 11-szer, 12-szer is. Nagy gondot fordíta­nak a vezetők az újítómozga­lomra. melyben a gyár az ipar­ágon belül évek óta kiemelkedő sikert ér el. — Hány újítási javaslatot ad­tak be az idén a dolgozók? — Csaknem 150-et, mélybő! vagy 70-et már el is fogadott a gyár. Sok a munkavédelmi jel­legű, a többi újítás gazdasági, eredménye pedig néhány millió forintot tesz ki — válaszol Mol­nár József, s örömmel közli még, hogy 15 arany-, ezüst- és bronzjelvényes újító dolgozik a gyárban. Az ipar — bízva abban, hegy a mezőgazdaságtól évről évre több cukorrépát kap — az adott lehetőségen belül növeli a ka­pacitását. Sarkadon két év alatt 86 millió forintot fordítanak fejlesztésre, az elavult gépek, berendezések kicserélésére. A gépek folyamatosan érkeznek és 1973-ban már 33 ezer vagon lesz a kapacitás, a napi cukorrépa­feldolgozás pedig a jelenlegi 226-ról 285 vagonra nő. Oj, 37 méter magas mészkemence épül a jelenlegi helyett, amely mé­reteiben majd megfelel a köve­telményeknek. A mezőgazdaságon a sor, hogy a szerződött terület, főként pe­dig az átlagtermés növelésével biztosítsa a 33 ezer vagon cukor­répát. Ne le—an szükség cukor­ból behozatalra, hanem inkább mi adjuk el a felesleget jó pén­zért más országoknak. Egy-két nap és a Sarkadi Cu­korgyárban vége a kampánynak. Kétezernégyszáz vagonnál vala­mivel több cukor készül. Bizony kétszer ennyi is gazdát találna. Pásztor Béla Új Önfőzőfürf Kőszigeten Mindezekről azért érdemes be­szélni, mert bár a tavalyihoz Gyométól mintegy 6 kilomé­terre északra a MÁV kőszigeti vasúti megállója környékén 3000 holdas öntözőfürt kialakításán fáradozik a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság termelési üzeme. Ez az öntözőfürt a Hármas-Körös duzzasztott vizét hasznosítja a körösladányi magas vezetésű öntöző főcsatorna fővízkivételi művének segítségével. A munkálatok során a Vízügyi Igazgatóság 3. számú Főépítés­vezetőségének dolgozói 35 ezet köbméter földet kotortak ki és ebből 25 ezer köbmétert terítet­tek el a csatornák partjain föld- munkagépeikkel. Megépítettek 7 műtárgyat, melyekhez 50 köb­méter alapbetont. 180 köbméter vasbetont és 200 köbméter ter­méskövet dolgoztak be. Ezt @ munkát a Vízügyi Igazgatóság gyomai főépítésvezetőségének: dolgozói végezték. Üzemel a kevermesí szakosított sertéstelep '(f*? ZK*»**#*, ■■****■«* f y Danisé Győző Három év alatt épült fel a kevermesi Lenin Tsz szakosított sertéstelepe. A közös gazdaság saját erőből 17 millió forintot fordított az épít­kezésre, a többit különböző támogatás formá­jában az állam nyújtotta. A beruházás előrelát­hatóan megközelíti a 36 millió forintot, melyet annak idején 29,2 millió forintra terveztek. A telep elkészült, még néhány épületben a tech­nológiai szerelés hátra van. A telep üzemre kész részeit átadták rendeltetésének, így a fiazta(ók­ban rövidesen elválasztják az első malac-nem­zedéke*. Erről a sertéstelepről jövőre 4—5 ezer, 1973-tól pedig évente 7 ezer hízott sertést adnak a felvásárlónak, (Fotó: Márton)

Next

/
Oldalképek
Tartalom