Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-07 / 288. szám
Kimagasló termelési eredmény a BIBI V gyulai gyáregységében A Budapesti Bútoripari Vállalat Gyulai Gyáregysége éves termelési tervét értékben már eddig jelentősen túlteljesítette, s év végéig várhatóan eléri a 70 millió forintot. A. termékek minősége az elmúlt évekhez hasonlóan, kifogástalan, reklamáció nem volt. A nyereség előreláthatólag jóval meghaladja majd a tervezettet, s a gyár 25 éves fennállása óta a legmagasabb lesz. A kimagasló eredményt elsősorban jobb munkaszervezéssel érte el a gyár. A dolgozók egész évben nagy gondot fordítottak a takarékosságra. Továbbra is ösztönzőleg hatott a már korábban bevezetett műhelyelszámolási rendszer. Eszerint a műhelyek és a segédüzemek minden hónap elején megkapják a termelési, valamint az anyag- és bérgazdálkodási tervet. A termelési terv teljesítése esetén a dolgozók — a műhelyekben történő elbírálás alapján — prémiumban részesülnek. A jól szervezett munkának, a dolgozók törekvésének köszönhető, hogy egész évben nem volt túlóra. Elősegítette a termelést, hogy a gyárban az évek során egyre kedvezőbb munkakörülményeket alakítottak ki. Legutóbb a műhelyekben a munkapszichológiai javaslatok alapján bevezették a színes falfestést is. A biztonsági előírások fokozottabb betartásával és rendszeres munkavédelmi oktatással elérték, hogy a balesetek és a kiesett munkanapok száma a korábbi évekhez képest, felére csökkent. Sem halálos, sem csonkulásos baleset nem fordult elő. Gondot fordítanak a munkaversenyre is, amit negyedévenként értékelnek. A gyárban 18 szocialista brigád van, közülük jó néhány többszörösen elnyerte már a megtisztelő nmet. Az első háromnegyed évben Felföldi Fe- rencné 7-szeres szocialista ifjúsági brigádja érte el a legjobb eredményt. A gyáregység az év elején benevezett a Szocialista gyár cím elnyeréséért folyó versenybe. ,Az első háromnegyed évi értékelés alapján a vállalat kilenc gyáregysége között a harmadik lett, a IV. negyedévben azonban további eredményekkel javította az esélyeit. Meg kell említeni még, hogy a dolgozók élenjártak a véradásben is. A gyáregységben minta Vöröskereszt-alapszervezet működik és sokan többszörös véradók. 22 tagú munkaközösség írja Vésztő és Mezőberény monográfiáját Megyénk két nagyközségében, /észtőn és Mezőberényben készül monográfia. Az 500—500 ol- dalos helytörténeti kiadványt 22 tagú munkaközösség írja. Történelmi hűséggel, sok levéltári adat felhasználásával mutatják be Vésztő és Mezőberény sajátos fejlődését Mezőberény például 1973-ban ünnepli fennállásának 250. évfordulóját A jubileumra elkészül a kiadvány, amely bemutatja a falu magyar, német és szlovák nemzetiségi lakossága hogyan élt és él együtt, milyen volt népi kultúrájuk, néprajzuk, történelmük. Külön figyelmet fordítanak a szerzők Petőfi Sándor mezőberényí kapcsolataira. Vésztő Árpád kori település. Különösen agrármozgalmai híresek. Itt tartották annak idején az első földmunkás-kon gresz- szust s számos más esemény színhelye volt a gazdag múltú Viharsarokban. A kötetek szerzői között neves történészek, néprajzkutatók, levéltárosok fáradoznak azon, hogy a monográfiával méltó emléket állítsanak Vésztőnek és Mezőberénynék. laCIIMNlftt & Rouge műsorát hirdeti szecessziós — ma újra divatos — betűkkel, óriási arányú nőalakokkal, egy fáradt színű cseh plakát Manes hajdani kiállítására hívja fel a figyelmet. El bűvöltem lép plakáttól-plakátig egy feketeruhás, feketehajú, fekete szemöldökű lány. Mi is jócskán ámu- lunk. Az emeleten mai lengyel plakátok. Egyszerűek, kevés formával, színnel alkotta meg őket a művész. Talán ezért is annyira figyelemkeltők. Az utolsó másfél évtizedben a lengyel plakát — világmárka. Csatangolások Zosiával Zosiával a Nagyszínház pénztáránál ismerkedtünk meg. A Halkát játszották aznap este s mert ő is oda készült, segített a jegyváltásban. Aztán — mivel a kezdésig volt még néhány negyedóra — felajánlotta, hogy kalauzolni fog az Övároson. Gyors kávét ittunk a gyertyavilágos Krokodil eszpresszóban, végigszaladtunk egy pincetárlaton, egy kirakat televízióján bekukkantottunk egy futballmeccs forgatagába. Az első pillanatban különösnek tűnt, hogy mennyire lassúak a játékosok. — Hát persze! — nevetett Zo- sia. öregfiúk játszanak. Magyar- országon ilyet nem közvetítenek? Azt hiszem nem. Pedig nem volna rossz újra látni Bozsikot, Hidegkútit s a többieket™ — Most pedig elmegyünk egy régiségboltba — invitált kísérőm és feltárult előttem egy egészen különleges birodalom. Néhány négyzetméteren évszázadok zsebórái, rézkarcai, evőeszközei, bútorai adtak egymásnak találkozót. S ikonok, szobrocskák, ékszerek, tálak, serlegek. Az árak változóak: a százötven-zlotys régi térkép és a harminchatezer-zlotys reneszánsz üvegpohár között bő a választék. — Nem jár túl nagy ráfizetéssel egy ilyen üzlet? Zotsda a pénztárnál érdeklődik. — Azt mondják, nem. Ma több mint ötven vásárlójuk volt, egyikük hatezerötszáz zlotyért vásárolt... azért a fiatalabb nemzedék inkább csak bámészkodni jön ide. Jó lenne még maradni, de hát a színházból nem késhetünk el. Ez a hatalmas épületkombdnát — színházi múzeum, könyvtár s néhány klub is működik benne — szintén régi—új. A háború viharából romhalmazként került ki, óriási anyagi áldozattal sikerült eredeti állapotában megnyitni. Belül minden csupa márvány. Tágas folyosók, lépcsők, társalgók. Uralkodó színek a fehér és szürkéskék. A nézőtér mennyezete sok-sok körkörös formájával a világmindenséget idézi. Az előadás gyönyörű. Moni- uszko operáját — a Halka Lengyelországban körülbelül azt jelenti. mint nálunk a Bánk bán — a megérdemelt komolysággal, tisztelettel éneklik — játsszák a művészek. A közönség forró elismeréssel fogadja a produkciót. A magyar nézőt sem zavarja, hogy ismeretlen nyelvű a szöveg —a zene átsegít ezen a korláton. — Köszönöm.Zosia. Szép este volt. Do widzenia! Viszontlátásra... Daniss Győző Akik as újságot eljuttatják as előfisetőkhos Kubinczki Vilmosné, a Kulich- lakótelep egyik kézbesítője számolja a lapokat Téli hajnal. Az utcák párás ködéből csak a neonfélyes ívlámpák villannak ki. Csend mindenütt bár néha egy-egy távoli vonatfütty megtöri, de aztán ismét némaságba borul a város. öt óra sincs. Vannak, akik még az igazak álmát alusszák. Néhány perc múlva mégis mozgást iátok. Egy kerékpáros lámpájának fénye szeli át a ködöt aztán még egy... A koránkelők munkába indulnak. Talán sokan nem tudják, hogy a hírlapkézbesítők is ezek közé tartoznak. Pedig ilyen korán kezdenek Békéscsabán, az 1-es számú postán. Vajon mi a munkájuk ilyen korai órákban? Mit kell tenni addig, míg az olvasóhoz eljuttatják az aznapi újságot, kéipeslalelősség hárul a vezetőkre, beosztottakra egyaránt. Az elosztóban már élénk sürgés-forgást találunk. Az első a Népújság, 36 körzet kézbesítői között osztják szét. Amikor belépünk, már az utolsó példányokat számlálják. Naponta 8600 Népújságot osztanák szét a kézbesítők újságárusok között. A kezeknek fürgén kell tehát mozogni, de az itt dolgozóknak van ebben gyakorlata. Többségük — 60 százalék — törzsgárdatag, mint Gécs Mihály, aki már 20 éve van itt A szűkös helyiségben aHg férolyan is, aki kikéri magának, miért zaklatom, majd fizet, ha kedve lesz hozzá.” „Az még jó dolog, ha csak any- nyit mondanak: jöjjön máskor.” Hosszú lenne sorolni az ehhez hasonló idézeteket, pedig „csak” saját tapasztalatukat mondják. Az igazság, hogy valahol a szemléletben még nincs a helyére téve a lapkézbesítők munkájának megbecsülése. Pedig nagyon felelősségteljes munkát végeznek. Néhány számadat ennek érzékeltetésére: havonta átlag 670 ezer sajtóterméket kézbesítenek, 15— 20 kilométeres körzetben és 32 Indulás a szélrózsa minden irányába pót, folyóiratot? Fotóriporterünkkel mi is elindultunk hát a lapkézbesítők főhadiszállására, hogy tanúi legyünk hajnali munkájuknak. Az 1-es posta hírlaposztályán Gellert Zsigmondné osztályvezető fogad bennünket. Ilyen korán kezd a legtöbbször, bár hivatalos munkaideje nem kötelezi érnék el. Ä kézbesítők hatalmas bőrtáskáikba rakják a megszámlált lapokat, s még az országos sajtótermékekre várunk, van idő beszélgetésre. Senkit sem kell biztatni. Mondják maguktól. S ahogy hallgatom, rá kell jönnöm: több megbecsülést érdemelnének ezek az emberek. A Béke*, megyei Népújság az elosztóban (Fotó: Demény) re. A felelősség annál inkább..! A napi 35—36 ezer példányú sajtótermék nem kis érték. Havonta átlagosan egymillió forintos forgalmat bonyolítanak le, s ha hozzágondoljuk, hogy ez 80 filléres és 3—i forintos tételekből áll össze .akkor megállapíthatjuk, hogy nagy munka és feMit is mondanak? „Sokan lekicsinylőén bánnak velünk. Ki csenget? Á... csak az újságos! — mondják nem egy esetben, s van úgy is, hogy becsukják az ajtót előttünk, különösen ha az előfizetési díjért megyünk.” „Egy kicsit lehetnének udvariasak velünk az emberek”» Akad ezer 480 előfizetési díjat kell beinkasszálni, melyért néha há- romszor-négyszer is el keli menni. Nem szükséges különösebb képzelőerő ahhoz, hogy lássuk: mennyit fáradnak ezek az emberek nem szólva arról, hogy egyes utcákon nincs utcanév, az erzsébethelyi új házakon házszám, s van olyan városrész, ahová kerékpárral sem lehet bemenni. Világosodik. Befutnak az országos lapok. Szétosztásuk után néhány perccel a degeszre tömött táskákkal — egy-egy 30 kilós — kerékpárjukon elindulnak a lapkézbesítők szerte a város utcáin. A mai lapot is megkapja minden olvasó. Köszönjük! Kasnyik Judit Es aki elsőnek kapta meg a helyi lapot
