Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-05 / 287. szám
Aforizmák "A bizonytalanság h, ami «t embert gondolkodásra készteti. 1 ALBERT CAMUS "A törvényeik mit sem veszítő- | i»ek azzal, hogy öregebbek lesz- * ■A. Ennyiben különböznek a ; asszonyoktól. BUCKINGHAM herceg •' Á tréfád úgy marjon bele aa : emberekbe, mint a bárány. Ne E úgy, mint a farkas. BOCCACCIO • Kétféle erkölcs létezik: aa j egyik az amelyet tanítunk, de > nem gyakorolunk, a másik pe- í dig az, amelyet gyakorolunk, de f általában nem próbáljuk mások- \ ba beleoltani, KUSSEL [ Ha a király délben azt mond- j fe .hogy éjszaka van, akkor eső- • dáld meg a csillagokat, PERZSA MONDÁS s TARKA hasábok ■■NinNNnnitMnmMmmiiiMRmiMniaHMHiiiiMiHHMiiauminHHMi«MiuiiiiHiHHuainiliaaaa(a(IMIaaiialMiaM Világjáró viccek Két csinos nő napozik Oervia strandján. Csakhamar kiváncsi férfiak gyűlnek köréjük. — őszintén megvallva, dühít ez a sok kiváncsi férfi — szálai meg az egyik barnára sült szépség. *— Igen, igen — válaszolja * barártnője — de engem sokkal jobban dühítenek azok, akik nem kíváncsiskodnak^, M* SaeramentóbAn Thomas Jordan 35 éves hivatalnok válókeresetet nyújtott be a felesége ellen. A válást kimondták azon a címen hogy a feleség, mintán kimentette fuldokló férjét a folyóból, két évem át minden este csak azt hajtogatta: „Mit tettem, én balga!?” •»* Egy nap Tristan Bemard operettelőadást hallgatott végig egy bulvár-színházban. A primadonnának igen gyenge hangja és kétségbeejtően rossz kiejtése volt. A dalszövegeket alig-alig lehetett érteni. Tristan Bemard egyszerre csak odafordult szomszédjához: „Ez az egyetlen nő, akire lelki nyugalommal rábízhatnám titkaimat.” (Ford.: Moskovits Anna) *** — Hát persze, igazad van — mondja a másik. — Nagyonis igazad van. Nem ismersz véletlenül egy terhes nőt — akit elvehetnék? •** Egy. SO éves ember találkozik hasonló korú ismerősével, aki csodálkozva állapítja meg, milyen régen nem találkoztak. „Fél évig börtönben voltam — válaszolja a 80 éves. — Kiskorú elcsábítása miatt.” „Micsoda, az ön korában?” —- kérdezi meglepetten a másik. „Igen ,annyira hízelgő volt a vád, hogy bűnösnek vallottam magam”. ♦*» ! : SAJTÓNAPI Oué/etkarc Nemzetközi Újságíró* szövetség Mellett Működő Menza Vezetősége a Képzőművészeti Alap megbízásából felkért, hogy saját költségemre készítsek önéletrajzot a Sajtó Nap alkalmából. Tekintettel arra kérték ezt épen tőlem, mert én is jubilálok: 25 éve, 1946. november 28-án lettem újságíró. Mit tettem 25 évi Újságírói pályafutásom alatt; lesz-e maradandó emlék utánam, ha majd saját halottjának fog tekinteni a MUOSZ? (Ez ugyan mostanában nem sokba kerül. Egyik lapban nemrég olvastam a kocka- hirdetést; Most érdemes meghalni! Már 400 forintért prima kivitelezésű sírkő rendelhető a SIRKÖV ÁL-nál!) De hogy a témánál maradjak', mire is tekinthetek vissza negyedszázados pályámon? Mint minden fiatal, annak idején én is nagy reményekkel léptem az újságírók göröngyös útjára. Előtte ugyan az angol Lordok Háza rendes tagja kívántam lenni, de kérelmemre, jellemző módon, nem is válaszolt Nagy-Britannia imperialista kormánya! (Azóta következetesen nem is levelezek velük!) Egyszóval úgy lettem egy. áltálán újságíró, hogy a felszabadulás után egy illusztris személyiség megkérdezte tőlem: mit szeretnék leginkább csinálni? Azt mondtam, lehetőleg semmit. Nagyon kimerített a négyéves háború. Jó, akkor néhány hónapig újságíró leszel a Viharsarokban, mondta és rögtön meg is feledkezett rólam. A néhány hónapból így lett 25 év, és én még mindig várom, hogy valakinek eszébe jussak, aló. visszahívna szülőfalumba, Budapestre. Titokban azért nem bántam meg, hogy tót felejtettek. Ugyanis... Őszintén meg kell vallanom, hogy újságírói pályafutásom alatt sók mindent elértem, amiről korábban nem is álmodtam. Régi kétkezi munkásként hogyis álmodhattam volna olyasmiről, hogy egyszer .majd egy kézzel keresem meg a kenyeremet! Két kézzel, bárhogy is erőlködtem, soha nem sikerült megfognom a tollat. Ezt kollégáim sokszor a szememre is vetették. Ennek ellenére sem szűnt meg bennem a szakma szeretete. Legjobban azért az elsejéket szerettem a szakmában, amikor a prémiumosztás, s a fizetés következett, noha a 45-öt követő években még öntudatból is tudtam élni, hisz alig volt valami, amit pénzért lehetett kapni a piacokon. Írásaim tekintélyes része — amire büszke rogyok — szabályos, féléves kötegekbe fűzve örökítődneic meg az utókor számára a szerkesztőség archívumában. Persze mások írásaival, s a hirdetésekkel együtt. Egyes kiemelt riportjaim azonban forrásmunka gyanánt szerepelnek a ; megyei és városi bíróságok: adat- ! táraiban, különféle perek kap- E vsán, amiket aránylag könnyen E megúsztam. Nagyon érdekes ta- \ nulmány volt egyik beadványom ■ a gyerektartási per ügyében, ! amely aztán, — srévizavé — a E későbbiek folyamán sok kollé- E gám példájául szolgált. Számos E írásom jelent meg a KIK-veze- ; tőség íróasztalén különféle la- j kásügyi panaszról, amelyek egy I része elintéződött, de a csapom E még most is folyik. Ugyanígy ■ gázügyben is sokat írtam a \ DÉGÁZ helyi vezetőségének — ■ sajnos hiába. Elértem továbbá, ! hogy sokam., akik ezelőtt fW)e- E lembe se vettek, ha csak fejbó- 5 tintással is, de néha már visz- \ szaköszönnek az utcán és a nagy j épületek auláiban. Kiharcoltam !- azt is, hogy ha az időnként sürgősen vidékre utazó kollégáim átadják ebédjegyeiket, (természetesen üzemi áron) a magamé mellett kaphassak még egy ebé- det a menzán. Személyi varázsom következménye, hogy többször álltam már a szerkesztőségi fegyelmi bizottsága előtt olyan bűnökért, amiket mások sókkal nagyobb nagyságrendben is elkövettek, büntetlenül. És mindezek dacára mindmáig csak hatszor voltam ideggyógyászati kezelés alatt hosszabb-rövidebb ideig! (Ez egyébként egyik leg- ■ nagyobb tettem 25 éves újságírói « pályámon.) Életem munkásságának elis- S méréséként háromszor terjesztet- S tek fel a Rózsa Ferenc díj 1. fo- j kozatára. Először azért nem tudtam átvenni, mert nem volt útiköltségem a Pestre utazáshoz, és irigységből senki sem adott kölcsön. Másodszor azért szalasztottam el az átvételt, mert elromlott a kocsim és több órát várni kellett rá a szervizben. Harmadszor pedig: rájöttem arra, hogy túlságosan kevés az elismerés kiváló újságírói tévé- I kenységemért, ezért aztán hagy- ! tam az egészet a fenébe. Ugyan- i akkor boldogan vettem át a Ki. 1 váló Gesztenyesütő kitüntetést, • melyet ma is büszkén hordók ! ide-oda mutogatni. Értesülésem ■ szerint azonban ezúttal az írók- : nak, költőknek járó elismeréssel ! lepnek meg. A Sajtó Nappal i csaknem egyidőben leendő 25. : éves újságírói fennállásom alkal- • mából nekem szánt babérokat ■ ezúttal — mintegy az újságírók ! általános megbecsülésének jel- I képeként — én kapom meg az jj ünnepi vacsorán. Paszúlyba főz- : ve. Köszönöm összes felettes ; szerveimnek, akik ily módon is | méltányolják az újságírók mun- * káját. Nagyon köszönöm l Az • utódaim nevében is, akik mél- S tán mondhatják majd: a nagy- S papa sem élt hiába! - { Varga Dezső « A mennyország kapuján fekete lélek kopogtat és így szól Szent Péterhez: — Megérdemeltem, hogy ide bejussak. John Smith a nevem. Alabama államban lakom és cüyasmit tettem, ami nem kis bátorságra vall. Egy fehér nőt szerettem.’ ö is szeretett epgem. Egybekeltünk. Szent Péter odavan a csodálkozástól. — Alabamában tetted ezt? És régen történt? . A néger az órájára néz:-- Van már vagy tíz perce... »*• Korzikában vagyunk. — Te világ lustája — mondja az egyik korzikai a másiknak. — Egész nap semmit sem csinálsz, csak alszol. Miből akarsz megélni? Megértem, hogy dolgozni nincs kedved, de legalább családot alapítanál és gyerekeid lennének akik majd eltartanak. Ennél mi sem könnyebb. A skót nagypapa háborús él- : menyeiről mesél unokáinak: — Az ellenség körülvett bennünket. Élelmiszertartalékaink j kimerültek. Nem volt mit en* ; nünk, nem volt egy korty : whiskynk sem, már-már a: szomjhalál fenyegetett... — Víz nem volt a közelben — szól közbe az egyik unoka. —- Volt kisfiam, de akkoriban igazán nem értünk rá mosakodni. *** Egy újságíró a következő kérdést tette fel Agatha Christie- nek: t — Mikor szokta kitalálná új történeteit? — Mosogatás kőiben “ válaszolta a detektívregónyek koronázatlan királynője. — Ezt a munkát olyan bosszantóan ostoba dolognak tartom, hogy mosogatás közben mindig kedvem kerekedik megölni valakit. Megfélemlítés _ Mielőtt megmérkőznénk, olvassa el a rólam írt kritikákat!.(A Weltwoche-ból) EREDMÉNY HIRDETÉS (A Weltwoche-ból) ' A MŰVÉSZET HEVÉBEN (A Paris Match-bői) Forgácsok Bemard Shaw társaságban rendszerint törekedett arra, hogy gátlástalan beszédével és megjegyzéseitől megbotránkoztassa a jelenlevőket. A mellette ülő regényíró, aki egész életében arra ügyelt, hogy szigorúan tartsa magát honfitársai illemszabályaihoz és senkit se sértsen meg, egy alkalommal nem tudott visz- szafojtani egy megjegyzést: — Ha ön így folytatja, Mr. Shaw, akkor hamarosan elveszíti a legutolsó barátját ix. — Meglehet — válaszolta Shaw de ha az ön példáját követném, akkor már régen elveszítettem volna az utolsó ellenségemet is!. Sam<fie Show tetőtől talpig megváltozott. Nem „mezítlábas táncdalénekesmő” többé, és első sikereinek részesét, hosszú haját is levágatta. Fodrász után végig, sétált London utcáin, hogy felmérje a hatást. így nyilatkozott: „Minthogy a férfiak nagy része hosszú hajat visel, a nőiesség hangsúlyozásának egyik legfőbb eszköze a rövid haj.” , M* Johannes Aliven, aüd 1970-ben kapott Nobel-díjat fizikai munkásságának elismeréséül, kijelentette: a „Toro” elnevezésű, 1964-ben felfedezett kis hold, amelynek átmérője 1600 méter, veszedelmesen közel kering a Földhöz. Egyelőre azonban — legalábbis az elkövetkezendő 180 éven belül — nem kell attól tartanunk, hogy a „fejünkre esik.” Brilliáns megoldás Egy francia gyáros összehívja valamennyi alkalmazottját és a következő beszédet tartja: „Tíz nap múlva ünnepeljük üzemünk fennállásának 25-ik évfordulóját. Az eseményt méltón szeretném megünnepelni és néhány ötletet várok önöktől. Csupán három feltételt szabok, az ünnepség gyakorlatilag semmibe se kerüljön, az egész ország beszéljen róla és önöket kivétel nélkül örömmel töltse el.” Eltelik néhány perc, majd a terem, végéből egy hang hallatszik! „Nekem volna egy ötletem!” „Nos halljuk!” „ön uram ugorjékle az Eiffel torony tetejéről: ez mindössze a liftjegybe kerül, egész Francia- ország beszélni fog róla, és ami az alkalmazottak örömét illeti* azt én garantálom!”
