Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-05 / 287. szám
InMsdés a tulajdonosi ellenőrzés színvonalának emelésére A mezőgazdasági termelőszövetkezetek • ellenőrzésének módozatai, formái az elmúlt évek folyamán több változáson mentek át. Különféle jogszabályok intézkedtek arról, hogy milyen kívülálló szervek és intézmények jogosultak vizsgálatokat végezni a szövetkezeteknél és a vizsgálatok mire terjednek ki. Visszapillantva az eltelt évekre, meg kell állapítanunk, hogy ezek az intézkedések szüksége- se'k voltak és átmenetileg — a hatékony tulajdonosi ellenőrzés kialakításának időpontjáig — pótolják a tagság által végzendő ellenőrzéseket^ Államunk úgy látta, hogy megérettek a közös gazdaságok arra, hogy szervezett formában, jogszabály által meghatározott keretek között valósuljon mega tulajdonosi ^lenőrzés. Ezért 1970. november 5-én közzétették az 1047/1970. számú kormányhatározatot a szövetkezetek ellenőrzési rendszerének továbbfejlesztéséről. E szerint a hatékony, folyamatos tulajdonosi ellenőrzésnek 1971. július 1-től minden szövetkezetnél meg kellett valósulnia. A kormányhatározat rendkívül fontos feladatokat szán a szövetkezetek ellenőrző bizottságainak, ugyanakkor nem" kisebb súlyúak azok a teendők sem melyeket az érdek- védelmi szerveknek, a szövetségeknek kell majd elvégezniük. A kormányhatározatban előírt teendők végrehajtása nagy szervezettséget és szoros együttműködést igényel mind a szövetkezetek . ellenőrző bizottságaitól, mind a szövetségektől. A feladat súlyát és jelentőségét szövetségünk elnöksége megfelelő módon értékelte. Ezzel magyarázható az, hogy a végrehajtás lehetőségeit és módozatait először az elnökség tárgyalta meg, majd megtárgyalta ezt a fontos témát a szövetségi küldöttgyűlés is. A tagszövetkezetek ellenőrző bizottságainak tagjait már négy év óta igyekszünk felkészíteni a reájuk háruló fokozott feladatok ellátására. Évről évre előadás-sorozatokat tartunk, melyeken biztosítjuk az ellenőrző bizottsági tagok továbbképzését. Ezeken a rendezvényeken megbizonyosodtunk arról. hogy nincs igazuk az aggályoskodók- nak, akik azt az elvet vallják, hogy az egyszerű tagok sorából kikerült emberek nem alkalmasak a belső ellenőrzés megvalósítására. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy az ellenőrző bizottságok elnökei és tagjai megfelelő segítség mellett alkalmasak önálló vizsgálatok elvégzésére ip! Rendezvényeinket örömmel látogatták és az elhangzott előadásokat figyelemmel kísérték. Szövetségünk is megtette azokat az intézkedéseket, melyek a belső ellenőrzés színvonalát tovább emelik. A kormányhatározatban megszabott határidőre megalakult a szövetség ellenőrzési részlege és ellenőrei már meg is kezdték a tagszövetkezetek vizsgálatát. Ezen ' vizsgálatoknál a szövetség érdekvédelmi pozíciójából kiindulva tulajdonképpen csak szakmai segítséget nyújt a vizsgált termelőszövetkezet ellenőrző bizottságának. Éppen ezért csak azokhoz á termelőszövetkezetekhez mennek ellenőrizni, ahol segítségüket az ellenőrző bizottság vagy a vezetőség kéri. Megállapításaikat minden esetben a szövetkezet vezetésének rendel- kezesére bocsátják, egyrészt a szükséges intézkedések megtételére, másrészt a szükséges következtetések levonására. A szövetség küldöttgyűlése határozatban írta elő az ellenőrzési részlegnek hogy folyamatosan szoros kapcsolatot tartson a szövetkezetek ellenőrző bizottságaival. A határozatnak megfelelően november 19-én értekezletre hívtuk valamennyi tagszövetkezetünk ellenőrző bizottsági elnökét A megbeszélésen csaknem kivétel nélkül megjelentek a meghívottak és a soron következő teendőkkel kapcsolatos előadást nagy figyelemmel kísérték. Ez alkalommal megtárgyalták azt is, hogy milyen módszerekkel tartsa a szövetkezet a közvetlen kapcsolatot érdekvédelmi szervével, a szövetséggel. Az elhangzott beszámolókat élénk és őszinte hangvételű vita követte. A vita során kifejezésre juttatták az ellenőrző bizottsági elnökök azt, hogy a továbbiakban is igénylik a szövetség segítségét és a következő években is szívesen vesznek részt olyan előadásokon, melyek gyakorlati munkájukhoz segítséget nyújtanak. T>r. Kovácsy István, a Dél-Békés megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének jogtanácsosa Jan Zalewski gdanszki mérnök érdekes lámpa-rendszert dolgozott ki a városi forgalmi torlódás elkerülésére. A szabadalmazott megoldás a jelzőlámpák áthelyezését javasolja az oszlopokról az egyes közlekedési sávokra. Ebben a rendszerben a „vándorló” jelzőlámpa irányítaná az autóvezetőket attól a pillanattól kezdve, ahogy beérnek az útkereszteződésre, egészen addig, míg azt elhagyják. A kétsáínű: zöld és piros jelzőlámpákat a közlekedési sávok közepén helyezik el 100 méterrel az útkereszteződés előtt és 50 méterrel utána. Az egyik szín, például a aöld világít a szabadon megválasztott útszakaszon és az adott kereszteződésnek megfelelő sebességgel például 40 kilométer/ óra halad tovább — maga a fény — az útirányban. Az egymást követő zöld és piros szakaszok haladási sebességét úgy szinkronizálták, hogy a sávok kereszteződésnél a zöld fény mindig kereszteződik a pirossal. A kereszteződésénél a forgalom sebessége minden irányban állandó és szabályozható — erről az autóvezetőket a kereszteződés előtt elhelyezett világító tábla tájékoztatja* Zavar esetén a világítóberendezés automatikus „ellenőre” az összes sávon a piros fényt kapcsolja be. Az elromlott jármű eltávolítása után az egész fény- berendezés ismét működni kezd, fokozatoson növelve a fény „vándorlásának”, haladásának sebességét. ' -> ■ ■■aaaaaniinRaBBBaBBBBiBSsaeffseBaaaBBaBoiieBi Allványerdő (Dciucny Gjula felvétel«) Paarl Harbour: Három évi ized Harminc esztendeje, hogy Pearl Harbour látóhatárán feltűntek a japán hadiflotta gépei, hogy néhány perc alatt pusztító csapást mérjenek a7 Egyesült Államok legnagyobb távol-keleti támaszpontjára. Ugyanazon a napon délben Hull amerikai külügyminiszter közölte a Washingtonban tárgyaló japán küldöttekkel: „Önök néhány órával ezelőtt támadást ihtéztek a hawaii szigetek ellen. Ezek után nekem nincs több mondanivalóm”. Két nap múlva az amerikai törvényhozás hadat üzent Japánnak és a tengelyhatalmaknak. Az Egyesült Államok belépett a második világháborúba. E harminc esztendővel ezelőtti fordulat „nem hullott az égből”, mint a támadó japán repülőgépek bombái. Messzenyúló előzményed voltak a japán— amerikai viszonyban. Éppen ez az ellentmondás (tehát a régóta mérgesedő ellentétek és a Pearl Harbour-i csapás meglepetésszerű voltának kontrasztja) okozta, hogy mindmáig számos egymásnak ellentmondó értékelés van forgalomban. Pearl Harbour történelmileg egyértelmű és abszolút módon hiteles magyarázatát mindmáig nem ismerjük. Az előzmények tényanyagából mindenekelőtt azt kell kiemelni hogy az amerikai—japán ellentét jóformán attól a pillanattól kezdve fennállt, hogy Japán a modernizálódás útjára lépett és egybehangolt gazdasági-katonai terjeszkedési politikába kezdett. Ez természetszerűen érintette az amerikai érdekeket. Visszatekintve: nyilvánvalónak tűnik, hogy Roosevelt és környezete világosan látták: elkerülhetetlen lesz a Japánnal való fegyveres Konfliktus. Maga Roosevelt minden erővel azon igyekezett, hogy az Egyesült Államokat felkészítse erre a lehetőségre — különösen attól kezdve, hogy Japán — Hitler Németországával és Mussolini Olaszországával — aláírta a hírhedtté vált háromhatalmi szerződést. Ugyanakkor óriási és negatív befolyást gyakorolt az események alakulására, hogy az amerikai nagytőke bizonyos szektoraiban és az amerikai politika csúcsain rendkívül • erősek voltak az elszigetelődéspárti hatások. A Roosevelt-’ tej szembenálló kongresszusi és tőkés érdekeltségek minden erővel azon igyekeztek, hogy az Egyesült Államok ne lépjen fél az agresszor hatalmakkal szemben. Ez a törekvés utat talált az amerikai hadsereg és az elhárító szervek soraiban is. A történetírók egy része ebben keresi az egyik magyarázatát annak, hogy a pattanásig feszült amerikai-japán érdekellentétek légkörében is felkészületlenül és meglepetésszerűen zúdulhatott Pearl Harbour kikötőjére a japán légi flotta. Az ellen mondás annál meg- magyarázhatatlanabb, mert 1041 februárja és októbere között Japánban az agresszív politika „óvatos és konzervatív” képviselői mindinkább háttérbe szorultak, s október * közepén Tojo tábornok korábbi hadügyminiszter, a nyűt háborús párt ismert vezére lett a miniszterelnök. A nyilvánvaló vihar jelek ellenére 8 1971. DECEMBER 5. az Egyesült Államok tárgyalásokba bocsátkozott Japán megbízottai val, akik november 20- án (hat nappal azelőtt, hogy a Hawaii szigeteik felé ártó első - hajóraj kifutott volna a japán kikötőkből) gyakorlatilag ultimátumot nyújtottak át Washingtonban. (Ez a jegyzék a japán—amerikai viszony normalizálását Tokio kínai hódításainak elismerésé.ől és egy olyan japán—amerikai kereskedelmi szerződés megkötésétől tette volna függővé, amely biztosította volna a japán hadigépezet zavartalan működését — például az olajeülátást) Az amerikai vezető köröknek az események menetéből és a tárgyalások hangjából nyilvánvalóan számolniuk kellett Japán támadó szándékával. Sőt: tekintve, hogy az amerikai elhárító szervek már hónapok óta sikeresen fejtették meg a japán diplomáciai szolgálat si ff re-táviratait, Tokio taktikai'és időzítési elgondolásait is ismerniük kellett. Ennek ellenére Pearl Harbour egyáltalán nem volt felkészítve a támadásra. * Washingtonban pedig az orvtámai- dás előtti napon még hivatalosan meg sem szakadtak a japán —amerikai megbeszélések. A kéit japán küldött: Nomura washingtoni nagykövet és Kurusu rendkívüli különmegbízott továbbra is Washingtonban tartózkodott. v Az elmúlt harminc esztendő során történelmi elemzések és emlékiratok tucatjai foglalkozták a Pearl Harbour-üggyeL Sőt az amerikai szenátus külön vizsgálóbizottságot is küldött kfr a' katasztrófa hátterének felderítésére. Az egymással elleniébe® politikai érdekek szövevénye azonban túlságosan sűrű volt Így végleges történelmi ítélet nem született — csak többé-kevésbé logikus magyarázatok láttak napvilágot Volt olyan kombináció, amely szerint az amerikai katonai és hírszerzési apparátus csúcsain arra számítottak (és azt remélték), hogy Japán észak felé fordul: a Szovjetunió ellen. Ennek az elgondolásnak a szolgálatban az életbevágó információk egy részét eltitkolták az amerikai politikai vezetés, konkréten Roosevelt elől. Egy másik változat szerint Rooseveít tudott volna a Pearl Horbour elleni. készülő támadásról és szándékosan vállalta volna az áldozatot — mert tudta, hogy csak az amerikai presztízst érő csapás sokk-hatása alatt omolhatnak össze az elszigetelőd éspárti erők; csak ez késztetheti ezeket az érdekcsoportokat arra. hogy tudomásul vegyék Amerika háborús belépésének történelmi szükségességét. Még a történészekre vár. hogy végső világosságot derítsenek erre az ügyre. Az viszont nem a történelem, hanem a jelen feladata, hogy felismerje: harminc esztendővel Pearl Harbour után újra a japán—amerikai viszony feszülésének korszaka bontakozik ki. A helyzet természetesen ma gyökeresen különbözik az 1941-estől. Japán a második világháború óta az Egyesült Államok katonai-politikai szövetségese — sőt íámasz- x>ntja. E szövetség alapjai nindmáig érintetlenek. Az viszont kétségtelen, hogy a legutóbbi egy esztendőben a Washington és Tokio között gazdasági ellentétek hallatlanul élessé váltak, és szinte ellenállhatatlanul formálják át a két ország politikai kapcsolatának arculatát is. Vándorló lámpák
