Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-01 / 283. szám

Jövőre 337 500*an pihenhetnek kedvezményesen a SZOT-üdíilőkben Tizenkét millió forinttal töb-l bet költ a SZOT üdültetésre 1972-ben, mint az idén. Az üdültetési főigazgatóság most elkészült terve szerint jövőre 337 500-an pihenhetnek kedvez­ményesen, az üdülési költségek 2?—30 százalékáért. A költségek fennmaradó 70—75 százalékát — több mint 235 millió forintot j állami költségvetésből fedezi a szakszervezet Az üdülők rekonstrukciói ára a következő évben további 74 millió forintot fordítanak. Foly­tatják ebből a galyatetői, a lil­lafüredi, Balatonlellén a nem­zetközi, Mátraházán a vasutas, és Hévízen a postás üdülő re­konstrukcióját, több más helyen pedig „felfrissítik”, csinosítják az épületeket A beutaltak között a felnőttek és a gyermekek aránya hason­ló az ideihez, azaz 270 000 dol­gozót és 67 500 gyermeket része­sítenek kedvezményes üdülte­tésben. (MTI) A Csepel Autógyár alkatrész gyáregysége Szeghalmon Az Ipartelepítési program során jelentős Ipari létesítményhez jutott Szeghalom nagyközség; az alkatrészgyár jelenleg 340 mun­kást foglalkoztat, de ez a létszám a negyedik ötéves terv vé­gére 1100-ra emelkedik. Az új munkások túlnyomó része lány és asszony, akik hamar betanultak új munkakörükbe. Képünk a félautomata gépsort mutatja be. (Fotó; Márton László) .............................................................. k ofa, és ő csak as utóbbiak kö­zelharcában gyönyörködhetett. Hátranézett, meg is fordult, és ha nem kap idejében fogód­zó után, hát kiesik az ajtón és a vizes árokban találja magát. Csodálkoztában. Az ifjú hölgy ugyanis — vet­kőzött. Tempósan, cseppet se sietve éa nem is zavartatva magát. Lábán szandál volt — lehúz­ta. Le a hozzávaló rövid haris­nyát is. Sok huncutkás, frissen bodorított haját nylon-kendővel kötötte be. Felkapta, fejére bo­rította hátulról előre a szoknyá­ját, és huss: habkönnyű, kurta kis ingében csak le a buszról és bele a zápor ezüst nádasába. Az út töltése alatt völgy vo­nult Csupa rét Szántás egy barázda se rajta. Az ifjú, félmezítelen ifjú hölgy ide vágott le sebes, szö- kellő szarvas-iramodással és mi­re a kalauz becsukhatta volna eltátott száját, már el is tűnt Magába nyelte és függönyt vont utána a zápor ezüst náda­sa. A kalauz megdörzsölte a sze­mét, hogy ugyan jói látta-e, amit látott? A nyomra lelt va­dász vérbizsergető, gyomorfe­nékből támadt izgalma fogta el. És már ugrott is, majd rohan- vást gázolta a lucskos, térdéig csapó rétet Amilyen tüzes, lángoló volt a bőre, csoda, hogy mégse pat­togtak, pukkantak rajta szét a zápor szúrósan hideg fagyal-bo- gyói. Kalauzunk tehát futott Képzeletében bokák, térdek, combok-villogtak, és mint fő-fő futtató; egy remek, őszibarac­kosán gömbőlvded tompor is megjátszotta előtte magát. Csak az volt a baj, hogy vak­tában, találomra futott Le a lejtőin és át a völgyön, egy fűz­fás. tóvá szétterülő csermely partjáig. — Most aztán merre? — tűnő­dött — Át a vízen, vagy csak a folyása iránt? A cipőnek, de még a nadrága nak is édesmindegy, hogy bele­gázol-e a vízbe, mert jobban már egyik se ázhat el. A cser­mely is sekély, legfeljebb a medre okozhat meglepetést. Ha iszapos, — menten lerántja a cipőt, és akkor lőttek a tündér­fogásnak. Estig se tudja a ká­tyúba ragadt, iszaphalált halt cipőt kitapogatni. És ekkor csoda történt. Orra konyult, kétségek között hányódó kalauzunk előtt egy délceg, vigyázzban álló vízi li­liom jelent meg. Láng volt: kénsárga, záporral dacoló lángnyelv. És világánál — az alá mosott, fűbundás part peremén — egy éppen csak odalehelt, piskóta­forma lábnyom mosolygott És nem is akárhogyan — ka­jánul, kötekedve mosolygott, mondván: — No, te isten maflája! Mire vársz? Mit tatod a szád? Persze, hogy ,Ö” járt itt, „Ö” futott er­re. Nyakadba követ és víz alá veled, ha elszalasztod. — Azt már nem! — kapott a cipője után és rántotta le mind­kettőt villámgyorsan a kalauz. És mert akkurátus, rendszereié természete volt, az iszapra gon­dolva, mindjárt a nadrágszárát is feltűrte. Jó magasra, térden felül és javára, mert az iszap va­lóban mélynek bizonyult Ráadásul ragadt is, tapadt is, Legyen társadalmi figpy a honvédelmi nevelési Beszélgetés Béres Jánossal, az MHSZ városi titkárával Az MSZMP Békéscsabai Váro-| si Végrehajtó Bizottsága a na-l pókban tanácskozott a megye- székhely MHSZ tevékenységé­ről. A tanácskozást követően Béres Jánostól, az MHSZ békés­csabai városi titkárától kértünk tájékoztatást, hogy az elmúlt négy évben milyen eredményeket értek el, s miként valósítják meg a párt vb határozatait. — Az MSZMP Politikai Bi­zottsága 1967-ben hozott ha­tározata kimondja a Magyar Honvédelmi Sportszövetség át­szervezését. Mit jelentett ez a változás? — Négy évvel ezelőtt az MHS- nek alapszervezetei voltak, ve- zetőtestületeit megválasztották, az MHSZ viszont klubokra épül, vezetőtestületeinél a titkárokat kinevezik és a klubok élére az alapszervezeti vezetőségek he­lyett klubtanácsok kerülnek,1 amelyeket a titkár javaslata alapján a tagság bíz meg. Ebből következik, hogy az MHS szer­vezeti formájában kollektív ve­zetés volt és ezt az MHSZ-ben egyszemélyi felelős vezető és irányító tevékenység váltotta fel. Az MHSZ feladataiként első­sorban a katonai célokat szol­gáló és a honvédelmi sporthoz is kapcsolódó tevékenységet hatá­rozták meg. Így a honvédelmi előképzésben a sorkötelesek kü­lönféle szakági tevékenységét, az utóképzésben a tartalékos ál­lomány szakági és általános is­mereteinek a növekvő követel­ményeknek megfelelő szinten tartását. Szükségszerűvé vált új szervezeti alapokra építeni a haderőn kívüli honvédelmi ne­velő, oktató munkát, amelyben a centralizált irányítás az akti­visták mind szélesebb körének bevonásával hatékonyabbá teszi a szövetség tevékenységét. Kormányhatározat írja elő az MHSZ-klubdk elhelyezésével és támogatásával kapcsolatos fel­adatokat. El kell mondanunk: az eltelt három év alatt e téren igen lassú a fejlődés. Klubjaink a vállalatoknál, üzemeknél, hi­vataloknál működnek, s e szer­vek vezetői még többet tehet­tNmuiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiMiiiHnHin I hogy a sűrűre főzött szurok sej jobban. De bánta ezt kalauzunk? Alig lábalta át a csermelyt, és • alig rugaszkodott fel a másik j partra, azt is elfelejtette, hogy; kinek-minek hívják, örömében. A vén, banya-kontyos fűzfák,: sűrűn bur jánzó bodza-bokrok és j öles szappangyökér virágok mö- j gött ugyanis kidőlt-bedőlt, erő- : sen romos akol meredezett. Mellette fészer. f. Ebben kockásra préselt, egy-: másra rakott széna-bálák. Sas bálák száraz, szélvédett zugé- • ban ott állt. ott illegette magát: ,/5” is. I Baljában tükör. Jobbjával — mintha csak: most állt volna fel a fodrász- j fotelből — kormos, csudálniva- ■ lóan épségben maradt fürtjeit j babrálta. És egyébként is paza- j rul fess és még a legkényesebb 5 kalauzfogalmak szerint is „frisi- S sen generálozott” volt ; Lábán már zokni is, cipő is. j Szoknyáját leeresztette. S hogy i még se kirándulni van, de vihar ; elől záporban menekült a fészer ’ alá, arról csak pajzánul vizes, ; minden idomát megmutató vá- ■ szonruhája árulkodott Gondtalan és tökéletesen ma- j gabiztos volt Sejtelme se arról, hogy nézik. • És ugyanakkor — legalább:s a j kalauz szemében — a lehető leg- j védtelenebb is. A zápor mint áthatolhatatlan ! függöny, a fészer jószagú, széna.. ? val kibélelt fészke, s az a tudat, ; hogy a széles határban senki se j kettejükön kívül, szinte párán-: csolta kalauzunknak, a hatá- j rozott, merészen célra törő fel- j lépést, hogy aztán...?! (Folytatjuk) nének a klubokért. Kérjük és várjuk is segí.ségüket a neg- növekedett feladatok végrehaj­tásához. — Milyen eredményekkel járt az iskolai honvédelmi okta­tás bevezetése, mik az eddigi tapasztalataik? — 1968 tói az általános isko­lák 7. és 8., a szakiskolák 1—3., valamint a gimnáziumok és szakközépiskolák 1—4. osztályai­ban folyik honvédelmi oktatás, melynek gyakorlati segítése fontos feladata az MHSZ-nek. A bevezetést követő időszak sok gonddal járt a pedagógusok, a népművelési és az MHSZ-szer- vek számára. Olyanok is akad­tak, akik azt mondták, mi szük­ség van erre az oktatásra, de ez a vélemény elsősorban az újtól való idegenkedésből fakadt. Né­hány pedagógusnak hiányzott még az alapvető katonai ismere­te is, s ezért nagy segítséget je­lentettek a katona édesapák és az MHSZ-klubok. Ez utóbbiak segítése nem volt mindig megfe­lelő, mert kezdetben például a szükségesnél jóval kevesebb lö­vészetvezetőnk tevékenykedett. Azóta elmondhatjuk, hogy foko­zatosan javult a munka, javul­tak a körülmények. „Menetköz­ben” 49 pedagógus lövészetveze­tőt képeztünk ki .gyarapodtak a szemléltető eszközök, s külön az általános és külön a középisko­lák részére honvédelmi pálya létesült Az osztályfőnökök szakmai képzésen ismerkedtek meg a katonai kérdésekkel, első­sorban a tiszthelyettes iskola közreműködésével. További feladatunk újabb pe­dagógus lövészetvezetők kikép­zése, hogy minden iskola önálló­an megrendezhesse lövészeteit. A megnövékedett feladatok szükségessé taszik az MHSZ lö- vészklub-hálózat bővítését már a közeljövőben, 1972. első felé­ben, mivel az iskolai honvédel­mi oktatásban, főként a gyakor­lati tevékenység során elsősor­ban a lövészkluboknak kell se­gítenünk. Miután ma már az oktatásba az úttörők és a KISZ-esek szinte teljes egészé­ben bekapcsolódtak, ezért az említett szervekkel való együtt­működésünket városi és klub-, illetve iskolai szinten tovább akarjuk javítani, még szoro­sabbá akarjuk tenni. Nagy gondot jelent a város jelenlegi lőtérhelyzete. A tanu­lók évente csaknem 14 ezer lő- gyakorlatot hajtanaik végre, de ezenkívül más, az MHSZ tevé­kenységéhez kapcsolódó lőgya­korlaták is vannak. Ezekhez vi­szont a jelenlegi lőtér nem meg­felelő. — Hogyan értékeli a honvé­delmi elő- és utóképzést, vala­mint a polgári védelmi okta­tás helyzetét? — Az előképzés, mint ahogy nevében is szerepel, a katonai szolgálatra való előkészítést je­lenti Ez általános és különböző szakági szinten történhet. Az ál­talános szintű képzés azoknál a fiataloknál kerül előtérbe, akik a nyolc általános elvégzése után nem tanulnak tovább. EzeKnek száma nem nagy. Többen van­nak azok, akik szakági előkép­zésben akarnak alaposabb isme­reteket szerezni, teljes képzést kapni. Ezek a fiatalok repülős, ejtőernyős, rádiós, gépjárműve­zető és más szakági képzésen vesznek részt, s később már megfelelő ismeretekkel kerül­nek a néphadseregbe. A gépjár­művezetői tanfolyamiak a leg­kedveltebbek, de a többi szak­ági képzési terveket is teljesí­tettük. Az utóképzés feladata az, hogy a leszerelt tartalékállomány is­mereteit megfelelő szinten tart­sa. Ennek keretében általános és fegyvernemi képzés folyik. Fel­adatainkat itt is teljesítettük, meg kell említeni néhány negatív tapasztalatot. Előfordul, hogy a tartalékosok egy része nem ismeri fél a foglalkozáso­kon való megjelenés szükséges­ségét, fontosságát, pedig katonai rendfokozatuknál és beosztásuk­nál fogva nagy a felelősségük. Másik probléma az, hogy a klu­bokban szervezett oktatáshoz a vállalatok némelyike nem ad kel­lő támogatást Noha akadnak szép példák, így a sütőipari vállalatnál, az építőipari válla­latnál, de ennek ellenkezője is tapasztalható. Néhol igen sok az igazolt távoliét, pedig a foglal­kozások idejét jó előre ismer­tetik. E gondok megszüntetésé­hez kérjük a vállalatok pártszer­vezeteinek, a vállalatok veze­tőinek segítését A polgári védelmi oktatás a városban 1970-ben befejeződött. Az 5 éves időszakra meghatáro­zott számú kiképzést mintegy 1400 fővel túlteljesítettük. E munkában a városi polgári vé­delmi törzsparancsnoksóggal együttműködve számos kiváló aktivista tevékenykedett, s kö­zülük többen kaptak az MHSZ Országos Központ által e célból adományozott emlékplakettet. — Évente több tízezren vesz­nek részt Békéscsabán az MHSZ különféle versenyein. Milyen eredményeket értek el a honvédelmi tömegsportok­ban? — A városi tömegsport tevé­kenységre a fokozatos fejlődés jellemző. Főként a fiatalok — úttörők és KISZ-esek — köré­ben nagy az érdeklődés, főleg a lövészet miatt, mert ez minden ágazatában megtalálható a hon­védelmi tömegsportoknak. Az iskolai honvédelmi oktatásnál előírt lőelmélet és gyakorlat még több fiatallal kedveltette meg a lövészetet. A legutóbbi adatok szerint 1971-ben például az Üttörő Honvédelmi Verse­nyen 2697-en, az Üttörő Honvé­delmi Lövész versenyen 5400 an, az összetett Honvédelmi Verse­nyen 2343-an, míg a Honvédelmi Kupa Lövészversenyen 4292-en vettek részt, összességében a lö­vészetekre a lakosság 20,6 szá­zaléka, az egyéb versenyekre pedig 9,7 százaléka nevezett. Célunk az, hogy tovább népsze­rűsítsük e tömegversenyeket, látogatottabbá tegyük őket, hi­szen az új szabályok szerint az Üttörő Honvédelmi Verseny és az összetett Honvédelmi Ver­seny sportpályán is megrendez­hető. A Tartalékosok Honvédelmi Versenye — jellegénél fogva — már nem látható közönség által. Az új követelmények már r.cra elsősorban a fizikai állóképessé­get, hanem az elméleti felké­szültséget, a parancsnoki mun­kát helyezi előtérbe. Itt is meg­említem a tartalékosok tájékoz­tató oktatásán való részvétel fontosságát, mert ez is feltétele annak, hogy a jövőben is méltón tudjuk képviselni a város színeit a megyei, sőt az országos verse­nyeken, döntőkön. — Az MSZMP városi végre­hajtó bizottságának értékelése és a megnövekedett feladatok ismerete alapján miként akar­ják tovább javítani az MHSZ- munkát? — Társadalmi életünkben nap mint nap tapasztalhatjuk az élet -és munkakörülmények, a tevékenységünkkel járó válto­zások egymásutánját. A felada­tainkban beállott változás is ma­gával hozza elsősorban a veze­tés szükség szerinti alkalmazó- dását. A megnövekedett szövet­ségi munka megköveteli a ta­nácsadó testület tevékenységé­nek konkrétabbá tételét, hogy tanácsadói szerepét megfelelőb­ben tudja betölteni. A lehetőség erre meg is van, hiszen minden tanácsadó testületi tag joga az MHSZ-klubok munkájának el­lenőrzése. Helyes, hogy ha ér­vényre jut az az elv, miszerint a tanácsadó testület nemcsak tanácsadó, hanem végrehajtó szerv is. Másak fontos feladat — mon­dotta végül — a társadalma szer. vekkel való egvüttműködós naég szorosabbá, élőbbé, hatékonyab­bá tétele, az együttműködési ter­vek maradéktalan teljesítése, a honvédelmi nevelő tevékenység társadalmi üggyé tétele érdeké­ben. r. z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom