Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

dz európai középmezőny felett napokban részt vehettem egy olyan tanácskozá_ son, mely országos gon­dokat kísérelt meg ösz- szegeznd közoktatásun­kat illetően. Az embert, a peda­gógust és a tanulót kereste a re­feráló minden szavával, minden gondolatával. Azt, hogy honnan hová jutottunk el, egyetlen mon­dattal jellemezte: „Közoktatá­sunkat a múlthoz ma már nem is viszonyíthatjuk, mert értelmet­len lenne. Ha pedig a világhoz viszonyítjuk, a hozzánk hasonló országok eredményeihez mérjük, a lényeget tekintve nem marad­tunk le. Ez is tény, és a; meg­tett utat, a küzdelmeket, a mun­kát jelzi. A továbbhaladáshoz azonban annak gátjait kell meg­keresni és a módszereket, hogy mí módon szüntessük meg azo­kat.’’ Lehetetlen volna felsorolná és elemzi az ellentmondások fel­oldásának lehetőségeit, a hibák megszüntetésének elképzelt mód. jatt, néhány lényeges azonban megvilágíthatja az egészet, érzé­keltetheti az általános helyzete^ Azt hiszem, az igazság valahol ott kezdődik, hogy az európai középmezőny feletti kecsegtető helyzetünk mégsem megnyugta­tó. Mert ha a,2 iskolákban, a szakvezetésben valaki valami­lyen módon összeírná a lehe­tőségeinket, roppant ha­mar kiderülne, hogy a lehetősé­geinkhez képest bizony nem is egy helyen alapos a lemara­dás. Ha ehhez még azt is hozzá­fűzzük, hogy a jövő elvárásai­hoz viszonyítva is le vagyunk maradva, a helyzet éppen nem megnyugtató. Ha pedig onnan indulunk el, hogy a mintegy 10 éve bevezetett reform lehető­ségeit sem használtuk még fel teljesen, azt hiszem,': pedagógu­saink azonnal szolgálhatnának meglepő gyakorlati példákkal. Ha pedig kimondjuk a nem min­denki számára kellemes igazsá­got, hogy közoktatásunk lemara­dásainak zöme szemléleti okokból adódik, és ilyenekben gyökerezik, feltehető, hógy a gyakorló pedagógusok által meg­nevezhető jellemző esetek és ta­pasztalatok száma ugrásszerűen megnövekedne. Már agyonmagyarázottnak tű­nik, ha a tanulók túlterheléséről beszélünk. Már azt is mondják, hogy közhely és vesszőparipa. A baj azonban ott kezdődik, hogy igaz. Vagy talán nem az a .helyzet közoktatásunk gyakorla­tában, hogy az iskola belezsúfol a tananyagba minden ismeret- anyagot ,arrü csak fellelhető az adott témakörökben? Amikor például a szakközépiskolákat kezdtük szervezni, az elvi .szempont az volt, hogy elsősor­ban szakképzést adjon, és meg­felelő színvonalú általánosat. Aki teheti, összehasonlíthatja az ak­kori és a mostani tanterveket: a szakközépiskola a közismereti anyagot tekintve „kis gimnázi­um” lett, szépen visszavándorol­tak tananyagába az indulásnál mellőzött, vagy a megítélés sze­rint * megfelelően csökkentett óraszámban tanított tárgyak. Az említett tanácskozáson az is megfogalmazódott, hogy szemle, letbeli probléma, és akadálya az önálló, alkotó pedagógia széles­körű kibontakozásának, hogy a pedagógusnak végeredményben mindfent előírnak. Azt is, hogy hány órában tanítsa az Anjou-királyok korát, vagy a «kénvegyületeket. Az igazi axj lenne, hogy a tananyag ismereté­ben a pedagógus alkotó módon, a körülményeket ismerve maga határozza meg, mire mennyi időt kell fordítania ahhoz, hogy ta­nulói valóban elsajátítsák az adott anyagot és,megfelelő ala­pokat kapjanak ahhoz, hogy is­mereteiket — egy magasabb is­kolatípusban — tovább gazda­gíthassák. Ha aztán még azt is megemlítjük, hogy a fentebb körvonalazott túlterheléssel együtt jár a mechanikus tudás előtérbe kerülése a gondolkodás készségével szemben, hogy legutóbbi, 1968-as felmérés sze­rint az általános iskolákban a szükséges felszerelés fele hi­ányzik (kérdés, azóta lényegesen javult-e a helyzet?), hogy orszá­gosan 73 százalék az általános iskolai felsőtagozatok szakos-pe­dagógus ellátottsága, (ebben a számban a járások 62 százalékos gyenge átlaga is benne van!), ak­kor a mélyebb elemzés lehető­ségének hiányában is világos: mélyreható tartalmi válto­zások kellenek ahhoz, hegy köz­oktatásunk a jelenlegi lehetősé­gekkel, sőt majd a megnövelt le­hetőségekkel is élni tudjon. A mérce, a kívánalom egyet­len mondattal meghatározható: az iskola annyit ér, amennyire felkészít az élet feladataira, a szo­cialista társadalom tagjaira váró feladatokra. Jó ezt így fogalmaz­ni, megtisztítva minden körül- magyará zástól, hogy világosan láthassuk, , A A tanácskozáson Sokan han­goztatták. hogy ahhoz, hogy a mi iskolánk jobban betöltse ezt a feladatot, hogy eljusson a le­hetőségek teljes, de legalább jobb kihasználásához, a nevelés-okta­tás tartalmi munkáját kell javí­tani. Mi ez a tartalmi változás? Először is csökkenteni a túlter­helést; olyan tartalmi kereteket kidolgozni, melyek folyamatos korszerűsítést tesznek? lehetővé; erősíteni az anyagi és személyi feltételeket; a pedagógust az ön­állóság magasabb és tudását job­ban elismerő szintjére emelni, és továbbképzésüket is alaposan megreformálni. « Ügy tűnik persze, hogy könnyű mindezt felsorolni, könnyű mindezt egy tanácskozáson ösz- szegezni. Az iskola ás a szak- felügyelet látható és láthatatlan falai között szólni róla már sok­kal nehezebb. Viszont azt, ami. ről egyre többen beszélnek, akik féltik a magyar pedagógia eddi­gi sikereit, és tudják, hogy a jö­vő követelményei óriásiak; hogy a pedagógusnak is legalább any- nyi önállóságot kell biztosítani, mint amennyivel más értelmiségi foglalkozású ember rendelkezik; akik azt is tudják, hogy generá­ciók sorsa dőlhet el az óvodák­tól a felsőfokú intézményekig; nos, azok számára ezek a gon­dolatok csak esetleg variánsai a már egyre jobban ismert és kö- rühatárolt témának. A türelem & a türelmetlenség is a jobb iskoláért van. Az em­lített tanácskozás is azért volt, és ez a néhány papírra vetett gondolat is ez ügyben kívánt pro­testálni, önmagunkhoz. Sass Ervin Nem csoda, csak eszköz Elektronikus számítógép a KSH Békés megyei Igazga tóságánál Kocsis Katalin és Papp Zoltánná 4*o»ta könyvelő gépeken a KSH megyei igazgatóságának foeSs© > könyvelési munkáit végzi. Ilyen gépek segítik a vállalatok adat.zolgáltatását is, Elektronikus számítógépek, melyeket a köznyelven elektroni­kus agyaknak is szokás mondani, ma már nemcsak a televízió képernyőjén láthatók. Ezt a gépet, amely minden előzőtől abban különbözik, hogy óra alatt végezte el a megye gép­gyártó vállalatainak értékesítési adatösszesítését. Méghozzá érté­kesítési csoportonként. Korábban ez a munka, a hagyományos módszerekkel több mint két hé­tig tartott volna. Pedig ez a gép 6 7 8' Az adatokat Gonda Klára gép' czelő a lyukszalag lyukasztó­val fordítja a gép nyelvére. nem is tartozik a legnagyobbak közé. Másodpercenként „csak” 25 harminckét szám, illetve be­tűjegyből álló együttest képes „elolvasni” és „értelmezni”. Valóban ördöngösségnek tűnik. Talán nem is csoda, hogy valami misztikus, titokzatos érzés ébred az emberekben emiatt. Pedig az elektronikus számítógép csak bo­nyolultabb és nem érthetetle­nebb, mint például egy telefon- központ (meg még szokatlanabb is). Í7T2 3»4*5 10 J • tg 11 K 9 9 12 L ÖM® • 44N • ff / • • # 0.® gBfflBBSff 0 am DECEMBER 25. ll A számítógép „nyelvének” aoc- je a kód. A számokat az egyes lyuk-kombinációk jelentik. az legjobban hasonlít az ember­hez (olvaá, számol, ír. emlékezik, játszik, műfordít, sőt verset ír és zenét szerez), már több mint száz évvel ezelőtt megálmodta egy Babbage nevű angol mate­matikus. Kivitelezését az akkori technika fejletlensége akadá­lyozta meg. A gép ősét (amely­nek elvén működik még ma is a legtöbb irodai számológép), még 1641-ben szerkesztette meg Pascal, a nagy francia matema­tikus, hogy édesapiának, az adó- hivatalnoknak lélekölő számit- gatásait megkönnyítse. Ez a gép még csak összeadni tudott. De már ez is rendkívüli előrehala­dásnak számított, hiszen kezdet­ben az embér csak a tíz ujján (emiatt 10-es a számrendszer), majd pedig pálcikákra húzott golyókon számolhatott. A ma használatos számítógé­pek pedig már több tízezer mű­veletet képesek elvégezni egy másodperc í!) alatt. , Csoda ez? Nem. nem csoda. Technika csupán. De csodálatos technika. Hiszen a KSH Békés megyei Igazgatóságán az olasz gyártmányú Auditronic gép két, Ma már minden megyeszék­helyen működik legalább egy ilyen számítógép. Akik vele dol­goznak, már tudják, hogy jó ba­rát. Fáradhatatlan segítőtárs, csak érteni kell a nyelvén. Mert ezek a gépek saját gépi nyelvvel rendelkeznek. E nyelv abc-jét kódnak nevezik. Ennek a segít­ségével magyarázzák el a gép­nek azt is (beprogramozzák), hogy mit kell csinálnia. Ezután már csak az adatokat kell betáp­lálni. Utána akár magára is le­het hagyni. Még éjszakára is. Reggelre kiírja a kért adatokat. A következtetések levonása azonban, mégis csak az. emberre marad. Ebből is látszik, hogy nem csodáról van szó. Csak arról csupán, hogy az ember egy újabb eszközzel sokszorozta meg az ereiét. Mint annak ideién az iz­mait, az emelő segítségével. A fizikai erő helyett, most a szel­lemi erejét, működésének gyor­saságát növelte: a megyeszékhe­lyen feldolgozott adatokból ugyancsak a számítógépek há­rom • óra alatt végzik el az or­szágos összesítést. Gépelt jelen­tések helvett ma már lyuksza­lagot szállít a posta. A számokat lyukak kombinációi ielentik. mi­vel a gép csak ezen a nyelven ért. De ezt a nyelvet megtanul­hatja az ember is. Hiszen a gép­pel is ő tanította meg. Azért, hogy a gép segítsen neki. A KHS megyei igazgatóságánál a prog­ramozó erre már nem is gondol. Csak dolgozik a gépen. Eszköz­nek tekinti. Tegyük hozzá: va­lóban eszköz. Olyan észköz, amely a mechanikus munka aló! szabadítja fel az embert. Az em­ber idejét Alkotó munkára. Kőváry E. Péter A „csoda”: as elektronikus simítógép, amely két óra alatt végezte el két bét eanamtójált. KeaeSéje: Marhalek Istvánná 3xr®sraaBffiaé «Fotó: Bemérni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom