Békés Megyei Népújság, 1971. december (26. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-16 / 296. szám

■ proletárdiktatúra osztály- tartalma a munkásosztály hatalma; a szocialista állam mindkét ismert fejlődési szakaszában változatlanul a munkásosztály a vezető erő, » politikai hatalom birtokosa.

M:t jelent a munkásosztály vezető szerepe?

A marxizmus klasszikusai világosan megfogalmazták az osztály történelmi szerepét, azt, hogy a munkásosztály a kapitalizmus elleni harc vezető ereje, és hogy ezt a vezető szerepét a szocialista viszonyok között is megtartja. Marx kifejezetten azt mondta, hogy a proletárdiktatúra körülményei között á munkásosztály „önmagát uralkodó osztállyá szervezi.”

Milyen alapon jutottak erre a megállapításra ?

— hogy a munkásosztály a legfejlettebb termelési eszközökhöz kapcsolódik;

— hogy a tőkés nagyipar mindem más osztályt differenciál és számszerűen is csökken, a munkásosztály ezzel szemben a termelőerők fejlődése következtében számában nő, szervezettsége pedig fokozódik;

— hogy „semmit sem veszíthet, de mindent nyerhet” — mert a tőkés magántulajdon kizárja a termelés objektív feltételednek tudajdonáből;

—- hogy nem változtathatja meg saját létfeltételeit anélkül, hogy ezzel együtt ne változtassa meg a társadalom valamennyi dolgozó osztályának és rétegének helyzetét. Ennélfogva létfeltételeiből adódik, hogy saját felemelkedését csak az egész társadalom gyökeres átalakításával, a többi dolgozó osztály és réteg szövetségével képes megvalósítani.

E tényeket Marx a tőkés viszonyok elemzése alapján állapította meg, de a tulajdontól való megf osztottság kivételével a szocializmus építése idején is igaz. A munkásosztály a szocializmus viszonyai között a hatalom birtokosa, ma is a társadalom legintenzívebben növekvő osztálya Munkája — objektív feltételeiből adódóan — a legszervezettebb. A munkásosztály magját legöntudatosabb rétegét a nagyüzemi munkásosztály alkotja, ami sok szempontból döntő jelentőséggel bír. Következésképpen: ezáltal a munkásosztály a legfejlettebb termelőeszközökhöz kapcsolódik, amelyektől a

««caiiimiii

kétharmad részét azonban a nyugati országrész szívta el.

Ilyen körülmények között Ke- let-Pakisztán népe kezdettől fogva egy távoli idegen hatalom érthetetlen nyelven beszélő képviselőinek tekintette a központi kormány embereit. A tartományban már 1949 táján kialakult egy függetlenséget, vagy legalábbis autonómiát követelő mozgalom. Ez a Mohamedán Liga 1940-es lahorei határozatára hivatkozott. (Ebben még „két Pakiszta n’ ’íród, tehát a hajdani Brit-India területén lévő mohamedán többségi tartományok területén létesítendő két független államiról volt szó.)

A két országrész közötti ellentétek az évtizedek során sokszor vezettek nyalt válsághoz. így például a központi kormány már 1950-ben két esztendeig tartó katonai közigazgatást volt kénytelen bevezetni a keleti tartományban. Az 1958-tól az 1969-es „nagy rőbbanásig” tartó pakisztáni katonai diktatúra időszakában az ellentéteket csak elfojtották — de nem szüntették meg. A pakisztáni állam két szárnya közötti pusztító konfliktus tehát nem az égből hullott, a rőbbanás inkább a „föld alól” érkezett. Egyike volt ez is azoknak az „eltemetett aknáknak”, amelyet az indiai birodalomtól búcsúzó angol politika helyezett el India és Pakisztán között.

Gömöri Endre

(Véffe)

A munkásosztály vezető szerepéről és a szövetségi

politikáról

Irta: Dr. Szabó Sándor, a megyei pártbizottság titkára

népgazdaság egészének alapvető fejlődése függ. E kapcsolódás hozza magéval a szakmai műveltség, a technikusi, mérnöki szint közelítésének szükségességét A nagyüzemi termelési feltételekben, munkafeltételékben adottak a fegyelemnek, a pontosságnak, az együttműködésnek olyan lehetséges és szükségszerű igényei .amelyek a szociális^ ta erkölcsi tulajdonságokat, a kollektív szemléletet megalapozzák, továbbfejlesztik, majd kiteljesítik. Hogy ezekből az elvi lehetőségekből, objektív alapokból válóban a szocialista erkölcsi tulajdonságok erősödése következzen, ahhoz természetesen sok egyéb tényező is szükséges. Itt talán elegendő utalni a megfelelő üzemszervezésre, a vállalati belső mechanizmusra, a megfelelő bérrendszerre és annak jó alkalmazására, amelyben nem csupán a teljesítmény gazdasági értéke jut kifejezésre, hanem az utóbbiakban erkölcsi értékítéletek is, az emberi magatartások erkölcsi megítélése. Ebből következően szükségképpen nagy jelentősége van a politikai öntudatnak, mely szoros összefüggésben van a nagyüzemi termelőerők fejlődésével. Ez a kölcsönhatás nem automatikusan megy végbe a nagyüzemi termelés feltételei között, hanem az objektíve adott lehetőségeket a munkásosztály politikai szervezeteinek mindenekelőtt forradalmi pártjának, a szak- szervezeteknek és a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek tudatosan fel kell használni!

B szocializmus viszonyai között is érvényes az a marxi tétel, amely szerint a munkásosztály ve- , zető szerepének alapja az is, hogy nem változtathat, nem javíthat a saját helyzetén másképpen, csak úgy, ha egyidejűleg a többi dolgozó osztály és réteg — a parasztság és az értelmiség helyzete is javul. Ezért saját érdeke a társadalmi fejlődés; helyzete révén osztályérdekei mint a társadalmi haladás érdéked; mint össz-társadalmd érdekek jelennék meg. Az össz-társadalmd érdek tehát — kissé leegyszerűsítve — „mindenki” érdeke, ha nem is egyforma közvetlenséggel, fontossággal, mint ahogyan az a munkásosztálynál szükségképpen jelentkezik.

A munkásosztály vezető szerepének érvényesítése tehát az osztály érdekeinek — s egyben az össz-társadalmi érdekeknek az érvényesítését jelenti. A mi viszonyaink között ezt a szocializmus magasabb szántén történő építésében lehet csak értelmezni!

Hogyan jut érvényre a munkásosztály vezető szerepe?

A munkásosztály vezető szerepe kizárólag csak marxista— leninista pártjának, a Magyar Szocialista Munkáspártnak a vezetésével valósulhat meg. A párt vezető szerepe nélkül nem érvényesülhet a munkásosztály vezető szerepe, az osztály politikai hatalma. A munkásosztály érdekeit, céljait — amely a mi • viszonyaink között egyben nemzeti cél, s minden hazafi érdekeit kifejezi — a párt világosan megfogalmazza programjában, határozataiban és lefordítja a mindennapi politika, a legáltalánosabb feladatok nyelvére, amint ezt legutóbb megtette a Magyar Szocialista Munkáspárt

X. kongresszusa, valamint az abból következő Központi Bizottsági határozatok, kormányintézkedések. A munkásosztály hatalmának, a szocialista társadalomnak állandó erősítése, gazdagságának növelése legsajátabb érdeke a parasztságnak, mint a munkásosztály legközvetlenebb szövetségesének, mert a szocialista célok csak a munkásosztály vezette szilárd osztályszö- vetsóg talaján; a munkás-paraszt szövetség — mint államiságunk alapja — állandó erősítése alapján valósulnak meg. Legsajátabb érdeke az értelmiségnek és a társadalom más rétegeinek, mert a munkásosztály által kitűzött célok kifejezik a dolgozó tömegek valamennyi rétegének alapvető érdekeit.

A párt eszmeileg, politikailag irányítja a társadalmi folyamatokat, de a politika általános valóraváltása, nagy nemzeti céljaink sikeres megvalósítása, a társadalom összes erőinek cselekvő részvételét követelj meg. A szövetségi politika összefügg a forradalmi munkáspárt politikai irányvonalával, stratégiai célkitűzéseivel — nem taktikai kérdés — és egész gyakorlati tevékenységével. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa megerősítette a párt szövetségi politikáját, hangsúlyozta, hogy: „Folytatni kell pártunk eddigi szövetségi politikáját, timely nemzeti egységbe tömöríti társadalmunk minden dolgozó osztályát és rétegét: a munkásságot, a szövetkezeti parasztságot. az értelmiséget, a kisipari szövetkezetek dolgozóit, az egyéni termelőket. A lenini szövetségi politikával kell tovább erődíteni a kommunisták és pár- tonkívüliék, hivők és nem hívők együttműködését, mindazo- két, akik vállalják a közös célt: a szocialista Magyarország felépítését.” A szövetségi politika gyakorlatában is a lenini úton halad tovább a párt, alkalmazva a lenini eszméket a mai valóságunkra.

I szocializmus építése az össz-társadalmi érdekek érvényesítése azonban mindig konkrét feladatokat, azok végrehajtását és ellenőrzését jelenti. Ez a magyarázata annak, hogy a munkásosztály vezető szerepe gyakorlatilag azokon a szervezeteken és módokon keresztül érvényesül, amelyek révén biztosítható, hogy e feladatokban — a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa határozatai — és végrehajtásukban valóban az osztály össztársadalmivá szélesedett érdekei jutnak kifejezésre. A munkásosztály vezető szerepe érvényesülése szempontjából elsőrendű fontossága van ezért azoknak a szervezeteknek, amelyeken keresztül ez biztosítható. Ilyen érbelembefi e szervezetók tehát eszközei a munkásosztály vezető szerep« érvényesülésének. Ebből szükségképpen következik a munkásosztály forradalmi pártjának elsőrendű fontossága, mint az osztály érdekei megvalósításának legfőbb eszkö- ae, mert csak így lehetséges az osztály részvétele; a feladatok meghatározásában, megfogalmazásában és ellenőrzésében. Ugyancsak fontos szerei« van a munkásosztály vezető szerepe megvalósulásában az államnak és szerveinek, a tömegszervezetóknek különösen a szakszervezeteknek. A munkásosztály forradalmi pártjának szerep« azonban itt is elsődleges, mert az államélet és a tömegszervezetek pártirányítása nélkül a munkásosztály vezető szerep« nem biztosítható. Tartalmilag tehát az említett szervezetekben a munkásosztály közvetlen és közvetett részvétele valósul meg a hatalom gyakorlásában. A hatalom gyakorlásának, az abban való közvetlen és közvetett részvétel ei’edményes gyakorlásának nélkülözhetetlen feltétele, fontos szükséglete a demokrácia erősítése, az államélet demokratizmusának fejlesztése, az üzemi demokrácia helyes értelmezése és alkalmazása. A sziláid demokratikus háttér, a jó politikai légkör és a demokratikus ala- pokon nyugvó és állandóéin erősödő munkahelyi közérzet — ahol a munkás, a dolgozó ember nyugodtan nyilatkozhat — előrehaladásunk nélkülözhetetlen és fontos záloga.

Miért kell foglalkozni most és folyamatosan ezzel a témával?

a

zért, mert a munkásosztály vezető szerep« és a párt szövetségi politikája — elvileg és általánosságban — bár világos, de abban a pillanatban, amikor konkrét megvalósításáról van szó, azonnal több probléma merül fél nemcsak a propaganda munkában, hanem a gyakorlati életben is. Ezért természetszerű, hogy nagy jelentőségüknek megfelelően foglalkozott e kérdésekkel a pánt X. kongresszusa. Számos téves felfogás él a köztudatban a munkásosztály vezető szerepével kapcsolatban. Például, hogy a munkásosztály nem alkalmas a vezető szerepre, mert az elmúlt évtizedekben felhígult; megint mások — főként munkás- körökben — számosán csak abban mérik a vezető szerep érvényesülését, hogy számszerűen mennyien vannak beválasztva, milyen a képviseleti arány — ami természeteden nem mellékes, de nem is elsődleges — a különböző szervekben és azok testületéiben. Helyenként az egyes vezetők hiányos munkáján és rossz magatartásán kérésziül ítélik meg az osztály vezető szerepének érvényesülését.

Kétségtelen tény, hogy a technikai forradalom világában, a műszaki színvonal fejlesztése, előrehaladásunk alapkérdése. A mai termelőberendezések gazdaságos működtetésében a politikai meggyőződés és érzék mellett azonban legalább olyan fontos, hogy a gépeket, a gépsorokat működtető munkás, a dolgozó ember megfelelő magasszintű szakismerettel és felelősséggel rendelkezzék. Ha ez nincs meg, a munka rosszul megy, az egész ország — benne az egyes ember — károsodik.

a

zért, mert a technikai haladás jelenlegi szintje, a jövő igénye még inkább, mind magasabb fokú szakmai hozzáértést mind több és több technikust, mérnököt, közgazdát igényel, vonjunk le olyan következtetést, hogy a vezető szerep átcsúszott egy új „technicista réteg”, mondjuk a műszaki értelmiség vagy egyáltalán az értelmiség kezébe? Nem! Ezt a következtetést nem szabad levonni, Az osztály vezető szerep«, politikájának, m osztály érdekeinek meghatározásában áll — és ha ehhez fokozott szakszerűség szükséges, akkor a szakértők épp«n a munkásosztály politikájának érdekében kellenek. Ha például egy munkásból lett vezető rosszul látja el feladatát, akkor az osztály érdekei kárt szenvednek, és ha egy műszaki értelmiségi jól végzi feladatát, az osztály érdekei valósulnak meg. Ez természetesen fordítva is igaz! A munkásosztály vezető szerep« a mi szocialista viszonyaink között elsősorban azt követeli, hogy a feladatokat jól határozzuk meg. Amit az osztály érdekében és céljainak megfelelően elvégzett a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa és annak határozatai alapján a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt

Kormány is, a szakszervezetek kongresszusa.

A feladat: éppen az osztály érdekében — és tegyük hozzá, hogy a parasztság, az értelmiség és más társadalmi rétegek érdekében — a határozatok jó és fegyelmezett végrehajtásában van. Nagy jelentősége tehát annak van, hogy a munkásosztály forradalmi pártjának politikájával egyetértő, azt értő, szakmailag is jól felkészült, vezetőd készséggel rendelkező, az osztályt és az egész dolgozó népet szolgálni jól tudó, arra alkalmas emberek vezessenek. A munkásoknak jelen kell lenniük a különböző választott testületekben és megfelelő arányból kell jelen lenniük, hogy az irányító és ellenőrző munkában részt vegyenek. Ebből szükség- képp«n következik, hogy nem lehet engedni annak a kényelmes és antidemokratikus felfogásnak, amely úgy fogalmaz a szakszerűség ürügyén, hogy: a munkás nem rendelkezik a szükséges szakismerettel, áttekintő kép«s- ségged és ezért nem alkalmas a különböző vezető posztokra. A munkások látásmódjára mindenütt nagy szükség van nem nélkülözhető! A munkások személyes részvétele, sőt vezetése azokban a társadalmi szervezetekben, amelyekben a társadalmi fejlődés lényeges feladatainak meghatározása történik — mais elengedhetetlen tartozéka a munkásosztály vezető szerepének.

A Magyar Szocialista Munkáspárt politikája jó. Marxista —leninista politika, amit az elmúlt 15 esztendőben elért eredményeink mind nemzetközileg, mind belpolitikailag világosan igazolnak Mindvégig jól fogalmazta meg munkásosztályunk, dolgozó népiünk érdekeit, céljait. Ezt jól tükrözi — megoldásra váró feladataink ellenére — az a nem kis büszkeséggel hangsúlyozható változás, ami végbement az ország, a megye ipari fejlődésében, a mezőgazdaság szocialista átalakulásában és megszilárdulásában a műveltség fokozódásában, a kulturális előrehaladásban, népiünk mind jobb élet- és munkakörülményeinek javulásában.

A párt politikája a X. kongresszus határozatai, a szocialista demokrácia fejlődése biztos alapiul szolgálnak a további előrehaladáshoz. Jó feltétel a munkásosztály vezető szerepe fokozódó érvényesüléséhez, a szövetségi politika jó alkalmazásához.

I

z a legfőbb feladat hogy gyarapodó tudással, még jobb munkával, munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek, minden hazáját szerető dolgozó ember a maga posztján felelősségteljesen valósítsa meg feladatát, mert csak így szolgálhatjuk igazán és őszintén a szocialista társadalom fejlesztésének szép ügyét, és benne az egyes ember érdekeit.

mum&si 3

mio DECEMBER 16,