Békés Megyei Népújság, 1971. november (26. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-18 / 272. szám
Erről a témáról tettünk fel néhány kérdést dr. Kardos Györgynek, az Országos Ideges Elmegyógyászati Intézet alkoholelvonó és munkatherápiás osztálya vezető főorvosának. — Hogyan alakul ki az iszá- kosságból az alkoholizmus? — Az adott társadalom ivás- normái az alkoholizmus-betegség elhárításában, „járványos” elterjedésében megelőző, illetve „kórokozó” szerepet játszanak. Ott, ahol a közvélemény csak a mértéktartó — étkezéshez, családi körhöz, alacsony szesztartalmú italokhoz kötött — fogyasztást fogadja el, s elutasít mindenféle visszaélést, csak kevesen kockáztatják meg a rendszeres és mértéktelen fogyasztást. Ezúttal nem kell a példáért messzire inennünk. A mi közvéleményünk ivás-normái is ilyenek — a nőkre nézve. Ezért nálunk is tíz-tizenöfcször kevesebb a nőbetegek, mint a férfibetegek száma- S az alkoholizmus az ő körükben korántsem terjed olyan mértékben, mint a férfiak között. Igaz, hogy a betegforgalmi adatok terén tájékozatlan közhiedelem szerint nagyon sok az alkoholista nő; a tények azonban mást mutatnak. Ez azért van így, mert az emberek az ittas nőket észreveszik és megjegyzik, az ittas férfiakat nem. Végül ott, ahol a közvéleménynek laza és szabados, elnéző és előre nem látó ivás- normái vannak, olyanok, amelyek a minden ésszerű mértéket megcsúfoló ivászatnak szabad folyást engednek, népbetegséggé (azaz a lakosság több mint egy százalékára kiterjedővé) válhat a mindennapos iszá- kosságból adódó alkoholizmus. — Melyek a legmarkánsabb ismertető jelei az alkoholizmusnak, mint betegségnek? — A szeszes italok fogyasztása, sőt a velük visszaélő fogyasztás sem vezet szükségszerűen alkoholizmushoz. A rendszeres fogyasztóknak csak egy része, S—10 százaléka válik alkoholistává Olyan beteggé, aki az ivást abbahagyni nem tudja, ha egyszer elkezd inni, a minthogy az ivást és az ittasságot ellenőrizni sem képes, addig iszik, amíg le nem részegszik. Más szóval, az alkoholista rendszeresen és mértéktelenül iszik, miután a szervezetében rejlő anyagcserezavarok és alkoholfüggősége miatt egyebet nem tehet A rendszeres fogyasztók többsége „egyszerű” iszákos marad, azaz olyan fogyasztó (és nem beteg!), aki az adott társas környezet ivásnormáinál többször és többet iszik, holott másként is tehetne, ha akarna. O azonban „kitart” a hol ilyen, hol olyan mértékű, mindennapos fogyasztás mellett, mert szeret inni, azután meg is szokta, igénytelenségéhez képest marad is elég ideje és pénze a társas ivásra, amivel minden emberi kapcsolatot és közösséget pótol. — Milyen körülmények vezetnek 3 rendszeres iszáltosság- hoz, az alkoholizmushoz? — Mielőtt erre válaszolnék, utalni szeretnék vizsgálatainkra, amelyekből kitűnt: a társadalom legveszélyeztetettebb rétege a fiatal munkásoké, akik korán „felnőtté”, azaz önállóan és viszonylag jól keresőkké válnak, tehát elég sok szabad idejük és pénzük marad az ivásra. (Minthogy egyiket sem óhajtják más- ja, többre, jobbra fordítani.) Ami a kérdést illeti, azt válaszolhatom, hogy a férfiak között többnyire a rendszeres ivásra késztető és szoktató társas-lélektani körülmények vezetnek mindennapos iszákosság- hoz és ezen át az alkoholizmushoz. Az esetek egyötödében a szeszes italok rendszeressé váló, azaz visszaélő fogyasztását „lelki bajok” ellenszereként alkalmazzák. —1 Mi következik mindebből? — Mindenekelőtt az, hogy az alkoholizmus elleni küzdelem ismert jelszava: „az alkoholizmus betegség”, éppen a fogalmak és teendők tisztázása érdekében megszorításra szorul. Arra a kiegészítésre, hogy az iszák osság még nem alkoholizmus. Más szóval, az alkoholizmus megelőzése: az iszákosság elleni küzdelem, ami elsősorban olyan közvélemény kialakítását igényelné, mely a szeszes italok fogyasztásával történt mindenfajta visszaélést, kártékony nemtörődömséget és ostoba elnézést elítél, beleértve a szeszes italoknak a túlfogyasztására számító túlkínálatát és túltermelését is. Minél több embert teszünk ki az iszákosságra szoktatás kockázatának, annál nagyobb lesz az alkoholisták száma is. Az alkoholizmus elleni küzdelem nem szorítkozhat az alkoholisták elleni küzdelemre. Immár nincs az életnek olyan területe (a sporttól a család- és ifjúságvédelmi kérdéseken át a tüdőgümőkór felszámol ha tőségéig), ahol ne égett volna a körmünkre az alkoholizmus-betegség kockázatával felelőtlenül játszó, túlzott italfogyasztás. S minthogy az alkohol-probléma megoldása nem az „ellenanyag” felfedezésétől és a „védőoltások” bevezetésétől függ tőlünk — orvosoktól — aligha várhat a társadalom többet, mint a baj megállapításátMedgyesbodzás—Pusztcrottl afra Két falu — egy nóta — Bejöhetek? —> Jó napot, Jani bátyáim, jöjjön csak. Valami baj van? — Nincs semmi Pistáin, csak engedély kellene fakitermeléshez. ,— Azt nem itt adják, Jani bácsi, hanem a tanácsnál. — Tudom én azt, csak azért jöttem ha megírnád... Nagy István párttitkár mosolyogva ül az asztalhoz. Megírja Olasz Jani bácsinak, a 80 éves tsz-nyugdíjasnak a kérvényt. Kézfogással válnak el egymástól. — Itt nőttem fel köztük — for du; felém a párttitkár, amint Jani bácsi kilép az ajtón —, minden embert ismernek név szerint itt Bodzáson meg Ottla- kán is. — Nagy elvtárs most melyik községnek a párttitkára? — Tulajdonképpen egyiknek sem, de ez nem ilyen egyszerű. Medgyesbodzásnak 1980 lakosa van. Pusztaotüakánák nyoTc- száz. Mindkét községben működik egy-egy pártalapszervezet. Külön alapszervezetben dolgoznák a pedagógusok. A három pártalapszervezet tevékenységét azonban egy közös titkár — Nagy István élvtárs — irányítja. — Nem is lehet ez másképp ott, ahol a két község lakossága egy közös gazdaságban: a medgy es bőd zási és pusztaottlakai Egyetértés Tsz-ben dolgozik. Sőt a tanév kezdete óta egy igazgatója van a két község iskolájának is. De közösek a gondjaink is. Legnagyobb problémánk pedig az „elszivárgás”. A két község lakóinak száma évről évre csaknem két százalékkal csökken. A párttitkár elmondja, hogy korábban az ipari üzemek, a jobb kereseti lehetőségek csalogatják el az embereket. Ma a fiatalokat a városi élet vonzza. Természetesen tapasztalható „visszaszivárgás” is. Főleg 1962-től kezdve, amióta a tsz megerősödött. A visszatérők száma azonban sajnos meg sem közelíti a távozókét — A két községben és a közös termelőszövetkezetben folyó életet nem lehet egymástól elválasztani — mondja Mocsári Mihály, az Egyetértés Termelő- szövetkezet üzemgazdásza. Nincs olyan csálád a községben, amelyikben legalább egy tsz-tag ne lenne. Ugyanakkor az elvándorlás munkaerőhiányt idéz elő. Másfelől pedig éppen a közös gazdaság az, amely munkaalkalmat teremt az öregek és az asszonyok számára. — Ezernél több tagunk van — folytatja az üzemgazdász, de közülük majdnem négyszáz a nyugdíjas és a járadékos. Foglalkoztatásukra a 40 holdas kertészetet százra bővítettük. A nők egy része pedig az évi 580 ezer baromfi hizlalását választotta. Mivel a 7135 holdas közös terület megművelése mindössze 450 férfira hárul, a tsz-ben igyekeznek megoldani a gépi munkára való fokozatos áttérést. Ma már gépek dolgoznak ott is, ahol néhány éve még kézzel végezték a legtöbb munkát, így a kender a cukorrépa, a cirok és a kukorica termesztés ben is. Ezek a változtatások, az átgondolt fejlesztés meghozza a várt eredményt. A búza 1960- ban még csak kilenc és fél mázsát termett holdanként ezeken a földeken. Ebben az évben már 25 mázsát arattak holdanként. Fejlődik az állattenyésztésük is. Háromezerháromszázharminc sertést és 790 szarvasmarhát tartanak. Terv szerint 1975-ben már 1 millió hízott baromfit adnak át a Békéscsabai Éaromfi- feldolgozó Vállalat orosházi gyárának. Érthető hát hogy az emberek nemcsak a falut, a közöst is magukénak érzik. Kivételek természetesen itt is akadnak. — A legutóbbi belvizek miatt 7—8 ember elvesztette hitét „a közös szerencsében”. Felikerekedtek. Pedig itt nem is szerencséről van szó, hanem ésszerű és tervszerű gazdálkodásról. Ezzel értük el azt, hogy a 975 katasztrális holdas belvizes terület miatt kieső 10 millió forint termelési érték nem érezteti majd hatását a személyes jövedelmekben — fejezi be Mbcsári Mihály. Hogy a személyes jövedelmek, kel nincs probléma, azt a tsz Lukjanyenko akadémikus nevét és az általa nemesített búzafajták egész sorait a Szovjetunió határain belül és túl egyaránt ismerik. Miért ez az óriási népszerűség és ez a nagy érdeklődés? A választ Lukjanyenko tartalmas és példamutatóan aktív életútjában kereshetjük. Csaknem fél évszázada fejti ki eredményes tevékenységét a szovjet mezőgazdaságban, ebből kereken 40 évet jelenlegi működési területén, a krasznodari Mezőgazdasági Tudományos Kutató Intézet Nemesítési Osztályán. Munkájának eredményét számos értékes búzafajta előállítása, elterjedése hirdeti. A szovjet mezőgazdaság jórészben neki köszönheti, hogy országukban — annak is az éléstárában a krasznodari területen — kutatásaival egyidőben a búza terméshozama majdnem megháromszorozódott. Az általa nemesített búzafajták területe állandóan nő. Ez idő szerint — országhatárokon belül és túl — több mint 10 millió hektáron termesztik nagy sikerrel. Lukjanyenko akadémikust méltán nevezik a Szovjetunió és a világ egyik legeredményesebb búzán emesí tőjének. Nemesítési módszerei, gyakorlati útmutatásai új iskolát jelentenek századunk növénynemesítésében és hosszú időre meghatározzák a korszerű búzanemesítésben követendő utat. Melyek Lukjanyenko érdemei a magyar mezőgazdaságban? Az általa előállított kiváló búzafajtákat — a Szlkoroszpelka 3/b-t, a Bezosztája 1-et és 4-et — az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején ismerték meg a magyar mezőgazdasági szakemberek. E fajták hihetetlen gyorsasággal terjedtek el hazánkban, s forradalmi változást idéztek elő búzatermesztésünkben. Termesztésük nyomán terméshozamaink jelentősen megnövekedtek, és ennek köszönhetjük, hogy szocialista mezőgazdaságunk megnyerte első nagy csatáját: hazai termésből biztosította az ország kenyerét Miről szól ez a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában megjelent könyv? Megismertet a krasznodari Mezőgazdasági Tudományos Intézettel, és ennek kapcsán bepillantást enged Lukjanyenko akadémikus életébe és munkájába. Áttekintést ad a hazai búzatermesztés múltjáról, jelené- I röl és a jövő célki tűzéseiről. 1969 júniusában a híres nemesítő hazánkba érkezett. A könyv olvasói elkísérhetik őt magyarországi útjának állomásaira, megismerhetik a Magyart Tudományos Akadémián tartott előadásának megállapításait. A könyv zárófejezetében véleményt hallanak — a legilleté- sebbtől — a jövendő ígéretes búzafajtáiről, a Rannaja 12-ről, az Auróráról és Kaukázról. Híradója is bizonyítja. Legutóbbi számában Lantos Béla, a gazdaság főkönyvelője a tsz új kezdeményezését ismerteti. A szövetkezet pénztára ugyanis a. „takarék” szerepét is vállalja a jövőben és az OTP-nél egy százalékkal magasabb kamatot fizet tagjainak. Ugyanakkor így várhatóan kevesebb hitelt kell majd igényelniük a Nemzetá Banktól^ Medgyesbodzáson még 1950- ben alakult meg a Dózsa Tsz. A Bodzáshoz tartozó Gábortelepen pedig már 1949-ben létrejött a Petőfi Termelőszövetkezet. A két közös gazdaság 1960-ban egyesült. Az így kialakult új gazdaság, az Egyetértés Tsz 1962-ig mérleghiánnyal küzdött. Báli István, a termelőszövetkezet elnöke 1963 januárjában került a gazdaság élére. Hat év fáradhatatlan és áldozatos munkája után értek meg a feltételek ahhoz, hogy a szomszéd község. Pusztaottlaka Egyetértés Termelőszövetkezetével a közös gazdálkodás útjára lépjenek. A medgyesbodzási és pusztaottlakai Egyetértés Tsz megerősödését a községek fejlődést tükröző arculata is bizonyítja, Bacsa János, a medgyesbodzási községi tanács elnöke erről így beszél: — Ez évben a köziga zatásunk területén megszűnt a kisvasút. Ma már autóbuszok viszik a falu lakóit Békéscsabára, Orosházára. A községben, amely a múlttól csak a szegénységet meg a sarat örökölte, minden utcában járdát építettünk. Két utca kivételével megoldottuk a köz- világítást is. Medgyesbodzásnak 5800 kötetes könyvtára van. A művelődési ház, az orvosi rendelő is a fel- szabadulás után épült. Most fejezték be járási segítséggel a politechnikai műhely építését. Ez azonban értelemszerűen nem segít azon a gondon, hogy mindössze négy tanterem áll rendelkezésükre. így az alsó tagozatosok csak délután járhatnak iskolába. — A nevelőink lakáshelyzete szintén nem a legjobb. Sajnos a belvíz rongálta épületek újjáépítésének támogatása során az állami lakások kimaradtak a „szórásból”. Eddig 29 lakást építettek újjá, ezek között állami egy sincs, pedig 80 százalékuk szenvedett belvízkárt. — Létrehoztunk egy bizottságot, amely éppen ma méri majd fel ezeket a lakásokat. A sorrendiség megállapítása után elkezdjük ezek rendbehozását is. A beszélgetés után Bacsa János kerékpárra ül, hogy személyesen keresse fel a bizottság tagjait. így búcsúzik: — Mi nem a tanács irodáiból irányítunk, hanem együtt dolgozunk a község lakóival. Kevesen vagyunk. A huszonöt tanácstagból tizenhat a termelő- szövetkezetnek is tagja. Ez érthető, hiszen a község gondja a. tsz gondja is és megfordítva is így van. Ahogy mondani szokták: egy falu — egy nóta. J • Csakhogy itt két falu van. Két község: Medgyesbodzás és Pusztaottlaka. A közös termelőszövetkezet neve: Egyetértés. De közös az iskola és a párt- szervezet is. Közös a gond, az eredmény, az öröm, a cél is. A megoldások is közösek — bár két külön községi tanács igazgatása alatt. Kőváry E. Péter BßßMSfSSI 1971. NOVEMBER 18. s Az alkoholizmus elleni küzdelem — áz idegorvos szemével Lukjanyenko és a Bezosztája Egy híres búzanemesitő munkássága
