Békés Megyei Népújság, 1971. november (26. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-26 / 279. szám

Békéscsabai s%ínés%eh a Kossuth rádióban Vendégség Páskándi Géza drámáidnak békéscsabai ősbemutatója Ma, november 26-án este 19 iára 40 perckor Nyelvészkedő Kaleidoszkóp címmel közvetíti1 a Kossuth rádió Zoltán Péter műsorát. A műsort Miszlay Ist­ván, a Jókai Színház Jászaá- díjas igazgatója rendezte és je­leneteiben a Jókai Színház művészei szerepelnek. Az Anya­nyelvűnk dicsérete című rész­ben Körtvélyessi Zsolt, Fodor Zsőka, Tóth Gabi és Kalmár Zsuzsa, a Hogyan beszéltek eleink? című részben pedig Fodor Zsóka, Kalmár Zsuzsa, A csaknem 115 ezer textil­ipari dolgozó közül 45 ezer a 26 éven aluli, s a fiatalok jó­része lényegében hasonló mun­kakörülmények között, nagyjá­ból azonos munkát végző nő. Közös gondjaik enyhítésére, helyzetük javítása üdékében fejt ki hasznos tevékenységet a textilipari dolgozók szakszer­vezetének központi vezetősége által nemrégiben megalakított 7 tagú ifjúsági bizottság. A közelmúltban 38 textiles vállalatnál és üzemnél végzett vizsgálat alapján értékelte a jelenlegi helvzetet Az általá­nos tapasztalat szerint még A Vésztői Vörös Csillag Va­dásztársaság 15 ezer holdas te­rületén Rábai Bálint elnök és Eipl Imre vadászmester ősz­szel 45 őzsutát, a külföldi ven­dégek pedig — 40 ezer forint befizetése ellenében — 10 ba­kot lőttek ki, A vadásztársaság a MAVAD-dal ezer lőtt fácán­kakas és 300 élő nyúl átadá­sára kötött szerződést. A törzs vadállomány őzbői és ■aaiHiaiiiaiaiaiMa tő szövetkezetektől. Ez első­sorban abban nyilvánul meg, hogy áruikért mázsánként 11— 12 lírával többet kapnak. Mondják, hogy a környéken sok ilyen termelőszövetkezet van. Számuk évről évre nő. Gazdálkodásuk erősödik. A mezőgazdaságban ez a fejlesz­tés útja, ez az út amit követ­ni kell! Így fogalmaztak: „Itt maguk semmi újat nem ta­nulhatnak, mivel a szövetke­zésben jóval előbbre tartanak”. Szerencsi Hugó, Körösztös István, Gsemák Árpád, Kovács Lajos és Lukács József. Kisfa­lud v Károlv Kérők című víg- játékának jeleneteit Cserényi Bé_ la, Gálfy László, Csemák Ár­pád, Szerencsi Hugó, Lukács József és Tóüi Gabi játszók. G. B. Shaw nyelvészeti előadá­sából és a Pygmalion című vígjátékból Gálfy László, Cse­rényi Béla és Fodor Zsóka Básti Lajossal, Angyal Sándor­ral és Lehoczky Zsuzsával együtt mutat be részleteket mindig a lakáshelyzet, a bére­zés a szórakozási lehetőségek szűkös volta okozza a legtöbb gondot. A lakásproblémákon több vállalat 5—25 ezer forin­tos kölcsönök nyújtásával kí­ván segíteni. Másutt üzemi le­ányszállások, ipari tanuló-ott­honok építését határozták él. Ismét másutt az albérletben lakók gondjain kívánnak eny­híteni. Már nem ritka a vál­lalatok részéről nyújtott 2— 300 forintos albérleti hozzájá­rulás. Az ipari taulófc képzé­sére egyre több vállalat bizto­sít felemelt ösztöndíjat nyálból kitűnő, ami a tervsze­rű gazdálkodás eredménye. Igen nagy gondot fordítanak a téli etetésre, a község négy tsz-e pedig a mezőgazdasági művelés alatt álló területeken a vadmentésre. Négy éive fog­lalkozik a vadásztársaság fá­cánkeltetéssel, s az idén saját keltetőt és nevelőt is létesí­tett. A jövőben vadászlak épí­tését tervezik a vésztőd vadá­szok. 8 Ez a szövetkezet csoportún-: kát ebéddel látta vendégül a 5 festői szépségű Adda folyó mel- • lett Nagyon kedves, barátsá- ■ gos vendéglátók voltak. A kö- ■ tetlen beszélgetés során erdek- j lődtek a magyar szövetkezetek ! életéről, fejlődéséről. A baráti ; hangulatú találkozás végén az- 5 zal búcsúztak tőlünk: viszont- ! látásra Magyarországon. Molnár Lajos ■ mg.-mérnek 5 (Folytatjuk) ■ P áskándi Géza ro­mániai magyar író arra vállalkozott, hogy megidéz egy kort, amely leg­alább annyira jel. lemá önm- _ 't, mint minden történelmi korszakokat; indula­tok, szenvedélyek, érzelmek, ér­dekek, kibékíthetetlen és kibé­kíthető ellentmondások csapnak össze, élik a maguk öntörvényű életét Amiről itt szó van, eléggé messze esik a társadalmi moz­gás főáramától, de így, szinte magában is hatalmas erőt kép- viseL Meghökkent és hatni is tud, a lélek mélységeibe kényszeríti tekinteni azt, aki reá figyeL Mert már az első pillanatban nyilvánvaló: Dávid Ferenc er­délyi unitárius püspök sorsa-éle- te-íküzdelme-bukása jelképi ere­jű. A történelmi helyzetek, idő­szakok értékelése csak egyetlen nézőpontból fogadható el, és csak így igaz: az embertömegek sorsa alakulásának oldaláról. Mindaz, ami történik, jó-e né­kik? A sokak érdeke-e, vagy csak a kévéseké? Nem is szólva arról, hogy a sokak érdekének időszakos teljesedése tovább oszthatja a sokakat újabb ke­vesekre és újabb sokakra, akik­nek érdeke később már csak látszatra azonos. Mégis kell, hogy legyen valami fogódzó, va­lami, ami valamihez viszonyít­ható annak vizsgálatakor, hogy a világ előre megy-e abban az adott helyzetben, vagy stagnál, vagy egyszerűen visszafordul? Dávid Ferenc személyes drá­mája az erős központi hatalom kiépítésére törekvő Báthory Ist­ván erdélyi fejedelem, közben lengyel király, majd az őt kép­viselő Báthory Kristóf erdélyi vajda uralkodásának időszaká­ban, nem az élet fö sodrása. A valóság egy kis része csupán, és nem is a legjelentősebb része. De a tartalom, a morális töltés, ami Dávid Ferenc és a köz­ponti hatalmat, az egységet még a lelki terror vezényszavaival is kiteljesítő törekvés között fe­szül, már az élet fő sodrása. A töprengő, a valóság űlozófiszti- kus mélységeit kutató értelem lényege, az értelem megtestesü­lése. A tétel tehát, ha szabad így jellemeznem: a Báthoryak vilá­gosan felismerik, hogy Erdélyt a törökkel szemben megvédeni — és távolabbi időben kiűzni még a Balkánról is — csak erős központi hatalom képes. Ebben | Báthorynak — Istvánnak és l Kristófnak — igaza van. Az erős központi hatalom megteremté­sének eszközrendszere, az esz­közrendszer milyensége, humá­nus vagy antihumánus volta — már más kérdés. És itt találkozik Dávid Ferenc személyes drámája a történelem­mel, és ebben a különleges ösz- szetett (de mely karok történel­me nem az?!) helyzetben válik jelképi erejűvé, századokon át- viharzó erejűvé, az ember dol­gainak tiszta felmutatásává, mondhatnánk, hogy a hit, vagy úgy is, hogy az eszme, az értelem, a tudás, a jobbításra törekvő erő megrázó megidézé- sévé. Báthory Kristóf egységre tö­rekszik. Láthatóan tűzzel és vassal is, de árnyaltabb mód­szerei között — tanácsadói su­gallatára — ott van az embe­rek megfigyelése, a megfigyelők megfigyelése, a besúgás, az áru­lás. Dávid Ferenc, az unitárius püspök, a hitújításra törekvő, a világ, az ember és a hit dolgait nem dogmákként látó ember a központi hatalom számára ve­szélyes férfiú. Félre kell állíta­ni! A módszer azonban, aho­gyan Dávidot félreállítják, a humanizmus terjedésének korá­ban a humanizmus megcsúfo­lása. A végleteik tragikus összecsa­pása ez a dráma, a Dávid Fe­Simon György és Szoboszlai Sándor a Vendégség-ben. (Demény Gy, (elvétele) renc sorsa drámája, és Páskándi1 ennek körüljárását és szinte ci­zellált körülrajzolását, tónusok­ra bontását nagyszerűen érti, érzi. Socinó, az értelmes áruló is tragikus alak, és Mária, az áruló durvalelkű, oktondi-nős- tény megfigyelője is összeomlik küldetése végén, mert a butaság és oktondiság legalább úgy pusz­títja önmagát, mint — iszönyú paradoxon! — az értelem. Mö­göttük ott magaslik (igen, ma­gasaik!) a hatalom képviselője, Blandrata doktor, Báthory bi­zalmasa, a Dávid Ferenc elpusz­tításának kitervelő je és irányí­tója. Szánalmas és hatalmas ember, a2 erősgyomrúak fajtá­jának ki tenyésztett képviselője. Ennyi. Velük és általuk éled meg egy történet a színpadon, melyről már általánosságban el­mondható, hogy intelem és mély szenvedélyű humanitás egyszer­re, az emberség koroktól függet­len jelképe. Bejön Dávid Ferenc veje a színpadra, és közli a hírt: a püspököt megfigyelendő olasz unitárius, hivatásos besúgó ér­kezik házába. Dávid Fer&ncből ekkor még csak egyetlen, hatal­mas bakancs látszik, fent a pad­lásfeljárón, és végig csak ez a bakancs látszik, görcsbeszorító vaskossága, durvasága, ember­telensége. Aztán jön Socinó, be- /lőle is csak a bakancs látszik, és csak a szavát halljuk. „Meg­öljem. aki okosabb?” Blandrata doktor: „Egy embert mindig oda kell tudnunk adni az egyházért” És megkezdődik a harc, a ví­vódás, a gyötrelem, az árulás. Dávid Ferenc a központosított hatalom előtt kegyvesztett püs­pök, a dogmákban nem hivő | ember elveszítésének története. És Socinó, a Káinok fajtájából való Socinó árulásának és pusz­tulásának története, és Máriá­nak, az oktondi némbemek ösz- szeomlása: „Azért gyűlöltelek mindkettőtöket... mert nem értettem, hogy mit gondol­tok ... mert annak gondoltatok, ami voltam.” Simon György egyetlen grá­nitból formálja meg Dávid Fe­rencet, de olyan gránitból, amelynek fehérsége sugárzó, amely nem érzéketlen kő, csak mozdíthatatlan erejű, akire So­cinó így borzong: „Szegény Fe­renc, hát valóban már csak eny- nyi a te szabadságod, hogy két árulás között választhass?” Ezt a robbanásokkal telített, vissza­fogott és indulatokat leküzdő állapotot Simon György nagy művészi erővel állítja a néző elé. Elfáradt tekintetében mind többször villan fel az értelmes pusztulás elfogadásának bele­nyugvása, megtört öregségben is roppant belső erőket jelez olyan eszközökkel, melyek mindig a helyén vannak, nem többek és nem kevesebbek annál, ami kell. Szoboszlai Sándor ritkán ka­pott ilyen méretű színészi fel­adatot, még kitörülhetetlenüj emlékezetes Shakespeare-alakí- tásal ellenére is: Socinó árulá­sa a meggyőződés látszatába kapaszkodó, saját bőrét is féltő ember teljes intellektuális szét­esésének olyan útja, melvet csak a testi-lelki átlényegülés, a beleélés meghökkentő és hatásá­ban lenyűgöző képességével bíró művész képes megjeleníteni, Szoboszlai Socinóvá változik Páskándi színpadán, a besúgás, az árulás undorító testi és lelki sejthalmazává, aki végül is egyetlen mondattal válik úira emberré: „Ne súgjátok be az Istent!” mondja, és ezzel azt, hogy senki és soha semmi nem igazolhatja az eszme, az igaz gondolat kijátszását, megtiprá- sát, elárultatását. Hőgye Zsuzsa kemény, daróc­iéi kű Mária. Talán keményebb is, ahogy Páskándi a játék egyik lényeges pólusává emelte azt, amit ez a figura jelent, a záró- képben viszont megrázó erejű, kitörése igaz. Zsolnai Júlia megint más Mária. Telivérebb, inkább a „hús-ember”, mint a nem teljes-elméjű lány. Moz­gáskultúrája higgadtabb is le­hetne, összességében azonban érti. azt, amit a szerep megkö­vetel tőle és igyekszik felémi ahhoz. Blandrata doktort Lengyel János egy magatartás maszkja­ként hozza be a színpadra, hi­telesen. Kovács Lajos, Dávid Ferenc veje erőteljes, jól expo­nálja az elkövetkezőket. Élmény volt az előadás, és az élmény szülője Páskándi mel­lett a rendező, Miszlay István Jászai-díjas. Azt hiszem, mind­az, amit eddig leírhattam a Vendógség-ről, a dráma előadá­sáról, a színészek játékáról, a színpadról elemi erővel feltörő hatásról, a színház lényegéről, neki köszönhető. Száz figyelme van, az előadás, a dráma értel­mezésének szálait szilárdan ösz- szefogja és művészi hittel, te­hetséggel fonja-oldozza a végki­fejletig. Külön jegyzetet érde­melne Csányi Árpádnak, a kö­zépkor misztikus-kegyetlen vilá­gát idéző díszlete, a világítási effektusok színvonalas-lénvegre- töiő irányítása, az együttes al­kotómunkájának számos jele, mellyel sikerre vitték ezt a nem éppen megszokott, különös izzá- sú. elgondolkoztató és megrázó drámát. Sasa Ervin Dorogi József, a körösladányi M ?yar—Vietnami Barátság T» elnöke a Pó-Altm rizstóblái®, Javítják a textilipari dolgozók életkörülményeit Negyvenöt özsutát9 tíz bakot lőttek Gondoskodnak a vadak téli etetésérái a vésztői vadászok

Next

/
Oldalképek
Tartalom