Békés Megyei Népújság, 1971. november (26. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-07 / 263. szám
Gyermeknevelés : Á tanév végén már késő áz eredményes tanulásnak sóik feltétele van, de a legfontosabb a folyamatosság. Minden tantárgyban fokozatosan egymásra épülnek az ismeretek, tehát ha nem rendszeres a tanulás, s kimaradnak fontos részek, akkor az azokra támaszkodó ismeretek elsajátítása nehézzé, sok esetben pedig lehetetlenné válik. Ezt az igazságot talán a számtanban a legköny- nyebb megérteni, hiszen ha ott nem tanulja meg a gyerek az összeadást, a kivonást, ha nem érti meg a mértékegységek átváltását, vagy nem tud bánni a törtekkel, bizony vért izzadhat, altkor sem boldogul a felsőbb osztályokban. S így vagyunk a történetemmel a nyelvtannal és a többi tárggyal is; ha nagy hézagok vannak a tudásban, rendkívül nehéz a továbbhaladási Nagyon érdekes bizonyíték van erre a Diákéletmód Budapesten című, nem régen megjelent könyvben. E tudományos munka a tanulmányi eredmény szerint is megvizsgálja, hány órát töltenek naponta tanulással a középiskolások. Kiderül, hogy a jelesrendűek az iskolai munkával együtt napi 7,9 órát szentelnek tanulmányi kötelezettségeiknek, míg az elégséges rendűek 8 órát. Meglepő dolog ez, hiszen a köztudatban úgy él, hogy a gyenge tanulók általában kevesebbet tanulnak, mint a jobbak, s most azt láthatjuk, fordítva van. Mi e furcsaság oka? Kétségtelenül az, hogy a jelesek tehetségesebbek. De ez nem magyaráz meg mindent hiszen a tehetséget bizonyos határokon belül fejleszteni leheti:, s úgy látszik, hogy az elégséges rendűek esetében éppen ez marad el. Mégpedig azért, mert ezek a gyerekek rendszertelenül tanultak. S ez a másik oka annak, hogy az elégségeseknek több időt kell fordítaniok tanulásra. Korábban kihagytak fontos anyagrészeket, nem szereztek meg olyan alapvető ismereteket, amelyek szükségesek lennének a problémamentes tanuláshoz, s ezért később — még a középiskolában is — többet kell a tankönyv mellett ülniök. S így is éppen csak el tudják kerülni a bukást. Nem nehéz mindebből, meglátni, hogy ki jár jól. Az, aki mindig folyamatosan tanul, mert mindent könnyebben megért ,s később nem kell időt pazarolni arra, hogy visszalapoz- zon a tankönyvekben s pótolja a korábbi mulasztásokat. A rendszeresen tanulóknak köny- nyű az életük az iskolában, a rendszertelenül dolgozóknak pedig kínszenvedés, hiszen ők csak ritkán érezhetik a siker felemelő érzését, őket többször korholják, mint dicsérik. Ezzel már bent is vannak a bűvös körben: elmegy a kedvük a tanulásitól, még rosszabb eredményt érnek el, s már nem is a jók közé való felvergődés okoz gondot számukra, hanem a bukás elkerülése. Mindezt most, a tanév elején kell elmondani, hogy okuljanak belőle a diákok és a szülőik. Azok a gyerekek, akik a tanév elején könnyen veszik a tanulást, később a félév, vagy a tan- év vége felé sokszor nagyobb Nem akarok király lenni Volt egyszer egy igen-igen vén király, tán százesztendős. Egyszer aztán kapta magát, és elszunnyadt a másvilágra. No, ősz- szeültek a miniszterek, hogy kit ültessenek a trónra, hanem akkor azt mondja a legöregebb: — Halljátok-e, mivel a királynak nem volt se fia, se rokona, se semmiféle re- tyerutyája, törvényeink szerint a legelső járókelő lesz az új király. Mind rábólintott erre, s lementek a palota kapuja elé, hogy az első arrajárót elcsípjék. Nem vártak sokáig, mert jött egy pékinas, vidáman fü- työrészve. — Hopp — kiáltott rá az öreg miniszter, — eddig és ne tovább! Tedd le azt a kiflis kosarat, és gyere velünk, mert te leszel az új király. Hiába szabadkozott a , kisinas, bevitték, megfürdették, cifra gúnyát akasztottak rá, koronát raktak a fejere s az arany trónusba ültették. — De én nem akarok király lenni! — mondta a gyerek sírva. —- Pékinas akarok: maradni, kiflit ■ütni, perecet formálni és zsemlét kerekíteni! És játszani szeretnék az utcai gyerekekkel, de király nem leszek! Csak akkor nyugodott meg, amikor a díszes asztalhoz vezették, a sok-sok pástétom, torta, cukorka és gyümölcs mellé, a kedvére falatozhatott. — Te király vagy — mondták neki —, és soha többé nem játszhatsz. Ám készülj fel mihamar, mert a panaszosok jönnek, s neked kell igazságot tenni. Már jöttek is a panaszosok, s az első két ember leborult a király előtt. És azt mondta az egyik, hogy a társa kicsent a zsebéből egy zacskó rézgarast. — Ó, király! — szólt a másik. — Ez hazugság, színét sem láttam a zacskónak! A pékinas, azaz az új király sokáig töprengett, aztán kiadta a parancsot: — Nyomjátok meg az orruk hegyét, s amelyiké puha, az nem mondott igazat! No, egy bárdos vitéz máris- ugrott, s megnyomta az egyikét, de a másik akkor kezével eltakarta az orrát, és térdrees- ve könyörgötfa — Kegyelem, királyom, kegyelem! Beismerem, hogy én vagyok a tolvaj, a vásári sokadalomban én húztam ki a zsebéből, mert kilógott a zacskó vége. Még a miniszterek is ámuldoztak, mert ahány panaszos jött, mindnek eligazította a baját az új király. De a végén azt mondta: — Elég volt a királykodásból, a pék műhelybe akarok menni. Még kilenc kosár kenyeret kell széthordanom, engedjetek. Nem akarok király lenni! Csak akkor csillapult le, amikor végigvezették a palota termein, s megcsudál- hatta a nagy pompát, a sok kincset és drágaságot. És azt mondták neki: — Kilencvenkilenc szoba a tiéd, de a századik ajtaját nem szabad kinyitnod. Éjjel, amikor már mindenki aludt, a fiú kibújt az ágyból, megkereste a századik ajtót, és kinyitotta. No, az éppen az utcára vezetett, s ki is surrant szépen. Ügy elszaladt, hogy soha többé nem látták. Zsombok Zoltán erőfeszítéssel sem tudnak tisztességes eredményt elérni. Rendszeresen. folyamatosan kell tanulni az iskolaév elején is, és akkor nem lesz szükség megerőltető nekirugaszkodásokra, kapkodásra. Megéri, hiszen ha az egész tanévet nézzük, így jut több idejük a játékra, a szórakozásra, s idegileg is nyu- godtabbak kiegyensúlyozottabbak maradnak. Kérdés persze, hogy mit tehetnek a szülők a folyamatos tanulásért? Elsősorban azt, hogy rendszeresen ellenőrizzék a gyerekek othomi munkáját. Az alsó tagozatban viszonylag könnyű ez, hiszen a legtöbb tanító felíratja a diákokkal a házi feladatot. A felső tagozatban valamivel nehezebb a szülők helyzete, mert az irkák ellenőrzésén kívül a munkafüzetekkel és a tankönyvből megtanulandókkal is törődniük kell. Ezért a másnapi órarend alapján vetessük elő mindig az irkát, az esetleges munkafüzetet, s ellenőrizzük, hogy van-e írásbeli kötelességük. A szóban megtanulandó anyagot még akkor is mondassuk él a gyérekkel, ha netán a szülők már nem tudnak benne segíteni, hiszen így meg lehet akadályozni a rendszertelen ellenőrzésekkor leggyakrabban előforduló visszaélést, azt, hogy a már régebben tanult és az iskolában sokszor ismételt tananyagrészt mondják el. A napi leckefelmond ássa! ami kényszerül a gyerek, hogy mindig az új anyagot vegye át. S ha a tanulási időben is rendszert tartunk, lassan a gyerek szokásává válik a folyamatos tanulás, sikereket ér el, értelmét látja fáradozásának, s később a középiskolában sem lesz vele gondunk, mert éteteleme lesz a rendszeres munka. Ehhez azonban nemcsak a gyerekek kitartása szükséges, hanem a szülőké is. T&th László Burgonyaéiehk HAGYMÁS BURGONYA TEJFÖLLEL. 4—5 személyre számítva, másfél kiló burgonyáit meghámozva, felszeletelve ,sós vízben puhára főzünk. Közben bő zsírban nagy fejezetetekre vágott vöröshagymát szép rózsaszínűre pirítunk. A főtt burgonyát be- leforgatjuk a hagymás zsírba, villával kissé megtörjük. Tálaláskor .mindenkinek egy bögre tejfölt, vagy aludtejet adunk hozzá. Nagyon jő vacsora étel. TOJÁSOS TEPERTŐVEL TÖLTÖTT BURGONYA. Másfél kiló szép, egyenletes nagyságú rózsa burgonyát héjában megfőzve. meghámozzuk, félbevágjuk, a végeiket lekanyarítjúk, hogy megálljának és minden fél burgonya közepét kikaparjuk. 15 deka darált tepertőt kevéske zsíron megpirítunk, majd két, villával felvert tojással össze- vegyítjük. Erősen megborsozzuk, megsózzuk .belekeverjük a kikapart főtt burgonyát is, s púpo- zotan megtöltjük vele a burgonyákat. Kizsírozott tepsibe állítva egy kevés zsírral és egy kanál tejföllel meglocsolva sütőben kisütjük. JUHTÜRÓVAL TÖLTÖTT BURGONYA. Másfél kiló nagy- szemiű főtt, meghámozott burgonyát a derekán félbe vágunk, az alsó részét lecsípjük, hogy a tepsiben megálljon, a közepén csészét képezve kikaparjuk. A burgonyákat így 5 deka vajjal j elkevert 25 deka juhtúróval töltjül: meg és kivajazott tepsibe állítjuk. Mindegyik tetejére egy kiskanál tejfölt locsolunk. Gazdagon meghintjük apróra vágott kaporral és sütőben rózsaszínűre süt. j ük. DÖDÖLLE. 1 kg burgonyáit meghámozva, megmosva fölszeletelünk. Forró sós vizet öntünk rá — annyit, amennyi csaknem ellepi — és puhára főzzük. Amikor megpuhult, villával összenyomjuk és kb. 20 deka liszttel folytonos keverés mellett, sima masszává főzzük. Közben bő zsírban apróra metélt vöröshagymát pirítunk, s a forró hagymás zsírba, kanállal galuskákat szaggatunk a burgonyamasszából. Ha szeretjük, tejfölt is keverhetünk bele. Savanyúsággal tálaljuk. Gyorsan készülő, igen laktató étel. BURGONYAFÁNK. 1 kiló héjában megfőzött, meghámozott- burgonyát burgonyanyomón áttörünk. Három tojással, 3 deka vajjal, 3 kanál zsírral, 1/2 deci tejföllel összegyúrjuk. Szerecsendióval. törött borssal és sóval fűszerezzük. Kiszaggatjuk és- forró zsírban, vagy olajba« a fánkok mindkét oldalát rózsaszínűre sütjük. Asztali lámpa — Lámpaernyő házilag Lakásunkban mindig akad egy jó váza, vagy különleges formájú üveg, amelyet rendeltetésszerűen már nem használunk. Mielőtt kiselejteznénk, gondoljuk meg, alkalmas-e arra, hogy asztali lámpát készítsünk belőle. Ha igen, akkor lássunk munkához. Az első teendő a váza oldalának kifúrása. Ez kerámia, vagy más cserépedénynél — egy kézi fúrószerszám segítségévéi — viszonylag könnyen megy. A kívánt helyen egy szög, vagy a fúró hegyével megsértjük a zománcot és kb. 5—10 mm átmérőjű kör alakban lepattintjuk. A zománc alatti rétegben már könnyebben halad a fúró, de nagyon óvatosan szabad csalt mozgatni, mert megreped az anyag, eldobhatjuk az egészet. Üveg. vagy finom porcelán kilyukasztásóTiái házilag ne kísérletezzünk. megéri, ha ezzei a munkával üveges szakember hez fordulunk. Ha a vázán sikerült lyukat fúrni, befűzzük a villanyzsinórt. s a váza belsejében felhúzzuk egészen a nyílásig. Rászeréljük a foglalatot, lent pedig — a legmegfelelőbb helyen — felerősítjük a kapcsolót. Ezek után a foglalatot rögzítjük a vázához Hogy mivel? Ez az adottságoktól és a leleményes barkácsolótól függ. Ha ugyanás a váza . vagy üveg szájába éppen befér a foglalat, paraffadugóbói vágott darabkákkal ékeljük be. Ha a váza szája túl nagy, vagy túl kicsi, akkor fa, drót műanyagflakon, vagy egyéb anyag felhasználásával ügyeskedünk. A lámpatesthez illő ernyői! vásárolhatunk* vagy terveink alapján magunk is készíthetünk Az ernyő váza 3 milliméteres horganyzott vas- vagy rézdrót ezt az összeillesztéseknél lehetőleg forrasszuk. Legegyszerűbb megoldás a papír, pergamen, műanyag, vagy textil, amivel a vázát simán (vagy ráncoltan) bevonjuk. Ennék felvarrása határozott ferdevagy keresztöltésekkel történjen Az ernyőhöz a szabásmintáit előbb újságpapírból készítsük el. A raj zunkon látható ernyőin a rojtos hatást úgy érhetjük el. ha a fényt áteresztő ernyőpalást széliére egymás mellé sötét, színes csíkokat ragasztunk. (Ilyen csíkokkal eltüntethető pl- a csúnyára sikerült összeragasztás is!) Másik változatunk a vesszővázas, rafiával, vagy műrafiával befonott lámpaemyő. Ugyanez a változat elkészíthető színes kartoncsíkokból is. szalagokkal befonva. Ez esetben azonban feltétlenül szükségünk van egy szilárd formára, — pl. egy fél- fordított vödörre, — amelyen vünk. i berendezés régi és meg- • rt ,egy-egy új asztali, vagy gulalflámpa beállítása frissítő változatosságot hoz a lakásba. Szabad időnkben pedig hasznos, szórakoztató élfoglaltság. F. I. BÉKÉS MÉETÉI^n 11 1971. NOVEMBER 7.
