Békés Megyei Népújság, 1971. november (26. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-02 / 258. szám
Nagyobb önállóságot, mozgalmasabb KISZ-életet! Adjanak feladatot a fiatal szakembereknek Járási küldöttértekezlet Szarvason Október 29-én tartották meg a KISZ szarvasi járási küldötteinek értekezletét. A küldöttek 1503 fiatalt képviseltek, akik közül 448-an üzemben, 348-an tsz- ben, 59-en állami gazdaságban, 127-en a kereskedelemben dolgoznak, 297-en pedig középiskolában és 224-en szakmunkásképző iskolában tanulnak. Talán ér. dekes az is, bogy a nők aránya 57,2, míg a férfiaké 42,8 százalék. Az értekezlet hangulata lényegében visszatükrözte azt a felelősségtudatot, melyet társadalmunk fejlődése, jövője iránt érez ifjúságunk. Ebből eredtek azok a bírálatok, amelyek már az alapszervezetek taggyűlésén elhangzottak és amelyeket Borbély Pál, a KISZ járási bizottságának titkára szóbeli kiegészítésként ismertetett a résztvevőkkel. Mivel pedig az értekezleten elhangzott hozzászólások mag- vát Is ezek képezték, hadd ismételjünk meg belőlük néhányat Jogos kívánságuk a mezőgazdaságba kerülő pályakezdődnek: jobban bízzanak meg bennük és az iskolai végzettségüknek megfelelő munkakörbe helyezzék őket Kisebb hibákért \ ne tegyék „félre” őket jusson eszükbe az idősebb generációhoz tartozóknak, hogy ők is voltak kezdők. És érvényesüljön az egyenlő munkáért egyenlő bér elve. A k0z6p!sk0?ás fiatalok az oktatási rendszer további fejlesztésével és korszerűsítésével kapcsolatban kérték: ne csak a városi iskolák szertárait lássák el oktatási eszközökkel, hanem juttassanak abból a szükségletnek megfelelően a falusi középiskoláknak is. Az ifjúsági szövetség tevékenységével kapcsolatban sokan kifejtették azt a véleményüket, hogy legyen állandó szoros kapcsolat a párt és a KISZ között Legyen a fiataloknak nagyobb szólási joguk és ne érvényesüljön az a társadalmunktól idegen élv, hogy „mondj igazat betörik a fejed”. Szükség van a fiatalok kezdeményezésére, ön- tevékenységére a KlSZ-szerve- zeten belül is, aminek azonban a feltétele, hogy az alapszervezetek mindenkit a képességének Kétszázhatvan éves évfordulóját ünnepli Szeghalom ünnepi tanácsúiét — Emlékmű-avatás Szeghalam fennállásának 925., űjjátelepülésének 260 éves jubileumát ünnepli rövidesen. Az ünnepség előkészítésének utolsó szakasza van még hátra és november 5-én reggel 7 órakor zenés ébresztő adja tudtára a nagyközség lakosságának: megkezdődött a négynapos ünnepi program. A megemlékezést a nagyközségi tanács és a helyi hazafias népfront bizottsága rended. A program szerint az első napon délelőtt 11 órakor megkoszorúzzák a szovjet emlékművet Ezt követi a múzeum bemutatása, majd délután 4 órakor emlékművet avatnak. Este 7 órakor ünnepi tanácsülés zárja az első napot, A következő három napban la gazdag műsor várja a vendégeket. többek között megnyitják Veress Gy. Zoltán Szeghalomról elszármazott festőművész kiállítását, valamint előadások hangzanak él Sárrét történetéről. Az ünnepi program keretében rendezik meg a Sárréti Kézilabda Villámtomát is. Már ez a néhány adat is sejteti, hogy az évforduló színes és vonzó programja igyekszik bemutatni, hogyan bontakozott ki a városiasodé Szeghalom arculata. — Mit szokott kapni egy ilyen cikkért? — Kapni? — csodálkozik Galambos. — A fizetésemet. Ez a gyakorlat. Hosszú csend. — De utolsó kukac maga* — mondja Géza csendesen . Galambos kitör. — Maguknak könnyű! 280 tépsz van a megyében! Ha itt kirúgnak valakit, még elmehet 279 helyre. De újság csak egy van! Ha engem innen kirúgnak, hova megyek...? Az egész szerkesztőség ezt csinálja. — Cinikusan elmosolyodik. — Különben is, egy cikk miatt ma már senkit nem váltanak le. A cikk miatt nem! — Elmehet — mondja Géza rosszkedvűen. Galambcs tétován feláll, aztán visszaül. — A cikk az semmi! A sajtónak nincsen ma már semmi tekintélye. Ellenben... véletlenül módom volt bepillantani egy jelentésbe. A jelentés rendőrségi vizsgálatot kér egy téesz ellen. Én nem mondtam semmit, de a maguk helyében felkészülnék... Mert, ha a rendőrség kezd itt vizsgálatot indítani... Az ilyesmi hónapokig tart, több száz tanú kihallgatásával s ha végül sem találnak semmit, akkor is tépett idegek, kozmás szájíz és megrendült bizalom marad utánuk. Galambos feláll, végignéz rajtuk s megbiccenti a fejét — Elnézést kérek — s óvatosan, mint aki fél, hogy utána hajítanak valamit kimegy az «tón. Niklal Géza az íróasztalánál 01 j • hátrafordulva beszélget a má- ■ sík asztalnál szöszmötölő főagro. ■ nómussal. — Milyen a szőlő, Sáray űr? ■ — El lehet kezdeni a szűre- : tét — feleli szolgálatkészen az : öreg. — Legalábbis a felbüki • részen, a pince körüL — Én is úgy láttam — mond- : ja Géza. — Hogy állunk mun- i kaerővel? — Ha nem lesz eső, az assz»- ■ nyok egy-két nap alatt végeznek • a krumplival s akkor az egész i erő mehet a szőlőbe. — Helyes. Szervezze meg, le- | gyen szíves. Csorvás lép be a szokásos alá- ! ímivalókkal. De mennyivel más : ez a mindennapi „szertartás”, • mint néhány héttel ezelőtt Csór- • vás nem mosolyog, nem udva- : riaskodik, nem fűz megjegyzést ; minden darab papírhoz — Géza ! is hideg, mogorva. Amikor végez az aláímiva- j lókkal, belenéz Csorvás szemé- s be. — Re^na néni két aláírásált el- ■ zárod a páncélszekrénybe. Ha • elvesznek, a fejeddel fizetsz ér- : te! Csorvás rajtakapottan elvörösödik. Iszonyú zavarban van — Nem találom őket Géza. I ■ ■ ■ : N Épp most akartam jelenteni. ! Géza egy ideig nem jut szóhoz. : — Micsoda? g — Tegnap délután, amikor el : akartam rámolni, nem találtam • a két nyugtát! Üjra átnéztem ■ mindent... Nyolc óra volt, mire végeztem. Géza felordít (Folytatjuk) legjobban megfelelő feladat végrehajtásával bízzanak meg, a munkatervben pedig kevesebb legyen a központilag kiadott program. Érthető a fiataloknak az a kívánsága is, hogy a községi kul- túrházak olyan klubokat működtessenek, melyek iránt érdeklődés mutatkozik. Szükség van arra, hogy a kultúrházak tevékenységét (és a sportkörök munkáját is!) a felsőbb szervek jobban ellenőrizzék. Végül az úttörőszervezetekben dolgozó ifi-vezetők nagyobb erkölcsi megbecsüléséért is síkra- szálltak a fiatalok. Tevékenységüket tekintsék teljes értékű KISZ-munkának! — javasolták többen is. A munkahelyi vezetők engedjék el őket a délutáni úttörőfoglalkozásokra és az ott eltöltött időre — ami havonta 8—10 óra, a munkabért fizessék ki. Az is többek javaslataként hangzott el, hogy a KISZ-esek és az úttörők havonta egyszer rendezzenek közös klubdélutánt. A járási küldöttértekezleten a hozzászólók lényegében a taggyűléseken elhangzott javaslatokat indokolták részletesebben. Nagyobb önállóságot, mozgalmasabb KISZ-életet! — fejtette ki a véleményét többek között Tímár Judit gyomai gimnazista. Villányi Attila agronómus, az endrődi Lenin Tsz üzemegységvezetője a fiatal mezőgazdasági szakemberek helyzetével foglalkozva, elmondta, hogy az idősebbek részéről nem nagy a bizalom irántuk. Emiatt kevés feladatot kapnak, nem tudják érvényesíteni az ambíciójukat „Adjanak tehát feladatot nekik!” — hangsúlyozta és ha bizonyítanak, részesítsék őket anyagi és erkölcsi elismerésben. A többiek előtt ne mindig az idősebbekre, hanem a példamutató fiatalokra hivatkozzanak. „Stabil, fegyelmezett, a termelést magasabb fokon irányító és végző fiatal kollektívára van szükség minden községben” — állapította meg helyesen és hozzáfűzte: „Egyúttal gondoskodjanak további politikai oktatásukról, nevelésükről”. Javasolta, hogy a KISZ megyei bizottsága mellett működő agrár ifjúsági tanács ne csak a termelési versenyt irányítsa, hanem legyen érdekvédelmi szerv is. Kónya Istvánná, a gyomai 2. sz. általános iskola úttörőcsapatának a vezetője példákkal igazolta, hogy az ifi-vezetők odaadó munkája nagyszerű eredményekkel jár. Azokból az úttörőkből lesznek jó KISZ-esek, akik megszerették az úttörőmozgalmat Kovács Ferencné, a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályának vezetője egyetértését fejezte ld a felszólalókkal. „A mi ifjúságunk művelt, tele van ambícióval és képes arra, hogy tovább fejlessze azt, amit a középkorúak elértek” — mondotta. Helytelenítette azoknak a szemléletét, akik csupán a külsőségek alapján ítélik meg őket. Felhívta a fiatalt* figyelmét arra is, hogy küzdjenek az önmaguk elismertetéséért a munkában, hozzáértésben, lendületben. A tennivaló tehát kétoldalú. Kérte, hogy a KISZ fejlessze a nevelőmunkát. Értelmileg és érzelmileg egyaránt váljanak kommunistává a fiatalok. Legyenek társadalmunk meggyő- ződéses hívei. Vegyenek részt a szocialista brigádok munkájában. Beszélt arról, hogy a KISZ tevékenységében fokozni kell a rétegmunkát. Az értekezleten elhangzott hozzászólásokra Borbély Pál válaszolt, majd megválasztották a 33 tagú járási bizottságot és a kilenc tagú végrehajtó bizottságot A titkár ismét Borbély Pál lett. Pásztor Béla Kovász-emberek M egorront a tanácséinak a művelődési otthon igazgatójára. S úgy megorrolt, hogy — amik őrt az a szomszéd faluból átinvitált táncosokat az ő előzetes engedélye nélkül közpénzen vacsoráztatta — söröző pajtásával, a járási felügyelővél — fegyelmi' vizsgálatot indíttatott ellene. Pár száz forintról lévén csak szó. súlyosabb elmarasztalás föl sem vetődhetett, ám az igazgató így is annyira megbámtódott, hogy fogta magát és elment könyvtárosnak, valahova Somogyba. Jó félév múlva kottyantotta ki — ugyancsak sörös állapotban — a járási felügyelő, hogy dehogy is az elvacsoráztatott pénz bántotta az elnököt, hanem az, hogy az igazgató neve az övénél sokkalta többször szerepelt az újságban... Bizony, sokkalta többször szerepelt! Beleírtuk — mert bele kellett írnunk —, ha a maga köré gyűjtött lányok, legények bemutatták az általa dramatizált irodalmi riportokat; beleírtuk — mert bele kellett írnunk —, ha megalapította a megye élsó falusi gyermek- színpadát; s beleírtuk — mert bele kellett írnunk — mindig, ha „jegyzett” festők mimikáiból tárlatot rendezett, vagy ha diákszava lód megnyerték az országrészi döntőt. Sokszor írtuk le a nevéti A ntikor végigfutottam pár görbe sorral átfőzött levelezőlapját— „...hát így jártam, apám!”—, legyin- tenem kellett: egv kovász-emberrel megint kevesebb a tájé-! kunkon. Egy kovász-emberrel | — merthogy az efféle, mások javáért, többre válásáért vergő- dőket nemigen lehet egyéb módon nevezni. Ahogy eszembe Jutnak, ügy idézem fel most a magam legkedvesebb kovász-embereit. A társastáncMub-vazettő. Negyvenegynahány éves asz- szany; héttől-négyig hivataliban van, fél öttől argentin tangóra, slow-fioxra, angolkeringóre tanítja egy kültelki művelődési otthon tucatnyi táncospárját. Amikor a csoportot átvette, jó, ha keze alá került két-három minősített táncos, és most már olyan párosa is van, amely igen tisztes eredményt ért el a magyar országos társastánc- bajnokságom, a szombathelyi Sa/vardán. Az ifjúsági üdíti) vezetője, elégségesre sikerült érettségije után egy rövid évre elment golyóstoll szorongató OTP-fiúnak, majd — kapva a megye laikás- ígéretén — kiköltözött, máig is lakott falujába, hogy ott moziigazgató legyen. Már az első hónapban nekiállt, hogy vályogozással .tapasztassa! lakhatóvá tegye az iskola fásszimjét. A klubbá alakított szán látogatóinak hamarosan több, pályázaton nyert dicsérő oklevelet kellett békeretezniök! Jelenleg egy összeadott forintokból vásárolt autóroncs telepingálásá- val vannak elfoglalva, s persze azzal is, hogy a megvén- hedt gép közös kirándulásokra tudja vinni a reá rózsa- meg tulipánmdntákat festő tulajdonosokat. tájképék festése fiozta a már előre bekalkulált pluszforintoka t, s akik — őszintébb szavaik szerint — „a tanár élvtárstól tudták meg végre, hogy miért is szép az, ha tényleg a maga útján szalad a vomaT’j És még egy alkalmi példa» kép: a kórusvezető főiskolás adjunktus, aki, ha kell, pesti rádiófelvételt mond le, hogy egy nagyritkán összeverődó falusi énekkar öttagú „tenorjának”, meg másfélszer sem akkora „altjának” intonációs tanácsokat adjon. M ost pedig arról, amivé! kezdtem! Arról, hogy milyen szégyellni való kdcsLnyeskedés mondatott búcsút, a tanácselnök által kdútált művelődési otthon- igazgatóval, meg arról, hogy. valójában mennyi rossz órájába, napjába kerül egy-egy ilyen tánctanárnak, klubvezetőnek, a rajzolók, éneklők inkább önkéntes, mint felkért képesség-csiszolójának, amíg nagy lelkesen kigondolt céljait félig is eléri. Ismét illik idevágó példákat mondani! A napról napra ízzadásig sasz- szézó tánotanámő neve két olyan jegyzőkönyvben is szerepel, amelynek tárgya: „költség- túllépés”. Vagyis az, hogy mind Szombathelyre menet, mind pedig Szombathelyről jövet hosszabb úton futtatta a külön- mikróbuszt, az eleve megszabottnál. Mindezt azért, hogy a Dunántúlon még nem járt lányok, fiúk egy-egy rövid másfél órára Veszprémet is megláthassák. Az ifjúsági klub oklevél- halmozó gazdáját — mondaná sem kell — a rózsa- meg a tulipándíszes autó miatt idézgetik meg bizonyos íróasztalok elé, melyeiknek gazdái rendre az efféle járművek határainkon túli kergetőinek cél és tartalom nélküli életéről, meg az ilyen életek „tőlünk eredendően idegen mivoltáról” példálóznak. A festőművész-szakkörveze- tőnek természetesen azt hányták a szemére, hogy asszonytanítványaiban „elfojtja a gyakorlati érzéket”, a főiskolai adjunktus bűne pedig: „az Intézeti ofctató-nevelómunka eü- hanyogolása bizonyos periférikus megbízatások teljesítése miatt”. És most a kérdés: miképp lehetséges az, hogy annyi nemes szándék megérlelődését, oly sokak javát szolgáló mag- pörgetését akadályozhatják meg a kicsi perek nagy bíráiként hangoskodó emberek? Miért gáncsoskodh atnak így azokkal, akik mindig frissen gondolkodva, sosem fáradva fogadják be és adják is tovább az örökös szomjúsággal várt ismereteket? Két közhelyet másolok még ide; kultúra ott van, ahol csinálják; a népművelés elsősorban káderképzés. H át végülis erről van szó! Hagyni kell, hogy minden arra alkalmas helyen „csinálódjék” a kultúra —, hogy meg nem fagyasztott ambícióiktól serkentve, kedvük szerint munkálkodA képzőművészeti szákkör vezetője. Országos tárlatokról is jól ismert festő, de heti három délutánját vonatozással tölti. Kettő után indul, s csak este kilenc előtt ér haza abból a faluból, ahol olyan rajzolóasszo- nyokra bukkant, akiknek folyósókra kent, őzikés, hegy csúcsos hassanak a „káderek”. Akácz László bmiamii 5 1971. NOVEMBER 2, ”
