Békés Megyei Népújság, 1971. november (26. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-25 / 278. szám
^ felavatták m Bej fan Sándor-entlékláhláf Nagy ka ma résem Szerdái», november 24-én reggel kilenc órákor Bojtos Sándornak,, a munkásmozgalom nagykamarás! mártírjának hajdani háza előtt emlékeztek meg a régi harcostársak, a község vezetői és az ifjúság képviselői elvtársuk, példaképük halálának 30. évfordulójáról. Ez alkalommal a községi tanács a község lakosságának nevében emléktáblát helyezett el azon a házon, amely nemcsak lakása volt Bojtos Sándornak, hanem egyben az itteni kommunista sejt központja is. Czinege János — a nagykama. rási Ságvári Termelőszövetkezet elnöke — aki együtt harcolt Bojtos Sándorral a Horthy-rendszer ellen, a mártír életútját ismertetve, elmondta, hogy Bojtos Sándort 37 társával együtt 1941- ben tartóztatta le a Gestapo magyar különítménye. A budapesti Margit körúti katonai jegyházból vitték azután 1942. november 24- én munkaszolgálatosként a frontra, ahol örökre eltűnt. Az akkori vérzivataros időben elkezdett harc azonban nem volt hiábavaló. Az álom, amiért Nagykamarás szülötte életét áldozta, megvalósult. A beszédet kévetőén Gazső János, a község párttitkára az emléktábla alatt elhelyezte a falu háláját jelképező koszorút. por© termelő ágazatok fejlődési üzemének iközetedósét. Mig 1961—65 'között az A csoporthoz tartozó termékeik növekedése a B csoporthoz tartozóikénak másfélszerese volt, a nyolcadik ötéves tervben ez már majdnem (kiegyenlítődött (csak 4 százalék ivóit a különbség) s az utolsó 3 évben a B csoport ágazatai már gyorsabb ütemben fejlődtek, mint az A csoport A kilencedik öléves tervben a közszükségleti cikkek gyártásának növekedése 44—48, a termelőeszközöké pedig 41— 44 százalék lesz. Tehát a tervek szerint a B csoport ágazatai körülbelül 6—7 százalékkal adnak többet, mint az A csoporthoz tartozók. Ezzel kapcsolatiban időnként felmerül az a vélemény, hogy a Szovjetunió — úgymond — eltér a marxista tanítástól, amely a társadalmi termelés I. szektorának, vagyis a termelő- eszközök gyártásának elsődlegességét hirdeti. Ez a nézet puszta értetlenségből fakad: mivel a társadalmi termelés felosztása I. és II. szeiktorra nem azonos az ipar A és B csoportra való elosztásával. Elegendő például emlékeztetni rá, hogy az I. szektorhoz tartozik a mezőgazdaság ipari célokat szolgáló termékmenenyisége is. Az iparban csak az A és B csoport aránya változik. Különösen gyorsan növekszik azoknak a cikkeknek a termelése, amelyek iránt rendkívül nagy a kereslet. Mégpedig a legnagyobb növekedés 1,8-szeres — a faríós fogyasztási: cikkekben jelentkezik. E téren • jelentős szerepet vállal a nehéz- S ipar, amely mosó-, és hűtőgépe- : két, televíziókat és gépkocsikat ■ és más, a lakosság által igényelt i cikkeket gyárt. Még a hadiipar : sem zárkózik el ettől, termelésé- ■ nek 42 százaléka polgári célokat • szolgák Az új ötéves tefv természete- ; sen nagy figyelmet szentel a me- • zőgazdaságra is. A párt XXIV. : kongresszusa megerősítette azt £ a programot, amelyet az 1970 ■ júliusi plénum elfogadott a me- 5 zőgazdaság fejlesztésére. A me- £ zőgazdaság évi átlagtermését 20 £ —22 százalékkal emelik. E fel- ■ adatok megoldását nemcsak gaz- £ dasági ösztönzőkkel, hanem min- ■ denekelőtt a mezőgazdasági tér- ■ melés ipari jellegének fejleszté- £ sével segítik. Feltétlenül említést érdemel a j termelési struktúra, a népgazda- £ ság ágazati és területi arányának 5 tervezett tökéletesítése a nép- ; gazdaság technikai fejlődését : meghatározó ágazatok kiemelt £ fejlesztése és hatékonyságának ° növelése, minden ágazat korsze- ■ rűbb termelésének gyorsított £ ütemű fejlesztése. Számtalan problémával kell £ számolnunk, de óriási lehetősé- £ gek is vannak a fejlesztésre, tö- j kéletesítésre. A párt ezért hang. £ súlyozza, hogy a két rendszer £ gazdasági versenyének súlypont- ; ja áttevődött a tudományos- ! technikai fejlődésre, hogy a nép. £ gazdaságban jelenleg a legfőbb: • a tudományos-technikai fórra- ! dalom megvalósf+ása. CFolytatása következik) I Céljaink propagálása a politika ábécéje Ä napokban taüáSkoztam Vincze János elvtárssal, az MSZMP Mezőkovácsházi Járási Pártbizottság titkárával. Ez alkalommal beszélgettünk a járás politikai, gazdasági, kulturális életéről, miközben érdeklődtem a járási pártbizottság propagandájáról, agitádójáiról. Ezzel kapcsolatban az alábbi kérdéseikre válaszolva mondta el tapasztalatait Vincze János elvtárs. Céljaink propagálását a politika ábécéjének tartom. Hogyan érzékelhető ex m járásban? ■— Propagandánk, agitációnk során az elmúlt években olyan tapasztalatokat szereztünk, melyek arra sarkallnak bennünket, hogy a jövőben is nagy gondot fordítsunk az elvi kérdések tisztázására. A marxizmus— ieninizmus tanítása köziben, ha egy témakört nem dolgozunk fel körültekintően,' akkor az éveikig kísérti közéletünket. Nem arról van szó, hogy valamiféle kristálytisztaságra törekedünk, hiszen a szocializmus építése ellentmondásokkal megy végbe s társadalmunkban átmeneti viszonyom vannak. Az emberek egységesen vallják és alkotó munkájukkal támogatják a szocializmus építését, ugyanakkor világnézetileg távolról sem ilyen egységes társadalmunk. Ezért propagandistáinknak az a feladatuk, hegy a marxizmus.—leni- nizmus egy-egy témájánál annak lényegét, szerepét ismertessék meg. Ha szabad úgy kifejeznem magam: tárják fel „lelkű- letét”, tárják fel értelmi, érzelmi vonulatait a hallgatók előtt A propaganda eszközeivel önálló gondolkodásra szeretnőnk késztetni az embereket, hogy egy- egy kérdésben mind többen önállóan foglaljanak el álláspontot Ez sarkalatos vonása a propagandánknak. Ugyanakkor azt tartjuk, propagandánk úgy eredményes, ha sikerül megértetnünk a párt előtt álló feladatokat, ha sikerül az időszerű politikai, gazdasági és kulturális célok miértjeit, hogyanjait megismertetnünk. Síit jelent ez konkrétabban? — Gazdasági téren ezt úgy lehet körülhatárolni, hogy pártunk X. kongresszusa által kitűzött célok végrehajtására kell propagandánknak mozgósítani. Közelebbről megjelölve, a IV. ötéves terv részleteiben való teljesítésére, többek közt a munkatermelékenység növelésére. Meggyőződésem, hogy ez a célkitűzésünk is csak úgy valósul meg a társadalmi igényeknek megfelelően, ha erősödik a személyi felelősség. Ez egyik fontos feltétele, hogy a beruházási programok a lehetőségek határain bedül, a szükségleteknek megfelelően valósuljanak meg. A személyi felelősség fontos feltétele annak is, hogy szilárduljon a munkafegyelem, csökkenjen a munkásvándorlós, az természetes partjai közé térjen vissza, és a törzsgárda kapja meg a neki járó mindenfajta megbecsülést;. A politikai, ideológiai életben mire gondol? — Az előbbiekből is kiderül, hogy az élet nem gond nélküli. Kétségtelen a stabilitás, de ez nem az állóvíz stabilitása, hanem forradalmi stabilitás. Ez azt is jelenti, hogy figyelmünket az el nem végzett munkára, a feladatokra ferdítjük. Ide tartozik, hogy a párt politikájával még nem jutottunk el mindenkihez, akikhez eljutottunk, oda is vissza kell térni. Többek közt tovább kell erősíteni a fejekben a munkásosztály vezető szerepének jelentőségét, hogy a munkásosztály álláspontján lehet képviselni mindenkinek az érdekeit. A politikai kérdéseik mindig konkréten vetődnek fél és a cél az, hogy a részkérdéseikben Is egységes álláspont legyen. Közéletünkkel kapcsolatban kiemelném a szocialista demokráciát, melynek fejlesztése, erősítése gyorsabb előrehaladásunk feltétele. Propagandánk akkor válik teljesebb értékűvé, ha „elhinti”, megérteti, hogy csak a jó munka, a kötelezettségek teljesítése hatalmaz fel bárkit is arra, hogy teljességgel élvezhesse állampolgári jogait. Semmiképpen nem élvezhet teljes értékű jogokat az, aki hanyagul végzi munkájúit vagy demagógiával cseréli fel a becsületes munkát, aki a szabadságot felcseréli azzal, hogy neki mindent szabad, nevezetesen követelni és rosszul dolgozni vagy éppen alig valamit csinálni. EL kell érnünk, hogy csak a tisztes_ ségesen, jól dolgozók kapjanak megbecsülést. Ennek a mércének egyformának kell lennie a beosztottaknál, a vezetőiknél. — Nagy feladata a propagandának, hogy az emberek gondolkodását a marxizmus—leniniz- mus szellemében formáljuk. Már utaltam arra, hogy az emberek egységesen vallják és alkotómunkájukkal támogatják a szocializmus építését, ugyanakkor világnézetileg távolról sincs ilyen egység. S hogy ez társadalmunk átmeneti viszonyaiból ered. Ezért ma a dolgok elég bonyolultak, nehezebben tekinthetők át. Az érthetőség kedvéért jegyezném meg: 1945-ben egyértelmű volt az embereknél a földosztás, ma pedig vitázunk is azon, hogyan építsük a szocializmust. És ez jó. Adósak vagyunk a munkásr—paraszt szövetség teljes mélységű megérte. 1 lésével is, amely most sokkal gazdagabb tartalmú, ami természetes társadalmunk fejlődésének mai szakaszán és sokkal összetettebb, mint egy-két évtizeddel ezelőtt volt. De hogy lehetőleg a leghelyesebb álláspontról közelítse meg valaki a hogyant, ahhoz az ismeretek gyarapítására van szükség. Ez azt jelenti, hogy nő a tudató tényezők szerepe, a tudatos munka jelentősége, hogy tudja az ember, mit miért csinál. Ezért propagandánknak nagy szerepe van abban; segítse a dolgozóikat, hogy szellemi és érzésvilágukat a marxista—'leninista közgondolkodás hassa át mindinkább, hogy életük mindjobban a szocialista életforma szerint fejlődjön. Ez szükséges ahhoz is, hogy ne kapjon zöld utat a kispolgárt önzés, harácsolás, a közösségi élettel szembeni közömbösség. — Propagandánk még félve nyúl a hazafiság, a proletár internacionalizmus kérdéseihez. Én most utalni szeretnék arra a sokezemyi önkéntes harcosra, akije a munkában, a közéletben, a magánéletben azt védelmezik, ami magasabbra emeli a társadalmat és azt ítélik el, ami gátolja ezt a folyamatot. Elsők között említeném itt a kommunistákat. És ott vannak a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai, a szakszervezetekbe tömörült emberek, a tanácsok tagjai, a népfront-bizottsági tagok, a mun- kásőrök. Az idősebb nemzedékhez tartozók egyebek közt részt vettek az 1956-os ellenforradalom szétzúzásában, a munkás- állam újjászervezésében, a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, majd az ifi abbékkal együtt a mezőgazdasági nagyüzemek kialakításában és szilárdításában. Ma pedig részt vesznék ,ki-ki a maga közösségében a szocializmus magasabb szintű építésében. Mindez külön- külön és együtt hazafias tett, mert erősíti, gazdagítja szeretett hazánkat, ugyanakkor internacionalista tettek ezek, mert erősítik a szocialista országok közösségét, mint ahogyan a többi szocialista ország erősödése a mi biztonságunkat is növeli. S minthogy az önkénteseit sökezer- nyi serege képes magával ragadni másokat is, erre bizonyságul szolgálnak eddigi eredményeink, azt bizonyítja ez, hogy minden hazáját szerető ember együtt megy az önkéntesekkel, meri szülőföldje gazdagodásáért teszi, amit tesz, hiszen személyes bcL, dogüiása is ettől függ. Meggyőződésem, hogy népfront-szerveinket olyan fórumokká tehetjük, ahol a tisztességes, jószándékú emberek rendszeresen kicserélhetik véleményüket a szocializmus építéséről akkor is, ha világnézetül! különböző. Ezzel a népi, nemzeti összefogást ápoljuk és további cselekvésre ösztönözzük az embereiket. A hazafiság, az internacionalizmus szellemét ápoljuk azzal is, ha nemzeti ünnepeinkről, különösen, a munkásmozgalom kiemelkedő eseményeiről, ünnepségeiről ezek jegyébál emlékezünk meg. Milyen aktuális kérdések vaa= aak a járásban? —- Az elvi kérdések is aktuálisakká válhatnak, amikor a gyakorlat porondjára kerülnek. Említettem a szocialista demokrácia fejlesztését, a személyes felelősség jelentőségét. Nevezetesen nem elég, sőt nagyon káros, ha valaki kinyilatkoztatásaiban a demokrácia mellett van s közben rá sem hederít a .kisemberek.” véleményére. Ezt azért emelem ki, mert különösen a gazdasági döntéseknél fennáll annak a veszélye, hogy az önállóságot, a személyi felelősséget összetévesztik egyesek az önkényeskedéssel Nem támaszkodnak elég tényanyagra, a vitás dolgok megítélésénél nem támaszkodnak a közösségre. Ezért propagandánkban arra törekszünk, hogy a személyi döntések fontosságával együtt hangsúlyozzuk a közösségek véleményének a meghallgatását és figyelembevételét. Mert hiszen senki nem csalhatatlan s csak a közösség ereje képes arra, hogy nagyobb hibáktól megóvja a vezetőket. — A propagandaeszközök felhasználásával jobban szeretnénk megismertetni a mezőkovácsházá járás politikai, gazdasági, kulturális életét, valamint gondjainkat, feladatainkat. Ezt parateste» akarjuk bemutatni Békés megye életévei, mert a járás szervesen hozzátartozik a megyéhez. S azt is ajánlom a propagandistáknak, hogy ismereteiket gyarapítsák a különböző folyóiratokból, napilapokból. A megye politikai, gazdasági, kulturális ismereteiből sokat nyújt pártunk megyei lapja, a Békés megyei Népújság. Mindenképpen hasznos lenne, ha a párt-, az állami, a gazdasági vezetők felhasználnák a propaganda, az agitáció e jó eszközét és saiát munkaterületükről esetenként leírnák tapasztalataikat a Népújságban. Ez még tovább bővítené tömegpropagandánkat, ági- tációnkat. Gondoljanak arra, hogy az emberek közt tegtöbb- szőr úgy kezdődik a beszélgetés; „ezt olvastam az újságban; ezt láttam a tv-ben; ezt hallottam a rádióban”. Ez eleve mutatja, hogy a sajtó ereje sokkal nagyobb, mint gondolnánk. Meggyőződésem, ha e gondolatoknak megfelelően előbbre lépünk, akkor már tettünk valamit azért, hogy pártunk X. kongresszusa által kitűzött célokat a gyakorlatban elérjük, hogy megvalósuljon járásunk ötéves programja. Cserei Pál iääM&m&s.2 J 1971. NOVEMBER 25.
