Békés Megyei Népújság, 1971. november (26. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-21 / 275. szám

Kiváló képességű hegesztők a II. megyei versenyen földes! László, a DÉGÁZ békéscsabai dolgozója az első helyezett Végnap, november 20-án ün­nepélyes eredményhirdetéssel befejeződött a megyei hegesztő­verseny. A MüM. 611-es Békés­csabai Szakmunkástanuló Inté­zetének kultúrtermében Sióréti Csaba, a GTE Békés megyei Szervezete gyulai csoportjának elnöke, a Gyulai Vízgépészeti Vállalat hegesztő szakmérnöke összegezte a tapasztalatokat. Az országban még mindig egyedülálló rendezvénynek szá­mít a Békés megyei hegesztők versenyszerű bemutatkozása. Más megyékben nem rendeznek hasonló jellegű programokat. A mostani versenyen kiváló képes­ségű hegesztők tűntek feL Olyan testhelyzetben kellett a hegesz­tési feladatot teljesíteni ver­senyszerűen és időre, amilyen a gyakorlati életben csak ritkán fordul elő. Egy száz milliméter átmérőjű, tízes falvastagságú csövön háromnegyed varratot kellett készíteni röntgenminő­sítés alá. A 32 versenyző közül voltak olyan hegesztők, akik másod­osztályú munkát adtak. S ez nem volt akármilyen erőfeszítés eredménye, hiszen a vascsövön készített háromnegyed varrat és az anyag minősége, valamint az előírt elektróda helyes hasz­nálata valamennyi versenyzőt arra sarkallt, hogy leküzd je az izgalmat és a munkára összpon­tosítson. Talán éppen ezért a 32 versenyző kö^ül csak 12-en ér­hettek el helyezést. Első helyen Földesi László, a DÉGÁZ békés-J csabai dolgozója végzett, akinek a budapesti Transzformátor Szö­vetkezet egy 4 ezer forintos házi használatra is alkalmas hegesz­tő berendezést adott. Második helyre került Búza Barnabás, az Orosházi Kazánjavító Ktsz dol­gozója, aki Földesi Lászlóval holtversenyben lényegében első lett, de a munkadarabjáról ké­szült röntgenfelvétel valamivel halványabb munkateljesítményt mutatott. Harmadik helyezést Balogh Ferenc, a Gyulai Vízgé­pészeti Vállalat hegesztője ért el. Negyedik Kecskeméti Vince, a Békéscsabai MEZŐGÉP Vál­lalat Orosházi Gyáregységének dolgozója, ötödik Rajeczki Mi­hály, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat alkalmazott­ja. Á zsűri a részvevőknek a ju­talomtárgyak mellett emlékla­pokat is átnyújtott. Róta Ernő, a GTE országos bizottságának elnöke az elért eredményt jónak A hegeszfőverseny színhelyén a VISZÉK bemutatta legújabb típusú, HEGA márkájú hegesztő berendezéseit. Képünkön Opanszki Mihály, Tímár Menyhért és Sióréti Csaba a bemuta­tott fogyóelektródás, védőgázas ívhegesztő áramforrást tanul­mányozza. (Fotó; Demény) mondotta, s egyben utalt arra is, hogy ez a verseny jó alapot adott az 1972. június 30-ig folyó minősítés lebonyolítására. A GTE Békés megyei szervezete a ta­pasztalatokat felhasználja, hogy a vállalatoknál dolgozó hegesz­tőket jól felkészítse a minősítő vizsgára, ídupsi) Beszéljünk a bizalomról,.. [■■aaaasaBessceBSBesBesastRssestxEaistBaazBBasszaaaaeafiEEiBaacsassMSCSiae&seTBesaai Büntetés Hideg a szel, havat ts ka­var, bent a gyulai Köröstáj Termelőszövetkezet szeszfőzdé­jében vígan lobog a tűz a ka­zánban. Elfér a meleg. A pálinkafőzetők a fal méh letti lócán ülnek, várnak. Van­nak itt sarkadiak, gyulaiak, vegyesen. Az unalmat, no meg az álmosságot — mert már késő estére jár az idő — kü­lönböző történetekkel űzik eh Mojsza bácsi lehet úgy 60 év körüli, csak néha-néha szól közbe, hamiskásan, mosolyog­va a bajsza alatt. Szó szót követ, derülnek különböző történeteken, majd amikor már kifogynak a szó­SBSBSSBBSBBBBBBBSBBMTOSCSIP hogy „személyesen maga mit csinált a tanácsban”? A válasz­tópolgárok nemcsak a testületi döntésekre kíváncsiak, hanem arra is, hogy tanácstagjuk mi­ként felelt meg a bizalomnak. — Hogyan alakult ki a közsé­gi tanácsoknál az önállóság, a helyi döntések joga? — Természetesen nincs ab­szolút önállóság, hiszen a köz­ponti akaratnak is érvényesül­nie kell. Azért, ha százalékban kellene kifejeznem az önállósá­got. a helyi döntési jogot, akkor úgy 25—75 százalékos arányt mondanék. Vagyis az alsóbb ta­nácsok, községek és városok 75 százalékban döntenek, határoz­nak a saját választóikat érdeklő és érintő ügyekben, míg 25 szá­zalékban a központi, a járási, a köztársasági akarat érvényesül. Például a járási tanács szak- igazgatási osztálya dönt a kul- túrmunkások, a pedagógusok kinevezéséről, elhelyezéséről, bírálja el a benyújtott pályáza­tokat. Ugyanakkor kinevezésük után már a községi, a városi ta­nácsok gondoskodnak róluk. Harmadszor, vagy negyedszer ültünk már a forró szauna ma­gas padkáján. Mondjuk: úgy tudtuk, a szauna finn eredetű. Azt mondják, tévedés. Az igaz, Ihogy az észald népek kedvelik, de lám, Nixon elnök még a Fe­hér Házban is építtetett. Más­zást a „saun” fürdőt jelent, sa­játos. forrólevegős fündőt — és; nem gőzfürdőt. j Nem volt feltűnő, hogy be- • szélgetés közben Beek elvtárs, 5 a kolhozelnök egy dézsa vizet; hozott a szaunába. Gondoltuk, S ezzel hűti majd magát, ha már: égeti a hőség. ; Ellenkezőleg! : A hideg vizet egy hirtelen ! mozdulattal ráborította a kály- j ha izzó köveire. Szemöldökűn- ; két, fülünket, karunkat égette a • hirtelen forróvá vált levegő,: menekültünk a tó vizébe, ő pe- ; dig maradt és nevetett Tréfából azt javasoltuk a te-! nácselnöknek, legalább három. ■ szór adják vissza átdolgozásra a I kolhoz tervét : — Az nem olyan egyszerű —• fordította komolyra a szót Kai- • du elvtárs. — Mert igaz, hogy : mi vizsgáljuk a kolhozok terveit; és mi hagyjuk jóvá azokat De ■ az utóbibi években ebben is nö- • vekedett a tsz-ek és állami gaz- : daságok önállósága. Mi csupán; azt nézhetjük meg, megfelel-e a ; tervük a köztársasági, vagy az . ossz-szövetségi elképzeléseknek. ; Ha eleget tettek a köz érdekei- • nek, akkor szabadon termelhet- • nek és értékesíthetik árujukat r Azt mondják, egy ilyen szaü- j na-délután másfél, két kilót is : levesz az emberről... és még • csak interjú sem kell hozzá. ! Csaba—Gáldonyi • ^Folytatjuk) hói, újra Mojsza bácsi követ­kezik: — Én aztán jól jártam teg­napelőtt. Jövök le a hídról, biciklivel, tudják ott, ahol az j út Csaba meg Vári felé ága- ! zik, osztán tudom én, hogy ott nekem meg kellene állni mi­előtt ráhajtanék az útra, de valami fránya traktoros ott dudál a hátam megett. Oszt úgy megijedtem, hogy én bi­zony nem álltam meg. De, hát amilyen szerencsém van, a bisztró előtt állt egy rendőr, oszt mán fütyült is. Oda hív. Azt mondja: Van-e magánál pénz. Mondom, van. Na, akkor adjon egy százast, mondja ő. Én se szó, se beszéd kivettem a bukszámból, oszt odaadtam. Az érdeklődve figyelők ar­cán káröröm jelenik meg. Hát miért nem tagadta le. hogy van magánál pénz? _ — Miért tagadjam. Szívesen ! adtam. — Szívesen? — meredtek rá S csodálkozva. — Hót, az, hogy; lehet? — Tudják, a múlt héten I korpáért voltam a malomba, \ oszt ahogy térültem, fordultam, ■ nyoma veszett a korpámnak. • Szaladtam a rendőrségre, hogy • gyöjjenek, oszt keressék meg, i mert ha anélkül megyek ha- \ za ad nekem az asszony! Jött ! is két rendőr, beültünk a ka- ! csiba, aztán elindultunk meg- ; keresni a korpámat. Közben ■ magamban megfogadtam, ha ■ megtalálják, az árának a fe- j lét odaadom nekik. Kétszáz- : nyolcvan forintba került ne­kem a leorpa. Mit ad isten, volt aki látta, hogy ki vitte el, utána eredtünk, meg is lett. Mondom a rendőrnek, hát ha már ilyen szerencsések vol­tunk, fonadják el tőlem ezt a * pénzt. 140 forintot akartam i nekik adni. Öle szabadkoztak " és hát sehogysem tudtam rá- S beszélni, hogy vegyék el. No, ■ most ennél a büntetésnél meg ! úgy voltam, hogy a rendőrség- S nek lesz az a százas. így aztán : még én jártam jól, mert 40 fo- ■ rimtot megspóroltam. Hát ezért fizettem és szívesen • ki azt a százast. O eszéljünk a bizalomról! Ar­* * ról, hogy bízunk-e, bízha­tunk-e egymásban nagy és kis ügyekben egyaránt. Hogy a bi­zalom meddig terjedő kategória? Az utóbbi időben túlságosan személyekhez kötöttük a biza­lom fogalmát. Túlságosan egy- egy személyre szóló vélemény és ítélet volt a bizalom. „Bízom benne, benned...” Nem hallot­tam még a hatalmas rekiám- dömping mellett sem, hogy eb­ben vagy ebben a kávéfajtában bízik valaki, ritkán hallom, hogy valaki egy vállalat termé­kében bízik. Valószerűtlennek tűnne, ha arról írnék, hogy X vagy Y vállalat az alvállalkozók közül azért választotta éppen a választottat, mert megbízik ben­ne. Elcsépelt, túl sokszor megírt téma a Patyolat. Mégis legké­zenfekvőbb példaként hadd em­lítsem: ritkán készül el az ígért határidőre a tisztítás. És má­sutt? A GELKA, a Ruházati Ktsz, de még az AUTOKER el­adója is, mintha szánt-szándék­kal a bizalom szótól való „elide­genedést” segítené. Persze, nem ilyen egyszerű a dolog. Mert mondjuk, egy kis­kereskedelmi tevékenységet is végző vállalat egyik egységében kifogy az áru. Az eladó ígéretet tesz a vevőnek, hogy mikor lesz az igényelt áru. A boltvezető te­lefonál a nagykereskedelemnek, ahol ígéretet kap a határidőre. Tegyük fel, a nagykereskedelem raktárában sincs ilyen termék, így hát a nagyker. a gyártó vál­lalathoz fordul, ahol szintén ígéretet kap. Számoljuk csak, hány határidőről, azaz ígéretről van szó? A vevő a kisker., a nagyker. és a gyár. Ha a láncszem valahol meg­szakad, — márpedig megszakad, ezt bizonyítja mindennapi gya­korlatunk —, máris lefaragtak valamit a különben elvárt biza­lomból. A különböző döntőbizottsá­"r®‘ gok irattárai a bizonyítékai annak: a vállalatok egymás kö­zött is tépik a bizalmat. Egy vállalat szállít, és nem fizetnek érte határidőre — ő sem tud fizetni. Ez felelőtlenség, amely­ből már két gyárnak adódnak nehézségei. Vajon a póruljárt üzem szállít-e mégegyszer a nem fizetőnek? Sokszor halljuk, sok kapitalista üzem tönkremen. nie ilyen körülmények között. Való igaz, hogy nyugaton pénzt lehet azzal keresni, hogy valaki információs irodát nyit. Infor­mációkat közöl az egyes cégek megbízhatóságáról. Nálunk ez mintha csupán másodlagos kér­dés lenne. A bank hiteleit csak előzetes tájékozódás után adja és folyósítja. De nem a hitelezés egvik formáía vállalataink kö­zött a későbbi fizetés? Bizalom kicsiben és nagyba». Gyakran halljuk az ilyen beszé­deket: „pereljen be, akkor fize­tek!” Túl sok pincér volt a Ba­laton partján, aki mindössze 300 forintos bírsággal váltotta meg az elvesztett bizalmat. Miért van az — kicsiben —, hogy vannak szakmák és szolgáltatások, van­nak bizonyos foglalkozású embe­rek, akiknél természetesnek vesszük a bizalmatlanságot? Ho­gyan lehetséges, hogy ügyeske­dők áldozatairól hallva, azt mondja az ember: „Miért hit­tek a csalónak, úgy kell nekik?” Hát bűn lenne nálunk manapság a bizalom? I) e hát ne csak a határidők, ről és csalókról szóljunk. Szóljunk a kényelmesekről is. Azokról, akik ügyfeleiket har­madszor is azzal küldik el: „jöjjön holnap, addigra elinté­zem”. Nem a bizalom kiárusí­tása ez? Országot építünk immár hu­szonhat éve, a saját erőnkbe s a vezetők erejébe vetett bizalom alapján. S minha ez a bizalom itt és idáig elég lenne — meg­állunk. Hányféle szóval helyettesít­hetjük a bizalmat kiváltó meg­bízhatóságot: pontosság, fizető- képesség, minőség, igazmondás. Ezek együtt és külön-külön az alapjai kis és nagy bizalomnak egyaránt. De miféle bizalom pél­dául az, amely — hogy ne le­gyen nagyobb gond és problé­ma — elfogadja az „objektív ne­hézségek” kifogást,, amikor eze­ket az objektív nehézségeket, szubjektumok, — emberek hoz­zák létre. A bizalom, melyet a közösségek, Ids- és nagyközössé­gek iránt kellett volna éreznünk, leszűkült, visszaszűkült egyes emberekre. A bizalom hiánya — mondjuk ki végre — az életünkben, első­sorban gazdasági életünkben ta­pasztalható bizalmatlanságról van szó — fék mindennapjaink­ban. Fék, amely lefog számos kezdeményezést. Olyat is, amely a népgazdaság előrelépését je­lenthetné és olyat is, amely élet- színvonalunk emelését segítené. Ahogy városok lokálpatriótái ragaszkodnak városuk híréhez, úgy kellene a vállalatok embe­reinek is vigyázni vállalatuk hírnevére. Hogyan is? A dön­tési helyeken, pozíciókban csak megalapozottan ígérni, s ott, ahol minden eldől, a termelés­ben — vagy szolgáltatásban — mindenki számára megfelelően dolgozni. G záz és ezer csatát kellene, ^ kell megvívnunk a biza­lomért. Érdemes. Nem, nemcsak a népgazdaságot gazdagító fo­rintokért, magunkért is. B. A. Nagyobb gondot fordítanak a máltaiatok a munkavédelemre Augusztus óta több vállalat­nál munkavédelmi hónapot, ne­gyedévet szerveznek, melynek célja a munkavédelmi tevékeny­ség előtérbe helyezésével meg­előzni az egészségkárosodást. November 26-án a Telefongyár gyulai gyáregységében — a mun­kavédelmi hónap keretében — munkavédelmi vetélkedőt is rendeznek. Az Orosházi Üveg­gyárban munkavédelmi oktató- kabinetet létesítettek. A Férfi Fehérneműgyár igazgatója & szakszervezeti bizottsággal és az SZMT munkavédelmi felügyelő­jével felülvizsgálja a munkakö­rülményeket. Több vállalatnál a téli időszakra való felkészülésr® főként a fűtés és szellőztetés javítására tesznek intézkedést A munkavédelmi hónap, ne­gyedév eredményeként az első félév átlagához képest a máso­dik félévben eddig az üzemi balesetek száma csökkent. Magyar alma Brazíliában Tizenhárom kamiont raktak meg különlegesen csomagolt szabolcsi starking almával, s in­dítottak útnak Brazíliába. Egy- egy hűtőkami ónban 180 mázsa almát szállítanak a hamburgi kikötőig, ahonnan hajóval to­vábbítják a szállítmányt rendel­tetési helyére. Szabolcsból ez az első almaszállítmány, amelyet a tengeren-túlra küldenek és az év hátralevő részében még hat­van—hetven vagonnyit továbbí­tanak. A Hungarofruct nyíregyházi kirendeltségének működési terü­letéről — Szabolcs, Hajdú és Borsod megyékből — eddig 13 500 vagon almát exportáltak, jórészt a Szovjetunióba és a szo­cialista országokba. A Szovjet­unióba 9500 vagon almát szállí­tottak. A hűtőházakban még több mint 3000 vagon almát tá­rolnak. Jelenleg a Szovjetunión kívül Finnország, a NSZK és Anglia részére készítenek elő újabb szállítmányokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom