Békés Megyei Népújság, 1971. november (26. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-14 / 269. szám
Tréfák íTARkA H^$4B0K i— Holnaptól új életet kezdek! Nekem is elfogyott minden ; pénzem. : • •• A házaspár elhatározta, hogy a j nyarat az egyik kisvárosban 5 töltik. t — Milyen látnivalóik vannak ■ itt? — kérdezi a feleség szállás- ! adónőjüket. S — Hát látnivaló az nem sok l akad, de hallani annál több ér- j dekes dolgot lehet..; I — Ugye, nagyon sok ismerőse i van? > — Bizony, nagytan sok. Egye- 5 seket közülük már meg sem io- • merek. : ••• : — Az emberek azt mondják ■ önről, hogy nagyon flegmatikus • természetű. — Nekem aztán teljesen mindegy. • • • — Hisz az álmokban? •— De még mennyire! Tegnap például azt álmodtam, hogy felébredtem és reggel ez be is következett. , • • • —11 Megfigyelte, hogy minden bornak van valamilyen neve? —1 Hát persze, hogy van, hiszen megkeresztelték! • • • — Hány éves a kedves férje? — kíváncsiskodik a szomszéd- 5 asszony. | — Negyven. Tíz év korkülönb- ! ség van közöttünk... : —1 Csakugyan? — csodálkozik 5 a szomszédasszony. — Ahhoz j képest, hogy ötvenéves, igazán ■ jól tartja magát! ! * * * * A pszichiáter megkérdem a 5 betegét; 5 — Tehát azt mondja, hogy rendkívül határozatlan... — Hát hogy is mondjam, az is vagyok, meg nem is... * • • — A jósnő hosszú életet jósolt nekem — dicsekszik az egyik barátnő a másiknak. — Na látod, igaza volt! • * • A férj felkeresi a pszichiátert és így panaszkodik neki: — Valahogy olyan bizonytalan, ideges, ingerlékeny vagyok. — És nincs ez valamiféle ősz- szefüggésben a házaséletévéi? — Talán igaza van. Az utóbbi időben úgy érzem, hogy mindannak, amit a feleségem mond, értelme és logikája van.,. ■ MnHIIiHMlHIlinMIHmUNMHHIIHIiniaiglimiHiiiiiiitiHiitui A 120 éves aggastyánt megkérdezik, mi a titka annak, hogy ilyen magas kort ért meg. — Hát kérem — lélegeztem. Egyszerűen, egy percre soha nem hagytam abba a lélegzést... * * • A skót ingerülten dörömböl szomszédja ajtaján: — Hogy merészelte kikapcsolni a rádiót, amikor én vendégeket hívtam a mai rádiójátékra?! * * • A feleség szemrehányóan szól a férjéhez: — Nézd csak, milyen rosszul nézek ki! — Én nem mondanám. — Hogyhogy nem?! Tanúim vannak rá! • * * Két nagyon öreg bácsi sétál a parkban és egy gyönyörű fiatal lánnyal találkozik. Az egyik felsóhajt: — Hajaj, ha én most hetvenéves lehetnék! * * • Egy koldus kopogtat be a skóthoz. — Nem adhatna nekem valami ócska ruhát? —« Nem. — Mit csinál az ócska ruhákkal? — Este felakasztom a vállfára, reggel pedig felveszem. » * * Egy olvasója beszélget az íróval: — Már harmadszor olvasom a könyvét... — Igazán nagyon megtisztel! —i ... de még mindig nem értem. : Donjuk, Ho.Uy 5FD0&TA ŐSZ... ? ■ -✓—AD Jólnevelt fák...-AfcrJfo(Kallus rajza) •«■■HL« Ezt a mintát főleg esős időben tetszik majd méltányolni... (A Weltwoche-ből) : Nézd, tüsszent és nem teszi a szája elé a kezét!... (Kallus rajza) Reklámok ■ és hirdetések \ Az egyik franciaországi vasút- : állomáson a mellékhelyiség aj- : táján a következő szövegű tábla ■ függött: „A kulcs az állomásfő- ! nőknél”. Valaki tréfából ezt írta i a tábla alá: „Sürgős esetben for- : dúljon a párizsi vasúti főigaz- ■ gatósághoz”. • •• A franciaországi Vaucluse i megye egyik városának határú- : ban plakát függ az alábbi sző- : veggel: „Gépkocsivezetők, figyelem! ! Ha óránként 60 kilométeres se- 5 bességgel hajtanak keresztül vá- ; rosunkon. megismerkedhetnek j új börtönünkkel, 80 kilométeren ; felüli sebesség esetén rendelke- ! S zésükre áll a városi kórház, ha i pedig óránként 100 kilométeres : sebességgel hajtanak, szép és * csendes temetőnkben lelhetnek • örök nyugalmat”. • * • A franciaországi Sarnt-Lyé ba- E Zilikájnnak plébánosa a külföldi ■ turisták hiányos öltözete miatt ■ felháborodva a következő hirde- j tést függesztette 3d a bazilika j kapujára: „Felhívjuk a Iá toga- : tök figyelmét, hogy templo- ■ munkban nincs strand, sem ; úszómedence”. ; «•■»■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■••■■I £ I ■ Anekdoták { Valóban hihetetlen Néhány évvel ezelőtt találko-: zott egymással Charlie Chaplin* és Albert Einstein. A nagy tu-* dós így szólt: „Az ön művészete, kedves i Chaplin nemzetközi, az egész vi- * lág megérti és csodálja.” „Az ön dicsősége — válaszol- * ta Chaplin — még rendidvülibb, j mert az egész világ csodálja, dei senki sem érti!” 1 * * * Történetek a Tábornokról A felszabadulás másnapján j történt De Guelle szemlét tar- j tott az újonnan kinevezett ezre- jj desekből álló tiszti csoport felett! Egyszeresek észrevesz egy egy- jj szerű főhadnagyot Odalép hoz- * zá és így szól: ; „Mi az kérem? Nem tudunk jj varrni?” **« ■ A tábornok rendkívül pontos jj ember volt. Egy napon szemre- 5 hányást tett munkatársának, “ mert húsz percet késett. Az illető azzal védekezett, hogy vonatja valami miatt hosszú időn át nyílt pályán vesztegelt A tábornok türelmetlenül szakította félbe: „De nékem önnel volt találkozóm nem a vonattal!” Tavaly december elején találkoztam Árpáddal. Egy jónevű presz- szóban ült és Stefánba- tortát evett. — Kérsz? — Köszönöm, majd máskor. Egyébként mi van veled? Miért lógatod az orrod? — A köz ügyei bón- tanák — felelte kimérten. Meghatottam szorítottam vele kezet. Milyen derék ember! Nem csupán magánjellegű kérdésekkel törődik, hanem a köz ügyeit is szem előtt tartja. Bizonyára az ötéves terv jobb teljesítésén töri. a fejét. De az is lehet, hogy a termelékenység problémái foglalkoztatják. — Tegnap csúnyán összevesztem Pirivel — jelentette ki elkeseredetten. Közügy — Ez neked közügy? — néztem rá megro- vóan. — Miért? Tálán magánügy? — kérdezett vissza csodálkozó szem_ mel. — Látom, nem elég világos előtted. Mindjárt elmagyarázom! Ha én haragban vagyok Pirivel, lógó orral, nyomasztó hangulatban megyek be a munkahelyemre. Ilyen állapotban hogyan is várhatnának tőlem kiváló teljesítményt? Folyton Piri jár az eszemben. A kék szemével és a koromfekete hajával... — Tehát úgy érzed, össze kellene fognia a Társadalomnak, hogy ti kibékttljeteík. Ellenkező esetben csökken a termelési mutató. — Pontosan így van! — bólintott Árpád. — Majd felhívást intézek ebben az ügyben az országhoz — ígértem biztatóan. Aztán elbúcsúztunk. / Néhány hét után, ismét összealMdiMm Árpáddal. Miként a népszerű dal mondja: az egyik szeme sírt, a másik nevetett. — Piri feleségül jött hozzám. Boldogan, kiegyensúlyozottan éltünk az első hetekben- Egy véletlen folytán azonban megtudtam, hogy megcsalt. Ennek nyomán természetesen csökkent a termelési grafikonom. Ha azt akarjátok, hogy teljesítsem negyedévi J exporttervünket, kő- • nyörgöm,, intézkedjetek, i Kövessétek nyomon, lep. s lezzétek le Pirit. Elvég- *_ re közügyről van szó. * Tehát nagyon szeretném, ; ha érdekemben össze- i fogna az ország kollektívája. Ami emberileg lehetséges, mindent megteszünk — jelentettem ki jóindulatúan. Felhívásomra Pécs, Debrecen, Szolnok, Hódmezővásárhely lakossága már megszervezte a figyelő szolgálatot. Ám azt mesélik, hogy Pirikét mostanában leginkább Nagykanizsán látták karonfogva sétálni... A negyedévi export- tervünkről van szó! Nagykanizsaiak segítsetek! Galambos Szil veszter Híres lengyelekről Wladyslaw Reymont, Nofoel- díjas regényíró (1867-1925) a Parasztok első kötetét Bretagne. ban írta. A lakodalmi jeleneteit több napig dolgozott, majd ágynak esett Felesége azonnal orvost hívott Az orvos megvizsgálta az írót, majd megkérdezte; — ön teljesen legyengült állapotban van. Mitől merült ki ennyire? — Három napig egyfolytában táncoltam — válaszolta az író. Reynxmt a villamosán egyszer találkozott egy fiatal íróval. A fiatal író nem győzte dicsérni Reymontot. A dicséret őszintének látszott, mégis valami kezdte fúrni az író oldalát. — Az ördögbe is — tette fel Reymont nyíltan a kérdést. — ön olvasta... a könyveimet? — Minek? ön amúgy is olyan híres ember— • • • Annak idején az illetékeseknek szükségük volt Zofla Nalkowska, a kiváló írónő (meghalt 1954- ben) születési évére. Megnéztek minden enciklopédiát és tankönyvet, de egyetlen dátum sem stimmelt Végül is nem volt mit tenni, kénytelenek voltak magához az Írónőhöz fordulni. Mondja meg ő; melyik dátum a valódi. — Kedveseim — mondotta Nalkowska,— valamennyi hamis. • • • Ignacy Paderewski még az első világháború előtt hangversenyt adott Párizsban jótékony- sági célokra. A hangverseny után pompás bankettet rendeztek. Paderewsky nem szerette az alkoholt, és így ezen az estélyen sem ivott semmit. A jelenlevő pénzemberek egyike megszólította: — ön nem iszik? Ez igen jcü- lönös. hiszen nálunk Franciaországban az a mondás járja: „Ügy iszik, mint egy lengyel”. Erre Paderewski elmosolyodott és ezt válaszolta: — Látja, a mondások nem mindig mondanak igazat, nálunk Lengyelországban ugyanis az a mondás járja; „Udvarias, mint egy francia.” • 1945-ben a lódzi színházban, melyet akkoriban a legnagyobb lengyel rendezők egyike, Leon Schiller (1887—1954) vezetett, főpróbát tartottak az új darabból, és egy katonát bíztak meg azzal, hogy a kulisszák mögött adjon le néhány pisztolylövést A kulisszák mögött azonban az adott időpontban teljes csend honolt. Schiller odarohant megnézni, md történt — Valami baj van, a pisztoly nem sült el — mentegetődzött a katona. — Hogyhogy „nem sült el”? — kiáltotta magából kikelve Schiller. — Ez nem háború, ez színház! Fogolymosolyt
