Békés Megyei Népújság, 1971. november (26. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-03 / 259. szám

A látszat értéke M ikénc az elmúlt eveikben, úgy ezen az őszön is ezerszám njentek társadalmi munkára a diákok. Előzőn.' ötték a téeszek, állami gazdaságok teherautóit és csendesnek aligha mondható éneklés meg új és új nevetés­hullámokat keltő viccmasélés közepette kivonultak a földek, re, ahol aztán törték a kukori­cát vagy éppen szüreteltek — a „pesztrálásukra” kijelölt mun­kairányítók utasítás© szerint. Törték a kukoricát, vagy ép­pen szüretelték... Ügy is mond­hatni azonban, hogy „törögették”, meg, hogy „szüretelgettek”! Igaz, a diákmunkások mezei kedvét nem méri semmiféle masina^ ám a kísérő tanárok meglehetősen egybehangzó vé­leménye szerint inkább amolyan tevő-vevő, mánt tényleg komo­lyam dolgozó iskolásokat hord­tak hátukon a hatalmas táblák. „Lustaság”? A szokatlan munka iránti érdektelenség? Komolyabb oka van ennek a féli gyekezetnek! Iktassunk most ide egy „ille­tékes” szájából elhangzott — természetesen a most taglalt témához kapcsolódó — monoló­got — Azzal, hogy letörök, mondjuk, öt sor kukoricát — hangzik a meditáció —, tulaj­donképpen nem sokat csináltam. Párszáz cső a kupacokban; né­hány kosárral több a rakodás­nál... Nincs látszata ennek a munkának! Nem sokat számít hogy a csapatlétszám eggyel több vagy kevesebb. És épp így szólhat az a szü­retelő, akinek keze lemetszette azt a párszáz vagy párezer für­töt „Nincs igazán látszata an­nak, amat csináltam!” Igen, a látszat — a mindem munkák végzőinek oly fontos eredmény! Az persze aligha vitatható, hogy az efféle, nagy területen végzett, együttes munka vég­eredménye mennyire hasznos. Ám az a tapasztalat is megfon­tolandó, amelyről a fentebb idé­zett monológ is szól. Megfonto­landó, s a megfontolás nyomán felvethető, hogy a lehetőségek szerint olyan társadalmi mun­kaalkalmat kellene mind gyak­rabban szervezni, amelyeknek minden részvevő számára meg­mutatkozik a „látszata”. Lehet ilyenekre is toborozni! Ilyen, látszatban gazdag tár­sadalmi munkaakció például a nagyobb diákok, egyetemisták mozgalma, amelyrt a hátrányos helyzetben éLő középiskolások megsegít lsére szerveztek. Több éve kezdődött ez az együttes munka, s elindítói azt a célt tűzték ki, hogy „felvételi-képes­sé” tegyék a kisvárosi, falusi gimnáziumok minél több, nehéz körülmények között élő diákját Hosszú órákon át vonatoznak, autóbuszoznak e mozgalom ön­kéntes részvevői azokhoz az is­kolákhoz, ahol nyitott könyv­vel, füzettel várják őket a se­gítségre szorulók. A segítségre szorulók, akiknek korrepetálá­sáért ugyan egyetlen fillér sem jár, de akik bővülő ismereteik­ké1, átvett és feldolgozott tudá­sukkal nagyon is megfizetnek minden rájuk fordított óráért Olyan ez az önként vállalt mun­ka, hogy nemcsak a tanítottak érz k a hasznát, de maguk a ta­nítók is hétről ,hétre lemérhetik elvégzett munkájuk eredményét. Rendszeresen szemükbe tűnik az a nagyon szükséges — látszat. Miként akkor is, ha — söprö- geté^sel, meszelé sei, villanyszer reléssel — klubbá alakítanak egy szenespincét; vagy ha vász­nat feszítenek, padokat ácsol­nak egy „önerőből” készülő há­zimozihoz. Ezek a rövidébb idő alatt megvalósuló és személyes sikert hozó feladatok vonzzák igazán a fiatalokat, s ha ezek vonzzák, — a termelés parancsolta nagyobb munkák segítése mellett — első­sorban ilyeneket kell szervezni. Mindezt a látszatért: a jó kedvvel végzett, értéket bőven termő munka látszatáért. Ao I* A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG. ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA \ 1971. NOVEMBER 3., SZERDA Ára: 80 fillér XXVI. ÉVFOLYAM, *59. SZÁM Százéves a békéscsabai vasúti csomépont Emlékünnepség és jutalmazás a jubileum alkalmából Történelmi nevezetességű dá­tumhoz, fennállásának 100. év­fordulójához érkezett el a minap a békéscsabai vasúti csomópont Ebből az alkalomból a Közleke­déstudományi Egyesület békés­csabai területi szervezete, a MÁV Szegedi Igazgatósága, a Vasutasok Szakszervezetének Területi Bizottsága, valamint á MÁV békéscsabai csomópontjá­nak párt-, társadalmi és gazda­sági szervei november 2-án, kedden délelőtt ünnepséget ren­deztek Békéscsabán, a városi ta­nács dísztermében. Ácsa« Mihály, a Vasutasok Szakszervezete területi bizottsá­gának titkára üdvözölte a két­száznál több résztvevőt, akik­nek körében ott volt Nagy Ist­ván, az SZMT vezető titkára, Benkó Pál, az MSZMP megyei bizottsága gazdaságpolitikai ősz» tályának munkatársa, dr. Ha­raszti János, a városi tanács I elnöke. Varga Imre, a KBZ megyei bizottságának ifjú- nAikás felelőse, Kiss Károly, a MÁV Szegedi Igazgatóságának vezetője, dr. Szántay János, a KTE békéscsabai területi szer­vezetének elnöke, valamint a megye, Békéscsaba és Gyula párt- és társadalmi szervezeté­nek több vezető munkatársa. A megnyitó szavak után dr. Haraszti János, a Békéscsabai Városi Tanács elnöke tartotta meg ünnepi beszédét, amelyben: részletesen szólt Széchenyi Ist­ván törekvéseiről az egységes köz­lekedéspolitika kialakításában és a Szajoi—Arad közötti vasútvo­nal' építésének történetéről. Mint többek között mondotta: száz esztendeje, 1871. szeptember 14-én adták át a forgalomnak a már meglevő szolnok—aradi vo­nal mellé a Békéscsaba—Nagy­várad, illetve a Békéscsaba— Szeged vonalat, az akkori elne­vezéssel, az Alföld-fiumei vas­utat. Ezzel vált vasúti csomó­ponttá Békéscsaba, s ez hatá­rozta meg későbbi gazdasági és társadalmi fejlődését. S hogy ez| így történt — hangsúlyozta —, az elsősorban Békéscsaba köz­ség vezetésének köszönhető, amely jóval száz esztendővel ezelőtt felismerte a vasúiban rejlő lehetőségeket, amikor ah­hoz» igyekezett minden anyagi segítséget megadni. Sók-sok vé­ré jt ékes munkával, küzdelem­mel 1869-fcen elkészült a Csaba —Gyula, majd 1870 nyarára a Csaba — Orosháza — Hódmező­vásárhely vasútvonal, míg 1871 szeptember közepére az egész vonalszakasz, amely Békéscsa­bát az észak—dél és kelet—nyu­gat irányú vasúti közlekedés csomópontjává tette. Haraszti élv társ ünnepi beszé­de után két korreferátum hang­zott el. Dr. Szabó Ferenc, a Bé­kés megyei Levéltár igazgatója sok korabeli ténnyel illusztrálta azt a küzdelmet, amely az Al­föld—fiumei vasútvonal megyei szakaszának építését jellemezte. Végül is sikerült megépíteni. Ez­zel Békéscsaba olyan gazdasági és közlekedési központtá válhatott, aminek most lehetünk igazán szemtanúi. Katona Gábor álló. Őszi forgalom a békéscsabai pá'yaud varon. (Foiő: Demény) másfőnök-heiyettes korreferátu-1 mában a csomópont dolgozódnak 1904—1905-ös sztrájkját, és az 1919-es Tanácsköztársaság har­caiban való részvételét elevení­tette fel, majd a felszabadulás utáni fáradozásukat, a vasúti, közlekedés fejlesztéséért tett erőfeszítéseiket és munkájukat méltatta. Az ünnepségen ezután Kiss Károly, a MÁV Szegedi Igazga­tóságának vezetője tartotta meg előadását A közlekedéspolitikai koncepció hatása Békés megye közlekedésére címmel, amely­ben áttekintést adott a napja­inkig tett intézkedésekről, a kor­szerű vasútüzem építésében ed­dig elért eredményekről. Amint elmondta, a koncepció fejlesz­tési ütemtervének keretében Bé­kés megyében először az orszá­gos törzsvonal-hálózathoz tarto­zó Budapest—Szolnok—Békés­csaba—Lckösháza nemzetközi fővonal korszerűsítése történik meg az országban alkalmazott legmagasabb, az európai közfor­galmú vasutak helyzetének meg­felelő technikai színvonalon. A pályarekonstrukcióra eddig me­gyénk területén 525 millió fo­rint beruházást valósítottak meg Ezenkívül a vonalszakasz kor­szerű biztosító berendezésekkel való ellátására 214 millió forin­tot fordítottak. Szólt arról, hogy a IV. ötéves tervidőszak alatt ezt a vonalhálózatot is villamo­sítják. Jelenleg a szerelvények­nek 46 százalékát gőz-, 54 szá­zalékát Diesel-mozdonnyal és motorkocsival vontatják. A fej­lesztések és korszerűsítések ré­vén a IV. ötéves terv végére a villamos vontatás aránya 28, a Diesel- és motorkocsi-vontatás 67 százalékra növekszik a me­gyében. Kiss elvtárs előadásá­ban részletesen beszélt azokról a feladatokról, amelyek végre­hajtásával tovább fejlődik me­gyénk vagútl és közúti közleke­dése, személy- és áruforgalma. Beszéde után a csomópont harmincöt dolgozójának igazga­tói dicséretet, ötvennek pedig pénzjutalmat adott át a cente­nárium alkalmából, majd a meg­emlékezés Ácsai elvtárs zársza­vával fejeződött be. P. P. Ülést tart az MSZMP Központi A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának ülését 1971. november 3-ra. szer­dára összehívták. A Politikát Bizottság a nemzetközi helyzet­tel és az államélet továbbfejlesz­tésével kapcsolatos kérdések megvitatását javasolja. Koszorűzásí ünnepség november 6-en a békéscsabai Lenin-s*obornál A párt-, az állami és a tö­megszervezetek, az üzemek, a hivatalok már készülődnek a megyeszékhelyen a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 54. évfordulójának méltó meg­ünneplésére. November 6-án két koszorúzásra kerül sor Bé­késcsabán: délelőtt 10 órakor a szovjet hősök emlékművénél helyezik el a kegyelet virágait a KISZ-alapszervezetek és az úttörőcsapatok képviselői, majd 11 órakor koszorúzása ünnepség lesz a Lenin-szobor- nál, ahol a fegyveres erők díszőrséget adnak. Tiszta határral tisziitik november 7-ét Hagyomány már a füzesgyar­mati Vörös Csillag Tsz-ben, hogy tiszta határrál köszöntik novem­ber hetedikét. A 10 ezer holdas szövetkezetben — figyelembe véve a magas terméshozamokat és a szeszélyes időjárást — ez nem kevés gondot okoz. Ennék ellenére az idén is derekasan állják a sarat. A búzavetés gond­ját már letették. Kiváló minő­ségben készült vetőágyba hullt a jövő évi kenyémekvaló. Ugyancsak befejezték az alma­szüretet is. Ez az egyetlen közös gazdaság több mint 530 vagon jó minőségű almát szüretelt. Egy részét külföldre, a többit hazai piacon értékesítik. Az utolsó táblákon dolgoznak a betakarító gének s szántanak a traktorok. November hétre nem lesz műveletlen terület a Vörös Csillag Tsz határában. Szovjet vendégeink Békéscsabán és Gyulán .1 Kedden délelőtt Nagy János, a megyei tanács elnökhelyettese fogadta a megyénkben tartóz­kodó penzai delegáció tagjait, D. t(. Zlobinát, B. N. Molcsanovot és B. A. Bar mint, akik baráti hangon emlékeztek meg eddig nálunk töltött napjaikról, a megismert emberekről, megláto­gatott intézményekről. A foga­dáson a szovjet vendégek mel­lett részt vett Engedi G. Sándor, az MSZMP Békés megyei Bi­zottságának titkára is. A nap második felében Gyulára utaz­tak Penza képviselői. ahol meg­tekintették a várat, az Erkel Ferenc Múzeumot, a Várfürdőt, meglátogatták Koszta Rozália festőművészt, este pedig a Ze­neiskolában meghallgatták a Postás Szimfonikus Zenekar hangversenyét. Ma szintén Gyulán tartózko­dik a delegáció, találkoznak a város vezetőivel, meglátogatnak néhány üzemet, megkoszorúzzák Vlagyimir Iljics Lenin szobrát, majd lakásán felkeresik Csoór István írót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom