Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-03 / 233. szám

Hűvös, esős őszi időre Szövetség a gyermekért 1 SZlilfii háZ é* m is­kola, jó együttműködése nem va­lami pedagógiai elméleti tétel. Nem! Kell, hogy jól ismerje egy­mást az a néhány ember, aki a „közös’’ ügyben — a gyermek nevelésében — jó eredményt akar elérni. Egyeztetni kell a nevelési elveket! Nagyon fon­tos dolog, hogy a szülő és a Pedagógus a gyermek feje fölött kezet szorítson egymással és az ő érdekében szoros szövetségiét kössön. ” I Ezt a közeledést nemcsak a -pedagógusnak kell kezdeményez­nie. Ö várja minden szülő köze­ledését Várja a fogadóórákon, ame­lyeknek az időpontját meghatá­rozta a gyermek ellenőrző köny­vében. Ezeken a találkozásokon 5—10 percig is foglalkozhat egy- egy szülővel. Egyéni problémák, sérelmek elmondására is alkal­mas az ilyen négyszemközti be- c‘ «zélgetés. Várja a pedagógus minden a tanítványának édesanyját vagy édesapját a negyedévenként tar­tott szülői értekezletekre. Lé­nyeges, a közösségét érintő, de az egy-egy tanuló számára is fontos dolgokról esik ezeken szó. Itt ismerkednek meg a szü­lők Is egymással. Megtudják, hogy milyen rendszabályokat ír élő az iskola HÁZIREND-je. Is­merteti a tanítónő a tanulmányi célkitűzéseket, elmondja az is­kolai élettel kapcsolatos kulturá­lis program-tervezetet, így a ta­nulmányi kirándulások, a ren­dezvények, vetélkedők, a kisdo­bos- és úttöőnavatás, a gyermek­napi ünnepségek stb. tervét. Sok szülő bátortalan és azért nem megy be a gyermek iskolá­jába. Egyik Ms tanítványom szülei hetekig nem keresték meg en­gem. Október végén ellátogat­tam a családhoz. Az idős nagy- “ mamát találtam otthon, Nem akart hinni a szemének, hogy engem lát a küszöbön,- a kis el­sőosztályos Erzsiké tanítónénijét. Kérdeztem, hogy miért nem jöt­tek egyszer sem el hozzám. — Tudja lelkiem — felelte —, nekem öt gyerekem volt és egy­hez se kilincseltem be az iskolá­ba. Nem akarom én, hogy azért legyen jó tanuló az én unokáim, mert a nagyianyja bejár a tanító­nőhöz. Sokáig beszélgettünk egymás­sal. Elmondtam, hogy Erzsiké­nek mennyi mindenért kellett külön szólnom, mindazért, amit a többi Ms elsős édesanyjának el­mondtam az első szülői értekez­leten. Ö nem tudta az órarendet, amit ott írtak le a szülök, nem hozott tornacipőt a megfelelő napon, nem volt ollója, gyurmá­ja a gyakorlati órákon, nem tudta megjegyezni, hogy meny­nyi pénzt kell hozni a tanköny­vekre. Mindez külön munkát je­lentett nékem és sok-sok kezdeti kudarcot a kisleánynak. fl nagymama hogy hibát követtek el Megbe­szélte a leányával, hogy felvált­va vesznek majd részt az érte­kezleteimen. Így is volt. Az ele­inte visszahúzódó, Mcsit bizal­ma tlankodó nagymamából lett az egyik legaktívabb segítőtár­sam a második iskolaév végére, ö kísért el a fogorvosihoz, a M- rándulásokra. Tudta tanítványa­im nevét. Segített a műsorok betanításánál, jelmezeket varrt, öltöztette a gyerekeket. Másét éppen olyan szeretettel, mint a saját unokáját. Ha akkor — ok­tóber végén — nem látogatom meg őket — ezt ő mondta —, soha nem jött volna be magá tól hozzám. Ne várjuk meg azt, hogy minden családot személyes láto­gatásával hívjon meg a tanító­nő! Legyünk kezdeményezők az ismerkedésben, a közeledésben! Dr. Gergely Károlyné Reggel az óvodában Felébredt már a mackó, Gomb-szeme még álmos, Nyerít rá a facsikó, Akárcsak egy táltos. Megmozdult a baba is, Szőke haja kócos, A Brummogi Demeter Miért olyan morcos? Valaki a lábára Rátette a hintát, Böbe baba fülébe Dörmögi a kínját. Csacsi fogat csacsija Fürgén ugrik egyet, Iá..., iá..., köszönti Párjával i reggelit. A bohóc is tornázik Két TÚd végén körbe, Lisztes, fehér az álla, A kalapja pörge. Brumi, Böbe, Csacsika, Bohóc, hinta vár rég, Megjöttek a gyerekek, Kezdődhet a játék, Gáldonyi Béla Nagyon meleg volt a nyarunk de előbb-utóbb fél kell készül­nünk a hűvös, esős őszi dőkre is. A textilgyárak ma már sok olyan anyagféleséget — poliesz- teres, vízlepergető ballonanya­got, nehezített orkánt, műbőrt, stb. — gyártanak, amelyekből a konfekcióipar praktikus és diva­tos kabátokat, kosztümöket, ano- rák jellegű rövid kabátokat ké­szíthet a hűvösebb, esős időszak öltözködéséhez. Nagyon divato­sak az élénk színű, tremcskó­Horgolt sapka és sél Vastagabb szálú, három kü­lönböző színű (a | minta fe­hér, szürke és fekete) Acril fonálból 4—5-ös tűvel, rövid­pálcával és szorosszemmel horgoljuk. A sapkát a fe­hér fonallal kezdjük 18—20 cm fejmagasságot számítva a meg­felelő számú láncszemmel. Mun­kánkat a fejtetős résznél a szű­kítésre, a sor kezdésnél és vég­zésnél, mintegy 6—8 szemet szo­rosszemmel horgolunk és itt egy láncszemmel fordulunk. A töb­bi szemeket egyráhajtásos pál­cával horgoljuk és 3 láncszem­mel fordulunk. 3—3 sort horgo­lunk az egyes színekből és két­szer ismételünk. Ha kész va­gyunk, a baloldalon szorosszem­mel összehorgoljuk, A homlok­hoz eső részt, 2 soron, sötétszínű ________ ' Csak egy tövises, szá. ^ ráz ágacska volt, amit Marika kapott a nagy­apjától, a neve mégis rózsafácska. Rügyek sár_ jadríak, levelek nyílnak, s piros rózsák fognak azon mosolyogni. így mesélte nagyapó, és Ma. riíha öntözte, ápolta a fácskáit, amíg egyszer rigó anyó berikkantotta a muskátlis ablakon: — Ébredj, kicsi, Mari. kám, bimbó van a ró­zsafán! Nosza, szaladt Marika a kertbe, nézi a bimbót, és azt mondja a fának: — Rózsafácska, rózsa­fácska, holnapután lesz anyácska, vidám, kedves nevenapja, s szeretném, ha rózsát kapna. Sze­retném, ha virágoznál, kip bimbóból rózsát hoz­nál, csak egy szálat, szép pirosat, mosolygó­sat, illatosat. És ekkor könnyű szél zizzent, a fácska bólin­tott, és azt felelte: — Lesz szép rózsám, _ Bilzonyt megsúg­hiheted, s anyácskádnak hatom neked, estére már viheted, mert míg vi- letépheted. Reggel pe- lág a világ, nem lesz dig, amint ébred, meg- ilyen szép virág! gyógyul a kistesvéred. ZSOMBOK ZOLTÁN: Marika rózsafája Ki is nyílt a rózsa, s anyácska megkapta a névnapjára. Harmad­napra megint a muskát_ lis ablakra szállt a rigó, és befütyült a szobába: •— Ébredj, kicsi Mari­kám, újabb bimbó van a fán! Nosza, szaladt a kert­be Marika, de most könnyes szemmel mond­ta: — Rózsafácska, kér­lek szépen, nagy beteg a kistestvérem. Rózsát tennék párnájára, ugye, kinyílsz nemsokára? Egy kis szellöcske su­hant végig a kerten, s a rózsafácska bólintott: Estére csakugyan ki­nyílt a második rózsa is, s attól csakugyan meg­gyógyult Marika kistest­vérkéje. Aztán kinyílt a harmadik bimbó is, és Marika szeretettel néz­te, fújdogálta, szagolgat­ta és azt mondta: — Egyetlen kis virá­gom, legszebb vagy a világon. Széltől, fagytól megóvlak, százszor is megcsókollak. Tüskédet se töröm le, maradj ve. lem örökre. De eljött az ősz, hi­deg szél járta a kertet, és a rózsa azt mondta: — Nem maradhatok veled, nemsokára elme­gyek. Marika sírt akkor, megcsókolta a hervadó virágot, s úgy kérlelte: — Nem múlhai el a világ, maradj velem kis virág. De a virág nem ma­radt, mert hullottak a levelei, és mosolyogva suttogta: ^ ; — Én az ősztől sose félek: nem halok meg, újra élek, új tavaszban, meleg nyárban, s az él­tető napsugárban rü­gyeim majd sarjadoz- nak, s megint piros ró­zsát hoznak, s új rózsa­fa lesz belőlem... Csó­kolj meg hát, búcsúzz tőlem! És Marika most már nem búslakodott, mert tudta, hogy új tavasz fog jönni, s akkor újjá­éled az ő rózsafája is, sok-sok piros virággal. fonállal, rövidpálcával horgoljuk körül. A fejtetős részt összevarr­juk, összehúzzuk és pomponnal díszítjük. A sálat 120 cm hosszú, ra horgoljuk. Két végén 32—32 cm-es darabot mindig egyráhaj­tásos pálcával horgolunk, míg a középső 56 cm-es részt rövidpöl- cával vagy szoroszsmmel horgol­juk. A minta szerint a két szé­lén 3—3 sor fehér, azután 3 sor szürke és 3 sor fekete fonállal horgolt. A sál két végét rojttal díszíthetjük. (Szegedyné) zsánerű, sportos vonalvezetésű ballonkabátok, a műbőrből ké-. szült összeállítások többek kö­zött az igen célszerű szoknya­nadrágokkal. Fontos szerepet kap az őszi divatban a műszőr­me, nem díszítőként' hanem be­gombolható bélésként. Azok ré­szére, pedig, akik nem szeretik az esernyőt újfajta esősapkát és kendőt kínál az őszi divat. A bőr és műbőr csizmák mellett csinos gumicsizmák is kaphatók lesznek az üzletekben, s talán az idén már a különböző harisnya­nadrágokból sem *lesz hiány amely a szeles, hűvös, esős idő­szaknak egészségügyi szempont­ból nagyon fontos ruhadarabja. Rajzainkon az erre az időszak­ra készült modellek néhány jel­legzetes képviselőjét mutatjuk be. O Trencskó-zsánerű import ballon. Világos drapp szín­ben a legdivatosabb. Nemcsak esős, hanem szinte minden alka­lomra nagyon jól öltöztet. A kis pörge kalap készülhet mű­bőrből .ballonból, vagy orkán anyagból is. O Műszőrmével bélelt, cip­zárral csukódó műbőr lumberjack. Hozzá nagyon prak­tikus viselet a tweedből, vagy kockás szövetből készült nad­rágszoknya Csinos díszítése a« lumberjack' anyagából készült zseb. A szoknyanadrág pulóve­rekkel, vagy más hosszabb ka­báttal is hordható. A szoknya hossza éppen a magasszárú csizma végét takarja Csinos ki­egészítője a slides bőrsapka O Az őszi divat továbbra is közkedvelt típus modellje a hosszúnadrágos kosztüm, szin­te már klasszikusnak mondható formája. Szinte korhatár nélkül hordható, inkább csak a súly­határ jelent korlátozást. A lefe­lé Mssé bővülő szárú nadrágot, a csípő alá érő kosztümkabát­tal 48 és 50-es méretű nók nyu­godtan hordhatják. O Velúr-zsánerű anyagból készült rövid kabátkás, elől hólos kosztüm. A hozzá viselt or_ kánból, vagy ballonból készült kendő és a fodrászkendőhöz ha­sonló kis pelerdn esős időben na­gyon praktikus. Előnye, hogy há­zilag is elkészíthető. Nádor Vera jCPÚJSM M 1871. OKTÓBER 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom