Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-31 / 257. szám

Sikeres kiállítás Orosházán Akkor, amikor magunk mun­kájáról, munkánk eredményéről adunk számot, mértéktartó tár­gyilagossággal szólhatunk, ne­hogy az öndicséret hibájába es­sünk. Ez a gondolat vezet az orosházi „Juhász Balázs” Gyűj­tőklub Numizmatikai Szakosz­tályának 1971. október 24. nap­ján megrendezett kiállításáról szóló tájékoztató összeállítása­kor. Kiállításunk megrendezésének időpontjában fennállásának még a kilencedik hónapját sem érte meg szervezetünk, mégis a he­tenkénti rendszeres összejövete­lek cserék, a kölcsönös tájékozó­dás lehetővé tették, hogy a nyil­vánosság elé lépjünk. Többet is be tudtunk volna mutatni, ha a művelődési központ nagyobb anyagi áldozatot tudott volna vállalni. Azt tartottuk szem előtt, hogy kiállításunk minél kisebb kiadással járjon. Ezért csak a klub termében 20 asztalon, 34 négyzetméter területen raktuk ki — gyűjtőnként külön-külön — gyűjteményeinknek azt az egységes és teljesebb részét, amely a többi gyűjtőtárs anya­gában kisebb súllyal szerepel. Kiállításunkat a Forint kibo­csátásának 25. évfordulója jegyé­ben tartottuk meg és ezért a fi­gyelem középpontjába állítot­tuk a Forint nagyon szép ezüst emléksorait és a már forgalom­ból kivont papírpénzeit. Ehhez kapcsoltuk a Forint előzményeit, különösen a Kossuth-korszak és a _ Tanácsköztársaság értékes pénzeit. Járulékosan mutattuk be — gyűjtői tevékenységünk körét jellemzően — annak min­den ágát, a külföld szebb és ér­tékesebb pénzeit, egzotikumokat, történelmi emlékérmeket, az ó- kori Róma pénzeit és jelvénye­ket is. A látogatók száma, tanúsított érdeklődésük felülmúlta vára­kozásunkat. Minden kiállító, tár­sunk kezdettől fogva, végig je­len volt és lelkesen tájékoztatta a látogatókat, akik elég sok kér. dést tettek fel. Érkezett látoga­tónk Szegedről, Békéscsabáról és a járás községeiből. Látogató­könyvünkbe egy nyugatnémet család is bejegyezte nevét, akik nagy érdeklődést tanúsítottak a kiállítás iránt és elismerésüket fejezték ki. Feldmann József gyfíj tőtár­sunk a XIX. században kibocsá­tott magyar ezüstpénzekre he­lyezte a súlyt és szép tartásé ezüstsorokat mutatott be még a XX. századból is egészen a fel- szabadulásig. Gécs László kisebb anyaggal jelentkezett, de kiállítása annál érdekesebb volt. Asztalán lát­hattuk az Apollo 12. és Apollo 13. útjainak emlékére kiadott gyönyörű ezüstérmeket, a Ken- nedy-em lékpénzt, a Tito-pla- kettet. Bemutatott néhány Ár­pád-házi pénzt is. Koszorús Oszkár, szakosztá­lyunk vezetője mutatta be a kiállítás egyik legértékesebb gyűjteményét. A hangsúlyt a Kossuth-korszak pénzeire he­lyezte. Kiállította a forgalomban volt Kossuth-bankók teljes sorát és az Egyesült Államokban ki­adott Kossuth-dollárosokat és forintosokat is. Az egyik ötven dollároson Kossuth sajátkezű aláírása volt látható. Nagyon rit­ka és ennél fogva nagyon érté­kes darab ez. A látogatókon ész­lelhető volt a meglepődés, ami­kor szemlélték és amikor a ró­luk szóló tájékoztatást hallották. Sokan nem is tudtak Kossuth amerikai útjáról, fogadtatásáról, tevékenységének jelentőségéről. A kiállítás ezen részlete szinte közvetlen közelségbe hozta tör­ténelmünk egyik legszebb kor­szakának jelentőségét. Ö mutatta be a Tanácsköztár­saság ideje alatt kiadott papír­pénzek teljes sorát. A gyűjtők tudják, milyen ne­héz a nagyon ritka darabokat is magábafoglaló sor összegyűj­tése. Az egyik 25 koronáson az „Állampénztár. Orosháza” kör­bélyegző is látható volt, amely még csak fokozza ritkaságát e pénzeknek. A teljes Korona-sorozatot is Koszorús Oszkár mutatta be, nem hiányoztak sorozatából a 10.000 és 25.000 koronás darabok sem, amelyekkel még nagyobb gyűjteményekben is elvétve ta­lálkozunk. Ezeken kívül gyűjtőtársunk­nál látható volt az első világhá­ború magyar hadifogoly-táborai­ban a hadifoglyok részére ki­adott pénzek nagyon szép tar­tása teljes sora, amelyek szí­nes sokaságát gyönyörködve szemlélték látogatói. Koszorús Oszkár gyűjteményét I. István király ezüst dénárjai, I. Lipót, I. József, III. Károly. II. József ezüst tallérjai tették kü­lön érdekessé és értékessé. Soós Ferenc gyűjtő társunk íz­lésesen mutatta be igényesen vá­logatott jelvény-gyűjteményét, amely érdekes színfoltja volt a kiállításnak. Szabó Péter az újabb kor kül­földi pénzeit mutatta be. Felvo­nultatta nagy számban Európa szinte minden országának pén­zeit, de megismerhettük az USA, Japán pénzeit és néhány afrikai ország egzotikusnak mondható pénzeit is láthattuk, emellett igen szép jelvénygyűjteményt is bemutatott, Üjj Tibor német várospénzei igen gazdag gyűjteményét mu­tatta be. Ez a színekben és for­mákban gazdag gyűjtemény mély benyomást tett látogató­inkban. Különösen külföldi láto­gatóink lepődtek meg rajta, mondván, hogy hazájukban nem volt alkalmuk látni és megis­merni ilyen gazdag papírpénz­gyűjteményt. Verba Béla gyűjtőtársunkra hárult a Forint emléksorai be­mutatásának feladata. Ízléses elrendezésben mutatta be a Fo­rint fennállásának 10. évfordu­lójára kiadott ezüst sort, a Liszt, Bartók, Zrínyi, Kodály emlék százforintosokat és ötvenforin- tosokat, de nem hiányoztak a Felszabadulás 25. évfordulójára kiadott nagyon szép száz. és öt- venforintos, továbbá a Tanács- köztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából kiadott százforintos ezüst sem. Mind­ezeket nagyon jól egészítette ki a hozzájuk színben és formában hasonló Tallér-sorozat, amely magyar, szász és bajor tallérok­ból állt. Vízi József vállalta a világtör­ténelem legnagyobb inflációja pénzsorozatának hiánytalan be­mutatását. A jelző itt a kiállítás értékét mutatja. Ma már nagyon nehéz összegyűjteni ezt a sort. Az infláció utolsó pénze az egy- milliárd B. Pengő pedig ma már külön fogalom. Látogatóink va­lósággal gyönyörködtek az ak­kor oly sok szenvedést okozó inflációt megtestesítő pénzek színes sokaságában. ^ Magam emlékpénz-sorozatot, történelmi emlékérem-csoportot mutattam be majd külön a cári Oroszország pénzeit, mellettük a szovjet hatalom és az ellenforra- dalmárok által kiadott pénzeket, majd a Szovjetunió pénzeit. Más csoportban helyeztem ei az ókori Róma ezüst denárait, kö­zép. és kisbronzait, köztük a ki­állítás legrégibb pénzét, amely a római köztársasági korban ki­adott gens dénár volt. Az emlékérem-csoportból le­gyen szabad megemlítenem Na­póleon emlékérmét, melyet a győri csata emlékére veretett magának, az olasz szabadság- harc leverésének emlékére ki­adott Radetzky emlékérmet. Látogatóinktól sok elismerő nyilatkozatot kaptunk, de nem ezekkel, hanem egy epizóddal zárom tájékoztatómat: Egyszerű munkáscsalád fejezte ki elisme­rését a látottak felett és hozzá­tették, hogy most járnak először a kultúrház épületében. Végig­járták és nagyon szépnek talál­ták. Érdeklődtek színházi elő­adások után. Felvilágosítottam őket. Elhatározták, hogy másnap bérletet váltanak. Vonzóvá tette számukra kiállításunk a kultúr­ház egyéb rendezvényeit is. Dr. Szabó Imre Feladatunk a KISZ politikai hatékoirságánk nevetése, a kommunista jeiisgének fokozása 137 fiatal vett részi Békéscsabán a városi küldöttértekezletem Békéscsaba KlSZ-alapszerve- zerteinek küldöttei október 29- én .pénteken tartották meg ta­nácskozásukat a város Kulict Gyula Ifjúsági és Üttörőházá- rták nagytermében. A küldött értekezlet elnökségében helyet foglalt Gyulavári Pál, az MSZP városi bizottságának első tit­kára, Mihalik György, a KISZ megyei bizottságának első tit­kára, Babák György, a városi tanács elnökhelyettese, Skalicz- ki Károlyné országgyűlési kép­viselő, Bényei Ilona, a 10-es számú általános Iskola úttörő- vezetője, Botyánszki Pál, a ' Knar Nyomda igazgatója, Dara­bos Dorottya, a téglagyár és Bohus Irén, a kötöttárugyár képviselője, valamint Domokos Gabriella, a Sebes György Közgazdasági Szákközépiskola KISZ-titkára, illetve a ház név­adójának, Kuüch Gyulának testvére, Kulich Jolán. A küldöttekéit és a vendége­ket az elnökség nevében Ki- szely Pál, a KISZÖV politikai főelőadója, a küldöttértekezlet elnöke köszöntötte. Idősebb testvéreik tanácskozását a vá­ros úttörői és kisdobos-csapatai­nak képviselőd üdvözölték. A küldöttgyűlés elnöke ismertette az értekezlet napirendjét, majd felkérte Ilovszki Lajost, a vá­rosi KISZ-bdzottság titkárát a szóbeli beszámoló megtartásá­ra. A városi KISZ-titkár beszé­dében a KISZ VII. kongresszu­sa óta eltelt négyéves időszak munkáját elemző, taglaló' írá-i sós beszámolót egészítette ki. Ezek után Ilovszki Lajos be­számolt a KISZ gazdasági élet­ben betöltött szerepének ala­kulásáról. Hiányolta, hogy több vállalatnál, üzemnél nem mű­ködik az üzemi „négyszög’. Sok helyen csak akkor keresik fel az üzemi vezetők a KISZ- titkárt, ha a tervteljesítéssel baj van. Pedig — mint mond­ta — ezek a fiatalok „tudásuk, lelkesedésük legjavát” adják a város fejlesztéséhez. Ezt bizo- I nyitják a sikeres társadalmi munka-szervezések. Az „öt nap a városért” akció során eddig 2600 társadalmi munkórát, a kongresszus tiszteletére pedig kommunista műszakokban mintegy tízezret teljesítettek a fiatalok. A városi KlSZ-bizottság tit­kára befejezésül gondokról szólt. Kevés a sportpálya, a szórakozási lehetőség, a pálya­kezdő fiatalok részére megfi­zethetetlenül drágák a lakások. Ezek a gondok, problémák csak úgy oldhatók meg, ha minden­ki törekszik arra, hogy ,& tár­sadalom és az ifjúság kapcso­lata tovább erősödjön.” E tö­rekvésben a KISZ-nek alap­vető feladata, szervezeti életé­nek fejlesztése. A szóbeli ki­egészítő után Meylenner Anna, a pénzügyi ellenőrző bizottság elnöke jelentést tett a küldött- értekezletnek a bizottság mun­kájáról, majd hozzászólásokkal folytatódott a gyűlés munkája. A tizenhat felszólaló: Rich- toeisz Ferenc, a megyed párt- bizottság munkatársa, Domo­kos Gabriella, a közgazdasági szakközépiskola KISZ-titkára, Botyánszki Mihály, a konzerv­gyár KISZ-titkára, Ancsin Páí- né, a 6-os számú iskola úttö- rővezetője, Czegle Tibor, a 8- as számú Volán Vállalat kül­dötte, Horváth Imréné, a bé­késcsabai új szakmunkásképző- iskola munkatársa, Csapó Mi­hály, a MŰM 611-es számú szakmunkásképző-iskola KISZ- , titkára, Papp Zoltán és Kovács János, a Rózsa Ferenc Gim­názium KISZ-titkára, illetve küldötte, Bohus Irén, a kötött­árugyár KISZ-titkára, Virág László, a Kemény Gábor Szak- középiskola pártösszekötője, Or­vos Klára, a szlovák tannyelvű gimnázium KISZ-titkára és Deák Ildikó, a megyei tanács építőipari vállalatának küldöt­te. Beszédükben munkaterüle­teik sajátosságairól, problé­máiról, eredményedről számol­tak be. A vita ebéd után is folyta­tódott. Sok hasznos, érdekes észrevétel és javaslat hangzót» el. Felvetették többek között • középiskolások túlterheltségét, a rétegpolitikd finomításának szükségességét, a pósteleki kastély ifjúsági parkká alakí­tásának gondolatát is. A fiatalok egyetértéssé! fo­gadták Gyulavári Pál és Mi­halik György élvtársak hozzá­szólását, akik a párt ég a me­gyei K ISZ-bi zottság azon egy­behangzó véleményét tolmá­csolták, hogy „az ifjúságra a szocialista társadalom teljes felépítésében mind nagyobb szerep, felelősség, feladat há­rul. Az ifjú kommunisták nemcsak részesei, hanem for­málói is a város arculata ala­kulásának.” A küldöttek ezek után egy­hangúlag elfogadták az írásos beszámolót, a szóbeli kiegészí­tőt a hozzászólásokkal és Ilovszki Lajos vita-összegzőjé­vel együtt, valamint a pénz­ügyi ellenőrző bizottság jelen­tését A vita lezárását a jelölő bi­zottságnak az új várasd KISZ- bizottság 39, az új pénzügyi el­lenőrző bizottság hét tagjára, valamint a megyei küdöttérte- kezlet 55 küldöttére tett ja­vaslatának ismertetése követte. A szavazás szünetében Kiszely Pál elnök a küldöttgyűléshez érkezett üdvözlő táviratokat ol­vasta fel, majd a szavazás vé­geztével ismertették annak eredményét. Az újonnan ala­kult KlSZ-bizottság és a pénz­ügyi ellenőrző bizottság meg­tartotta első ülését. Ezen új­ból Ilovszki Lajost választották meg a városá KISZ vb-titkárá- nak. A pénzügyi ellenőrző bi­zottság elnöke Harangozó Kata­lin lett ­Az elnök zárszava előtt a küldöttértekezlet javaslatot tett a felsőbb KISZ-szerv tagjai so­rába küldendők személyére, majd az Internacionálé elhang­zásával véget ért Békéscsaba város KISZ-küldöt telnek ta­nácskozása. Kőváry E. Péter : 13. ■ — Bíró Andrásnénak kétszer ! vitték ki három mázsa búzát • és csak az egyiket számolták ! el. Az egyiket augusztusban — ■ ezt elszámolták —, a másikat 5 szeptemberben. Közben a fia j elment katonának. Gondolom, 5 Regina néni azért nem küldte i vissza a másik három mázsa ■ búzát, mert azit hitte, hogy az : még jár a fiának. ; Müller is, a főkönyvelő is • vizsgálják a dokumentumokat: ■ nincs kétség ,a dolog így tör- j tént. Nagyon fancsali képet . vágnak. Osorvás egyenesen meg ; van ijedve. S A isz-irodán a többiek je­• lenlétében Regina néni vörös ; arccal, de konokul tagad. ■ — Én csak egyszer kaptam • három mázsa búzát. A fiam hozta, amikor még itthon volt. ! Géza elképedve bámul az ; asszonyra, áe még türelmes. | — Gondolkodjon, csak. Re­I gina néni. Szeptemberben újra S vittek magának búzát, amikor 5 a fia már katona volt... Ta- ; Ián most nem jut eszébe... • — Biztosan emlékszem, hogy ; csak egyszer kaptam három i mázsa búzát — mondja az asz- j szony határozottan. • Géza felugrik, a nyugtákat az : asszony kezébe nyomja. j — Node, itt az aláírása, • hogy átvette! 5 Az asszony rá sem pillant a • papírra. —Az nem lehet az én alá­írásom ,mert én csak egyszer kaptam búzát! Gézát elönti az indulat. Leg­szívesebben ráordítana erre a fukar vénasszonyra. — Regina néni, nem olyan szegény maga, hogy erre a bú­zára rá lenne szorulva! Még ha valami szegény asszonyról len­ne szó, megérteném, hogy nem szívesen ad vissza három má­zsa búzát ,de maga... Az asszony váratlanul zokogni kezd. Köténye sarkával törülgeti a könnyeit. — Mindenki engem macerái! Mert engem lehet! Engem senki nem véd meg. Szegény uram meghalt, a fiamat meg elvitték katonának. Azt se mentettétek fel, hiába könyörögtem... — A fia önként jelentkezett! — ordítja Géza. — Hogy men­tettük volna fel? Az asszony csak hajtogatja a magáért. — Nem elég, hogy egyedül vagyok, magamnak kell előte­remtenem a betevő falatot, most még Géza, te is... Egyszer már trombózisom is volt, mondta a doktor úr, ne izgassa magát, Regina néni, csak ne izgassa ma­gát, egyszer az izgalom öli meg... Müller szemrehányó pillantást vet Gézára, aztán vállon fogja a zokogó asszonyt és csillapító szavakat dörmögve, kivezeti az irodából. Visszajön, újra megro- vóan néz Gézára, de az iszo­nyúan elkáromkodja magát. — Fukar a végtelenségig! Ha a hátából hasítanának egy dara­bot, azt nem bánná, az majd ki­nő. De hogy nyomorult három mázsa búzát visszaadjon...! — Én nem hiszem, hogy hazu­dott — jegyzi meg Müller hűvö­sen s visszaül az íróasztal mögé. Gondosan törülgetai kezdi a szemüvegét. Géza rábámul. — Hát...? De már ért is mindent. Eltor­zul az arca, felugrik s fenyege­tően áll Müller elé. — ötven millió forint vagyon van a kezemre bízva, csak nem gondolja, hogy elloptam kilenc- száz forintot?; — Engem nem azért küldtek ide, hogy gondolkodjam — mondja Müller visszautasítóan. — Hanem, hogy vizsgálatot vé­gezzek. — Tüntetőén a főköny­velőhöz fordul, aki egész idő alatt — más hely híján — az ablakpárkányon üldögélt. — Ké­rem az iratokat. Csorvás szolgálatkészen ugrik. Géza sötéten bámulja őket még egy ideig, aztán kdrohan az irodából. — Lemondok! Én ezt nem csi­nálom tovább! — mondja felin- dultan Zsuppánnak. Az úgyne­vezett Központi Major udvarán állnak, itt találta meg Zsuppánt. Körülöttük óriási istállók, silók, széna-szalmakazlak — tíz évvel ezelőtt itt rossz minőségű legelő volt Itt-ott egy-egy ember dol­gozik, messziről idebámulnak. Zsuppán a tekintetével valami alkalmas helyet keres a beszél­getésre, végül egy elhagyott, le­szögezett gémeskút kávájára ül­nek. Mögöttük csillogóan maga­sodik az alumínium víztorony. — Undorító ez a macerálgatáis, gyanúsítgatás. Mintha mocsár­ban gázolnék és hínár tapanda a bokámra. Csinálja más! — Ez megfutamodás! — Zsúp-

Next

/
Oldalképek
Tartalom