Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-22 / 249. szám

Koszigin sajtóértekezlete Ottawa A Kanadáiban időző Koszi­éin szovjet miniszterelnök szer­dán, háromnapos hivatalos ottawai programjának befejez­tével sajtóértekezletet tartott. A szovjet kormányfő a ki- lenevewperces találkozó során a többi között az alábbiakat mondotta: — A stratégiai fegyverrend­szerek korlátozásával foglalko­zó tárgyalásokon a szovjet és az amerikai fél előrehaladást ért el. Reméli, hogy a rakéta­elhárító rakéta-rendszerék kor­látozásával foglalkozó egyez­ményt már 1872. első negyedé­ben, esetleg ennek az évnek az utolsó negyedében aláírják. — Tudomása van arról, hogy Kissinger, Nixon elnök nemzet­biztonsági tanácsadója jelenleg Kínában van, de a Szovjetuniót nem tájékoztatták, vajon mi­lyen tárgyalásokra kerül sor Pekingben. Koszigin nem volt hajlandó párhuzamot vonni Nixon tervezett pekingi és moszkvai látogatása között. „Nekünk megvannak a ma­gunk problémái, amelyeket Nixonnal meg fogunk vitatni, a kínaiaknak úgyszintén. Re­méljük, hogy mindkét tárgya­lássorozat a békés megoldáso­kat és a nemzetközi enyhülést fogja szolgálni. „Ami Kína és a Szovjetunió kapcsolatait il­leti, Koszigin rámutatott, hogy két évvel ezelőtt ő maga járt flCSKP Központi Bizottságának ülése Prága Prágában csütörtökön megkez­dődött Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottsá­gának ülése. Első napirendi1 pontként meghallgatják a CSKP KB elnökségének beszámolóját a nemzetközi élet kérdéseiről. Előadó Vasil Bálák, a CSltP KB elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára. Az ülésen fog­lalkoznak ezenkívül a november végén megtartandó általános vá­lasztások előkészületeivel . Kissinger pekingi látogatása Peking A csütörtöki pekingi lapok csupán néhány soros hírben szá­molnak be Kissinger szerdai pe­kingi tárgyalásairól, de a rövid közlemény is sejteti, hogy a megbeszéléseken nem csupán Nixon amerikai elnök látogatá­sának technikai részeit, hanem az azzal összefüggő politikai kér­déseket is áttekintik. A megbe­szélésen kínai részről Csou En- laj kormányfőn kívül még egy PB-tag vett részt. Pekingben. Elmondta, hogy a Csou En-lai-jjal folytatott meg­beszélése óta tárgyalások foly­nak Pekingiben egy kínai és szovjet delegáció között, de hoz­zátette: „Nem mondhatom, hogy nagy eredményeket értünk vol­na el”. — A közel-keleti rendezés első fettétele, hogy az izraeli meg­szálló csapatokat a Biztonsági Tanács határozatának megfele­lően teljesen kivonják a meg­szállt arab területekről. „Az a véleményünk, hogy Izraelnek, mint államinak meg kell kapnia létezése minden biztosítékát... Senki nem akarja megsemmisí­teni Izraelt, vagy megsérteni az 1967-es konfliktus előtti hatá­rait. — A Szovjetunió „fenntartá­sok nélkül” hajlandó az Euró­pában állomásozó csapatok csök­kentéséről tárgyalni. Jóllehet a részletek kidolgozása nehéz do­log, a megoldás nem lehetetlen, még akkor sem, ha a hivatalos tárgyalások ebben az ügyben még nem kezdődtek meg. Arra a kérdésre, érinti-e a londoni szovjet diplomatáikkal szemben foganatosított brit lé­pés a kelet—nyugati kapcsola­tokat, Koszágin elmondta: „Az Egyesült Királyság nem jelenti az egész Nyugatot” Hazánkba látogat Otto Winzer Péter János külügyminiszter meghívására a közeli napokban hivatalos baráti látogatásra ha­zánkba érkezik Otto Winzer, a Német Demokratikus Köztársa­ság külügyminisztere. 150 nagyipari vállalatot államosítanak Chilében Salvador Allende chilei elnök új törvénytervezetet írt alá, amely körülhatárolja Chile gaz­dasági szektorait; az állami, a vegyes és a magánszektort. A 'törvénytervezetet a nemzetgyű­lés elé terjesztik. A törvény ér­telmében mintegy 150 nagyipari vállalat államosítására kerül sor. Ezek tőkéje 1969. december 31-én meghaladta a 14 millió escudót Allende elnök a tör­vénytervezet aláírásakor hang­súlyozta, hogy az állami szektor­ba csak az ország gazdasági fej­lődése szempontjából fontos vál­lalatok tartoznak majd. Ugyan­akkor a magánszektorban ma­rad mintegy 35 000 ipari, és 120 000 kereskedelmi vállalat. Az új törvénytervezet tartalmazza az államosított tulajdonokért fi­zetendő kártalanítás rendjét s a magánkézben maradó cégeknek nyújtott hitel növelésére vonat­kozó intézkedéseket. ír képviselők éhségsztrájkja Nyolcvan jelentkező I r • ■- r I a kínai vitában Malik felszólalása — Hétfőn szavazás New York Az ENSZ titkársága lezárta a kínai vita felszólalóinak jegyzé­két. összesem 80-am jelentkeztek felszólalásra. Az Egyesült Álla­mok, Tajvan és Albánia képvi­selője bejelentette, hogy másod­szor is élni kíván a vélemény­nyilvánítás jogával. Tekintettel a vita meglepően gyors ütemé­re, elképzelhető, hogy az állás­pontok kifejtése már pénteken befejeződik, hétfőm pedig sor kerül a szavazásra. A szerda délutáni ülés utolsó felszólalója Hollandia képviselő­je volt. Robert Fack bejelentet­te, hogy küldöttsége az úgyne­vezett albán javaslatot fogja tá­mogatni és tartózkodna fog a szavazástól, amikor az az ame­rikai határozati javaslat kerül terítékre, hogy Tajvan kizárá­sát „fontos kérdésnek” nyilvá­nítsák. Megfigyelők kiemelik, hogy tavaly Hollandia még az ameri­kai elképzelések mellett foglalt állást. Hollandiához hasomló állás­pontot foglalt el a vitában Svéd­ország és Dánia képviselője is. Felszólalt a vitában Jaknrv Malik, a Szovjetunió ENSZ-kép­viselője is. Malik bevezetőben emlékez­tetett arra, hogy a Szovjetunió 22 év óta a világszervezet min­den fórumán ismételten és kö­vetkezetesen síkraszállt azért, hogy távolítsák el az ENSZ- ből a senkit sem képviselő Csang Kaj-sek klikk megbízot­tait, és hogy a kínai nép egyet­len jogos képviselője, a Kíniai Népköztársaság kormánya fog­lalhassa el az őt megillető helyet az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében. 22 éven át azok a hatalmak Ü akadályozták meg a kínai nép jogos képviselőinek részvételét, az ENSZ munkájában, amelyek az elmúlt negyedszázadban sem­mit sem tanultak a történelem­ből, s még ma üs, amikor már mándieniki számára világos a kí­nai nép ellen folytatott politika teljes csődje, megakadályozni próbálják a Csang Kaj-sek re­zsim képviselőinek eltávolítását. A szovjet küldött rámutatott, hogy a Kína .kettős képvisele­tére” előterjesztett amerikai for­mula nem egyéb, mint a hírhedt „két Kína” formula újább vál­tozata, A Szovjetunió álláspontját el­torzítani igyekvő rágalmakra utalva Malik nagy nyomatékkai hangsúlyozta: — Bármilyen is legyen viszo­nyunk a kínai vezetéshez, snem a mi hibánk, hogy az megrom­lott, egyetlen, pillanatra sem változott az a következetes elvi álláspontunk, amely ideológiai nézeteltéréseikre való tekintet nélkül mindig is a kínai nép ér­dekeit tartotta szemelőtt, köve­telve a KNK ENSZ-jogainak haladéktalan helyreállítását és a Csang Kaj-sek Klikk képviselői­nek eltávolítását. A Biztonsági Tanács szerdáin 13 szavazattal, ellenszavazat nél­kül, Nagy-Britamnia és Francia- ország tartózkodása mellett, jó­váhagyta azt az afro-ázsiai ja­vaslatot, amely felszólítja a Dél-afrikai Köztársaságot, vo­nuljon ki Délnyug&t-Afrika (Na­míbia) területéről. A szavazás után Argentína képviselője újabb határozati ja­vaslatot terjesztett elő, amely az ENSZ és Dél-Afrika „párbeszé­dét” indítványozza Déünyugat- Afrikáról. Az NSZK közvéleménye támogatja Brandt politikáját Bonn Megerősödött a nyugatnémet kormánykoalíció támogatóinak tábora — állapítja meg leg­újabb felmérésében az Allens- bachi Közvéleménykutató Inté­zet. A reprezentatív közvélemény­kutatásból kiderül, hogy a meg­kérdezettek 45,3 százaléka sza­vazna ma az SPD-re, míg két éve a szociáldemokraták a parlamenti választásokon 42,7 Az északír parlament három ellenzéki képviselője (balról jobbra) Austin Currie, John Hume és Paddy O’Hanlon, 48 órás éhségsztrájkba kezdtek az angol miniszterelnökség épü­lete előtt tiltakozásul az £szak- Irországban internáltakkal szembeni kegyetlenkedések el­len. (Telefotó—AP—MTI—KS) százalékot szereztek. Az FDP 6 százalékra számíthatna most, (5,8), az ellenzéki CDU—CSU pe­dig 45,1 százalékra , (46,1), a le­morzsolódás a kisebb pártok ká­rára történnék. A politikusok közül továbbra is Brandt kancellár és Helmut Schmidt hadügyminiszter a leg­népszerűbb. Schiller gazdaság­ügyi miniszter népszerűsége csökkent, Scheel külügyminisz­teré pedig tetemesen megnőtt. Moszkva - Párizs; tJSZAKASZ Vietnam: * 18 * 18 „Ön-légitámadás” ■ Saigon Mint már jelentettük, hétfőn az amerikai légierő A—37 típu­sú gépe a kambodzsai határ kö­zelében tévedésből a „kijelölt célpontok” helyett a saigoni had­sereg Thien Ngon-i támaszpont­jára dobott le két negyedtonnás bombát: az akció következtében 18 dél-vietnami katona életét vesztette. Az amerikai hadvezetés vizs­2 békés Hieran 19«. OKTOBER 22. gála tot rendelt el az ügyben; eközben kiderült, hogy ugyan­ezen a támaszponton két nappal korábban az amerikai gépek — a célpontok pontatlanul meg­adott koordinátáti miatt — na­palm-bombákat szórtak le. Az újabb „tévedés” során három saigoni katona súlyosan megse­besült. A légierő mindkét ügy­ben folytatja a vizsgálatot. Saigoni gyalogsági alakulatok páncélos egységek támogatásá­val újabb hadmozdulatokat kezdtek a kambodzsai határ mentén. A felszabadító erők a 25 ezer fővel indított akció pa­rancsnokának táborát rakéták­kal lőtték a csütörtökre virradó éjszaka. Versailles palotáját nyitjáik meg lakosztályul Eeonyid Brezs- nyev és kísérete számára arra a hat napra, amíg az SZKP főtit­kára Pompidou elnök meghívá­sára Franciaország vendége lesz. Ezt a lakrészt de Gaulle elnök restauráltatta kormányzása ide­jén, hogy az államfői rangú lá­togatókat itt helyezhesse el. A jelkép tehát Brezsnyevnek októ­ber 25-én kezdődő látogatásakor kettős. A szovjet pártfőtitkárt államfőnek kijáró tisztelettel fo­gadják. amit egyéb külsőségek is kifejeznek majd; a Párizs fő­útvonalain lengő szovjet lobo­gók a katonai díszzászlóalj kö­szöntése a repülőtéren. Brezs- nyev és Pompidou kétnapos négyszemközti megbeszélései. A külsőségeknél is többet mond azonban a tartalom. A szovjet— francia együttműködés mint az európai biztonság alapvető té­nyezőjének továbbépítése Párizs szemszögéből a degaullei politi­kai hagyományok következetes folytatására utal. Körülbelül Brezsnyev párizsi látogatása Idején jelenik meg a francia fővárosban Couve de MurviUe egykori hadügyminisz­ter és miniszterelnök könyve a tizenegy esztendős degaullei kor­szak diplomáciájáról. Tanul- mányszerű visszaemlékezésében Couve de MurviUe fölidézi a szovjet—francia együttműködés legutóbbi hat évének történetét. Megemlékezik Gromiko 1965-ös párizsi látogatásának jelentősé­géről, saját moszkvai útjáról, majd de Gaulle tábornok 1966- os emlékezetes szovjetunióbeli vizitjétől. A vázolt időszakon már túl van, éppen ezért nem is kaphatott helyet a könyvben Pompidou, elnök tavaly októberi szovjet körútja, amelynek egye­nes folyománya Brezsnyev mos­tani látogatása. A szovjet—francia viszony legújabb alakulásának három síkon van különös fontossága: a két állam politikai kapcsolatai­ban .ennek Európa egészére ki­vetített hatásában és a gazda­sági együttműködés fejlesztésé­ben. Öouve de MurviUe már em­lített könyvében rendkívüli ese­ményként emeli ki: Deonyid Brezsnyev éppen de Gaulle 1966-os moszkvai tárgyalásait használta föl arra, hogy ma is érvényes formájában első ízben fejtse ki a Szovjetunió európai biztonsági javaslatát. A javaslatra akkor a francia reagálás még nem volt egyértel­mű. De Gaulle nem zárkózott ei kategorikusan a szovjet indít­vány megvizsgálása és elfoga­dása elől, hiszen világosan meg­értette: arról van szó. miként lehet Nyugat-Németországot bé­késen, a többi európai állam ve­szélyeztetése nélkül beépíteni a kontinentális rendszerbe. Ezt a megértést bizonyította, hogy nyomban megállapodtak: Moszk­va és Párizs között közvetlen távközlési összeköttetést, úgy­nevezett forró drótot teremte­nek mindenről kétoldalúan ta­nácskoznak, ami Európa sorsát érintheti. Koszigin szovjet kor­mányfő még abban az esztendő­ben viszonozta Párizsban de Gaulle tábornok látogatását. Valószínűleg hamarabb mé­lyült volna el ez az új szellemű kapcsolat, ha időközben Fran­ciaország belső életét nem za­varják meg 1968 májusának

Next

/
Oldalképek
Tartalom