Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-20 / 247. szám
II hét végére kész lesz a Franklin utcai aluljáré Az utóbbi napokban többen fordultak hozzánk a következő kérdéssel: miért zárták le Békéscsabán a Franklin és Szerdahelyi út találkozásánál a gyalogos aluljárót és mikor adják át ismét a forgalomnak? Szarvas Lászlótól, a békéscsabai városi tanács építési és közlekedési osztályának vezetőjétől kaptunk tájékoztatást. Többek között elmondotta, hogy évtizedekkel ezelőtt a vasúti sínek alatt levő nyílásnak a rendeltetése a csapadékvíz elvezetése volt Azóta a vízelvezető rendszer átépítése után változott a helyzet, s a lakosság körülbelül 10 év óta gyalogos forgalomnak használja. Szükség volt erre, ugyanis a vasúti sorompónál 1966-ban végzett forgalomszámlálásnál megállapították, hogy a sorompó a nap 24 órájában 41-szer van lezárva, ami összesen 8—12 órát jelent. Így természetes, hogy a lakosság máshol keresett és talált átjárási lehetőséget. Az átmenő forgalom során viszont ez a kis aluljáró tönkrement, az utóbbi időben már szinte használhatatlanná vált A városi tanács a MÁV-nál több alkalommal kérte a sorompó nyitásának és zárásának megváltoztatását azonban eredménytelenül. Így döntött azután arról, hogy mintegy 50 ezer forintos költséggel rendbehozza a gyalogos- aluljárót, a vízelvezető csatornát lefedi és járdát épít. A munkákat körülbelül két héttel ezelőtt kezdték meg és e hét végén fejezik be. A lakosság tehát rövidesen ismét ezen a részen közlekedhet, addig is a türelmét kérik. Színházi vezetők tanácskozása A Művelődésügyi Minisztérium a Színházművészeti Szövetséggel közösen kedden a Fészek Klubban országos értekezletet tartott a színházak igazgatói, főrendezői, párttitkárai, szakszervezeti vezetői és a felügyelő tanácsok képviselői részére. Dr. Maianyai Dezső, a Művelődésügyi Minisztérium Színházi Főosztályának vezetője ismertette az elmúlt időszakban, a színházművészeti munkákat elősegítő intézkedése, két. (MTI) Hezetőségválasztó közgyűlés a nagyszénás! Lenin Tsz-ben Szombaton, október 16-án vezetőségválasztó közgyűlést tartottak Nagyszénáson abból az alkalomból, hogy egyesült a Vörös Hajnal Tsz és a Lenin Tsz. A szövetkezeti törvény értelmében a tsz-ek egyesülésekor közgyűlésen kell megválasztani a tisztségviselőket. A két tsz tagságából 495 dolgozó tag vett részt a vezetőség- választáson. Elnöknek ellenszavazat nélkül Hegedűs Bélát, az egyesülés előtti Lenin Tsz elnökét választották. Palyó György a főagronómusi beosztás mellett elnökhelyettesi tisztséget is ellát. Hozzá hasonlóan bízta meg a közgyűlés az elnökhelyettesi teendők ellátásával Apáti Nagy Gábor főállattenyésztőt. Mindketten 100 százalékos szavazatot kaptak. A szövetkezet élére 17 tagból álló vezetőséget és hattagú ellenőrző bizottságot választottak. Az ellenőrző bizottságot Dénes István vezeti. Kertészek, kert nélkül Opbóf megyében 71 zöld- IIGHGa ségtermesztő szakmaink ást keresnek összesen a termelőszövetkezetek. Szabad, kígyóson pedig 70 zöldségker. teszt képeznek. Azt már megírtuk, hogy a mostani tanévben végző 26 ilyen szakmunkásból mindössze nyolcnak van szerződéses munkahelye. Ugyanakkor j van olyan közös gazdaság, ahol 16 kertészre lenne szükség, jövőre pedig a tervek szerint ezen felül további nyolcra. Az egyik oldalon tehát ott állnak a leendő szakmunkások „kert nélkül”, a maszek paprikatermelő perspektívájával. A másik oldalon a gazdaságok nem tudják betölteni az üres állásokat. A „kínálat” pontos számítás szerint 98,5 százalékban, fedi az igényeket. Miért nem tud találkozni hát a két egyirányú törekvés? Érdekes módon a felek indokai, véleményei is megegyeznek egymással: legfontosabb érvként arra hivatkoznak, hogy a zöldségtermesztő pályát választók éppen azokból a községiekből, falvakból kerülnek ki, ahol az ottani termelőszövetkezetekben nincs zöldségkertészet Az ifjú szakmunkások pedig vagy nem akarják elhagyni szü lőhelyüket, vagy ha vállalkoznak is erre, ahová mennének ott nincs hol lakniuk. Ha albérletet találnak, azt fenntartani nem a legkifizetődőbb számukra. Mi hát a megoldás? talán az lenne. Az egyik képzel ések nem találhatnak egymásra a zöldségtermesztés jelenlegi állapota, helyzete áll végső okként. Abban a gazdasági, közgazdasági környezetben, amely a termelőszövetkezeteket zöldségkertészetük, zöldségtermesztésük fokozatos vagy éppen radikális felszámolására „ösztönzi”, valóban ésszerűtlen, felesleges költségnek számít a jóléti beruházás ebben, a termelési ágban. Ráadásul mindezek mellett a termelőszövetkezetek kertészetük munkaerő problémáját nyugdíjasok, öregek és időszaki munkások alkalmazásával is meg tudják oldani: egyelőre. Legalábbis addig, amíg a hagyományos és a legtöbb helyen már korszerűtlen Zöldségkerté- szetét egyáltalán még fenntartják. A fejlesztésre ugyanis — ugyancsalt egyelőre — nagyon kevés dolog ösztönzi őket. Az, hogy az „egyensúlyban” levő kereset és kínálat ebben az esetben nem tud találkozni, tehát csak okozat. Etet megváltoztatni a kiváltó ok megszüntetése nélkül nagyon nehéz. Talán nem is lehet megkívánni. A gazdaságpolitikai ff.«: sek valószínűleg már nem sokáig késnek. A kérdés második oldala viszont az, hogy azok a termelőszövetkezetek járnak majd jobban amelyek a fogyasztók (akik között a lakosság éppen úgy ott van, mint a feldolgozó üzemek: elsősorban a konzervgyár, de a hűtőház is, illetve az egész népgazdaság) érdekeit szemelőtt tartva nem várnak addig. A jó gazda a viszonylag kedvezőtlenebb feltételek között is gondol a jövőre, amit viszont csalt fejlesztéssel lehet megalapozná. A fejlesztéshez pedig a szakmunkások alkalmazása is hozzátartozik. Mégha ez mindjárt .elszállásolási” költségekkel jár is együtt! (Köváry) Aliit« ü ««efteztli íértáyriil todni tell: Q A törvény jelentősége Társadalmi fejlődésünk során a szövetkezeti mozgalom kiszélesedése és különböző népgazdasági ágakra való szétválása, — a gazdasági irányítási rendszer 1968. óta hatályosuk» reformja új lehetőségeket teremtettek. Sem a Polgári Törvénykönyvnek a szövetkezetekre vonatkozó s az áru viszonyok szemléletéből fakadó rendelkezései, sem az ágazati jellegű, alacsonyabb szintű jogszabályok már nem segítették a szövetkezetpolitikai igények megvalósítását. A termelés, a feldolgozás és szolgáltatások, valamint a fogyasztás és értékesítés terén működő szövetkezetek nem élveztek egyenlő rangot. Az állami vállalatokkal szemben az alapanyagok elosztásánál háttérbe szorultak, működésűik nem volt összehangolt. A népgazdaság életében vállalt szerepük különböző nézőpontokból eltérő értékelést nyert, holott a népgazdaságnak alappillérei a szövetkezetek is. Ezért új átfogó törvényre volt szükség, mely egységes szövetkezetpolitikai elvek alapján szabályozza az azonos szervezeti és működési élvek szerint a mai szövetkezetét. Teret enged a hasznos ágazati sajátosságok és hagyományok továbbfejlesztésének a megalkotandó ágazati jogszabályokban; szélesíti a szövetkezeti önkormányzatot és demokratizmust; biztosítja a tagok személyes és anyagi közreműködésének korszerű formáit; de szerepet biztosít a tagságnak a kockázatvállalásban is. Az 1971. évi III. törvény, mely 1972. január 1-ével lép majd hatályba, a közeljövőben megjelenő ágazati rendelkezéseket tartalmazó kormányrendeletekkel együtt a sok milliós tagot számláló szövetkezeti mozgalom általános és egységes alaptörvénye, mely sokrétű tételes rendelkezéseket tartalmaz. Szélesre nyitotta a szövetkezeti mozgalom kapuit a fiatalok és a nők előtt. Megoldotta azokat a problémákat, melyeket a szövetkezeti élet feli'etett: az ágazati szövetkezetek egyenrangúságát, társadalmi és gazdasági önállóságát, mert a jövőben ezt sem az állammal, sem a vállalatokJő! fizei n ntásodveiésí* napraforgó I ' ' ; hogy a termelő- szövetkezetek a jövőben tudató, sabban és tervszerűbben foglalkoznának a szakmunkás utánpótlással. Felkeresnek a környékük pályaválasztás előtt álló általános iskolásait és közülük választanának (így teszi ezt Fabula György, a békéscsabai Szabadság Tsz személyzetise is), nem pedig csak a már végzettekre építenének. Ez természetesen nem orvosolja a jelen, problémáit, amit legfeljebb úgy lehetne megoldani, ha a gazdaságok lehetőségeikhez képest lakást biztosítanának új szakembereiknek — és nemcsak a zöldségkertészeknek. Ha másképp nem, hát régi kisebb gazdasági épületek munkásszállássá alakításával. Nincs ilyen épület? Túlságosan nagy vagy felesleges költség lenne ez? Ügy tűnik nem egészen, erről van szó! Az idegenkedés, húzódozás mögött s arnögött, hogy a termelők igényei és az egyéni elA körösi ad á nyi Dózsa Termelőszövetkezet 7# holdon másod vetésű napraforgót termelt silónak. A nyáron kétszer megöntözték, § most bő termést takarítanak be. Képünkön Nagy Heh aratja • / másod vetési, kai való kapcsolat során semmi sem csorbíthatja, önkormányzatukat az államigazgatás és az állami gazdálkodás szervei kötelesek tiszteletben tartani, felettük hatósági funkciókat nem gyakorolhatnak. Kölcsönös előnyök mellett a jövőben szükséges és hasznos lesz az állami vállalatoknak és gazdaságoknak közös vállalkozásokat alapítani a szövetkezetekkel, de mindig az egyenrangúság elve alapján. Ezek lehetőségei is szabályozást nyertek az új szövetkezeti törvényben, mert a termelő és érté. kési tő tevékenység összehangolásában, az erők koncentrálásában és az adott lehetőségiek maximális kihasználásában nagy lehetőségek rejlenek. Üj fogalmazást és új szabályozást nyert a szövetkezeti tagok személyes és anyagi érdekeltsége az új Szövetkezeti Törvényben. Kötelezően írja elő a törvény az új típusú szövetkezet feladataként, hogy gondoskodni kell a tagok anyagi-, kulturális jólétének fejlesztéséről; — biztosítani kell a sokoldalú szociális gondoskodást a betegekről, öregekről, a terhes és gyermekű, két nevelő nőtagokról. E rendelkezések folyamányaként a szövetkezeti tag közvetlenül és személy szerint érdekeltté vált a szövetkezet eredményes vezetésével és gazdaságos működésével kapcsolatban. Ehhez moist már korszerű formában módja lesz anyagi, pénzbeli támogatást is nyújtani: kölcsöneivel, célrészjegy és részjegyek váltásé- val, mert ezek lesznek a szövetkezeti forgótőke jelentős forrósai a jövőben, hisz gyorsan és körülbelül hót százalék kamatűzetéssel jut tőkeszerzési lehető, séghez a szövetkezet. Az önkormányzatban való aktív részvétel a vezetésbe való közreműködés új lehetőségeit, de egyúttal a kockázatvállalásban való részvételt is biztosítja az új törvény a tagok részére, ami az anyagi és személyi érdekeltség másik korszerű forrná ja. Érdemes felügyelni az új törvénynek a tagsági viszonnyal kapcsolatos —■ de áttételesen a szövetkezetek egyesülésével, szétválásával, valamint a területi szervek kialakításánál is érvényesülő — alapelveire: az önkéntesség — egyenlőség — nyitott tagság élvére, ami igien gyakorlati jelentőségű, meri: aerrs származás, sem kor. sem nem; — nem, lehet ok ennek csorbítására. Igen jelentős a tagsági vitai, új fórumrendszere is, mélyben a különböző ágazati megoldások közgyűlési külön bizottságok vezetőségi bizottságok helyett a közgyűlés által választott és csak neki felelős szövetkezett döntőbizottságot hívja életre, kikapcsolja az államigazgatási szerveket és csak a bírósághoz lehet jogorvoslattal fordulni az anyagi ée fegyelmi felelősség eseteiben, Dr. Mami György 'sut 1911. OKTÓBER m 3
