Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-17 / 245. szám
\ KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Ragyogj, ragyogj, csillagom Színes, szovjet film Ä polgárháború éveinek története szinte kimeri tihe. tetten forrásul szolgál a művészetek számára. Igaz, voltak évek, amikor csakis a (nindenen győzedelmeskedő abszolút hősök kaptak főszerepet e kor ábrázolásában. Az utóbbi időben azonban évenként jelentkezik egy-egy alkotás, mely új oldaláról mutatja be a polgárháború napjait. Ilyen Alekszandr Mitta filmje, a Ragyog, ragyogj csillagom .amely magát a művészetet és az ízlést állítja az alkotás középpontjába. A történet a polgárháború idején játszódik egy dél-oroszországi kis városkában, ahol még fel dörögnek a fegyverek, ahol még tart a zűrzavar. A hatalom kérdése még nem dőlt él végérvényesen, hod a vörösök, hol a fehérek tartják megszállva a várost, de előfordul az is, hogy az anarchista zöldek kezébe kerül a hatalom. Ilyen körülmények között érkezik a kis városkába egy rozzant szekéren gördülő egyszemélyes színház, hogy mit sem törődve a fegyverek dörgésével, a forradalmi művészet hirdetésével formálja az emberek ízlését. De hát szót kaphat-e a művészet, ha dörögnek a fegyverek? Nem bölcsébb-e félre állná, s valahol megbújva kivárni, míg elül a zűrzavar? A film ezekre a kérdéseikre válaszol, s meséből és költészetből font stílusával ad mindenkor igaz választ: a művészet nem várhat, mert a Kinek mi jut Zelk Zoltán István tegnapelőtt Rómába utazott, László tegnap Párizsból jött haza, Ferenc Boslonban keltezett képeslapját ma hozta meg a posta. Kinek ml jut, nem irigykedem én: kat-kat — mondják a tanulékony percek, utánozva a kerekek szavát, s én tenyeremmel, ahogyan szokás, letörlöm a tél fagyni készülő leheletét emlékem ablakáról: a töltéstől egy karnyújtásnyira ott áll most is a körhinta a réten, megül a hó a lovacskák farán, megül a teve két púpja között. ,_j_ A régi éden Toldalagi Pál Emlékeiben elkalandozott, s időnként arra felfigyelt, hogy a történtek, tettek, emberek mögött valahol ott van az a kert, Ifjúságnak kertje mindig, frissen és készen arra is, hogy felüdítsen a magas hó és az árvácska egyként mind azt jelentik: „Mindig is szeretnénk, hogy közeledben, benned éljünk, hátha ez megerősít, vagy vigasztalásra szorulva felderít”. Az éden a rég! kert volt számára; a szégyen róla ilyenkor lefoszlott, és újra •lindult megváltozva, megújulva. művészetekre szüksége van a forradalomnak, mindjárt, már születése pillanatában is. És természetesen a művészeteiknek is létalapja a forradalom. A film hőse ezt a két gondolatot igyekszik összekapcsolni, tenné, szetesen a maga naív módján. Alekszandr Mitta hőse ugyanis mániákusan lelkes fiatalember .mondhatnánk úgyis, egy megszállott, aki az új művészet követője. Még nem tudja pontosan, mit akar — talán tudása, tehetsége sincs hozzá elegendő —, de megérzi, hogy a forradalom új művészetet teremt és ezt a művészetet valamilyen formában ej kelj juttatni a tömegekhez. Dicsérendő rendezői érdem, hogy ez a filozofikus mondanivaló nagyon- is gyakorlatias értelmezéssel kerül megvalósításra Az operatőr — Jurij Szóból — hűen követte a rendezői elgondolást, s költőien szép képekkel és színekkel tolmácsolta ezt a különös történetet. A megszállott vfjndormű vészt Oleg Tabakov alakítja színesen, tehetségesen. Fel kell jegyezni a kislányt alakító Jelena Proklova és a mozist játszó Jevgenyij Leonov nevét, mindketten nagyszerű alakítást nyújtottak. Rendkívül sikeres volt Latinovits Zoltán és Dégi István szinkron produkciója is. Megkapóan igazi stílusában pedig újszerű filmet láttunk. Olyan alkotást, amely megérdemli az értő közönség figyelmét. Márkusz László Mire jó a művészet? Ki akar a Holdra menni? Q Az első ember a Holdra lépett. Újságíró vagyok, embereket kellett faggatnom; mát szólnak hozzá? Egy külföldi filmrendező azt felelte: „Engem jobban érdekelnek a földi dolgok. Annyi mindenen kellene segíteni itt lenn az embereknek!’’ E filmrendezővel sokan egyetértenek. Hiszen hányán akarnak a ma élő emberek közül a Holdra jutni? Ötezren, ötvenezren, ötmillióan? Rá se fémének sokkal többen. Itt a Földön meg már több mint háromrnilliárdnyian vagyunk! Érdemes öt. vagy akár ötvenmillió különc ember miatt annyi pénzt elpocsékolni? Nemcsak a művészeteket tartják tehát sokan felesleges pénzkidobásnak, hanem a tudományt is, ha nem látni azonnal a felfe-» dezés, a kutatás közvetlen hasznát. Marx György, a kitűnő magyar fizikus idéz rosszallólag egy ilyen eszmefuttatást: „Persze, a tudósok szeretnek játszani, akár a gyerekek. Csakhogy játékuk a mi zsebünkre megy! Sokba kerülnek az űrhajóik, a teleszkópjaik, a gyorsítóberandezóseik. Tegnap milliókat vertek el, ma milliárdokat kérnek. Inkább a md fizetésünket emelnék fel! A földi jólét fontosabb a boldogsághoz, mint azt firtatná mi történik ezer fényévnyire innét.” S hogy ne gondoljuk, hogy az ilyesfajta kérdés- feltevés csak egyszerű, iskolázatlan, rossz körülmények között élő emberek némiképp érthető indulatából fakad, idézünk egy professzort, egy társadalomfilozófust, aki éppen a kiüresedő művészet védelmében hivatkozik így a tudományra: „A mai napig nem képes senki sem megfelelni arra, máéit is akar az ember behatolni a világűrbe.”A professzor úgy tátezik elfeledte, hogy már a középiskolában hallott azokról a vakmerő, nem egyszer az életüket áldozó emberekről, akik így, vagy úgy, megpróbáltak elszakadni a Földtől, s repülni akartak. Nagyon sokan szörnyethaltak, az igaz. De meggyőződésem, hogy ha a szóban forgó professzor manapság távolabbra utazik, feltétlenül repülőt vesz igénybe!.. Ezzel azonban még nem magyaráztunk meg mindent Miért izgult lélegzetvisszafojtva az emberiség az Óceán átrepülésénél, az első űrhajós útjánál, az első holdbéli lépéseknél ? Olyan milliók is, akiknek vajmi kevés esélyük volt, illetve van az óceánrepülésre, az űrhajózásra, s kiváltképpen a holdutazásra? Nyilván azért, mert saját emberi lehetőségeink tágulását, a természet leigázásának győzelmét érezzük át ezekben a pillanatokban. Mert emberi természetünk fontos része — ha nem az alapja —, hogy érezni és tudni akarjuk, milyen a világ rajtunk kívül, milyen a világ az emberiség számára? A természettudomány azt vizsgálja: az embertől függetlenül, milyen szabályok mozgatják a világot? A művészet azt kutatja, milyen szabályok mozgatják az embert és milyenek kapcsolatai a világhoz. A művészet és a tudomány ugyanannak a véget nem érő megismerési folyamatnak két eszköze. A világ emberi birtokbavételének kétféle, de egyirányú módja. Néha jelentéktelenné is válnak a különbségek, vagy legalábbis elmo sódnak. A klasszikus görög költő versben írta meg mezőgazdasági szaktanácsait Az optikai törvények felfedezése a múlt század vége felé, forradalmasította a festészetet, létrehozta az impresszionizmust, mint irányzatot Az öröklődésben oly fontos szerepet játszó fehérje-molekulák úgynevezett kettős spiráljának felfedezéséről szóló könyv nemrég nagyobb sikerrel fogyott a világ laikus millióinak jóvoltából, mint ugyanebben az időben a világon megjelent több tízezer mű. Mert a súlypont időnként eltolódhat Voltak, s lehetnek korok, amikor a világ megismerésében a tudományok játsszák a döntőbb szerepet, más korban — mert a kutatást előítéletek akadályozzák, vagy a tudományos felismerésekhez a feltételek még nem adottak — a művészet tudott többet mondani a vfe tágról, as emberekről, aa emberi kapcsolatokról, Manapság alighanem • tudományos megismerés szerepe nagyobb, de mint ahogy soha korábban, úgy most sincs szó arról, mintha a művészi megismerés elveszítette volna jelentőségét. Ellenkezőleg A ttP domány új meg új felia> méréséi előkészítik a talajt, felhalmozzák az új megismerni-valókat a művészetek számára. Majdnem bizonyos, hogy az új évezred a művészetek nagy reneszánszának, újjászületésének nyitánya is lesz. Bernáth László I Szlovák György Hajnal
