Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-15 / 243. szám
Jól sikerült árubemutató és kiállítás Gyomán Hatósági munka Déváványa nagyközségben — Egyszerűsödött az ügyintézés — Gond a tulajdonjog igazolásának helybeli megszerzése Sok ezer látogatója volt a gyomai kereskedelmi napok alkalmával megrendezett nagyszabású árubemutatónak és kiállításnak, amely mondanivalójában jelentősen eltért minden korábbi hasonló rendezvénytől. A megnyitást követően a vendégek Úgy fogalmaztak a kiállítás és árubemutató láttám hogy azért i emelkedett e rendezvénysorozati a korábbiak fölé, mert a fogyasztási szövetkezetekre háruló1 Könyvhetek Orosházán Mg este fél hétkor nyitják meg az orosházi művelődési központban a falusi könyvterjesz- tés október 15-től az év végéig tartó nagyszabású akcióját. A XI. KPVDSZ Kulturális Naipok keretében rendezett ünnepi eseményen Boros Gergieiy, a MÉSZÖV elnöke mond bevezetőt, s azon közreműködőként vesznek kereskedelmi tevékenységet jól rendszerezve, önmagáért agitálva mutatja be. Míg a szakemberek azt emelték ki, hogy a kiállítás egésze a valós helyzetet tükrözi. Vagyis azokat az árukat mutatják be a szövetkezet vezetői, amelyeket a vásárló a boltokban meg is talál. Nagy elismerést váltott ki a látogatókból és a vendégekből egyaránt a „Születéstől a házasságig” kiállítás, amely a fiatalabb nemzedék számára került megrendezésre. „Könnyít- sük a házimunkát” bemutató vi_ szont a dolgozó nők körében talált elismerésre. A ruházati vásár az eszi és téli árucikkek nagy választékát mutatta be. Az ÁFÉSZ vezetőinek és szakembereinek figyelmét dicséri a nők szépségét szolgáló szépítőszerek kiállítása. Ugyancsak az asszonyokat vonzotta elsősorban a lakberendezési bemutató. A tanácsi szervek tevékenység többek között arra irányul, hogy az adott terület lakossága jobb körülmények között éljen, ellátása kielégítse az igényeket, s minden, területen egyszerűsödjön, az ügyintézés. Ezek közül most az építési hatósági munkát ragadjuk ki, melynek tapasztalatairól Szabó János, a dévaványaft nagyközségi tanács végrehaj tó bizottságának tiJtikára adott tájékoztatást lapunknak. — Milyen változást hozott az önállóság? — A hatósági jogkör leadása előtt az elsőfokű építési hatósági jogkört a szeghalmi járási tanács építési- és közlekedési csoportja gyakorolta. A kérelmeikéit a községi tanácsnál alkalmazott, de más munkakört betöltő dolgozó terjesztette fel aiz engedélyező hatósághoz. Nyilvánvaló: az elintézés idejét hosszabbította, hogy a kérelem nem közvetlenül az engedélyező hatósághoz került. Oda csak közvetve jutott éL Nem beszélve arról, hogy szakemberrel sem rendelkeztünk. Így a szakmai tudás és a rendelet ismereteinek hiányában előfordult, hogy az iratok hiányosan kerültek a járáshoz. Egy-egy irat pótlása az ügyintézőnek többletmunkát jelentett, az ügyfélnek pedig zaklatást. Ez késleltette az ügyintézés — jóllehet a rendeletek teljes ismeretében azonnal helyesbíteni, illetve pótolni lehetett volna az iratot. A járási ügyintézés az ügyfelek részére kedvezőtlen volt, mert levelez- getai, vagy utazgatni kellett Szeghalomra. Ott sem jártak mindig sikerrel, mert az ügykezelő kiszállásai vagy egyéb elfoglaltságai miatt dolguk végezetlenül tértek vissza. Másrészt túlterheltség is volt a járásnál. Emiatt a helyszíneléseik nem minden esetben történték meg. Éppen a helyismeret hiányában fordult elő, hogy az építtetők és a icivitelezőlk szabálytalanságokat is elkövettek. Most a jogkör leadásával mindezeket sikerült megszüntetni, megváltoztatni, — Mit jelent a heiybeni ügyintézés? — Azt jelenti, hogy a lakosság az építkezéssel kapcsolatos ügyeivel hatóságunkat bármi- kői- felkeresheti, gyorsabban kap felvilágosítást és kérelme helyben nyer megoldásit. A jogkör leadása tehát az építési ügyek intézését lényegesen leegyszerűsítette, és ami nagyon fontos, meggyorsította. Az építtetővel személyesen történő tárgyalás lehetőséget ad arra, amennyiben iratai hiányosak, azonnal pótoljuk. így elkerüljük a pótlást kérő felszólításokat is. Itt teszek említést annak jelentőségéről, hogy az engedélyezéseit helyben, helyi ismeretek és a rendezési tervek együttes alkalmazásával történnek. Ez a járási ügyintézésnél nem minden esetben volt megoldható. — Mire kell még figyelni? — Hatósági jogkörünkön belül engedélyezzük a bontásokat. Ennél ás helyszínelést kell végeznünk, ugyanis a hatóságnak kötelessége vizsgálni, hogy a tervezett bontási munka közérdeket nem sért-e, figyelemmel kell kísérni az épületek állagát, szükségszerűen intézkedni. Mindezek elvégzéséhez szintén szükséges a helyi ismeret És ha soroljuk tovább a hatósági munka több ágazatát; telekosztás, használatbavételi engedélyezés, korlátozás alóli felmentés, beépítési kötelezés, telekgazdálkodás —, mindmind olyan része a jogkörnek, melyeiket a helyszínen, a község egy-egy adott területén és csakis a helyszín ismerete alapján, helyi ügyintézéssel lehet gyorsabban, gondosabban végezni. Csak egy példa: 1970- ben 56 magánlakóház bontását engedélyeztük, átlagos elintézési idő" 10 nap volt. Ebben az évben eddig 75 magánház bon- tásengedély kiadása történt Az is egyszerűsítette az ügyintézést ,hogy megszűnt az építési engedélyek tűzrendészeti és egészségügyi szempontból történő láttamozása. így mondhatjuk azt, hogy a lakosság az építkezési ügyeit túlnyomórészt ,de még mindig nem 100 százalékosan helyben tudja intézni. Azért nem teljes még a heiybeni ügyintézés, mert egyes kérelmezőnek tulajdonjog-igazolást kötelezően kell becsatolná, amit az illetékes járásbíróság telekkönyvi hatósága ad ki. Mivel elég nagy számiban fordul ez elő, kívánatos lenne, ha a tulajdonjog-igazolás megszerzése is itt helyben történne. — Volt-e szabálysértés az átszervezés óta? Egy mondatban tudok válaszolni: ez ideig szabálysértés nem volt. Engedély nélküli lakóházépítés a hatósági jogikör leadása óta nem történt. A gyakorlat azt mutatja, hogy az építkezések kizárólagos engedély alapján, a terv szerint történtek. Egyébként most kezdeményezzük és előkészítjük a község rendezését szolgáló kisajátításokat, Elvégeztük a Kossuth és Horog utca közötti belső tömb feltárását. Ugyancsak tárgyalást folytattunk a Kossuth és Klapka utca közötti telék-tulaj dánosokká! is ebben az ügyben. — Ügy érzem, e néhány gondolattal sikerült bemutatni azt, hogy az építési hatósági jogkör leadása óta milyen munkát végeztünk. Őszintén szólva mi is most tanulunk az új helyzethez alkalmazkodni, új módon dolgozni. Nem könnyű, de szép munka. — fejezte be tájékoztatóját Szabó János vb- titkár. Kép, szöveg: BaJkus Imre R. J. Sok látogatója volt a mosógépek és mosószerek kiállításának. részt Garat Gábor Kossuth-dí- jas költő és Csák Gyula író, valamint a sarkad! ÁFÉSZ Röpülj pávai-köre. Az Őszi Megyei Könyvhetek megnyitójának szünetében Garai Gábor és Csák Gyula dedikálják műveiket. Majdnem kétmillió j tv-cíüfizetó I Ä posta szeptember 30-i nyíl- • vántartása szerint 1 o93 133 tele- ■ vízió-előfizető van Magyaronszá- ! gon. Az elmúlt kilenc hónapban ; csaknem 125 000 készüléket je- s lentettek be a postahivataloknál. ■ Debrecenben és körzetében ! több mint 22 000, a Budapest- [ vidéki postaigazgatóság terül©- j tén csaknem ugyanennyi tele- ■ víziókészüléket vásároltak és je- ■ lentettek be ez alatt az idő alatt. ■ A fővárosban egyébként a tele- 5 vízió-előfizetők száma már köze- ! lit a félmillióhoz, jelenleg pon- : tosan 480 318. Az országos rádió- J hálózat gyakorlatilag telítettnek j mondható, hiszen évek óta alig : változik az előfizetők száma. Az : elmúlt 9 hónap alatt is csupán j 1709 rádiókészüléket jelentettek j be, s ezekkel együtt 2 505 720 ; rádióelőfizetőt tartanak nyilván ! hazánkban. : 0timW£5S 3 ADU. OKTOBER 15. R nevem Gyébnár Pál. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat betonelem előgyártó telepén dolgozom. Betanított munkás vagyok. A betont összeállítani, lapáttal a sablonban elteríteni, vibrátorral sűríteni és elsimítani — ez lényegében amit csinálok. Segít a gép, de marad tennivalója a kéznek is. Aki itt dolgozik, annak ennie keli, méghozzá nem is diétás kosztok A keresetünket az órabér és a teljesítmény együttesen határozza meg. így havonta átlag 2500 forintra jön ki. A feleségem a vállalat konyháján szakácsnő. Ő havonta 1600—1700 forintot hoz haza. A családom (mert van egy fiam is) tehát több mint 4 ezer forintból él. Panaszra nincs különösebb okom. Szépen berendezett kétszobás lakásunk van Békéscsabán, Jaminában. A házhoz 400 négyszögöles kert tartozik, ahonnan sok minden jut a konyhára. Tavasszal és nyáron szabad időmben itt szoktam dolgozgatni. Minden évben két disznót is hizlalunk. Az egyiket megtartjuk, a másikat eladjuk és az árából kukoricát veszünk. Ha egy kicsit körülnézek a világban látom, sokan élnek hasonlóan, mint mi. Persze az ember nem szórhatja a pénzt. A forintokat nagyon is be kell osztani. De hol vannak már azok az idők, amikor például egy darab szalonnával is beértük ebédre! Emlékszem, régen — mert a felszabaduláskor 14 éves volEz a mondanivalóin tam — a négy testvéremmel együtt alig bírtuk kivárni, hogy megsüljön a lángos a kemencében. Mindig éhesek voltunk. Legtöbbször zsíros kenyér volt a vacsoránk. Ma ezt hiába mondanám a fiamnak, el sem hinné. Neki még a rántott csirke sem jelent különösebbet. A szalonnára meg rá sem néz. A szüleim soha nem jutották túl Békéscsaba határán. Én azonban már sokat utaztam. Jártam a Szovjetunióban és Romániában is, a feleségem pedig ugyancsak eltöltött néhány napot a Szovjetunióban. A vállalat részesített bennünket jutalom- utazásban. Sokat köszönhetek tehát a társadalmunknak, s csak a féltés beszél belőlem, amikor azt is elmondom, ami manapság nem tetszik nekem. Kezdem azzal, amit nem egyszer itt a vállalatnál tapasztalok. így például tudnánk dolgozni, mert jó az idő, de valamilyen anyag, mondjuk cement vagy műkőszemcse hiányzik és állunk. Ha méltatlankodunk, azzal próbálnak megnyugtató minket, hogy a vállalat megrendelte az anyagot, de nem küldik. Más munkához fogunk és csak órabért kapunk. Fizetéskor 100—200 forinttal kevesebbet viszünk haza. Ez aztán alaposan a kedvünket szegi. Kérdezem: miért tűztek ki nekünk, betonozóknak augusztusban 600 ezer forint termelési értéket? Nem rajtunk múlott, hogy 75 ezer forinttal lemaradtunk, mert hiányzott a műkőszemcse. Vagy egy másik dolog: Ambrus Sándor, aki 36 éves, 14 éve dolgozik a vállalatnál. Megbetegedett, a szívével van baj. Emiatt csak napi hat órát dolgozhat. Az órabére 10 forint, tehát 60 forint jut egy napra. Két gyermeke van, a felesége beteg édesapját ápolja, ő tehát nem dolgozhat. Hogy éljen meg a család? Mi lenne, ha mi is hasonló sorsra jutnánk? Nagy Lajos brigádja — melynek helyettes vezetője vagyok — már hétszer nyerte el a szocialista címet. Minden évben, április 4-e táján van egy ünnepség aztán csak akkor vesznek észre bennünket, amikor társadalmi munkára van szükség. Máskor mintha a világion sem lennénk. Legalább írnák ki nagy betűkkel, hogy itt szocialista brigád dolgozik. Néha pedig megkérdezhetnék: mi a véleményünk, hogyan lehetne eredményesebbé tenni a munkát? Mert tudnánk mi tanácsolni egyet s mást. Többek között azt, hogy a torzsgár- da megbecsülése ne csali szóbeszéd legyen. Amikor nyereség- részesedést osztanak, akkor van ugyan különbség, de a fizetésben jóformán semmi, Teremtsenek végre rendet! Nagyon egyetértek azzal, amit a X. pártkongresszuson Kádár elvtárs is mondott, hogy aki többet tesz a társadalom asztalára, az kapjon is többet a termelt javakból. Ne csupán a beosztás határozza meg azt, hogy ki mennyit keressen, hanem az is, hogy mit csinál az illető, hogyan teljesíti a feladatét. A naplopókat — bárhol, bújnak meg — „érdemük” szerint bírálják el és büntessék meg a hanyagokat, kárt okozókat is. Nemrég egy gépkocsin két betonelemet szállítottak él tőlünk Orosházára. Útközben a betonelemek lecsúsztak a gépkocsiról és összetörteik. Darabok- ban hozták vissza. Mégegyszer megcsináltuk a két betonelemet, de miért nem azok „zsebére”, akik a kárt okozták? Az ország vezetői nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy javuljanak az életkörülmények. Párttag és munlkásőr is vagyok, ami kötelességként írja elő számomra, hogy kísérjem figyelemmel az ország és a világ eseményeit. Meggyőződésem, hogy a központi intézkedések jók, a dolgozók érdekeit szolgálják. De ezek csak akkor válnak eredményessé, ha a maga posztján mindenki igyekszik azt a legjobb tudása és akarata szerint megvalósítani. Végül egy-két szó a tolvajokról, sikkaszt ókról, csalókról... Elég sokat olvasunk róluk az újságokban, hallunk a rádióban és látunk a tv-ben. Nem értjük, hogy mernek egyesek milliókat érő vagyont összeharácsolni. Kinek a „bőrére” megy a játék? Az egész társadalmat súlyosan megkárosítják, tehát eszerint kellene büntetni őket. Hadd menjen el a kedvük azoknak is, akik egyelőre csak a fejükben forgatnak ilyen galádságot. Hát ez most a monda«*. valóm. Lejegyezte: Pásztor Béla
