Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-24 / 225. szám

Feltétel nélkül nem szabad beruházni Tanácskozás a KGM-ben a beruházások hatékonyságáról — Az utóbbi evekben számos vállalatnál fellazult a beruhá­zási fegyelem, pénzügyileg, mű. szakilag nem eléggé alapozzák meg a beruházásokat — állapí­totta meg dr. Kocsis József, a kohó. és gépipari miniszter el­ső helyettese, a KGM csütör­töki aktívaülésén. A tanácsko­zást azért hívták össze, hogy megvizsgálják a beruházások hatékonysága növelésének lehetőségeit. Megállapították, hogy a beruházásokat sok eset­ben nem előzi meg alapos gaz­dasági elemzés, hiányosak a műszaki dokumentációk, s nem számolnak elég reálisan a költ­ségekkel, azok fedezetével. A miniszter első helyettese, s a többi felszólalók is hangsúlyoz­ták, hogy a jövőben csak olyan vállalati beruházásokat szabad támogatni, amelyeknek előfelté- teleit a vállalatok biztosították, Felhívták a vállalati vezetőket, hogy elemezzék a következő évekre tervezett beruházásaik megalapozottságát, s ahol el­lentmondás tapasztalható, ott döntéseiket vizsgálják felül, il­letve problémáikat terjesszék a Kohó- és Gépipari Miniszté­rium elé. A minisztérium a natgy beru­házások gyorsítására 'tesz intéz­kedéseket. A kohó- és 'gépipar­ban. ugyanis a múlt évről 25 egyedi nagy, illetve értékhatár feletti beruházás húzódott át 1971-re, s a népgazdaságnak1 fontos érdeke, hogy a befeje­zetlen beruházások állományát e tárca területén is lényegesein csökkentsék. (MTI) Francia, német és magyar film a hét moziműsorán Szép üzenet a penzai tájról Testvér megy érik művészegyüttese Orosházán vendégszerepeit Vagyim Popov, a dirigens, a zenekar élén. A különös sorsú, művei okán j részben agyondicsért, részben túl sokat szidott Rejtő Jenő! százezres példányszámban ki­adott műveiből több film, ille­tőleg színdarab készült már. A legújabb próbálkozás a most rendezőként is bemutatkozó ki­tűnő operatőré, Somló Tamásé, aki egyben írója is volt A hal­hatatlan légiós, akit csak pe- hovárdnak hivtak című színes filmnek — érdekessége, hogy nem elsősorban hőse regénye- élakjait kelts ismét életre a filmvásznon, hanem magát Rej. tőt, az író életének utolsó hó­napjait, melyek a pesti kávé­ház asztalától a második vi­lágháború pokláig vezetnek. Megjelennek természetesen a regényhősök is. Sir Yolland, Podvinec marsall, a Nagy Bi­valy és Fülig Jimmy, ha nem is feltétlenül a regényekből ismert helyzetekben. A közpon­ti alak azonban mindig Rejtő, a murikaszolgálatos menetben az ő agyában villannak fel ked­velt figurái, groteszk mondatai — és tárul fel egyre inkább igazi lénye, a legnehezebb kö­dőben. S persze, a kollégium programját se lehetett elhanya­golni. A reggeli torna után, hét­től nyelvtanulás volt. Valami­lyen idegen nyelvet mindenki­nek választania kellett. Én az angolt tanultam, egy Eötvös-kol­légista járt ki hozzánk, mint ta­nár, hetente kétszer. Ha nem volt nyelvóra, népdaltanulás volt, aztán az egyetem. Regge­lit, ebédet, vacsorát az alagsor­ban kaptunk. Jóízűen főztek, jó volt a koszt, mert a kollégium nagy kertet s gazdaságot birto­kolt Tétényben, onnan került ki a sok jó, s a húsféle is. Tudom, hogy ebben az időben nem minden népi kollégiumban ment ez így, de nem is volt mindenütt oly zsúfolt program, mint Itt, a Stefánia úti villa­épületben. Kellett a jó koszt, hogy bírhassuk az iramot. He­tente kétszer ú. n. belső szemi­nárium volt, ezt — a filozófiát — P. Feri tartotta. Heti egy al­kalommal politikai gazdaságtant hallgattunk a kollégiumban H. Jóskától. Különösen az utóbbi összejövetelek váltottak ki heves vitákat, mert számunkra szanszkritül hangzott a polgazd. Ezért meg is bíráltam nagy hév­vel Jóskát. Nevetett, s azzal vé­dekezett, hogy egy csomó termi­nusra nincs megfelelő magyar műszó egyelőre. S azzal vígasz­talt, lassan megbarátkozom a gazdaságpolitikai fogalmakkal. Jó 8—10 hónap kellett hozzá... A filozófiával már másként álltam. Ott már bátrabban szól­tam a kérdésekhez. Ügy érez­tem; otthonosabb terület ne­rülmények között is megmutat­kozó humanizmusa. Kedves Robinsonom a címe az új NDK-filmnek, mely egy mentőknél dolgozó fiatalember és egy könnyebb munkahelyi balesetet szenvedett lány törté­nete. A balesetet követő megis­merkedésüktől szerelmükig, a fiú apja előtti titkoJiózásúktól a családalapításig. A medve és a baba a fran­ciák színes vígjátéka. Főszerep­lője a férfiakat bolondító, gyö­nyörű Felicia — Brigette Bar- dot játssza —, aki meg akarja hódítani a rádiózenékiar csen­des, szelíd cselli&táját. Ez a kü­lönös szerelmi ostrom a film története s figyelemre méltó ér­dekesség, hogy a „medve” meg­jelenésekor mindig egy Rossi- ni-melódia csendül fel, a „ba­bának” pedig modem pop-zene a kísérő motívuma. A zened felépítést követi a két főszerep, ló minden cselekedete; Felicia mindig hódítani akar, Gaspard mindig menekülne az asszony elől. Talán csak a film utolsó kockáin fordul valamit a hely­zet .:. kém. Bár ilyenféle kifejezések; „reformizmus”, „neopozitiviz- mus”, meg „logikai empirizmus” — vadítottak eleinte. A filozófiai szemináriumon egyszer bevallottam, hogy — bár nem vagyok templomjáró — istenben azért mégis hiszek, mert valaminek lennie kellett — legkezdettől, nevezzük akármi­nek. P. Feri jót derült rajtam, s megjegyezte, hogy persze, va­laminek lennie kell legkezdettől — s ez az Anyag­Emlékszem, ezen napokig vi­tatkoztunk. Végeláthatatlan vi­tának bizonyult a női egyenjogú­ság kérdése is. Én azon az állás­ponton voltam, hogy a női egyenjogúság — utópia, áb­ránd. A nőkről mindig több és több bőrt fognak lenyúzni — fej­tegettem. Az idősebb, szemináriumve­zető kollégisták nem haragudtak azért, ha cáfolni próbáltam, amit ők mondtak. Az volt a főelv; mondjunk ki mindent, bátran, gátlások nélkül, ahogy gondol­juk... Mindig mindent nyíltan kimondani! Az aztán más lapra tartozik, hogy egyik-másik idő­sebb barátom úgy ízeire szaggat­ta „igazságomat”, hogy — az érvekből végképp kifogyva— sír­tam dühömben... Nem sajnáltak. Az volt a szisztéma, hogy — per­sze, az egyéniség megsértése nélkül — lerombolni minden avitt nézetet — aztán felépíteni az emberben valami, merőben újat— (Folytatjuk) Azt mondja Vaszili) Jakovle- vies Sumilin az Orosházi Üveg­gyárban: „Az üveghuta hőmór­sékletónéi is magasabb hőfökú a mi örömünk, hogy ide is el­jöhettünk és megismerkedhe­tünk Orosháza népével.” Az üzemlátogatásnak azonban előzményei voltak. Szerdán dél­előtt fél 11 körül érkezett meg a Penza Együttes autóbusza az Orosházi Üveggyár elé, ahol a város vezetői és félszáz KISZ- ista lány és fiú várta a kedves vendégeket. Üdvözlő szavak, ba­ráti kézfogások, ölelések és vi­rág, virág..'. Az üzem kultúrtermében terí­tett asztal várta az együttes tag­jait és vezetőit. Ambrus Pál, a városi pártbizottság titkára mu­tatta be a város és az üzem ve­zetőit. Közben a Pepsi Cola nagy sikert aratott, a figyelem azonban néhány perc múlva Czina Sándor, az üveggyár igaz­gatója felé fordult, aiki orosz nyelven tájékoztatta a testvér­megye küldötteit a gyár életéről, történetéről és távolabbi tér-l-1' veikről. Később ő maga vezette végig vendégeit a gyárban. Az igazgató — mint mindig — most is kitűnő és faradhatatlan kala­uznak bizonyult. Az orosházi látogatás város­nézéssel folytatódott, majd a vá­rosi tanács előtt Szegvári Péter- né tanácstitkár és sok száz ma­gyar és szovjet zászlót lengető úttörő köszöntötte az érkezőket. A kora őszi kellemes napsü­tésben az öröm és a vidámság fényei színezték a vendéglátók, a vendégek arcát, és minden bi­zonnyal tiszta őszinte szívből mőndta, ott a tanácsháza előtt P. K. Pavlovna, a penzai vá­rosi pártbizottság titkára: „Na­gyon szép város Orosháza, ked­ves utcáit, szép épületeinek lát­ványát megőrizzük.. A déli órákban a 100 éves Gyopáros fürdőre rándult ki az együttes, ahol a mikrohotel ét­termében pompás ebéd várta penzai barátainkat. A pohárkö­szöntők a barátság lényegét em­lítették, a tartalmas kapcsolatok, szépségét és fontosságát. A délután a fiataloké volt. Fürdés a strandon, játék, séta a „csoda-tó” partján, a ligetes parkban, ahol a sétányokon már őszi levelek zizegték. Gyorsan teltek az órák. Az együttest hamarosan hívta a kő­mjssms • 1971. SZEPTEMBER 24. telessé®. öt órakor érkeztek a művelődési központba, ahol a színházteremben a város gyer­mekkórusa gyönyörű magyar da­lokkal fogadta őket. Aztán meg­kezdődött a lázas készülődés, öltözködés, a zenekar elhelyez­kedett. Este 7 órakor zsúfolt ház várta a program kezdetét A színpad szép dekorációja az orosháziak leleményét és művé- szetszeretetét tükrözte, Ambrus Pál szavai pedig újból a talál­kozás örömét és a barátság me. legségét hordozta, amikor fent, a színpadon üdvözölte V. J. Su- milint, a kulturális küldöttség vezetőjét és az együttest A műsor nagyon szép volt, re­mek hangulatú .. Az orosz lé­lek távolból ideérkező üzenetét hozta a penzai sztyeppéről, dom­bok, völgyek, nyírfaerdők vilá­gából. Taps, taps, forró és igaz volt érte a köszönet (sass) A körséta egyik állomása az üveggyárban. Gyönyörű tánc-koreográfia, a „Holdfény”. (Fotó : Somogyi MJartory

Next

/
Oldalképek
Tartalom