Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-04 / 208. szám
HiuiiiiaHniuiiiNHiiHiniNiiiiii Bálint vára Müvésslelkek Huszonöt élelmezésyezető tett vizsgát tiprásáról beszélt, s közben úgy hadonászott, hogy felborította a konyakos üveget. A vita kezdett elmérgesedni. Már nem is arról folyt a szó, hogy illik-e az ajándékba kapott képeket — a festő szerint — így elprédálni, hanem, arról, hogy érdemes-e egyáltalán komoly művészi értéket képviselő alkotásokat egy várószobában kifüggeszteni. Ér- dekli-e egyáltalán a türelmetlen, sorára váró ügyfeleket, hogy mi van a falon? Nem mindegy-e nekik, hogy amíg bámészkodással ütik agyon a semmittevés perceit, a helyiségleltárt olvassák, vagy egy képet néznek? És ha már a várószobában is művészi élményt adunk a hivatalt járó embernek, miért nem felel meg erre a célra a hagyományos reprodukció, a hagyományosan barnára pácolt keretben? A kérdések, mint utólag kiderült, költőiek voltak: Az osztályvezető bekereteztette a képeket, s felrakatta a várószoba falára a „Tábortűznél pihenő kurucok”, a „Zsendül a vetés” és egy régi választási plakát helyett. A beosztottak azt mondták rá, hogy művészietek, ám az osztályvezető tiltakozott. A festőre gondolt, de úgy érezte, hogy barátjára se nagyon illene ez a titulus. Brackö István táción vettek részt, s összesen 50 órán keresztül szakmai gyakorlatokon tökéletesítették ismereteiket. E gyakorlati képzést szolgálta az a négynapos tapasztalatcsere is, amelynek színhelye a budapesti Duna Interkontinentál Szálloda volt Pénteken befejeződtek a vizsgák és az ünnepélyes eredményhirdetéskor 25 élelmezésvezető kapott bizonyítványt. Remélhető, hogy ez után 25 üzemi és diákkonyhán javulnak az étkeztetés körülményei, s jobb, ízlete- sebb lesz az ebéd. B izony nagy dolgot művelt Szattyán Bálint: semmiből épített várat a folyómeder fölötti füzesben, ott, ahol százmilliárd szúnyog lesekszik-ixidászik, különösen alkonyat tájt, az embervérre. Mindezt úgy kell értelmezni, hogy Bálint fantáziájában megfogant egy olyan házikó gondolata, ahová nyaranta kicsónakázhat a városból, ahol halat foghat és süthet, s amely kinézetre sem marad el az orvos, a főhalász, meg a tsz-élnök gangos nyaralója mögött. S mivel ilyesmire nem volt egy fityingje se, nekilátott hát a két kezével. Meg kellet azt nézni, oly sokat zengett róla Szattyán Bálint. Lecsorogtunk hát a Körösön odáig, s amikor felkapaszkodtunk a meredek partra, ismét igazolva láttam azt a meggyőződésemet, hogy az emberi buzgalom néha csodákra képes. Ott állt egy szörnyűséges tákolmány a fák között, a fészer, a kutyaól, a csőszkunyhó és a tojóház korcs keverékeként, kissé lekonyult tetővel, mintha szégyenkezett volna. Ez a valami lehet, hogy elkelt volna Las Vegasban játékbarlangnak. hajótörött hajlékként meg bizonyosan kitűnően megállta volna a helyét. De ide a szakemberek ácsolta, drága üdülöházak közé azonban nem illett sehogyse. — Ugyan ki tervezte ezt a...? (Tudtam hogy az ö elgondolása). — Én — húzta ki magát Bálint. — A kivitelező? (így hívják ma az építőmunkást.) — Én — dülledt ki a büszkeségtől Bálintnak a hasa. Elképesztő! Azt hiszem, Edison mondta hogy a lángész egy százalék ihlet és 99 százalék verejték. Nos, az én Szattyán barátom művében még félszázaléknyi ihlet sem mutatkoztott, nyilvánvalóan csupa kín és izzadtság hozta létre. Mintha a szaga is érződött volna... — Fáradjatok beljebb — sztvé- lyeskedett a gazda, s csakúgy sugárzott róla az álmát megvalósító kisember felhőtlen boldogsága. Kurta grádics feszült a lábunk előtt. Nem volt ugyan rá semmi szükség, mert anélkül is felhághattunk volna a „verandára”, de az előkelőség igénye nyilván lépcsőt is követelt. Itt is minden Bálint páratlan talentumára vallott. Hogy megértsék, mire gondolok hadd soroljam fel nagyjából az építőanyagot: fakéreg, műanyag, bádog, fenyődeszka. moha, cementlap, fűzfavessző. újságpapír és menyasz- szonyi fátyol. Az utóbbi alighanem a szúnyogok ellen. Sehol egy szabályos bútor vagy ajtó. Látszott, hogy az alkotó ho\ idecsapott, hol odavágott a kisbal- tával. És az a legcsodálatosabb, hogy nem, mozdult, nem nyikorgóit semmi, aminek fixen kellett állnia, viszont — ha akadozva is — nyüt-csukódott ajtó, ablak, fiók. — Hogy csináltad? —• néztem fei rá. — Ami a környéken található rozsdás szeg, meg kapocs volt mind felhasználtam. Zengett az egész ártér, amikor dolgoztam. — A többi anyagot honnan vetted? Beszélj, az isten szerelmére, hiszen amit titkár létedre te itt elkövettél, az tanulságos lehet az akrobaták számára is. Bálint rántott egyet a vállán: — Honnan vettem volna. Szereztem. Vásároltam, kaptam, leltem kunyeráltam. Ügy hordtam ide, mint a güzii amikor él tudtam csípni az időmből. Cipeltem gyalog a betondarabokat, görnyedtem a dorongok súlya alatt, csónakkal, lapáttal, marékkai kotortam össze mindent apránként. Ha nem passzolt egy léc, addig piiföltem, amíg be nem állt az egyenesbe, ha csatéra billent egy oszlop, ezt ellensúlyozandó, a másikat hajszra igazítottam. Hiszen látod. Olyan ez a bungaló, hogy nem cserélném el semelyikkel. Elgondoltam, hányszor esett bele ez a Bálint a vízbe, hogyan verte le a körmét, mint szaladgált, bukdácsolt, éhezett, káromkodott, amíg ide merte hívni az első vendéget. Lassan indultunk hazafélé. Bálint gondosan lelakatolta a bejáratot, amely alakjáról és mázolásáról ítélve spájzajtó lehetett valaha majd megállt, és tűnődve nézegette a már kis híján elkészült, válóban elegáns „szomszédvár” maradék deszkáit. Szépen gyalult, sima deszkák voltak. Megvakarta a fejét: — Látjátok, erre nem gondoltam. Az enyémen mar minden hasadékot, lyukat betömködtem, az egerek mégis bejönnek valahol. így kellett volna. Az egyik deszkába vájatot csinálni és úgy illeszteni bele a másikat. Akkor i nem enné be a fene őket. Bt-; zony, ez eszembe juthatott volna. Ha kint hálok, nem tudok aludni, feszt masíroznak rajtam az egerek. Beszálltunk a csónakba de Bálint tovább hiimmögött. Hogy ő az egereket kifelejtette. Aztán hirtelen kihúzta magát ültében és magabiztosan mondta: — De azért az enyém különb mindegyiknél. F. Nagy István Díszítőművészeti tanfolyam, szakkörök, színházi előadások Érdekes programot Lgér a művészetet, szórakozást, tanú. lást kedvelő közönségnek a mezőkovácsházi járási művelődési központ szeptemberi programja. Megkezdődnek a különböző szakkörök, tanfolyamok foglalkozásai, amelyek elsősorban sok fiatalt, de sok lányt és asszonyt is vonzanak. Szeptember 3-tól kezdve minden pénteken foglalkozásit tart a társastánc szakkör, melyen szép számmal vesznek részt a fiatalok. Az irodalmi színpad minden hétfőn 14—17 óráig tart foglalkozásokat szeptember 6-tól. Érdekes a fiatal- asszonyokat, lányokat különösen érdeklő tanfolyam a hímző szakkör, melynek tagjai minden szerdán este jönnek össze, s megismerik a szebbnél szebb népi hímzéseket. Térítőkét, párnákat, különböző dísztárgyakat készítenek. A hobbyk kedvelői is megtalálják szórakozásaikat. Működik az ezermester, a fotó szakkör, valamint a bélyeg- gyűjtők köre. A gyermekek szeptember 12-től minden vasárnap délelőtt 9—12 óráig látogathatják a gyermekjáték klubot, melyet Szemző Zoltán- né vezet. Érdekes, gazdag műsort állít össze a kicsinyeknek. Az öregek klubja pedig az idős embereiket érdeklő témákból állította össze műsorát, s bizonyára jó szórakozást nyújt majd a pihenni vágyó öregeknek. A művelődési központban, rendezik meg szeptember 26-án a járási szépitőművészeti tan- folyamot, melyen előadást tart Bánszki Pál, a Népművelési Intézet osztályvezetője, a gyakorlati foglalkozást dr. Szabó Imrémé vezeti. A szórakozást kedvelők a Vox beat-zenekar előadásain vehetnek részt, valamint szeptember 19-én a békéscsabai Jókai Színház első bérleti előadásán. Egyébként az évad idején a Jókai Színház öt alkalommal látogat ed M ezőkovácsházára. Ezenkívül betervezték az Állami I Népi Együttes fellépését is. | 4«. A lány mái- nem volt a házban. Az ablakon át még látta; az utcán, az úttest közepén rohant a főtér félé, biztosan a német parancsnokságra. A csapatszállító gépkocsiról katonák néztek utána. Kiáss elgondolkodott újabb kudarcán: ezt a lányt nem sikerült megmentenie. V Kiment a folyosóra. Érezte, hogy sokáig már nem várathat magára az az ember, akit Ring jól ismert és mindenképpen el akart feledni. Tudta, hogy az utolsó felvonást nagyon nehéz lesz végigjátszania. Terve még nem volt semmiféle, csupán ötletek jutottak az eszébe, amelyeket viszont csak bizonyos körülmények közepette lehetne megvalósítani ... Kloss Anna Maria szobájának az ajtajához lépett. Ring és Elken kisasszony meglehetősen hangosan beszélgettek, eléggé hangosan ahhoz, hogy csaknem mindent megértsen. Róla beszélteik. Festő barátjától névnapjára képeket kapott az osztályvezető. Mást aligha kaphatott volna, hiszen a festő mindig pénzszűkében volt. Most sem tellett egy üveg konyakra, de éppen akadt a ház körül két linómetszet, egy rézkarc és egy tenyérnyi vászonra festett csendélet. Maga a névnap hangulatos kis ünnepség volt. A művész konyakot ivott, az osztályvezető pedig örült az ajándéknak. — Hová teszed? — nézett szét a lakásban a festő, helyet keresve a képeknek a falon. Az ünnepelt töprengett, majd némi habozás után bevallotta, hogy ő bizony beviszi a hivatalba barátja ajándékát és ott függeszti ki. Mégpedig nem is akárhol, hanem az előszobában. Tekintettel a nagy ügyfélforgalomra — érvelt komolyan az osztályvezető — naponta legalább harmincán nézik meg a képeket. Különben is, olyan kopár az a szoba. Nyikorgó székek, kopott szőnyegek, s a falon is alig van valami. Ha odakerülnek a képek, hangulatosabb lesz a helyiség s talán a várakozók közérzete is jobb lesz. A festőnek pénztelenségénél csak önérzete volt nagyobb. Bár az ital is dolgozott benne, felháborodása nem ismert határt. A művészet megszentség- telenítéséről, a barátság sárbaBár az iskolai tanév csak most kezdődött, csütörtökön és pénteken már vizsgák színhelye volt az Univerzál békéscsabai klubterme. Az üzemi konyhák, diákotthoni menzák élelmezésvezetői vizsgáztak, számot adva a megyei tanács kereskedelmi osztálya által szervezett egyesztendős tanfolyamon tanultakról. A hallgatók egy éven át nyolc tantárggyal foglalkoztak, elsajátították a közétkeztetés általános és speciális tudnivalóit, így a közgazdaságtan, az áruismeret és az értékesítés alapismereteit. Hetenként egy-egy előadáson és konzul— Inge mikor említette az edelsbergi várat? — hallotta Ring hangját. — Tegnap este. • — Schenk is jelen volt? — Igen. — És Kloss? — Ö is. — Anna Maria hangjában gúny csengett. — Bizalmatlan, igaz? — mondta az amerikai lány. — És nem jóhiszemű. Ez különben jellemei az Önök hadseregét. Ring felnevetett— Kloss már nem látja meg Edelsberget, kedvesem. Anna Maria nevetése hallatszott. Kloss csodálkozással állapította meg, hogy a leány reagálása fájdalmat okozott neki. De hát mit remélt? Hogy védelmébe fogadja? Hogy figyelmezteti Ring szándékára? Az amerikai kémnek semmi oka sem volt rokonszenvet vagy hálát érezni Hans Kloss A'b- wehr-tiszt iránt. Visszament Inge szobájába és félig nyitva hagyta az ajtót. Elővette szolgálati pisztolyát, kibiztosította és várt. Biztos volt benne, hogy Ring keresni fogja. Nem is tévedett; Néhány perc elmúltával lépteket hallott a folyosó felől. A kihalt ház meglephette az ezredest. — Berta! — kiáltotta. — Inge! Hol vagytok? — majd rögtön utána: — Kloss kapitány! Kloss hallgatott. Lövésre tartott revolverrel várt. Anna Maria hangját hallotta; a lány túl későn eszmélt. — Alighanem hibát követtünk el, ezredes úr. Senkinek sem lett volna szabad elhagynia a házat. — Szamárság! — kiáltotta az ezredes és sorra fcinyitogatta az ajtókat, benézett minden szobába; Kloss pisztollyal a kezében látta meg őt az ajtóból. Hozzávágott egy széket az ezredeshez. A fegyver kiesett Ring kezéből, de azért még sikerült lőnie. Nem talált. — Elszámította magát — mondta Kloss. — Engem nem lehet olyan könnyen likvidálni. — Még néhány perc és itt van a teherautó. — Ring igyekezett visszanyerni egyensúlyát. — Elmegyünk együtt. Teljes biztonságban lesz, fogadom, Kloss. — Maga már sehova sem megy, Ring ezredes. — Hol van Inge? Kloss vállat vont. — Aggódom Ingéért — mondta őszintén. — Ha nem viselkedik okosan... — nem folytatta. Anna Mariát látta meg Nézze meg On is! | ■ ■ ESKÜVŐIRUHA-KIÁLLÍTÁS ■ ■ ■ ■ m ■ ■ ■ ■ * m a Jőkai Színház előcsarnokában : Szeptember 10—17-ig. G>£9 Nyitva: naponta Tél 9—18 óráig 10 éves a Jelmezkészítő és Kölcsönző Fiók. Békéscsaba, Kazinczy u. 26. x
