Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-28 / 228. szám

„Gyakorlóiskola“ épült Szegeden a posta szakmunkástanulóinak Búcsúzik a Penza Együttes A negyedük ötéves tervidő­szakban a posta tovább növeli a hírközlésben helyi és helyközi távbeszélő hálózatát, valamint a tomegkomun iíkációs eszközök — rádió, televízió — fejlesztésé­ben is jelentős előrehaladást ér el. A feladat nagyságát ékesen bizonyítja az, hogy a hírközlés fejlesztését ebben a tervidőszak, ban 7 milliárd forint összegű beruházás szolgálja. Többek kö­zött megkezdődik az önműködő kapcsolású körzethálózatok kia­lakítása és a tervek szerint 250 ezer állomással fog bővülnd a helyi távbeszélőhálózat. Lesz-e elegendő szakember? A kérdés helyénvaló. A szegedi Postaigazgatóság székhelyén, Szegeden ez év elején elkészült a távközléstechnikái hálózatsze­relő és műszerész szakmunkás­tanulók gyakorlati képzését szol­gáló épület a nyugati iparöve­zetben, a Dorosmai út mentén. Az igazgatóság területéről — Csangrád, Bács—Kiskun és "Bé­kés megyéből — beiskolázott fiatalok megfelelő körülmények között sajátíthatják el szakmáju­kat. öt osztályban 80-an tanul­nak jelenleg. Hálózatszerelőnek az általános iskola és a közép­iskola elvégzése után lehet je­lentkezni, míg műszerésznek csak középiskolai végzettséggel. A szakmunkástanulók a szegedi Móra Ferenc 600. sz. ipari szak­munkásképző intézetben kapják meg elméleti képzésüket. (Kivé­telt képez a két műszerészosz­tály, melynek tanulói az új épületben szerzik meg az elmé­leti tudást is.) A gyakorlati oktatás otthoná­ul szolgáló épület több mint 4 és fél millió forintos költséggel készült. Ez a „gyakorló iskola” két tantermet és három műhelyt foglal magába. Fürdő és ebédlő van benne. Otthonos, tiszta és világos. A gyakorlati okktatás- hoz eddig több mint 100 ezer fo­rint értékű műszert és egyéb be­rendezést szereztek be. Nyugod­tan leírhatjuk: Szegeden korsze­rű körülmények között készül­nek fel a szakma elsajátítására a posta szakmunkástanulói. Élet­szerű helyzetekben gyakorolhat­ják a telefonhálózat szerelését, javítását — a külszíni és az épü­leten belüli munkákat. Megfele­lő gyakorlóterep is készült, ahol légvezetékszerelést és a kábel- fektetést gyakorolják. A szakmunkások képzésének objektív feltételei lényegesen bői. Igaz, hogy pont a temető szélén, a „holtak hátán”. De én nem félék a halottaktól. Nekik köszönhető, hogy idáig jutot­tunk, ahol vagyunk, nekik kö­szönhető, hogy lélegzünk, küsz­ködünk, alkotunk. Hogy élünk... Mindig spórolós gyerek vol­tam, nem volt nehéz garázst fabrikálnom a temető szélén. Mert a „paripát” ma is szere­tem — még ha vasból van, ak­kor is. Magyarán: összegyűlt a pénzem egy kis Fiatra. Csak a lakásom volt kietlen, s rideg, ha hazavetődtem es­ténként. A kutya se várt ott­hon engem. Valahogy nem ju­tott időm a komolyabb udvar­lásra. Pedig cudar dolog egye­dül lenni... Azt tapasztaltam, valahogy mindig a nő választ — nem mi, férfiak. Engem legalábbis min­dig a lányok szemeltek ki ma­guknak. Valahogy értésül adfva, hogy lehet mit keresnem a kö­zelükben... De futó ügy volt, mind-mind, az ilyesmi. S most eltökéltem, hogy mégiscsak nekem kéne kezdeményezni. Ahhoz, hogy a dolog tartóssá legyen, úgy érez­tem, ez elengedhetetlen. Éppen ezért a Fiat első útja Pestre vezetett. A statika tan­székre. Mázlista vagyok: vélet­lenül nem kaptam deíektet..^ A FELESÉG: Amikor beállított hozzám Pes_ ten a kis Fiattal, se rosszra, se megjavultak a szegedi „gyakor­lóiskola” elkészültével, mely or­szágos viszonylatban elsőként valósult meg és ennek mintája alapján a posta többi igazgató­ságainak székhelyén is létrehoz­nak a szakmunkásképzés gya­korlati oktatását szolgáló épüle­tet. A nemrég elkezdődött oktatási évtől kezdve Szegeden a posta hálózatszerelő és műszerész szakmunkástanulói mindent megkapnak ahhoz, hogy jól kép. zett szakmunkásokká legyenek, akikre mindenkor számít a pos­Bálint Gyula A hétfői napot Gyulán töltöt­ték Penzából érkezett vendége­ink, ma pedig a megyeszékhely- lyel ismerkednek tovább. Este hét órakor az Ifjúsági és Úttörő- házban kezdődik Orosz dallamok című műsoruk búcsúelőadása. Holnap reggel Budapestre in­dulnak szovjet barátaink, meg­tekintik a Vadászati Világkiállí­tást, majd Balatonföldvárra utaz nak, ahol két napot töltenek a megyei tanács üdülőjében. Az együttes vezetői, szólistái, ( táncosai, hangszeres művészei október elsején indulnak vissza a Szovjetunióba. Ti sesernél több ssínhásbérlet Két héttel az évad kezdeté előtt kerestük fel a Jókai Szín­ház szervező irodájának munka­társait, azokban a napokban, ami kor a megvásárolt bérletek száma túlhaladta a tízezres ha- j tárt. — Kétezer csabai és csaknem kilencezer megyei, illetőleg Csongrád megyei bérlőnk van eddig — mondták el kérdésünk­re Pallag Sándomé és Lipták Lászlódé, őszintén örülünk an­nak hogy eredményes az úgy­nevezett közületi bérletezés, amikor tehát egy-egy szakszer­vezeti bizottság, termelőszövet­kezet vagy KISZ-alapszerv vá­sárolt bérletet és adja ezt tag­jainak. Hasonló örömünkre szol­gál, hogy egyre többen vannak, akik e jutalombérlietek révén annyira megszerették a színhá­zat, a színházművészetet, hogy már nem elégednek meg az időnként kapott jeggyel, hanem maguk váltanak bérletet s így valamennyi előadásunknak ré­szesed lehetnek. Hát még. ha tényleg valamennyi jutalombér­letet fél is használnák, akik kap­ják azokat! Sok jó példát lehet­ne sorolni a közületi bérletet fontosnak tartó szervek köréből, így például a csabai konzerv­gyárat, a Férfi Fehémeműgyá- rat, a Felsőn yomásí Állami Gaz­daságot. Tekintélyes a bérlők jóra nem gondoltam. Barátom­nak ,bajban hűséges emberem­nek tartottam csupán. Egyéb­ként is belenyugodtam abba, hogy „vénlány” maradok, s el­sősorban a munkám érdekelt, mely ki is elégít. Az is nyil­vánvaló volt előttem, hogy e munka folytatásának feltételei csak a fővárosban, a műegye­temen vannak meg. Dehát megírta, hogy jön, s én vártam rá. Még a hajam is iparkodtam úgy igazítani, ahogy neki tetszett annakidején, öt­venhatban, amikor a szüleihez vitt, Orosházára. Sűrű, fekete hajam van mindmáig, ö akkor, Orosházán nagyon megdicsérte, s azt mondta: „Az ilyen dús hajat legajánlatosabb fonott ko­ronaként hordani.” Hát én kontyot fontam a ha­jamból, úgy vártam. Dühös is voltam magamra, hogy miért is teszem ezt, dehát nők vagyunk, úgy látszik ,még én is... Hiúság mindnyájunkban akad. Jól emlékszem, nyakig vörös volt. — Csókolom a kezét — mond­ta még az ajtóban s várt. Ácsor­góit. Próbáltam segíteni zava­rán, ezt találtam mondani: — De jó, hogy jött! Tudja, hogy egész héten magára gon­doltam? (Folytatjuk) s-záma néhány középfokú okta­tási intézményben is: a Lékaá János Kollégiumban minden la­kó, a József Attilában a lakók háromnegyede rendszeresen né­zi a színház előadásait. Új kedvezményünk, hogy a szocialista brigádok az eddigi 10 százalék helyett most 30 szá­zalékkal olcsóbban vásárolhat­ják meg a bérleteket — ugyan­ilyen a kedvezmény mértéke a KISZ. és a nyugdíjas bérié teli­nél, s 50 százalékos a középfokú oktatási intézménynek bérletei­nél. Reméljük, hogy az új ked­vezménnyel és a szakmunkás­képző intézetek féláru bérletei­vel jelentősen megnő a színház­ba járó ipari munkások és jö­vendő szakmunkások száma. Az örömök mellett természe­tesen sok tennivaló, probléma is van még. Visszaesett a bérlő­szám a megyeszékhely termelő- szövetkezeteiben s a lehetőség­hez képest kicsi némelyik közép­iskolában. Vagy például gondot jelent, hogy a színházi előadás befejezése után nincs megfelelő autóbuszjárat Békéscsaba V. ke­rületében. Közhelynek számít már szin­te, hogy a színházművészetnek fontos és sajátos szerepe van művelődéspolitikánkban — még­is újra meg újra el kell monda­nunk his zen a valóságban is ez munkánk vezérelve. Lényeges dolog, hogy munkája közben a társadalom valamennyi ez ügy­ben illetékes, érdekelt tagja is gondoljon erre. Hiszen a színház — tényleg közügy. Rendkívüli segély a nagycsaládos anyáknak az iskolázási gondok enyhítésére A Békés megyei Állami Építő­ipari Vállalat szakszervezeti bi­zottsága a közlemúltban tárgyal­ta azokat a jelentéseket, ame­lyek a soronkövetkező tanács­ülés elé kerültek. így többek közt megvitatták a vállalat dol­gozóinak egészségügyi és szociá­lis ellátásáról szóló beszámolót. A szakszervezeti bizottság ezzel kapcsolatban határozati javas­latot terjesztett elő a szakszerve­zeti tanács ülésén és a vállalat vezetősége elé. A szakszervezeti bizottság leg­utóbbi ülésén úgy határozott, hogy több nagycsaládos dolgozó anyának ' négy—ötszáz forint rendkívüli segélyt juttat az is­kolázással járó gondok enyhíté­sére. bíkís magsa c 1971. SZEPTEMBER 28. Vendégeink az első felszabadult magyar községben Szombaton délelőtt a mezőko­vácsházi járásba látogattak a megyénkben vendégszereplő Penza Együttes művészei. Dél­előtt Mezőhegyesen jártak, az állami gazdaság vezetőinek, dol­gozóinak átadták a Penza me­gyei testvérgazdaság jókívánsá­gait, üdvözletét. Délután Batrto- nyára utaztak, ismerkedtek a községgel annak lakóival,, meg­koszorúzták a szovjet hősök sír­ját és a felszabadulási emlék­művet, majd részt vettek a köz­ség felszabadulásának 27. évfor­dulója tiszteletére rendezett ma­gyar—szovjet barátsági . nagy­gyűlésen. Este a Penza Együt­tes a község művelődési házában újra sikerrel mutatta be Orosz dallamok című műsorát. É• A. Popova és V. T. Sumilln, a penzai küldöttség nevében koszorút helyeznek el honfitársaik sírján. Viktor Vardájev, a táncegyüttes vezetője Mehesán Péterrel beszélget — oroszul, hiszen Péter bácsi az első világháború éveiben Oroszországban dolgozott. A küldöttség tagjai Battonyával ismerkednek. (Fotó: Bamácz István)

Next

/
Oldalképek
Tartalom