Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-19 / 221. szám

A bélmegyeri Oj Barázda Termelőszövetkezetben ü—650. M. típusú traktorral készítik az ősziek vetőágyát. A korszerű g&- pék után görgős ekék forgatják a talajt, (Fotó: Márton)

Új frak for — gorgos eke

Kilenc szocialista brigád az Univerzálnál

Megtartották a KISZ-vezetőségválasztó taggyűlést

Az elmúlt két év munkájáról Galovicz Lajos KISZ-titkár tartott beszámolót.

Ha az UNIVERZÁL fiataljainak minden megmozdulásáról be akarnánk számolni, bizony kevés lenne ez a hely. Mégis néhány példa: Nagy gondot fordítanak az eszmei, politikai nevelő munkára, a közös KISZ- és

Felveszünk:

Kőműves,

ács,

vasbetonszerelő

szakmunkásokat;

könnyűgépkezelőket,

kubikosbrigádokat.

kubikosokat,

segédmunkásokat.

MAGAS KERESETI LEHETŐSÉG.

Alföldi Közmű- és Mélyépítő Vállalat 21. sz. Építésvezetőség

OROSHÁZA.

Bajza utca 6, sz.

Ügyintézőnk:

GUBICZA GYÖRGY.

218037

úttörőprogramok megrendezésére, a szabad idő hasznos eltöltésére. A vállalatnál kilenc szocialista brigád tevékenykedik, s 13 egységben a Kiváló Bolt címért folyik a versengés. Az elmúlt év értékelése alapján nyolc KISZ-fiatal rendelkezik a szocialista brigád cím arany fokozatával. Érdemes megemlíteni Christó Ilona és Tipi Antal nevét. akik első helyezést értek el a szakmunkástanulók országos versenyén. Gál Anna harmadik lett. A vállalati szinten megrendezett szakmai vetélkedő első 3 helyezettje szintén KISZ-fiatal volt.

Érdekvédelmi tevékenység, sportolás, együttműködés a vállalat párt- és gazdasági vezetésével, szervezeti élet — mindmind napirenden voltak a mintegy 3 órás értekezleten.

Az UNIVERZÁL Kiskereskedelmi Vállalat KI SZ-alapszer- vezetének titkára ismét Galovicz Lajos lett.

A vezetőség, és küldöttválasztó taggyűlés igen tartalmas volt, hiszen nemcsak az eredményekről esett szó, hanem őszintén szóltak a résztvevők a meglevő gondokról is.

3 iÉMumim

1971, SZEPTEMBER 19.

Gazdasági etika “ avagw kétféle a mérce?

w.f erűéi sem vitatja, hogy ^ iparcikkekből az áruellátás színvonalának javulását jelzi a bővebb választék, az új, korszerű alapanyagokból készült ruházati cikkek, a divathoz és különböző jövedelmi réteg igényeihez jobban igazodó árukínálat. Számos tartós fogyasztási cikkei — mosógép, színes televízió, bútor, személygépkocsi, stb. — és sok új vegyi és műanyag áruval gazdagodott a lakosság ellátása. Javult a kereskedelem munkája, és annak irányítása. A helyi szervek hatékonyabban működnek közre a lakosság ellátásának szervezésében. A kereskedelem rugalmasabb lett. A leértékelés, a kiárusítások bevezetése, az árubemutatók széles körű szervezése, a vásárlód reklamációk elintézésének egyszerűsítése,

mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a kereskedelem az igényeknek megfelelően teljesíthesse feladatát. Ezek az eredmények pártunk és kormányunk helyes gazdaságpolitikájának következményei.

Jó és hasznos, hogy a fogyasztók elismerik az áruellátás és a kereskedelem fejlődését, vásárlási tapasztalataik alapján. Bár ezekről kevés szó is esik beszélgetésünk során. Ami inkább szóba jön; egyes áruk hosszabb idők óta nem kaphatók elegendő mennyiségben, más áruk éppen a szezonidőkben hiányoznak. Az áruk minősége, csomagolása sem kifogástalan. Nemegyszer tapasztalnak a fogyasztók udvariatlanságot, kulturáiat- lanságot a kiszolgálásban. Előfordul még a fogyasztók megkárosítása is. Ez utóbbi bármilyen formájára érzékenyen reagálnak a vásárlók. Kimondva, ki nem mondva: utálják, ha becsapják őket! Éppen ezért egy cseppet sem csodálkoztam azon, ami a minap történt az Orosháza—Békéscsaba vasútvonalon. Elmondom. Ütitársam mélyen beleme-i rülve olvasta az újságot, majd hirtelen felémfordulva kissé izgatottan jegyezte meg: „Hiszi a pici”, és ujjával az alábbi mondatra mutatott: „Országos adatok alapján a fogyasztói árszínvonal az elmúlt három év alatt 2,4 százalékkal növekedett iparcikkek vonatkozásában,

mely becslések szerint egybeesik a megyei fogyasztói árszint növekedésével.”

0

itte, vagy nem hitte, amit válaszoltam, nem tudom. Én mindenesetre erősítettem, hogy az általános áremelkedés valódi tényszámai ezek. Mire ő ennyit mondott: „Az is tény, hogy a cipők meg a ruha sokkal többel drágult. Érzem a zsebemen. És akik így fosztogatják a dolgozók pénzét, éppen olyan bűnösök, mint akik nyíltan csalnak. lopnak.” Ezután kérdően [ nézett rám. oly elszántsággal, j mintha egyenesen követelné azok ' megbüntetését. így is kérdezte: „Azokat nem lehet megbüntet-! ni? Talán kétféle mérce van?” j Megmondom őszintén, ha csak egy embertől hallottam volna e kérdéseket, talán nem is fogtam volna tollat, de sok-sok vásárló ajkára tolulnak e szavak. Az észrevételek egészséges aggódásból fakadnak — a párt és kormány határozataira épül.

Mi ad okot a gyanakvásra? Megpróbálom megközelítem a tényeket. Igaza van útitársamnak, hogy egyes cikkek árai már az eget nyaldossák, amit az időszaki kiárusítások nem hoz- j nak egyenesbe. A megyei tanács ! végrehajtó bizottsága augusztusi W-i ülésén így összegezte a ta- I

pasztalatokat: „Az árszínvonal átlagát meghaladta a női konfekció és kötöttáru, férfi- és női cipők, gyermek alsó, felső konfekciók, valamint a lakástextil áralakulása.” A különböző árszintek ármozgásának vizsgálata azt mutatja, hogy a vállalatok és szövetkezetek árpolitikájára jellemző a stabilizáció — sajnos a felső szintet megközelítő árstabilizáció — vagy a némi áremelésre való törekvés. Tartózkodnak viszont az állandó, vagy tartós árcsökkentéstől és inkább igyekeznek biztosítani az árakban rejlő nyereségtartalékot. Kiugrott tehát a nyereségre való törekvés, ami helyes. Helyes mindaddig, amíg az tisztességes úton jön létre. Most folyik a vita annak jogi megállapítására: meddig tisztességes, és mettől kezdődik a tisztességtelen haszon. Nem vagyok jogi ember, így ebbe nem is bonyolódók bele. Ám a Napnál is világosabb hovatartozása az alábbi megállapítás mögött rejtőzködő cselekvésnek: „Felméréseink során tapasztaltunk olyan jelenséget is, hogy a kereskedelem igyekszik a termelői árat egyes cikkek, illetve cikkcsoportok esetében mérsékelni és ugyanakkor a fogyasztói árnál ezen mérsékelés nem érvényesül.” (Augusztus 17-i Vb-ülés anyagából.) És ha ebből is csak egy ilyen eset lenne, akkor aligha vált volna szükségessé a párt és a kormány, valamint a megyei tanács határozataiban az alábbi szöveg, amit összesűrítve így tudok visszaadni: „A fogyasztói érdekvédelemben különösen nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy megfelelő arányban, a különböző jövedelmű rétegek kereslete szerint lehessen megvásárolni az olcsóbb és drágább árukat, és még szigorúbban lépjünk fel az úgynevezett burkolt árváltoztatások ellen.”

■figyelemre méltó, hogy a drágább áruk igényének említése magas és könnyen jövedelemhez jutók körében gyakoribb. A munkások és parasztok, kiskeresetű alkalmazottak viszont az olcsóbb árukra szavaznak. Ezek után most már csak egy, nem kevésbé fontos párt-, kormány- és tanácsi határozatot kell számonkémi az illetékesektől. Számonkérni

olyan magatartást, amely nem ismer el más tettre serkentőt, mint a pénzt, a személyes érdeket, amit társadalmunk 26 esztendeje minden megvetésével sújt. Egyesek lényegesen előbb megtanulják azt, hogy nekik md „jár”, mint azt, hogy nekik mi a kötelességük a dolgozó nép iránt. Sajnos, sokak szemében azonban bocsánatos bűnné jám- borodott a kapzsiság Lehet, hogy sokak szemében paradoxnak tetszik, amit most leírok, de a kapzsiságról ismert közöny onnan ered; az is teljesen elégedett saját hasonló élethelyzetével. Akik pedig ezt szóvá teszik, sok esetben megtalálják közösségi óhajaik teljesítésének akadályait a gazdasági, vagy akár a közélet bizonyos jelenségeiben.

Ami pedig a fefelősséigrevo- nást, a kétféle mércét illeti, látszólagos talaja így is érzékeltethető. Említésre méltó, s a félreértés elkerülése végett, példázható az alábbi eset. Ha egy „élelmes” üzletvezető több év alatt csaknem félmillió forintot vágott zsebre, körmönfont ügyeskedéssel, viselt dolgairól terjedelmes tudósításban számol be a lap is. Ugyanakkor másutt a gazdasági etikai vétségről szóló

döntés, alig kerül nyilvánosságra. Azt hihetné az ember, hogy a félmillió forintért ez dukál. Ám ha utánaszámolunk a körmönfont áremelésnek, a vállalat sokszorosan több jövedelemre tesz szert, ami meglátszik majd a szántén „ügyeskedő” vállalat főként vezetőinek dagadtabb prémiuma borítékján. A különbség csak annyi a kettő között, hogy az élelmes üzletvezető a vállalat, vagy a szövetkezet zsebéből a burkolt áremelést végző vállalat vezetőd pedig a cipő, ruha, gázkazán stb. után epedő honfitársunk zsebéből emelte ki jogtalanul a pénzt. Az sem valószínű, hogy bármelyiktől is a kárvallottak visszakapják a jogtalanul elszedett pénzt Tény, hogy az élelmes üzletvezető nem ússza meg a bíróságot, de mi történik a másikkal, az állami, tanácsi vállalattal? Nem lehet válasz rá, miszerint: „Tovább munkálkodunk megfelelő megoldások felkutatásán.”

Vagy egyszerűen: „Ez gazdasági, etikai ügy.” Politikánk egészéből gazdaságpolitikai felfogásunk élveiből is nyilvánvaló: A gazdasági etikai kérdések megítélése nem tűr kétféle mércét Annál inkább sem, mert a gazdasági, erkölcsi dolog mdndany- nyiszor közéleti probléma is.

M

ár jó régen az arra illetékesek felfedték a burkolt áremelkedés okát Jól tudják azt is, hol és kik tanúsítanak ellenállást a rendelkezéssel szemben. Hivatalosan kimondták, milyen ellenőrzést, milyen szankciókat kell alkalmazni, milyen határidőre. Meghatározták, kinek mi a feladata és kötelessége. Mégis a jelenlegi helyzet azt mutatja, maradnak az általános felismerés mellett. A felelősség- revonás határidejét újra és újra elnapolják.

Oly sok mondat fut toliamra a rákérdezéshez, hogy nem is folytatom számbavételükét. Nem összefoglalónak, inkább tanulságnak szánom: Régi lenini tétel, hogy a tömegek számára semmi sem olyan meggyőző, mint saját tapasztalatuk. A történelem nálunk ismételten megerősítette ennek a tételnek a helyességét. Kevés olyan nemzedék van, amely e rövid idő alatt annyi tapasztalatot szerzett, mint a miénk. A felszabadulást követő első esztendőkben megismertünk egy lényegében helyes politikát. Aztán végleges formában ismertük meg a személyi kultuszt, majd a revizionista árulást, de mindkettőért súlyos árat fizettünk. A tömegek igénye lett a helyes, cákk-cakk- mentes következetes, nyűt politika. Lényegében most ilyen politikát folytatunk, amely alkotó elemeként magában foglalja az elvi szilárdságot, a meg nem alkuvást csakúgy, mint az emberséget. a tömegek iránti feltétlen bizalmat: mert meg kell érteni minden értelmes embernek, hogy egy nép nem lehet gyanús.

A mai helyes politikánk

alapvető feltétele — mondotta Kádár elvtárs egyik beszédében: „A tényeket most olyanoknak vesszük, amilyenek”. Ismeretes, egy időben volt nálunk olyasfajta betegség, hogy a tényeket nem olyannak láttuk, mint amilyenek a valóságban, hanem amilyennek szerettük volna látni a valóságban. Ebből kigyógyultunk. És akik még nem gyógyultak ki ebből, azoknak sürgős gyógyulást kívánunk megfelelő gyógykezelés mellett ®***tór János