Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-19 / 221. szám

EGX-ElmPAkT BjZQTÍfPÁJBí Ét. A.MEGYß h**t< ACSU'A 1971. SZEPTEMBER 19., VASÁRNAP Ara: 1,20 forint XXVI. ÉVFOLYAM, 221. SZÁM Nemzetiségi ankét Batt Eftimie Murgu emléktábla leleplezése DlpSoinaáíadás az MSZMP Oltíaíási ígazgaíóságán Lovas Imrénc átveszi az oktatási igazgatóság vezetőjétől a diplomát. (Fotó: Barnácz István) A Hazafias Népfront Békés megyei Bizottsága, a Magyar- országi Románok Demokrati­kus Szövetsége, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Battonyai Bizottsága, a Nagyközségi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága és a Hazafias Népfront Községi Bizottsága nagyszabású nemze­tiségi ankétet rendezett szom­baton a magyar, román és dél­szláv nemezetiség lakta Batto­nyán. Hitből az alkalomból az országban elsőnek felszabadult magyar községbe a Viharsarok minden tájáról, Csongrádiból és Hajdúságból, valamint Buda­pestről száznál több vendég ér­kezett. Ott volt többek között Barati József, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának tit­kára, dr. Kővágó László, a Mű­velődésügyi Minisztérium nem­zetiségi osztályvezetője, Such János, a Magyarországi Szlová­kok Demokratikus Szövetségé­nek főtitkára, Szilágyi Péter, a Magyarországi Románok De­mokratikus Szövetségének fő­titkára, Nagy János, a Békés megyei Tanács elnökhelyettese, Nyári Sándor, a Hazafias Nép­front Békés megyei Bizottságá­nak titkára. A vendégeket Borka Sándor, a battonyai tanács elnöke me­leg szeretettel köszöntötte. Ün-1 népi beszédet dr. Szabó Ferenc, a Békés megyei Levéltár igazga­tója mondott Hangsúlyozta többek között: — Örömmel rendezünk ün­nepségeket a több nemzetiség lakta Battonyán, ahol pártunk nemzetiségi politikája a gya­korlatban jól érvényesül. A nemzetiségi szokások, hagyo­mányok ápolása, az anyanyelv oktatását Battonyán példásan szervezték meg, amit érdemes követni Békés megye és az or­szág más területem is. Az első előadó Barati József, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára volt, aki az MSZMP nemzetiségi politi­kájából adódó népfrontfelada- tokat ismertette. Hangsúlyozta többek között: a nemzetek kö­zötti egyenjogúságot csak a szocialista Magyarországon le­hetett megvalósítani. A ha­zánkban élő szlovákok, romá­nok, délszlávok és németek népi szokásainak, nemzeti kul­túrájának felkutatása és ápo­lása szerves része a magyar nép kultúraápolásának. Ma­gyar történészek, helytörténet­kutatók, nem foglalkozhatnak teljességgel hazánk történeté­nek kutatásával, feldolgozásá­val ,ha nem fordítanak kellő figyelmet az itt élő nemzetsé­giek hagyományaira, népszoká­saira és néprajzi emlékeire. E feladat elsősorban a Haza­fias Népfrontra, a honismereti, helytörténeti bizottságokra vár. A hazánkban élő nemzetiségi­ek magukénak érzik az ország gondját, baját. Egyenjogúságu­kat pártunk nemzetiségi politi­kája és az új tanácstörvény biztosítja. A hazánkban élő nemzetiségiek részt vesznek a politikai, gazdaság; és kulturá­lis élet irányításában, vezető­ben. Ezután dr. Kővágó László, a Művelőaésügyi Minisztérium nemzetiségi osztályának veze­tője aA nemzetiségi hagyo­mályápolás helyzete és felada­tai hazánkban” címmel tar­tott előadást. Örömmel állapí­totta meg többek között, hogy az ország minden táján, de el­sősorban Békés megyében az illetékes szarvek nagy gondot fordítanak a nemzetiségi szo­kások ápolására. Korreferátumot Dér László, a Békés megyei múzeumok igazgatója tartott „Békés me­gyei helyzetkép a nemzetiségi hagyományápolásról” címmel. Elmondotta többek között, hogy megyénkben nagyszerűen érvényesül pártunk nemzetisé­gi politikája. Békésben magya­rok, szlovákok, románok, dél­szlávok és németek élnek egy­mással békés együttélésben. A nemzetiségi napok megrende­zése, kultúrcsoportok vendég- szereplése, nemzetiségi klubok és szakkörök szervezése, nép­szokások és néprajzi tárgyak gyűjtése és megőrzése mind­mind a nemzetiségi kultúra ápolását szolgálja. Nagy öröm számunkra, hogy Békés me­gyében tervbe vették a nem­zetiségi múzeum berendezését, Békéscsabán pedig nemzetiségi állandó kiállítás megrendezé­sére törekszenek. Délután Eftimie Murgu em­lékünnepséget rendeztek Bat­tonyán. A 100 évvel ezelőtt meghalt román származású szabadságharcos — aki a népek közötti barátságért, egyenjo­gúságért, nemzetiségi szokások ápolásáért és megőrzéséért küzdött — emlékére a román tannyelvű iskola falán emlék­táblát leplezték le. Az emlék­táblát Szilágyi Péter, a Ma­gyarországi Románok Demok­ratikus Szövetségének főtitkára leplezte le. Eftimie Murgu é'e- tét és munkásságát Csatári Dá­niel kandidátus, a Párttörté- nefci Intézet osztályvezető-he­lyettese ismertette. A vendégek megkoszorúzták Eftimie Murgu I emléktábláját. Ary Róza I Amint már hírt adtunk róla, szeptember 15-én kezdődött el a cukorgyártási idény Sarkadon. Tegnap, szombaton hajnalban megyénk másik gyárában, a me- zőhegyesiben is megkezdődött a cukorrépa feldolgozása. A gyártási idény kezdetéről, a tervekről Haraszti Gyulától, a Mezőhegyes! Cukorgyár igazga­tójától kértünk tájékoztatót, aki többek közt a következőket mondta el: — A szeptember 9-én és 10-én megtartott üzemi főpróbán meg­jelent külső bizottság értékelése szerint gyárunk kollektívája igen jól dolgozott és készült fel a répafeldolgozás! idényre. Előre­láthatóan mintegy 25 ezer vagon nyersanyagot dolgozunk fel, ami­ből várhatóan háromezer vagon cukrot gyártunk. Azt is megtudtuk Haraszti elv­társtól, hogv az üzem karbantar­tására és fejlesztésére 51 millió Tegnap, szombaton délelőtti Békéscsabán az MSZMP Békés megyei Oktatási Igazgatóságán ünnepélyes keretek között ad­ták át 37 hallgatónak a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem szakosított tagozatá­nak elvégzéséről szóló diplo­mát Az ünnepségen jelen volt Enyedi G. Sándor, az MSZMP Békés megyei Bizottságának titkára. A megnyitó után az oktatá­si igazgatóság vezetője, Ju­hász József köszöntötte a dip­lomát átvevő hallgatókat és a meghívott vendégeket. Beszé­dében szólt a hároméves ta­nulás nehézségeiről a sok le. mondást kívánó erőfeszítések­ről. — A több éves együttműkö­dés a most végzett elvtársik­kal, úgy gondolom felhatalmaz, arra — mondotta —, hogy ki­jelentsem: Önökre a jövőben forintot fordítottak. A fejlesztés elsősorban a répatermesztés, a művelés és a betakarítás előse­gítését szolgálta. A nyersanyag fogadásának zökkenőmentes le­bonyolításához további korszerű­sítéseket hajtottak végre az át­vételi állomásokon. Ehhez új ra­kodó, főleg járműbuktató és prizmázó gépeket szereztek be. A gépesített betakarítás követ­keztében a répával a gyárba ke­rülő gaz, kő és egyéb anyagok eltávolítására egy új gaz- és kő­fogót építettek. Az új idényre tovább korszerű­sítették a gyárat. így például a cukor minőségének javítására a létisztítási és cukoroldalak tech­nológiáját új berendezések be­építésével, automatizálással fej­lesztették. Az erőmű-rekonstruk­ció keretében befejezték a kazá­nok gáztüzelésre való átalakítá­sát, s íey szombaton réggé’tői már földgázzal termelik a gyár­ban a hőenergiát. is számít pártunk, nemzeti programunk végrehajtásában. Ez alkalomból arra kérem az elvtársakat, hogy munkahelyü­kön és lakókörzetükben még inkább legyenek politikánk terjesztői, legyenek hirdetői és következetes megvalósítói a marxizmus—leninizmus igaz­ságának. Mint vezető propa­gandisták segítsék, elő a közgazdasági szemlélet kialakí­tását — mondta többek között az oktatási igazgatóság vezető­je, majd valamennyi, most végzett hallgatónak' sok sikert kívánt. Ezután átnyújtotta a diplo­mákat. A diplomások nevében Bakó Ignác köszönte meg az okta­tási igazgatóság vezetőinek, a tanári karnak az önzetlen, fá­radtságot nem ismerő oktató munkát. Már a kezdet kezdetén mun­kaerő-gondokkal küzdenek. Nagy a létszámhiány és így a tervezett­nél jóval kisebb munkáskollektí­vára lényegesen több feladat há­rul abban, hogy a cukorgyártás zökkenőmentes legyen. Ezért is igen figyelemreméltó mindaz, amit a szocialista munkaver­senyben kezdeményeztek. A gyár dolgozói — köztük a szocialista brigádok — egymillió 937 ezer forint értékű vállalást tettek. A versenyvállalás elsősorban a cu- korkihozatal növelésére és mi­nőségének javítására irányuk Akárcsak Sarkadon, Mezőhe­gyesen is igen fontos a gyár fo­lyamatos, torlódásmentes nyers­anyag ellátása. Ez azonban csak úgy valósulhat meg, ha a ter­melő gazdaságok a gyárral köl­csönösen megállapodott szedési és szállítási ütemtervet megtart­ják. A munkások szávivői Kezdjük kétkedéssel: szük­ség van-e egyáltalán szóvivők­re, hiszen a hatalmit birtokló és gyakorló osztály képviselői ott vannak minden fórumon, s valamennyi lényeges kérdés­ben érvényesítik, oltalmazzák a munkásság igazát. Ám a sokat emlegetett mindennapi élet, a hétköznapok nemcsak lényeges* azaz az osztály egészére kiterje­dő kérdésekből állnak. Sőt. Napról napra ezernyi apró ügy adódik, s ezek helyben, a sző­kébb kollektíva körében éleflbevá» góakká nőhetnek. Szükség van-e ilyen esetekben szóvivőkre, a munkások véleményének, állás­pontjának tolmácsolóira? Két­kedés nélkül felelhetünk igen­nel. Sa szóvivői szerepet legjob­ban azok tölthetik be, akik tár­saik bizalmából kapott tisztsé­gük ellátása közben nemcsak értesülnek mindarról, ami a munkahelyen történik, hanem — ahogy azt mondani szokták — saját bőrükön is tapasztalják. Tisztségük szerény, szerepük nagy. Sokan vannak. Több, mint 173 ezren. Szakszervezeti bizalmiak. A számokba foglalható való­ság imponáló, hiszen tovább nőtt a szervezett dolgozók hatal­mas tábora, s ma meghaladja a 3,5 milliót. Az év elején lezaj­lott szakszervezeti választások során 524 ezer embernek adtak társaik bizalmat, mert ennyire rúg a különböző tisztségek be­töltőinek száma. Közülük 173 ezer a bizalmi, s 61 ezer a bi- ealmi-helyettes. Nem lehet mindig és minden- ben demokratikus módon előké­szíteni a döntést, s nem is szük­séges. Ám ennek a fordítottja is igazs egy sor dologban csak ak­kor lesz helyes a döntés, na meghozatala előtt a vélemé­nyek sokaságát hallgatták meg, elemezték, ha a döntést ugyan egy ember, vagy egy testület mondja ki, de sok ember, több testület érzi a magáénak, hiszen részese volt formálásának. Az üzemi demokratizmus leglénye­gesebb tényezője ez, mert hiába a forma, ha hiányzik a tartalom. Fölösleges összehívni a bizalmi­akat, ha csak kész tényeket, tennivalókat közölnek velük. Kár ha veszett idő a vállalati szakszei vezeti tanács ülése, ha ott ugyanígy zajlanak a dolgok. A bizalmiakat gyakran csak ak­kor „mozgósítják”, amikor szo­rult helyzetbe került a gyár, túlórázni kell, vasárnapi műsza­kot tartani, s így tovább. Nosza, álljanak csatasorba a bizalmiak, s győzzék meg társaikat. Igen, ez is feladataik közé tartozhat, de miért csak ilyenkor jut eszé­be a vezetőknek a bizalmiak testületé? Miért nem figyeltek jelzéseikre már korábban? Mi­ért nem hallgatták meg véle­ményüket az új technológia be­vezetése előtt, az anyaghiány miatti tétlenkedéskor, a mun­kaszervezés melléfogásairól? Ugyanabból a szájból hol hi­deget, hol meleget fújni nem­csak erkölcstelen, de a tartós eredmények föladása is. Ahol csak „tűzoltásra” kellenek a bi­zalmizik, ott fokozatosan lelohad a kezdeményezőkedv, elsorvad a munkát segítő bírálat, csupán öltöződ beszélgetések témája lesz a kollektíva álláspontját tükröző észrevétel, javaslat. Igaz, küzdeni lehet és kell is ez ellen, de nehéz .nagyon nehéz ott szóvivőnek lenni, ahol a fül hallani, a szem látni nem akar. Az tehát, hogy a szakszervezeti bizalmiak valóban betölthessék szerepüket, nemcsak rajtuk, s elsősorban nem rajtuk múlik. Hanem valamennyi munkahelyi társadalmi szervezet tevékeny­ségén, igényességén, a gazdasági vezetők szemléletéin és magatar­tásán, a közösség egész légkö­rén. Mert, akik vállalták a szóvi­vői szerepet, azok túlnyomó többsége a megbízatásukhoz méltóan igyekszik ellátni fel­adatát M. O. Szombaton Mezőhegyesen is megkezdődött a cukorgyártási idény Földgázzal termelik a hőenergiát — 25 ezer vagon répát dolgoznak fel

Next

/
Oldalképek
Tartalom