Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-17 / 219. szám
■«v ‘'A ./MEG YEt'PÁ R'Ttil gjgj&fi 6Á C ÉS A MLQYLl TANÁCS tAPJA**?. 1971. SZEPTEMBER 17., PÉNTEK. Ara 89 fillér XXVI. ÉVFOLYAM, 219. SZÄM TÁRSADALOM ÉS ÉRTELMISÉG „Üjfajta ember jelent meg ezekben az években Európa színpadain, a fizikus. Furcsa figura, a színművek tanúsága szerint tragikus alkat. Tudományát senki nem érti, ő mégis mindnyájunk sorsán töpreng. Kikerülhetetlenül sodródik a konfliktus felé. Galileo Galileivel az inkvizíció fogságában, Robert Oppenheimer professzorral, az Állambiztonsági Hivatal vizsgálószo-! bájában, dr. Johann Wilhelm Möbiussal az őrültek házában találkozunk. Mindegyikük felett elhangzik az ítélet”. Marx György, évekkel ezelőtt Írott sorai az idő múlásával [ nemhogy veszítettek volna ak- t tualitásukból, ellenkezőleg: a fizikus dilemmája korunk szellemi emberének, a tudományos technikai forradalom korát élő értelemiségieknek egyik legégetőbb problémájává terebélyesedett. Hiszen a szinte percről. percre változó világunk nemcsak a szédületes sebességgel dolgozó számítógépeket, a teljesen automatizált gyárakat, új tudományágakat teremtett, hanem egyszersmind megváltoztatta a társadalom szerkezetét és arányait, átformálta az érzel- miség arculatát, megnövelve egyúttal e réteg súlyát és szerepét. Marx Györgynek esszéje a tudományos-technikai forradalom nyugtalanító kísérőjelenségeire hívja fel a figyelmet, mintegy nevekkel illusztrálva az évszázadok során egyre jobban kiéleződő ellentmondást: a tudósok, értelmiségiek munkája rendszerint nem párosul társadalmi megbecsüléssel, avagy másképpen fogalmazva; a végzett munka, s ennek eredménye lett légyen a bármennyire fontos is, politikaitársadalmi, tehát teljes életet nem biztosít. Példák, nevek szinte ezrével kínálkoznak a reneszánsztól napjainkig; a nyomorban koldusként meghalt Rembrandttól, a saját felfedezése ellen tiltakozó Einsteinig — de nem lenne teljes a kép, ha nem figyelnénk fel az utóbbi években bekövetkezett lényegi változásokra. Mire gondolunk? Például: 1963-ban Franciaországban a májusi események alatt az értelmiségiek — tanárok, tudósok, mérnökök — együtt tüntettek a munkásokkal, nagyobb politikai jogokat követeltek maguknak, több beleszólást életük irányításába. A folyamat jól kitapintható: a Galileiket, Einsteineket kínzó gondok a tudományos és technikai forradalom korában az egész értelmiségi réteget érintő j problémává váltak, megoldásuk-j hoz azonban — s ezt a francia- országi példa is bizonyítja —, aj tőkés társadalmakban sok reményt nem lehet fűzni. 1 Bár kétségtelen tény, hogy a tudományos technikai forradalom belső logikájánál fogva összhangban áll az ember képességednek széleskörű kibontakozásával, általános felemelkedésével, be kell látnunk, hogy e folyamat megvalósulása, megvalósítása, még a szocializmusban sem zökkenőmentes. A értelmiségieket évszázadok óta feszítő ellentmondás nálunk sem oldódik automatikusan harmóniává, hatásaival és következményeivel, tehát nekünk is számolnunk kell. Számítási rendszerünk azonban — ha egyönnyen nem is —, de végső soron kezünkbe adja a megoldás kulcsát. Két okból is. Egyrészt: a tudományos-technikai forradalmat mi nemcsak termelőerőnek, hanem az emberi közösséget formáló humanista erőnek is tartjuk, másrészt: éppen a tudományos technikai forradalom emberi-társadalmi céljaiból következően a tudomány szerepének és tekintélyének növekedésével arányosan nő művelőinek, az értelmiségieknek társadalmi felelőssége is. S a helyzet ezen a ponton fordul meg nálunk — avagy a klasszikusok szóhasználatát idézve: — áll talpára az, ami eddig a fején állt. Vagyis: a tüntetők követeléseiből a szocializmusban társadalmi elvárás lesz. Következik ez abból, hogy a tu. dományos technikai forradalom valóságfeltáró, tudatformáló és cselekvésre késztető funkciója egymástól elválaszthatatlan, tehát az értelmiségiek sem csak feleletet adnak a társadalom és tudomány legfontosabb kérdéseire, hanem egyszersmind cselekedeteikkel is igazolják feleleteik igazságát. S az elvárás mértékének, s a cselekedetek értékének megfelelően nő e társadalmi réteg felelőssége és megbecsülése is. Az elvárás, felelősség, megbecsülés elvont fogalmai a mindennapi munkában élő kapcsolatot is jelentenek egyben az értelmiségiek és a társadalom között: másképpen szólva az elvárás, megbecsülés harmonikus párosa fenntartja a szellemi ember eredendő, természetes kötöttségét, mintegy konzerválva bennük a tanulóévek, a család mind érzelmi, mind tudati-társadalmi hátterét. így oldódhat fel tehát nálunk az ellentmondás, s jön létre a harmónia az értelmiség munkája, s társadalmi megbecsülése között. S hogy ez mennyire nem frázis, bizonyítja ezt a X. kongresz. szus beszámolójában elhangzott egyik legfontosabb megállapítás is: nálunk a politika és a tudomány nemcsak egymásrautaltak, szövetségesek is. Tragikus repülőgépszerencsétlenség A Magyar Légiközlekedési Vállalat Budapest—Kijev közötti, MA 110 számú menet- renszerű járatát teljesítő TU »134 típusú repülőgépe Kijev térségében szeptember 16-án 9 óra 44 perckor lezuhant. A gép fedélzetéin tartózkodó 41 utas és 8 főnyi személyzet életét vesztette. (MTI) Együttműk5dés a Népfront-munkában Ülést tartott a Hazafias Népfront megyei elnöksége A Hazafias Népfront megyei elnöksége szeptember 16-án, a járási, városi titkárok részvételével kibővített ülést tartott Békéscsabán. Az elnökség Nyári Sándornak, a Hazafias Népfront megyed titkárának javaslatára négy napirendi pont megtárgyalását fogadta el. A tanácskozás középpontjában az MSZMP X. kongresszusa és a megyei pártértekezlet határozataiból adódó népfront feladatok végrehajtásához készített intézkedési terv megvitatása volt. A szocialista építésben minden rétegnek, csoportnak, minden állampolgárnak megvan a tennivalója, bármilyen munkakörben dolgozik — hangsúlyozta az elnökség. Elhatározta, hogy a népfront mozgalom az eddiginél még jobban törekszik a különböző rétegek, munkások, közéleti tevékenységének növelésére. Felhívja a helyi nép- fron«bizottságok figyelmét olyan tevékenységre, hogy a népfront érzékelhetően és állandóan jelenlevő tényezője legyen városon, falun és tanyavilágban egyaránt, a szocialista közéletnek. Ezt ikövetően Krisztoff And- rásné előterjesztésében megvitatták a népfront ifjúságpolitikai tevékenységét, valamint a család, iskola együttműködésére tett mozgalmi intézkedéseket. E két napirend vitájában részit vett és felszólalt Mihalik György, a KISZ megyei bizottságának első titkára is. A vita során kifejezésre jutott, hogy a •központi bizottság 1970. februári ifjúságpolitikai tevékenységéről szóló határozat végrehajtására való törekvés a KISZ és a népfront együttműködését eredményessé tette. Különböző munkaformák kialakítására további lehetőség van. Az ülés negyedik napirendjeként a népfrontnak a párt, tanács és más szervekkel való együttműködésének fejlesztéséről tanácskoztak. Az elhangzottakból megállapítható, hogy az együttműködés eredményes volt valamennyi szervvel. A *ovábbi feladatokat meghatározó előterjesztésben foglaltak biztatóak a jövő szempontjából is. A tanácstagokkal való kapcsolat kimondja: „Népfrontbizottságaink egyre inkább érzik a felelősséget jelöltjeik munkájáért Több helyen szervezik a tanácstagok fogadóóráit és beszámolóit, segítik tömegszervező, felvilágosító, mozgósító munkáját és a csoportos beszélgetéseket. Lakógyűléseket szerveznek, ahol a lakosságot érintő helyi, országos kérdésekről tanácskoznak. Ezt a munkát általánossá kell tenni bizottságainknak.” Az elnökség az együttműködés továbbfejlesztésére vonatkozó javaslatait, a tárgyalt anyagokkal együtt megküldi a helyi bizottságoknak. Jól fizet a rizs Békés megyében az állami gazdaságok igen jó rizstermésre számítanak. Szeptember tizedikén megkezdték a vízigabona aratását. Nagyobb területen a Szarvasi Állami Gazdaság termeszti, 3351 hold, a Körösi Állami Gazdaság, 1160 hold, s a Vizesfási Állami Gazdaság, 781, hold, ahol meglepetésre, de nem érdemtelenül, a legjobban űzet. Hosszú évek óta ez az első esztendő, amikor sikerült ilyen korai aratásra beérlelni a szubtrópusi növényt. Tavaly év végére tizenöt kombájn érkezett az állami gazdaságokba, s az idén csupán Szarvason lesz kézi-aratás, mindössze száz holdon. Ebben a mammut-gazdaságban 13 ZMAJ, 5 SZDK és 4 E—512- es kombájn áll rendelkezésre, dolgozik a rizstáblákon. A Körösi Állami Gazdaságban 6 kombájn, Vizesfáson ugyancsak 6 kombájn üzemel. Átlagban egy-egy kombájnra 155 hold jut, s ez egyben azt is jelenti, hogy október közepére befejeződik a vízigabona betakarítása. Igen jó a termés^ a Körösi Állami Gazdaságban 15,5 mázsa holdanként, Szarvason 15,7, míg Vizesfáson 16,7 mázsa holdanként. Az idei jó eredmények alapja, hogy rendkívül kedvező, jóminőségű magágyat készítettek ennek az igényes növénynek. Április végére mindenütt elvetettek, a korábbá esztendőkkel szemben, amikor május közepén és május végén fejeződött be a vetés. Tavaly szeptemberben károkat okozott a fagy. Az idén október közepére befejeződik a rizs aratása és ezekben a gazdaságokban november végére már felszántják a területet is. Jói szerepelt a Szarvasi-Üveges fajtajeüölt. 10—15 milliméteres a szemnagyság és a Szarvasi Állami Gazdaságban 260 holdon termesztették. Bőtermő, korai érésű, holdanként 25—30 mázsát fizet. Ebben az állami gazdaságban november elején megkezdődik a rizs feldolgozása. Az idei termésből, ami várhatóan 700 vagon lesz, 250—300 vagonnal dolgoznak fel, 25—50 kilós zsákokban adják a kereskedelemnek. Már megérkeztek az NDK- gépsorok, jelenleg tart a szerelésük. A közeljövőben a társgazdaságok termését is feldolgozzák. Ebben az ötéves tervben „fejlesztik” a vízigabona kultúrát, 1974 végére 5 ezer holdon hoz majd jövedelmet a „fehérarany”. Sz. L. L A kép baloldalán áUó útjelző-táblán Csökmő, Szeghalom, Gyu.a és Békés neve olvasható a megye útjait jól ismerők pusztán ebből is megtudhatják/ hogy a felvétel Vésztőn készült Amit azonban a táblákról nem lehet leolvasni: a készülő épület a község új s^gálSálL (Fotó: Martincsek Gj Szolgáltatóház Vésztőn
