Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-06 / 184. szám
Mindenki közlekedik.. Petress István közkedvelt tv- , sorozatának címe minden túlzás nélkül állapítja meg: mindenki j közlekedik. E tény érvek nélkül is nyilvánvalóvá teszi, hogy a személyszállítás a legfontosabb szolgáltatások közé tartozik, s legalább .annyira a figyelem központjában áll, mint a Táncdalfesztivál. Csakhogy a készüléket — ha a dalok nem nyerik meg a tetszésünket — el lehet I zárni, az autóbuszokon, vonato- j kon azonban utaznunk kell, ha | tetszik, ha nem. Nem vigasz... Ezt támasztják alá a forgalmi adatok is. Az országot keresztül- ! kasul behálózó sínpárokon 2600 j vasúti szerelvény évi csaknem I 400 millió utast szállít, közúton | pedig másfél milliárd az éves személyforgalom, amelynek túlnyomó része az úgynevezett tömegközlekedési járműveken zajlik. Nem a „tiszteletkor” kedvéért, de meg kell jegyeznünk, hogy jó számok ezek, hiszen a magyarországi közúthálózat — idézve Kiss Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes tanulmányából — „...alapvetően lóvontatású forgalomra épült, és a felszabadulás előtt csak olyan mértékben építették át, hogy a két világháború között meglevő mintegy 10 ezer gépjármű forgalmát le tudja bonyolítani”, az újabban sokak által dicsért régi MÁV pedig 1938-ban mindössze 71,1 millió utast szállított. Persze az utazók döntő többsége nem ismeri pontosan z imponáló fejlődésről tanúskodó adatokat, s az a gyanúnk, hogy ha ismernék is, nem jelentene számukra vigasztalást. Az ember Gólyafészek Azért nevezték el Gólyafé- szeknek a vésztői kisvendéglőt, mert az épület kéményein két gólyapár fészkelt. Az egyik fészket egyszer lesodorta a vihar, de a másik megmaradt. Ebben most négy kispálya próbálgatja a szárnyait, hogy felkészüljön a hosszú őszi vándorútra. Az öregek minden évben visszatérnek. Láthatóan nem zavarja őket a kisvendéglő növekvő forgalma, talán csak azon csodálkoznak, hogy miért „kis” még mindig ez a vendéglő:. Mert már 350-néi is több az ebédre előfizetők száma. Vannak közöttük fiatalok, középkorúak és idős nyugdíjasok. Rendszerint 60—80 átutazó vendégre is számítanak. Amikor dói elmúlik minden asztal foglalt. Tizenkét fajta ételből lehet válogatni. A menü: tarhonyaleves, rakott kelés túrós döreje. Finom, kiadós, ára 10 forint 70 fillér. Egy asztalnál sem hiányzik a vizeskancsó és a pohár. Nem igyekeznek senkire ráerőszakolni bort,sört, vagy másféle italt, de akinek valamire kedve támad, szól Kovács János felszolgálónak, s ő máris hozza Fazekas Zsigmond helyettes üzletvezetőnek nem. kell őrködnie a renden, a tisztaságon, az udvarias kiszogáláson. A személyzet tudja a dolgát. Ezért vonzó ez a kisvendéglő, no meg azért is. mert Kruchió Elekné vezető-izakácsnő jó ízű ételeket készít. Akinek pedig ebéd után kedve támad, hogy egy feketét megigyon, bizonyára nem éri csalódás a vendéglő szomszédságában levő Kedves presszóban. Ott a kávé valóban fekete. ugyanis nem általában közlekedik, hanem erre a buszra vagy arra a vonatra száll, nagyon is konkrét foltot hagy nadrágján a piszkos ülés, ha kapott helyet, és „egyedileg” érzi lábában a fáradtságot, ha állva kell megtennie a több órás utat. Sőt. az átlag utast legtöbbször még az is hidegen hagyja, hogy őt most azért viszi lépésben a vonat, mert kicsi a pálya teherbíró képessége, vagy mert alámosta a töltést a vihar, hogy azért ma- radt-e le a buszról, mert a vezető nem várta meg, vagy mert már fürtökben lógtak rajta az emberek. Az ingázók többszázezres táborának munkakedvét — és munkaképességét — alapvetően befolyásolják a napi utazási körülmények, egy zsúfoltan ván- szorgó, kényelmetlen és szeny- nyes vonat két hét nyaralás idegnyugtató hatását teheti semmivé a Balatontól a Déli pályaudvarig: a kultúrált személy- szállítás nem egyszerűen forgalmi -kérdés... Ami nem szükségszerű Természetesen joggal számítanak a közönség megértésére a közlekedési vállalatok vezetői, ha egy vonalszakaszon például éppen az utazási sebesség növelésére felújítják a pályát és emiatt forgalom-korlátozást rendeltek el, ha egy-egv állomás korszerűsítésének idején a zsú- fojtság nagyobb a szokásosnál, ha a hosszantartó havazás után lassabban mennek a munkásjáratok a síkos úton és így tovább. Az ilyen magyarázatokat általában el is fogadják az utasok, türelemben tehát nincs hiány. Vannak azonban olyan kísérő- jelenségei a személyszállításnak, amelyek egyáltalán nem szük- ségszerűek, s amelyek kiküszöbölése nélkül kultúrált utazásról nem beszélhetünk. Semmiféle magyarázat nem pótolja például a vasúti kocsik megfelelő fűtését, világítását, takarítását. Az ezzel kapcsolatos gondokat nem szabad megosztani az utazóközönséggel : fűteni, világítani, ta- karítani kell. Elvileg teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy a kisforgalmú, gazdaságtalan vasútvonalak felújítása aránytalanul többe kerülne annál, mint amennyi hasznot hajtanak, jobb megoldás megszüntetni e vasútvonalakat. De milyen „vonatpótló” autóbuszok azok, amelyekre időnként nem férnek fel a megszüntetett vbnalak utasai? Mit ér a legkedvezőbben ösz- szeállított menetrend is, ha a pontosan érkező gyorsvonat előtt engedik ki az állomásról a cammogó teherszállító szerelvényt, mert véletlenül úgy adódott? Kinek jó a helyjegy, ha csak bizonyos pénztáraknál lehet hozzájutni, és sajnos, egyáltalán nem garantálja, hogy tulajdonosának lesz s helye az expressz vonaton ? 1 • Minek a pályaudvari hangos- : bemondó, ha csak bömböl, de ; nem lehet megérteni a szavát? ■ Minek a buszmegálló, ha a ve- * zető felszállót, leszállót figyel- » men kívül hagyva, megállás nél- • kül tovább robog? . S3 : A sikerért szurkolunk ■ ■ Ahhoz, hogy a közlekedés te- : rületén bekövetkezett óriási fej- ; lődést kimutassuk, nem szüksé- ! ges 1938-ba visszanyúlni adatokért. Olyan nemzetközi főútvonalak épültek az utóbbi évtizedben, mint az Ml-es és az M7-es számú út, jelenleg is nagy erőkkel korszerűsítik a közúti forgalom mintegy felét lebonyolító főúthálózatot a budapest—miskolci úttól a sopron—balaton- edericsiig. Az utóbbi években nemcsak a fővárosban, hanem Gyöngyösön, Hatvanban, Szegeden és más városokban is megjelentek a közlekedést és így a személy- szállítást megkönnyítő, a baleseti lehetőséget csökkentő felül- és aluljárók, a negyedik ötéves terv végére pedig minden 200 főné] több lakost számláló település bekötőutat kap és ezzel bekapcsolódhat az országos autóbuszhálózatba. Tavaly fejeződött be a két legnagyobb forgalmú vasúti fővonal villamosítása. évről évre javul a korszerű vontatóeszközök aránya; a gőzmozdonyok nem is olyan sokára csak múzeumi érdekességek lesznek. A közlekedés és a hírközlés fejlesztésére az idén minden eddiginél nagyobb összeget, 11,6 milliárd forintot fordít a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium. Csak távirati stílusban: 280 vasúti személykocsit, 24 villamos- és 5 Diesel-mozdonyt, 10 motorvonatot vásárolnak még ebben az évben, a Déli pályaudvar átépítése és bővítése mellett — amelyet egyebek között a Metro építése tett szükségessé — sok kerül a debreceni pályaudvar rekonstrukciójára és az új szolnoki állomás építésére, befejezik a budapest—szobi vonal villamosítását, több jelentős vasúti csomópontot bővítenék. Mindez, meg még egy sereg itt fel nem sorolt pozitívum húzná le a mérleg egyik serpenyőjét. ha a másik oldalról ki tudnák dobni végre a haladást fékező ballasztokat. A közlekedés vezetőiben meg is van a törekvés erre, nem érdek nélkül szurkolunk, hogy mielőbb siker koronázza ilyen irányú erőfeszítéseiket. K. T. 4 1971. AUGUSZTUS 6. A BUB1V Gyulai Bútorgyára egy közgazdasági technikumot végzett női dolgozót keres KÉSZÁRUKÖNYVELÖI MUNKAKÖRBE azonnali felvételre. Jelentkezés: A gyáregység üzemgazdasági csoport-vezetőjénél. Gyula, Zrínyi M. tér E. 244580 Végletek filmjei a hét moziműsorán A lengyel fűm egy jelenete. Nehezen lehetne két ellentétesebb filmet alkotni, mint a színes, francia—olasz—nyugatnémet, Özvegy aranyban és a lengyelek A komp című alkotása. Közös bennük csupán az, hogy mindkettőben életrőlhalálról van szó — a megvalósítás módja azonban egészen más. A vígjáték alapkonfliktusa, hogy különös örökséget kap egy fiatal házaspár nőtagja: százezer dollárt helyeztek letétbe a nevére, de csak akkor kaphatja kézhez, ha meghal a férje. Ellenkező esetben egy jótékonysági szervezet használhatja a teljes összeget. Az asz- szony szereti a férjét, de a pénzt még jobban. Megpróbálja tehát eltenni láb alól — ha ezt a fordulatot a néző elfogadja, utána jól szórakozhat a filmen ; ha nem tudja elfogadni, í egy órán át csodálkozhat az 1 úgynevezett „fekete humor” különösségén. A cselekmény folyamán aztán az asszony egy bérgyilkos-szervezet segítségét is igénybe veszi, s a férjét csak a szerencse és az említett jótékonysági szervezet detektívje menti meg az életnek. S jól teszi a sors és az álruhás testőr, 24. Még élt. Von Vormann a közeli rabkórházba vitette. Néhány szót váltott az SS Sturmführer- egyepruhát viselő orvossal, majd gonoszkodó kárörömmel, hogy főnökét most felzavarja álmából, elhatározta, hogy jelenti neki az esetet. Csalódott, mert Elért még nem aludt. Konyakos pohárral a kezében tanulmányozta az íróasztalára teregetett papírlapokat. — Üljön le — mondta, végig sem hallgatva az érkezés tényét közlő előírásos jelentkezési formulát. Éppen az imént kapta a távmondatot a börtön elleni sikertelen támadásról, s minthogy a városban ez a kiserlet volt az első ilyen jellegű támadás, arra a következtetésre jutott hogy a legutóbb letartóztatott franciák között valamilyen nagy kutya is lehet, ha a földalatti mozgalom emberei nagy bátran a város szívében elhelyezett börtönt is meg merték támadni. Éppen azon fáradozott, hogy az őrizetesek szétteregetett aktáiból valamit kiolvasson, de semmit sem tudott megállapítani. Figyelmesen végighallgatta von Vormann jelentését, egyszer sem szakította félbe, ami nagyon meglepte a hadnagyot. Csak, amikor von Vormann befejezte, akkor kérdezte Elért: — Gondolja, hogy sikerül kiszedni valamit ebből a pasasból? — Súlyosan megsebesült, ezredes úr, kérem. Tőlem a fején kapott és a tüdejébe, de az egyik katona sorozata a hasában akadt meg. Beszéltem a börtönorvossal, nem sok reménnyel kecsegtet. — Eszméletlen? — Igen. — Von Vormann felhúzta a vállát. — Két—három órát él még legfeljebb. — Tehát azt mondja, Vormann... — A nevem, von Vormann, ezredes úr. — Ne szakítson folyton félbe, Vormann hadnagy. Tehát ezt a pasast már tegnap gyanúsnak találta, és a ,.Le Trou” panzióba ment. Ez így stimmelne is. Hogy hangzott az a mondat? Ismételje csak el. — Párizsban a legjobb geszmert Antoine-ra még szép idők várnak: a film utolsó kockáin kibékül a gyönyörű hitvessel. A lengyel dráma cselekménye — valóságban is megtörtént eseményt dolgoztak fel az alkotók — sokkai igazabb: a háború utáni Lengyelországban játszódik, amikor még csak komp-összéköttetés volt a Visztula két partja között. Ám a komp kötele elszakad s a lomha vízijármű — rajta egy csoport felnőtt és gyerek — a zajló jég prédája lesz. A folyóban a még meg nem semmisített aknák fenyegetik a kompot s az emberek életét és közel van a tenger is, ahol a hullámok dobálta hatalmas jégtáblák törnék össze az egyre jobban rongálódó fa-alkotmányt. Az emberek — a kompon utazók és a partról segíteni igyekvők — megkísérlik a menekülést. Ennek a küzdelemnek olykor megrázó erejű, izgalmú felidézése a film legfőbb érdeme. És az a humanizmus, amely valamennyi jelenetből árad — s amely nélkül egyetlen műalkotás sem válhat klasz- szikus értékű könyvvé, filmmé, színdarabbá. tényét a Place Pigalle-on lehet kapni. Az ezredes felemelte a kagylót — Van kocsi? — vakkan tóttá bele a telefonba. Majd így szólt Vormannhoz: — Megyünk. Elbeszélgetünk egy kissé ezzel a maga Ormeljével. — Bocsánatot kérek, ezredes, úr, de amikor a „Le Trou” panziót említettem, ezredes úr ezt mondta: „Ez így stimmelne is”. Ezt úgy értsem, hogy... — Magának semmit sem kell értenie, kedves Vormann. Az értéshez itt vagyok én. Magának az a dolga, hogy végrehajtsa utasításaimat. Ki tudja ,talán ez a mellékesen odalökött mondat döntött: Erik von Vormann elhatározta, hogy a saját szakállára folytatja a játékot. Mit nem adna érte, ha sikerülne borsot törnie ennek a gőgös, goromba fráternek az orra alá! Ablaktalan pince volt a rabkórház. A falakat fehérre meszelték. Szürke pokróccal letakart három szalmazsák, billegő asztal. rajta injekciós tűk és . fecskendők, meg a legszükségesebb gyógyszerek. Ennyibő] állt az egész berendezés. Amikor Elért von Vormann társaságában belépett, az egyik szalmazsákon fekvő, s tekintetével a mennyezetre meredő férfi nehéz légzését hallotta. A másik két szalmazsák üres volt. Az SS-egyen- ruhás orvos zubbonya felett fehér köpenyt viselt. Fejét az érkezők irányába fordította. — Agonizál — mondta. — Tessék adni neki valamilyen injekciót — rendelkezett
