Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-15 / 192. szám
M*WWWWWWWW»W*WMW»WHWWM»WWHm,| 7}{) o /\ % o á «*wwwwwwwwwww%ww%»wtwwwwiHH»mtwwwmwHWwwmwwiH*ww«wwi>i» AFORIZMÁK A szerelem vak, de a házasság visszaadja a látást. (G. C. Liehtenberg) Mihelyt alkalom adódik a nő feláldozza magát. Ez kedvenc szórakozása. (Sommerset Maugham) Amikor a gyerekeik semmit sem csinálnak, bizonyára valami rosszat művelnek. (Fielding) , Csák az ügyességet lehet majmolni, de nein az erőt. (Talne) KÉPSZOLGÁLATUNK JELENTI Tanulékony ifjúság (A Polish Weekly-hői) Kíváncsiság (Kesztyűs Ferenc rajza) — Es mi a hölgy foglalkozása? «■• üatrlpáztáncosnó... Apró vidámságok A feleségnek minden pénz kifolyik a keze közül. Férje ezért ráveszi, hogy a legapróbb kiadásait is jegyezze be egy füzetbe. A kísérlet kezdetét veszi, este a férj ellenőrzi a bejegyzéseket. Mindent a legnagyobb rendben talál. — Ez már igen!, Jelenti ki elégedetten, csak azt nem értem, mit jelent a, lap alján a következő bejegyzés: „M. A. F. F. V.=4 200 lira?” — Azt jelenti, válaszolja fülig pirulva az asszony; mi a fészkes fenét vásárolhattam. • * * Nápolyban reszketeg öreg ember formed, rá az egyik járókelőre, aki véletlenül meglökte: „Maga szerencsétlen hülye! ... Es ne is válaszoljon, mert teljesen süket vagyok!’1 * * * í „Nem értem — mondotta A3tf- ■ red Hitchcock —, miért nem ér- • tik meg egymást öregek és fia- i tálak, pedig érdekeik egyáltalán : nem állnak szemben egymással: ■ a fiataloknak pénzre, az öregek- ■ nek időre van szükségük.” Az új regényedet már háromszor is elolvastam... — Igazán örülök neki! — „.de még mindig nem ér- 5 tem! . . . ■ ■ Egy fiatal lány így szél a ba- \ rátjához: : ■ —Egészen meghatottál, drá- | ' gám. hogy arra a lóra tettél. • amelyiknek azonos a neve az ! enyémmel. • — Ez egészen természetes, an- ; nál Is inkább, mert más szem- | pontból is nagyon hasonlít rád ! —• válaszolja a fiú. — Hogy-hogy?! — Legalább félórás kesessel : érkezett a célba... Érdekességek — röviden Műanyag óriás Nagy-Britanniában elkészítették műanyagból a világ legnagyobb fogaskerekét. A kerék mindössze 55 ikilogrammot nyom, azaz tized annyit, mint a hasonló nagyságú vaskerék. *»» Automata úszómester Hollandiában „automata úszómestert” szerkesztettek. A berendezés fogantyúkkal ellátott állványból áll és automatikusan koordinálja a kezdő úszó kar- és lábmozgását. A tanítvány köny- nyűszerrel (és a szárazon) kialakíthatja magában az úszáshoz szükséges készséget és ráadásul sokkal gyorsabban megtanul úszni, mint a hagyományos módszerrel. Az ember fejlődése (á> Üj módszer — régi bosszúság ellen (A Paris Match—bob Portofino strandján egy fiatal-; embert bámulatba ejti egy fia- • tál nő szépsége. Valamilyen t ürüggyel bemutatkozik, majd i negyedórái beszélgetés után : megkérdezi: „Szeretném tudni ; végül is a „gépkocsi”, „bunda”, ; „ékszerek” és „csekk” szavak- ; tói eltekintik beszél ön egyál- ! talán olaszul?” * * * m A feleség 10 évi házasság í után így szól a férjéhez: „Hát • ebből végleg elegem van! Ami- ; kor udvaroltál állandóan a szi- ! vedről beszéltél, • most pedig ; megállás nélkül a májad a té- : ma.” • • • • A pszichiáternél. • £ — Doktor úr, van egy kacsa- j lábon forgó villám, egy vikend- ■ házam, autóm, motorcsónakom, ■ 4 (Kallus rajza) no meg gyönyörű a — És? mi bántja? — Az, hogy havi százat keresek. feleségem. ezernégy- S ; — Rudi — mondja a tanítónő j | —, miért késtél ma reggel? — Tanító néni kérem, megcsípett egy méh. — Hói? — Azt nem mondhatom meg. — No jól van, ülj le. — Tanító néni, azt sem tehetem. * p1 Ikopnak, deval- ^ válódnak, visz- szájára fordulnak szavak mert a nyelv szüntelenül változik, újul, szegényül és gazdagszik. Liszt Ferencről még azt írta a kortárs költő: „Hir- hedett zenésze a világnak” — és ez anyagit tett, mint híres. Egy mai komponista (A Quick-bol) Két kisfiú tanácskozik egymással: — Egész biztos nem vagyok fogadott gyerek. — Honnan tudod? — Ha az lennék, már rég visz- sza vittek volna az intézetbe!... » * * — Melyik oldaladon alszol? Bal. vagy a jobb oldaladon? — Honnan tudnám, amikor alszom?! » » » Egy „mazsola” bekanyarodik az egyirányú utcába és szembehajt egy hosszú autósorral. Egy rendőr leállítja: — De uram, hova hajt?! — Miagam sem tüdőm. De biztosan elkéstem, mert latom mindenki jön már vissza... * * * Hajóúton: — Az ebédet a fedélzetre parancsolja? — kérdezi a pincér. i — Nem, öntse csak át itt a korláton. Időt takarítunk meg vele! — válaszolja az utas él- kínzott hangon. ezt szigorúan kikérné magának. A hölgy valamikor prémes kis állatkát jelentett — ma a gyengébb nem gyöngéd megszólítása. Jó pár esztendeje még dicsérete] jelentett, ha valakiről azt mondták, vagy a káderlapjára ezt rótták: jó elvtárs — ám ma, így, egymagában lé- kicsinylőnek tetszene. A jelentésváltozás régi törvénye vagy szokása a nyelvnek. Meg lehet éretni, hogy mikor kezd osztozni egy szó valamely más értelemmel. 8 mikor fordul maga ellen. Az egyik kifejezésben még a helyén van, a másikban már egy kis hangsúlyváltozás is segít az új értelmezéshez. Akinek mondták már ezt többször és több helyen hogy: Kedves Vevő — érzi ezt a változást. Érzi a foga alatt a kis homokszemet. Hány, de hányféleképpen lehet • MMUIMUSUdWMtWIIIIMMMIIIllimaiin |2 b(kés mm . 1971. AUGUSZTI Kedves vevő ezt mondani! Ha megnyomom az első szótagot, csupa lesaj- nálás. Ha hangsúlytalanul ejtem és a Vevő-nek adók több szuszt, kihívó. Ha itt is, ott is erősebben préselem ki, gúnyos és pimasz. Ha elsuttogom. csupa bizalmasság. Egész mondatban ezen kívül hány féle színezet! — Mert a Kedves Vevő azt hiszi. hogy... — ez körülbelül any- nyit jelent: maga, kérem együgyű, és mégis mac'erálni akar minket. — Hiába zárjuk be az ajtót, a Kedves Vevő jön és kopog... — vagyis: szemtelen fráter. — Mit nem képzelnek egyes Kedves Vevők! — azaz hogy: nem átallanak a próbamérlegre tenni valamit, netalán- tán rákérdezni az árra. Sokáig boldog voltam, mert nem érdemeltem ki ezt a kedveskedést. És elégedett is. Nekem megtette a boltban vagy a vendéglőben annyi is: „Tessék...” De most már alig van kivétel. Már-már minden vevő és vendég kedves valami* lyen módon. Már új értelemben. Azt mégsem lehet csak úgy odavetni a vásárlónak, hogy együgyű, pimasz, mit képzel, szemtelen, smucig. stb. De hogy kedves — azt igen. Elmehet föllebbezni Lórincéhez, az Értelmező Szótárhoz, az Akadémiához! Megesett vetem, hogy reklamáltam. Nem azért tettem kedves, mert az elnézést valahogy gyöngéden illik kérni: Hanem mert: — Mi is emberek vagyunk, mi is tévedhetünk, ennyit talán a Kedves Vevő is megérthet... S mit felelhet erre a sértett, ám feljaj- dulásra illetéktelen öntudat? Nagy birkaszemekkel néz, néz, aztán dadogva megtoldja a bolti ön- érzet-zuhatagot éppen olyan illedelmes stílusban: — Értem, értem, kézit csókolom... Sőt, az én jó édes anyukámat... Ugye, milyen kedvesen el tudunk mi társalogni egymással, emberek! Sz. Simon István
