Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-13 / 190. szám
A nagyfejű Vagy másfél hete nem látták mar Baktató Domokost, a nagy- fejűt. — Csak nem halt meg? — kérdezgették egymástól a tanyasiak, de a közelébe sem mentek annak az istállónak, amelyikben lakott. Valamiféle tartózkodás fészkelt mindenkiben, aki ismerte az öreg életének különös történetét. A hír a községi tanácselnök fülébe is eljutott. Kocsira ült. kihajtatott a 10 kilométerre levő tanyára. A tikkasztó melegben olyan fakó volt a határ, mintha a magasból homokot szórtak volna szét mindenfelé. Forrón tűztek a nap sugarai az istállóra is, csak az egyik sarkára vetettek kevés árnyékot egy- vén diófa lombjai. Az ajtó nyitva állt. A tanácselnök belépett. Kellemetlen bűz csapta meg az orrát. A félhomályban az első pillanatokban nem sokat látott. De aztán kirajzolódtak a tárgyak körvonalai. Baktató Domokos fekvőhelye is. Egyenesen arrafelé tartott. Az öreg felnyögött: — Ki az? — kérdezte elfúló hangon. A tanácselnök nyugtatgatni kezdte: — Ne féljen, segíteni akarunk magán. — Hagyjanak, nem hívtam magukat! — tört ki az öregből, de annyi ereje nem volt, hogy felüljön és úgy tiltakozzon. Csak feküdt mozdulatlanul, mint a tuskó. Szennyben, piszokban. Egy pokróc alatta, egy félig lecsúszva rajta. Retkes lábai, büty kös ujjai kilátszottak. Arca megráncosodott, mintha a bőre alól minden nedv elpárolgott volna. A tanácselnök megdöbbenten nézte mélyenülő szemét, amelynek a csillogása volt az egyetlen jel, hogy az összeaszott testben még van élet. Arra gondolt közben, hogy már nem egyszer el akarta őt vitetni innen, de amíg erőt érzett magában, egyre csak fenyegetőzött: — A kötelet elkészítettem. Inkább felakasztom magam, de nem megyek sehová. Mit csináljon most? — tűnődött magában a tanácselnök. Itt nem hagyhatja, mert senki sem gondozza és talán órák alatt meghal. Végül is elhatározta, hogy magával viszi. Mégpedig azonnal. — Velünk jön Domokos bácsi — mondta neki ellentmondást nem tűrő hangon. Az öreg felnyögött és mint egy gyerek, sírva fakadt. A kiszáradt ember szeméből azonban csak alig néhány könnycsepp sajtolódott ki. Gyorsan tenni kellett valamit. A tanácselnök kísérőjével szalmát rakott a kocsira, aztán két-, ten kivitték a magával tehetetlen embert és lefektették Pokrócból még egy kis sátrat is vontak föléje. hogy megvédjék a nap gyilkos sugaraitól. A legközelebbi tanyán vizet itattak vele. Az egész úton figyelték, de szerencsére nem fogta el rosszullét. Sőt, mintha egy kicsit felélénkült volna. A községben az orvosi rendelő előtt álltak meg. Ott már mások is segédkeztek. Bevitték a doktorhoz, aki megvizsgálta és csak annyit mondott: — Azonnal kórházba kell szállítani. *** De ki is Baktató Domokos? A vele egykorúak magas, széles vállú, bivalyerős fiatalembernek ismerték. Meg is nézték őt a lányok, neki azonban kisebb gondja is nagyobb volt annál. hogy velük törődjön. Egész családja egyetlen célt látott maga előtt: a vagyon gyarapítását. Volt ugyan 20 holdjuk, de tudták, nem sokat jelent az, ha egyszer majd az öt gyereknek elosztják Végül is öt hold maradt rá. A tabla egyik sarkán istállót épített és odaköltözött. A lovai mellé. Egy részt elrekesztett, fekhelyet ácsolt magának, szerzett egy rossz kredencet, ennyi volt a' bútor Beállított még egy rozsdás vaskályhát is. Felette áttörte a falat s a résen át vezette ki a füstcsövet. A hézagot homokkal kevert sárral tapasztotta be. így vált a maga urává. Ettől kezdve még kevésbé érdekelte, hogy mi történik a világban. Dolgozott, önmagának csak annyit engedett meg. hogy olykor-olykor bement a faluba. Megvásárolt egy hétre való kenyeret, beszerezte a legszükségesebbeket. a petróleumot, a sót vagy, ami éppen kellett, hazafelé tartva pedig benézett a kocsmároshoz is. Egy kis beszélgetésre és hogy megigyon egy féldeci törkölyt. Elüldögélt valameddig és indult vissza. Olykor csipkelődtek véle: — Miért nem nősülsz már meg. Domokos? Ám ő csak mosolygott: — Nem hagyom magam kiforgatni a vagyonomból. Egyetlen társa Morzsa volt, egy korcs puliféle. Hozzá szólt, na éppen leigyülemlett benne a mondanivaló, ámbár nem kényeztette el az állatot sem jó falatokkal. Garasoskodásával sikerült elérnie, hogy 2 nőid földdel gyarapítsa a vagyonát. A második világháború vége- felé hívták csak be katonának. Negyven éves elmúlt, útépítéshez osztották be. Akkor jutott túl először a falu határán. Amikor hazajött, mindent élőiről kellett kezdenie. Hiába volt már hét holdja, semmire sem jutott. Gyűlölte az újgazdákat, akiknek — véleménye szerint — a kisujjukat sem kellett megmozdítaniuk a juttatott földért Még jobban elzárkózott a világ elől. Évek múltak el addig is, afníg újra két jó lovat tudott szerezni. Tsz szerveződött a földje körül, de ő szóba sem állt azokkal, akik belépésre szerették volna bírni. Egymaga gürcölt és még mindig a vagyonának a gyarapítása ösztökélte. Múlt az idő és szinte észre sem vette, hogy belefáradt a hajszába, de még akkor is görcsösen ragaszkodott ahhoz, ami az övé. Az utóbbi években már csak bekarmolta a földet. Ereje elfogyott, betegeskedni kezdett. A tanyasiak bolondnak tartották és elkerülték. *** Kórházba szállítása után hivatalosan is számba vették, hogy mi maradt utána. Az istállóban, a fekhelye melletti kredencben egy darab száraz kenyeret és valamicske avas szalonnát találtak. Az egyik lova nem bírta ki a napokig tartó éhezést és szomjazást, elpusztult. A kanca a csikójával együtt megmaradt ugyan, de mind a kettő teljesen leromlott. A tsz-nek nem kellett. Még ingyen sem. Cigányok vették meg potom áron. Volt egy kutyája is. Persze már nem a Morzsa. Erről csak annyit tudtak, hogy a tanyavilágban kóborol valamerre. Pásztor Béla Muvésstelep Gyulán A Népművelési Intézet és a város tanácsának támogatásával nyílt meg július 25-én a gyulai művésztelep. A már harmadíz- ben megrendezett háromhetes alkotótábort a román kollégiumban kerestük fel .ahol Tóth Tibor tájékoztatott bennünket munkájukról, életükről: — Először talán röviden elmondanám megszokott napi életünk eseményeit. Délelőtt 3 órás kötött programot adunk az aikotóközönség részvevőinek, ez általában alak- és aktrajzból áll. Délután a tábor tagjai a várost járják, tájat, életképeket rajzolnak, festenek. Este rendszerint filmet vetítünk és előadásokat hallgatunk. Legutóbb Csoóri Sándor tartott a késő esti órákba nyúló előadást a mai kor művészeti problémáiról . .. Kitűnő az ellátás, a részvevők örömmel tartózkodnak ebben a kellemes alföldi városban Jelenlegi létszámunk 35 fő. ez azonban szinte állandóan változik. Vannak, akik csak egy-két napot tudnak körünkben tölteni, a fiatalabb részvevők azonban általában három hétig is maradnak. Alkotóközösségünkben részben az 1969-ben feloszlott rákosligeti képzőművészeti kör tagjai dolgoznak, rajtuk kívül rajztanárok, képzőművészeti és iparművészeti főiskolások, valamint tanárképzősök vesznek részt a tábor munkájában. A művésztelep célkitűzésed között talán a legfontosabb a közönség és a művészet kapcsolatának kifejlesztése, elmélyítése. Hiszen az alkotókat a közönség támogatja, egy művész nem létezhet pártoló és értő közönség nélkül. Célunk az, hogy a részvevőknek megmutassuk, miképpen kell és lehet az ember által létrehozott élettelen környezet ábrázolásával is az alkotó emberről vallani. E célkitűzések jegyében igyekeztünk megrendezni a várban Czimra Gyula 1966-ban elhunyt festőművész tárlatát. A kiállítás rendezésében mindenki részt vett, függetlenül attól, hogy keramikus .szobrász, szőnyeg- vagy kisbútortervező. Az elmélet és gyakorlat élő egységét tudjuk így megvalósítaná. Ezzel a kiállítással is, és a tábor vezetőinek tárlatával is. me. lyet szerda estétől láthat a közönség a várban. Befejezésül pedig az a reményünk: szeretnénk jövőre ugyanitt dolgozni tovább. Előkészület a KISZ megyei küldöttértekezletére Csütörtökön délelőtt Békéscsabán ülést tartott a KISZ Békés megyei Végrehajtó Bizottsága, ahol a résztvevők megvitatták a KISZ Központi Bizottságának kongresszusa levelét és az abból adódó megyei tennivalókat. A vb tagjai elfogadták azt a javaslatot is, amely a KISZ megyei küldöttértekezletének előkészítéséről és a küidötitvá- lasztás elvedről szólt. A radkacsa-radászattal megkezdődött az 1971. éri tadászidény Augusztus elsején a vadkacsa, vadászattal hivatalosan kezdetét vette az 1971. évi vadászidény. Az elmúlt években az augusztusi vadkacsa-szezont követő őszi szarvasbőgésre és az apró- vad - vadás za tok ra többezer külföldi vendégvadász érkezett Az idei évben a vadkacsa-szezon és a haza; vadászidény kezdete egybeesik a vadászati világkiállítással, ezért minden eddigit meghaladó vadászérdeklódésre számítanak külföldről. Az ország legjobb „vadkacsa»” területein már augusztus első napjaiban több vadászrekord született. A valamennyi közül ..rekord zsákmánynak” számít a tatai vadászat eredménye, ahol egy nap alatt nyolc osztrák vadász 400 vadkacsát kapott puskavégre. A vadkacs a-vadás zat igen komoly devizabevételt: is jelent. Egyetlen vadkacsa letevéséért ugyanis két dollárt fizetnek a külföldiek, s ha a zsákmányt haza akarják vinni, akkor a lőtt vad árát is meg kell fizetniük. A Gyulai Kertészeti Legalább ötéves és Városgazdálkodási Vállalat szakmai gyakorlattal rendelkező felvételre keres: szerszámkészítőket, GÉPKOCSIVEZETŐT. esztergályosokat. VONTATÓVEZETŐT ÉS ÉJJELIŐRT. mezőgazdasági Bérezés megyegyezes gépszerelőket szerint. azonnalra felveszünk. Jelentkezni lehet: Jelentkezés: a vállalat telephelyén. a békési Október 6 Cím: Gyuia. Sándorhegy 2. Tsz, Csabai úti Telefon: 52. 244599 gépműhelyében. 1687 30. Kloss egykedvűen nezett ellenfelére : — És ha nem kapsz pénzt? — Hát, istenkém, akkor nem marad más hátra, mint mindenről tájékoztatni Eiertet. De biztosíthatlak, hogy ez a legvégső eset. Őszinte sajnálattal és nagyon fanyar ízzel a számban tudnék csak ilyen megoldáshoz folyamodni. Egészségedre, Hans — felemelte poharát. — Aha, még egy dolog. Arra az esetre, ha mondjuk kedved szottyanna likvidálni engem, mondjuk, például elütne valamilyen autó vagy kinyírnának a francia partizánok, nos, erre is gondolva, biztosítottam magam. Beszélgetésünkről pontos, kimerítő jelentést készítettem, megbízható kezekbe helyeztem. Most pedig igyunk jövendő együttműködésünkre. Nem iszol? Kár. Iszom egyedül. Most felelhetek ai kérdésedre. amellyel beszélgetésünk elején fordultál hozzám. Kérdezted. hol lehet jól szórakozni Saint Gilles-ben? Javaslom a „Le Trou” panziót. Az összes tisztjeink odajárnak, én is oda készülök. Annyit még elmondok, hogy az a férfi, aki olyan elővigyázatlanul közölte velem a jelszót, ismerte a panziót. De légy óvatos. A „Le Trou” panziót Elért ezredes is ismeri. Kloss lassan iddogálta konyakját. Figyelte von Vormann sovány, csontos ujjait, amint az asztalka márvanylapján dobolt velük . — Alighanem elfogadom tanácsodat — mondta. Közben elhatározta, hogy örömet szerez Vormann-nak. — Veszedelmes ellenfél vagy, Erik. Valószínűleg igazad van. Nincs választásom, egyezségre kell lépnem veled Ami viszont az összeget illeti... Von Vormann a szavába vágott: — Ne akarj alkudozni velem, öregem. — Felállt. — Át kell gondolnod az egész ügyet, magadra hagylak. — Mereven, poroszosán megbiccentette fejét. — Ég veled, Hans. Remélem, holnap játszunk egy parti biliárdot. Végre egyedül maradt. A kaszinó zajos volt. Valaki bekapcsolta a grafomont. Az egyik sarokban részeg harckocsizók bajor dalokat üvöltöttek torkuk szakadtából. Magához intette a pincérnőt. hogy fizessen, de kitűnt, hogy a gáláns von Vormann megelőzte őt. Kilépett a sötét utcára. Hideg szél csapta meg arcát. Hatalmas, nedves pelyhekben hullt a Olaszországban kedvelt gasztronómiai különlegességnek számítanak a vadkacsából készült ételek, ezért az olasz vadászok nemegyszer hűtő-camionoklkal érkeznek és a zsákmányt ezzel szállítják haza. A vadkacsa-idényt rövidesen követi a szarvas bőgés. A vadászati világkiállításra érkező vendégek közül több mint ezren jelentkeztek már szarvasbi ka-vadászatra. A M AVAD-nál több mint 1500 trófeás szarvas elejtésére számítanak. Annak érdekében. hogy a világkiállításra érkező vendégek számára megfelelő vadászati lehetőséget biztosítsanak, a fácánvadászat szokásos október 1-4 kezdetét idén kivételesen szeptember 1-re hozzák előre. Az idén ősszel az elmúlt évekénél 30 százalékkal több vadászvendéget fogad a MA VAD. A világkiállítás ideje alatt megrendezésük kerülő vadászatokra a külföldiek már minden helyet lefoglaltak. hő. de nyomban el is olvadt, mihelyt főidet ért. Termetes szolgálólány nyitott ajtót. Akkora bajusza volt, mint valami huszárnak. Elvette tőle köpenyét és sapkáját és az üvegajtó irányába mutatott, ahol gramofon recsegett. Kloss belépett a kis szalonba. Senki sem hederített rá. Három százados nevetgélt valamin hangosan. Jeanne Mole mesélt nekik. Egy SS- Sturmführer azon fáradozott, hogy kikapcsolja a kihívó bájakkal rendelkező szőke nő ruháját, egy gyerekarcú , Luftwaffe-had- nagy, még a szakálla sem ütközik, egyedül járta a foxtrottot. de valamelyik bútordarab folyton útiát állta. — Ni csak, új vendég érkezett — szólt Jeanne és pohárral a kezében, Klosshoz imbolygott. — Kérem, mutatkozzék be, töltsön magának és csüccs. — Részeg volt, alig állt a lábán. Kloss megcsókolta a kezét. — A barátom — szólalt meg —, tanácsolta, hogy látogassak el ide. — Ez a legvidámabb hely Saint Gilest-ben — rikkantotta a fiatal repülő Kloss fülébe. — Ha Jeanne nem volna — ölelte át a részeg ember túláradó elérzékenyülésével Klosst az egyik százados, utász paszományokkal zubbonyán —, itt meg lehetne dögölni az unalomtól. Uraim, éljenek az édes francia nők! Jeanne közben letelepedett Kloss mellé. — Maga nemrég iött, igaz? — csicseregte. — Van felesége? Felesége, akinek francia parfümöt szokás vásárolni, akit Francia- országban szokás megcsalni? Parfümöt kap nálam, ami pedig a csalást Illeti... — hozzásimult. — Tápcolunk? Kloss is kezdett már szédülni.
