Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-11 / 188. szám

Hogyan lehelne másképp?

A magamfajta öregasszonynak mi alvás kell már? Mikor pirkad, már ébredek. Felkelni nem szoktam,, minek, nincs már jószág a ház körül. Csak forgolódom és gondolkozom. Ilyenkor sok minden az eszembe jut. Mert nem megy itt minden jól nálunk. Nem mondom ,a fiataljának igen. Azokra jó világ van. Ha most volnék fiatal, megnézhetnék, mire megyünk. De mi már öregek vagyunk.

Az emberem évek óta nem tud nehéz munkát Végezni. Nyolcvan Jelé jár, meg amúgy is nem jól tartja magát. Beteges. Kétszer operálták, de látom, már harmadszor is kés alá kerül. Sérve van. Nem emelhet, nem hajolhat. Ház csak úgy teng a ház körül. Maholnap oda kell adnunk azt a kis szőlőt is ,amit a háztájiban kaptunk, mert nem bírja az öregem a permetezést. A kukorica meg nem pótol annyit, mint a szőlő.

Megöregedtünk. Én se bírom már a napot, magas vérnyomás, az a bajom. Ha kint vagyok egy kicsit a kertben már csak szédülök befelé. Hát így vagyunk mi ketten. Az idegemet nyugdíjba küldték, nem bírja « munkát. Négyszázhatvanöt forint a nyudíjunk. Hogy élhessen meg ebből két öreg ember? Valahogy nem jól van ez a mi termelőszövétkezetünkben. Tíz esztendővel ezélőtt tíz holdat vittünk be és dolgoztunk, amíg bírtunk. Most már nem bírunk. Akkor mi legyen velünk? Hogy kérjek a fiaimtól? Mind a kettő városon él. De hogy álljak én a fiaim elé, hogy adjon, amikor az ő örökségüket vittem be a szövetkezetbe? Odaadtam a bizalmam. Hát nem a szövetkezetnek kéne egy kicsit gondolni velünk?

Lehet, hogy nem jól mondom, de valami igazságom csak kell legyen.

Gazdag a mi szövetkezetünk. Csak meggondolják magukat, aztán viszik a fiatalokat a Balatonhoz. Meg az idősebbeket is, akik még dolgoznak. Ide mennek, oda mennek, bejárják a fél országot.

De jól esne nekünk, ha egyszer azt mondaná az elnök: na. öregek, pakolni, megyünk egy kicsit megáztatni azokat az öreg csontokat. Vagy nekünk már úgy kell meghalni, hogy a Balatonig se jutunk el? Pedig nagyon szép lehet-. Míg fiatalok voltunk, nem telt. most öregek vagyunk. már nem telik. Pedig, de jól esne ha ránk, öregekre is gondolnának egy ilyen kirándulásnál. Egy buszravaló összegyűlne, nem is lennénk talán többen, a tsz is kibírhatná ezt a költséget.

Olvastam az újságban, hogy a mi szövetkezetünkben is segítik az öregeket. Kipótolják a járadékosok pénzét. A mienket nem. pedig tudja-e, hogy a kettő között csak egy lépés van Azok 360 forintot kapnak, mi 460-at. Hát pénzben nem nagy különbség, csak a neve más. Ez is, az is nagyon kevés. Mégis azoknak minden karácsonyra ,terményt. tüzelőt, meg egy borítékban 300 forintot ad a szövetkezet. Nekünk nem, mert hogy mi nyugdíjasok vagyunk, nem járadékosok. Pedig. én azt hiszem, csak a neve más. Nekünk is jól jönne, ha nem kéne fizetni minden fuvarért, lókapálásért, szántásért.

Meg itt a tévé. Az egyik fiam azt mondta: Édesanyám megveszem én maguknak, hogy néz. zék. Mondtam neki, jó fiú, hát hogy lehetne nekem televízióm. Ki tudna abból a 465 forintból havi 50 forintot fizetni? Az lenne jó, ha nyugdíjasok olcsóbban nézhetnék. Hogy nem lehet, hát nem lehet... Én csak mon. dóm, hogyan lenne jó. Mert az öregember, tudja lelkem, sok mindent kispekulál, amikor csak forog álmatlanul az ágyában.

Meg kérdeznék is. Mikor tőlünk bemennek a városba, hát mindenki kenyérrel a szatyorban jön vissza. Még szégyellem is. ahogy a sok öreg cseléd nyomakodik a buszra, kezében a kenyér. De hát az sokkal jobb, mint amit itt nálunk kapni lehet. Magyarázza meg nekem valaki .miért van az, hogy bent olyan finom a kenyér, hogy magában i$ szívesen eszi az ember. Amit meg ide kihoznak, arra uram, bocsá’, néha még nézni is rossz. Hát mi dolog az, hogy a paraszt- ember. aki termeli a búzát, az csak akkor kap jó kenyeret, ha a városban van útja.

Látja olyan sok minden megfordul az ember agyában, de amikor meghallgatnák, a■ fele se jut eszébe. Meg aztán akármire gondolok ,a végén mindig csak a mi szegény öregségünk jut az eszembe. Hogy nem lehet rajtunk sehogy se segíteni. A tsz, az tudna egy kicsit gyá- molítani bennünket. A falu a régi öregek földjéből botdogul, nem juthatna egy kicsit több nekünk is ezen a jogon?

Sok minden ran itt még falun, amit városi talán nem is ért. Mi amolyan olvasó emberek vagyunk, mindig is azok voltunk. Amíg jutott, nem sajnáltuk a pénzt a könyvre, újságra. A gyerekeket is arra neveltük. És talán nem is hiszi, de van. aki megszól bennünket érte. Még a tanácstitkár is art mondja: a művelődő Erzsók néni, akinek mindig jár az esze valamim. Pedig csak azon gondolkodom. mi lenne jó, mi kéne másképp. Nézze, megépítettük a mi kis házunkat. Van benne hely, még fürdőszobának is. De hát akkor még. most meg már nincs hozzá erő, hogy berendezzük.

N

e mondják nekem mindig, hogy a gyermekeim is gondoljanak rám. Ne- héz egy anyának a gyerekétől kérni. Meg, hogy is kérhetnék. Fiatalok. most rakja fészkét mind a kettő. Nem vehetek el tőlük. Én azoktól várnék segítséget, akinek én is segítettem. Mert a férjem még autóval is járta a falukat, biztatni a népet, hogy tépjünk be, mert most már ez lesz a jó Ha fiatalabbak volnánk jó is lenne. De nekünk már kevés erőnk maradt ,..

Deák R»hbj

Francia öntözőgép

Esőszerűen öntöző francia gép próbálását kezdték meg a Haj- iszoboszlói Állami Gazdaságin. A formája miatt „gólyáik” nevezték el a körbenforgó, itszárnyú berendezést. A föld itti vagy felszíni vezetékre yaránt rákapcsolható garnitú4

Btm Mfcrfijszr.

ián. AUGUSZTUS a.

rát háromkerekű, egyszerű traktor üzemelteti, saját „lábán” megy az egyik vízkivételi helyről a másikhoz, s ezzel jelentősen csökkenti a kézi munkaerő-1 igényt: nem kell a vállon vinni a , csöveket, a gép megy a vízfor- | ráshoz. A keréken járó gép egy helyből 58 méter átmérőjű területet tud öntözni. Óránként hetven köbméter vizet szór széjjel. Az „öntözőszárnyak” különböző szögben állíthatók, attól függően, hogy mire juttatják a mesterséges esőt

Szarvasi kertészek a jugoszláv televízióban

Az elmúlt hét végén jugoszláv kertészek érkeztek Szarvasra a jugoszláviai Moholiról és Do- roszlóról, a szarvasi művelődési ház kertészeti szakkörének ven dégeként.

A vendégeket szombaton délelőtt fogadták megyénk legfiatalabb városában, ahol megismer- kedtek Szarvas történetével majd megtekintették az öntözési főiskolát, és részt vettek az ÖRKI-ben rendezett kukorica gyomirtási kísérlet bemutatóján. Ezt követően felkeresték a békéscsabai Lenin Termelőszövetkezetet, ahol részükre szakmai programot tartottak, majd ellátogattak Gyulára, a Várfürdőbe.

Vasárnap délelőtt a kardosi és kondoros! termelőszövetkezetbe látogattak, délután a világhírű szarvasi Arborétum megtekin-* tése volt a program.

Hétfőn, augusztus 9-én előadást hallgattak meg a szarvasi művelődési házban, amelyet Komlódi József, a Békés megyei Növényvédő Állomás munkatársa tartott. Ezután felkeresték a halkísérleti intézetet, a Békés- szentandrási Szőnyegszövőt, majd délután a Szarvasi Állami Gazdaság gyomirtó bemutatójával fejeződött be a háromnapos látogatás szakmai része.

Itt-tartózkodásuk alatt szerzett tapasztalatokról, élményeikről beszámol vasárnap a délelőtti órákban a belgrádi televízió is, magyar nyelvű adásában.

Csongrádi «Napok

A Tisza—Körös Vidéki Területi Intéző Bizottság az idén hatodik alkalommal rendezi meg a Csongrádi Napok, augusztus 14- én kezdődő és augusztus 20-án alkotmánynapi nagygyűléssel befejeződő eseménysorozatát. A programban mintegy 40 kulturális. szórakoztató és sportrendezvény szerepel

Vizsgálatot tartottak óvoda-ügyben Sarkadon

Lapunk július 29-i szá,mában írtunk a sarkadi óvodás korú gyerekek szüleinek panaszáról. A megyei tanács vb gyulai járási hivatala a cikk nyomán vizsgálatot tartott. A vizsgálat nyomán született válasz lényege a következő:

„A/ elvégzendő munka szükségességével a panasztevők is egyetértettek, bár időtartamát a cikk szerzőjével együtt hosszúnak találták. A jelzett négy hét alatt az óvoda dolgozói társadalmi munkában a javításokat végezték el. A takarítási munkák tómét azért végezték az óvoda dolgozói, hogy az így nyert költségmegtakarítást óvodai felszerelések vásárlására fordítsák.

A következőkben a cikk írója arról szól, hogy az említett időszakban nem oldottak meg a gyermekek elhelyezését, ezért sokan fizetés nélküli szabadságra kényszerültek. Az elmondottak nem felelnek meg a valóságnak. Szilágyi Sándorné felügyelő óvónő május 10-én a vezető óvónőkkel együtt tervet készített az óvodák takarítási sorrendjéről, a gyermekek elhelyezésének lehetőségéről. Május 17-én szülői értekezleten ismertették a szülőkkel, akik szabadon választhattak, hogy gyermekeiket a működő három óvoda közül, melyikbe vigyék.

A községben működő üzemek, vállalatok, tsz-ek egyértelműen igazolták, hogy a cikkben feltüntetett időben és ok miatt egyetlen óvodás gyermek szülője sem kért szabadságot.

Megértjük a szülők aggályait a napközi otthonos konyha „takarítása” miatt szükségből elrendelt részleges nyitvatartása miatt. Meg lceül jegyeznünk, hogy nem csupán takarításról van szó, hanem bizonyos konyhai átalakításról is. E munkának során kerül sor az egész beton aljzat feltörésére, ismételt beöntésére. illetve új lefolyó elhelyezésére. Az említett munkálatok elvégzésére a költségvetésileg biztosított keret oly csekély, hogy a

munkák nagy többségét a konyha dolgozói végzik el.

Az óvoda vezetői őszintén törekedtek a felújítási munkálatok egyidejűleg történő végzésére, de rajtuk kívülálló okok miatt (pénzügyi keret, kivitelező elfoglaltsága) nem tudták megoldani.

Érdeklődtünk a szülők által javasolt megoldás megvalósításának lehetőségéről is. Kérésünkre a gimnázium gondnoka elmondta, hogy a nyári szakmai gyakorlatok, előkészítő és továbbképző tanfolyamok miatt a konyha július 6-ig folyamatosan üzemelt, emiatt a szükségszerű tatarozás! és felújítási munkák jelenleg folynak.

A községi tanács és párt vezetői elmondták, hogy- a cikkben jelzett problémákkal egyetlen szülő sem kereste fel őket. Eddig minden kérdésben optimális erőfeszítéseket tettek az eredményes munkavégzés feltételeinek javítására, biztosítására. Jelenleg terveik között szerepel egy 25 fős óvoda, illetve egy 25 fős iskolai férőhely-keret biztosítása, melynek nagy részét társadalmi úton saját erőikből kívánnak megoldani. Véleményünk szerint a tatarozást munkálatok nem a gyerekekkel való gondatlan törődés, hanem érdekükben történő szükségszerű intézkedés volt”.

Megjegyzésünk:

Mindezzel egyet lehet érteni, az áldozatkészség az óvoda rendbehozására elismerésre méltó dolog. A tény ettől viszont még tény maradt, nevezetesen az, hogy az előírt két hét helyett az óvoda négy hétig volt zárva, ezenkívül két héten át pedig csak délelőtt működött. Étkezést nem bizosított és délutánonként a szülőknek kellett gondoskodni az elhelyezésről. Tehát a szülőknek mégis csak gondot, nehézséget okozott ez a helyzet. Az eset tahulság arra, hogy a jövőben bárhol, bármilyen gyermekintézményben takarítást végeznek. jobb szervezéssel törekedjenek arra, hogy ez ne tartson másfél hónapig.

•■■•••■•«••«a*

• • »■«•aa«a* •• a ••■■■»•■•«•••••aaa*aaa*a*aa**««i»«a*a»Ba*a*aa*a*»«i

28.

Az egyik, kifejezetten másnapos szálláscsináló altiszt ajánlkozott, hogy elkíséri Kloset a kijelöit szálláshelyre, de az Oberleutnant elhárította az ajánlatot. Mindössze azt kérte, hogy a bőröndjét küldjék lakására.

Valamelyest kitisztult az ég, felhők mögül a sápadt nap is elóbújt Klops hamar megtalálta a keresztutcát és benne a kis villáit, az ötös szám alatt, ahol lakni fog. Az öreg asszony, a villa tulajdonosa és egyetlen lakója szó nélkül bevezette, megmutatta szobáját, amelyből két nagy velencei ablakon át lehetett csodálni a teraszosan épült Saint Gilles-t, s túl a városon a tenger kékes- szürke szalagját. A háziasszony levette a hatalmas ágyról a rikítóan vörös takarót, a falról leakasztott az első világháborús francia tiszti-egyenruhát viselő, hegyesre pödört bajúszú férfi fényképét. Dolga végeztével csendben betette maga mögött az ajtót. Kiáss azon nyomban elaludt.

Halk kopogásra ébredt. Felkelt, a kulcsot elfordította a zárban. Fiatal nő állt az ajtóban.

— Elhozták a holmiját — mondta, s átnyújtotta a bőröndöt

— Ügy tájékoztattak — mondta Kiáss —, hogy ebben a házban csak egyetlen idős hölgy lakik. Azt hittem, hogy az a személy kopog, aki ide beengedett.

— Az igaz., hogy csak ő lakik itt — válaszolta a lány. — Megengedi, hogy bemenjek. Éltem az alkalommal, hogy elment vásárolni. Elhatároztam, hogy meglátogatom magát.

— Tessék, tessék helyet foglalni y mutatott Kiáss az egyik székre. — Jól hallottam? Azért jött, hogy engem meglátogasson? ,

— Saint Gilles kisváros, főhadnagy úr és kitűnően működik a pletykaiposta. Egvetlen új vendég érkezése sem kerüli el

a helybeliek figyelmét, s mivelhogy a szálláscsináló altiszt szeret felönteni a garatra, meg lehet tudni tóle egyet s mást, például azt, hogy az új tisztet Hans Klossnak hívják.

— Nem értem — fakadt ki erélyesen a tiszt. — Mit akar? Mit keres? Mi van abban, ha vatóban Klossnak hívnak? Ilyenkor mindig érezte, hogy teljes nyugalom árad el lényén ,ami csalhatatlan jele annak, hogy idegei a pattanásig feszülnek.

— Eljöttem, meglátogatni Oberleutnant Klosst, mivel most mér tudom — külön hangsúlyozta a „most már” szavakat —, hogy maga az. akinek mondanom kell valamit.

— Mondja — szólt Kloss és mielőtt a lány kinyitotta volna száját, tudta, hogy mit fog mondani.

— Párizsban a legjobb gesztenyét a Place Pigalleom tehet kapni.

A férfi cigaretta után nyúlt, megkínálta vendégét is. Időt kellett nyernie. Csaknem fizikailag érezte a szoruló hurkot,

— Tehát azért jött, hogy arról tájékoztasson, hogy milyen ízletes a Place Pigallg-on vásárolt gesztenye? Nemrég jártam Párizsban, megkóstoltam az ottani gesztenyét, lehet, hogy éppen a Pigalle téren, ki tudja? Nem hiszem, hogy valamiben is eltérne az ottani minőség az Opera előtti téren árult gesztenye minőségétől.

— Ne tetesse magát, főhad-