Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-10 / 187. szám

Könyvtári statisztika tanulságokkal Településeink könyvtári el­látása — 1970... ezzel a címmel adott ki többtízezer adatból álló statisztikát az Országos Széché­nyi Könyvtár Könyvtártudomá­nyi és Módszertani Központja. A hatalmas méretű adattár tartal­mazza Budapest és az ötezer la­koson felüli városok, községek tanácsi könyvtárainak és het­venöt város szakszervezeti könyvtárainak legfontosabb sta­tisztikai mutatóit Érdemes a számok közt böngészni, a tények sokaságát vizsgál ni. * Néhány alap-adat: 1970-ben Magyarország 10,3 millió lakosa közül 2,2 millióan voltak a ta­nácsi vagy szakszervezeti könyvtárak beiratkozott olvasói, akiknek összesen csaknem tíz­ezer kölcsönzési helyen 24,7 mil­lió kötet állt rendelkezésükre: a lakosság 21,6 százaléka könyvtá­ri tag tehát és minden magyar állampolgárra 2,4 könyvtári könyv jut; az olvasók évente átlagban 24,6 kötetet kölcsönöz­nek, a kötetek forgási sebessége pedig évi 2,2. A vidéki városok lakóinak 25,2 százaléka könyv­tári olvasó (Békéscsabán ez a szám 22,4 százalék, Orosházán 13.2 százalék, Gyulán 21,0 szá­zalék és Szarvason 19,2 százalék — mindenütt elmaradunk tehát a vidéki városok átlagától és csak a békéscsabai arány halad­ja meg az országos átlagot). A vidéki városok lakóira átlagban 3 könyvtári kötet jut (Békéscsa­bán 3,1, Orosházán 1,4, Gyulán 3.2 és Szarvason 1,7 kötet — Bé. késcsabán és Gyulán meghalad, ja, másik két városunkban nem éri el az országos és a vidéki városi átlagot). A vidéki városok lakói évente 25 kötetet kölcsö­nöznek (Békéscsabán ez a szám 26,9, Orosházán 28,2, Gyulán 35,6 és Szarvason 33,7 — örven­detes, hogy valamennyi váro­sunk könyvtárlátogatói szorgal­masabb olvasók az országos és a vidéki városi átlagnál). A könyvek forgási sebessége a vi­déki városokban évi 2,1 .Békés­csabán 2,0, Orosházán 2,7, Gyu­lán 3,6 és Szarvason 3,8 — Bé­késcsabát kivéve tehát az orszá­gos és a vidéki városi átlagnál is jobb nálunk a könyvek ki­használtsága). A tanulságok nyilvánvalók: emelni kell a városokban a könyvtári olvasók számát, első­sorban Orosházán és Szarvason gyarapítani szükséges a könyv- állományt, Békéscsabán pedig jócskán növelni lehetne még a könyvek kihasználtságát Kiderült ebből: az egy lakosra jutó országos 1,7-es könyvátlagot Békéscsaba és huszonkét em­lített községünkből 12 haladja meg vagy éri el (a legmagasabb átlag: Mezőkovácsházán 2,9 kö­tet, a legalacsonyabb: Mezőhe­gyesen 0,7 kötet). Az olvasók száma a lakosság számának országosan a 15,4 szá­zaléka, melyet Gyula és Szarvas, valamint 17 község halad meg (a legmagasabb: Füzesgyarmaton 23,5 százalék, a legalacsonyabb Mezőhegyesen 4,3 százalék). A tizennégy éven aluli könyv­tári tagok aránya a lakosság számához viszonyítva országosan 5,7 százalék, melyet 17 közsé­günk halad meg vagy ér el (a legmagasabb: Füzes gyarmaton 16 százalék, a legalacsonyabb: Mezőhegyesen 1,7 százalék). Országos viszonylatban lako­sonként 3,90 forintért vásárol­tak új könyveket tanácsi könyv­táraink, mely összeget Békés megyében összesen hét község­Számviteli vezetőt felvételre keres a Békéscsabai Autószerviz. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés levélben a XVII. $z. Aulójaviló Válalat Túrkeve, Kinizsi u. 34. 273803 nek sikerült felülmúlnia (a leg­magasabb: Mezőhegyesen 19,03 forint — itt új könyvtár létesült, ezért is gyengébbek ez idő sze­rint a korábbi látogatottsági adatok —, a legalacsonyabb: Sarkadon 0,80 forint). Más összehasonlításban: az ötezer lakosnál népesebb helysé­gek tanácsi könyvtárai — a bu­dapestiek kivételével — 1970- ben átlagosan 120 ezer forintot fordítottak könyvállományuk gyarapítására. Ezt az összeget nálunk csupán a megyeszékhely múlja felül tizenkétezer forint­tal. Gyulán 80 ezer,' Orosházán és Szarvason 60—60 ezer forin­tot fordítottak könyvvásárlásra, a községekben ennél is keveseb­bet. Országos átlagban tavaly 0,14 új könyvtári, könyvet kapott minden lakos. Ezt a számot 11 békési község éri el vagy ha­ladja meg (a legmagasabb Me­zőhegyesen 0,67 kötettel, a legalacsonyabb: Vésztőn 0,05 kötettel). A tanulságok ismét könnyen levonhatók: könyvtáraink jelen­legi ellátottsága körülbelül meg­felel az országos átlagnak, s nem panaszkodhatunk tanácsi könyvtáraink látogatottságára sem. Büszkék lehetünk községe­ink általános iskolásainak könyvszeretetére. Elmaradtunk viszont 1970-ben az átlagtól az új könyvek vásárlásában — s ami ezzel együtt jár: az átlag­nál kisebb mértékben, korsze­rűsödött a könyvállomány. Ha az utóbbi folyamat nem áll meg néhány esztendő alatt az egy lakosra eső könyvmennyiség te­rületén is elmaradunk a többi megyétől. Végezetül néhány adat a me­gyeszékhelyről: lakosságát te­kintve Békéscsaba 13. az ország vidéki városainak sorában... könyvtárhelyiségeinek alapterü­letét tekintve azonban csak 15., főfoglalkozású dolgozóinak szá­mában csak 18., könyvállomá­nyában 15., az 1970-ben beszer­zésre fordított összeg nagysá­gában 32. helyen áll. Ami öröm viszont: az olvasók számát és kölcsönzött kötetek számát ille­tően tizenkettediknek, a 14 esz­tendőnél fiatalabb olvasók szá­mában tizenegyediknek s az ifjú olvasók által kölcsönzött kötetek mennyiségében kilencedikek vagyunk a vidéki városok kö- zött. Mindezekhez nem szüksé­ges különösebb kommentár, * Statisztikai adatokat vizsgál­tunk. S a statisztika egyetlen pillanatot rögzített számaiban — nem érzékeltette a folyama­tot, nem vette figyelembe töb­bek között az iskolai könyvtára­kat, a könyvet szeretők otthoni polcain sorakozó műveket, nem vette figyelembe, hogy 1970. ben árvíz sújtotta a megyét, nem vette figyelembe a legkü­lönfélébb objektív adottságokat, hagyományt és még egy sor más dolgot sem. így aztán igazság­talan és egyoldalú dolog volna j kritikátlanul felmagasztalni az • eredményeket és indulattal em- ! legetni mindent, amiben más: városoktól, községektől, megyék- ■ tői lemaradtunk, vagy még nem,! értük utol őket. De érdemes ezeken, a számo- ] kon elgondolkodni. Hogy akik —; vezetők és olvasók, hivatásos ■ könyvvel foglalkozók és iskolá-! sok — tehetnek az elkövetke-; zendő időszakok fejlődéséért, \ előrehaladásáért, tegyenek is meg : ezért mindent, amit lehet. (daniss) ! Ház eladó műhelynek raktárnak alkalmas épületekkel, „Belvárosiban” jeligé­re a békéscsabai lapkiadóba. 1659 Szegeden a Csínom Palkó Félidejéhez érkeztek Szegeden az idei szabadtéri játékok. Bár a premierek többsége lement s a pénteki, sorrendben negyedik bemutató, a Csínom Palkó után már csak Illyés Dózsa drámája maradt hátra — azért előadás lesz még élég. Farkas Ferenc daljátékát összesen négyszer, a Dózsa Györgyöt háromszor vi­szik közönség elé, s ezekben a napokban búcsúzik a Borisz Godunov is. A kuruckor legendás figuráit, Tyukodi pajtást és a labanc só­gor Kucug Balázst Balogh Ádá- mot, Rosta Márton mézeskalá- csost és persze a híres szegény- legényeket, Csínom Palkót meg Csínom Jankót idézi a színpadra Farkas Ferenc romantikus dal­játéka, mely péntek este a sza­badtéri történetében másodszor került a dómszínpadra. Az 1960- as bemutatóhoz hasonlóan ezút­tal äs a szerző, Farkas Ferenc vezényletével, de az ősbemuta­tó óta talpon maradt Tyúkodit, Domahidy Lászlót kivéve, új szereposztásban. Az akkori sze­gedi előadás neves szereplőgár­dájának, Sárdy Jánosnak, An­gyal Sándornak, Szabó Ernőnek és Házy. Erzsébetnek örökébe Bessenyei Ferenc, Turpinszky Béla, Agárdi Gábor, Gyimesi Kálmán, Berdál Valéria és Hor­váth Eszter léptek. Érdekes mó­don több drámai színész, akik tán szerényebb énekesi adottsá­gaikat eleven, szellemes játék­kal pótolták, sikerrel. Ä rende­ző Horváth Zoltán, a pécsi Nem­zeti Színház művésze idén de­bütált szabadtéren, júliusban a margitszigeti színpadon János vitézt, augusztusban Szegeden a Csínom Palkót állította be Far­kas Ferenc szerint úgy, hogy „szükségtelen extravaganciák nélkül is híven szolgálta a da­rabolt”. Szöveg: Nikolényi István Kép: Enyedi Zoltán Balett jelenet: Sipeki Levente, Kun Zsuzsa mi IIHV■■!■■■IliItalt!■•■■■■■■■■■■■■Ml ■■■■■■■■■■■■■■■■■ 27. — Á kórházból — közölte Kloss. — Wiesbadenből. — Me­sélt von Vormann-nak a vonat bombázásáról, amellyel három héttel ezelőtt kellett volna meg­érkeznie Saint Gilles-be. Von Vormann sem maradt adósa, s viszonzásul beszámolt őrzőan­gyaláról, aki megparancsolta ne­ki hogy hagyja el a vonatot és menjen egy korsó sörre, bár ő, von Vormann, sosem kedvelte különösebben a sört — Akkor hát, lábadozó — ál­lapította meg von Vormann — Irigylem magát. Biztosan kapott szabadságot és alaposan kiszó- rakozta magát. Minthogy Kloss nem helyes­bített, Erik folytatta: — Fogadni mernék, hogy Pá­rizsban töltötte szabadságát. Ne­künk, németeknek ez a város pokol és mennyország egyszerre. — Egészen jól fogalmaz — mosolygott Kloss. — Párizs, Párizs, édes Párizs..; — sóhajtott fel von Vormann és Klosshoz hajolva önkéntele­nül is halkabbra fogta szavát. — Párizsban a legjobb geszte­nyét a Place Pigalle-on lehet kapni... Kloss kővé meredt. Annyira váratlanul érte a kijelentés, hogy egy pillanatra még a léleg­zete is elállt. Az egyszerűen le­hetetlen — kergették egymást a gondolatok agyában, hogy a központnak két Abwehr egyenru­hás ügynöke működjék itt Saint Gilles-ben, ebben az isten háta mögötti városkában. Másfelől viszont a jelszó elhangzott, s neki reagálnia kell. Most igazán világossá vált előtte, mit érez­hetnek azok az emberek, akiket ő, Hans Kloss keres fel a meg­beszélt jelszóval és nem tájékoz­tatták őket előre uniformisáról. Rettegést, elképedést? Lehet, de még sosem fordult elő, hogy valaki adós maradt volna a megfelelő válasszal. Kloss nem ringatja magát abban a hitben, hogy ő a földalatti hadseregnek egyetlen olyan tagja, aki Wehr- macht-tiszti egyenruhát visel. Rajta kívül mások is vannak! Von Vormann egyike lehet ezeknek! A Leutnant levette monokli­ját és idegesen forgatta sovány ujjai közt. Klossnak az ajkát leste, akárha ítélethirdetésre várna. A habozás nem tarthatott tovább néhány másodpercnél. — Zuzanna csak ősszel szereti — mondta Kloss nyugodtan, rá sem nézve von Vormannra; Akaratának teljes erejét latba vetette, hogy elnyomja belső re­megését. Várt a jelszó harmadik tagjára. — Oj szá’Jítmányt kapsz — vágta rá nyomban von Vormann megkönnyebbülve és diadalitta­san. — Helyben vagyunk, Kloss főhadnagy. Hans a keresztneved, nemde? — Feltette monokliját. — Igen — mondta gépiesen, — Mi közölnivalód van? — Elkéstél, nagyon elkéstél — sízürte a szavakat Erik —, s a késés nemegyszer veszéllyel jár. Klossnak az jutott eszébe, hogy von Vormann olyan kígyó­hoz hasonlít, amely áldozatát már elhódította, körülgyűrúzte, s éppen most készül egészben lenye'ni. Elkergette maga‘.ól ezt az esztelen képet. Ebben a pillanatban, csaknem egyszerre az ajtó felé fordultak, mert egy altiszt jelent meg a küszöbön, hangos bokacsattog- ta tással. — Hadnagy urat a telefonon kérik — jelentette von Vormann félé fordulva. — Majd még beszélünk, Hans, sok mondanivalónk van egymás, nak. Egyelőre egyikünk sem tá­vozik Saint Gilles-ből, igaz? — A választ be sem várva ment a katona után, Űtban a törzsre, Kloss fel­idézte az iménti beszélgetést. A néhány éves nehéz és vesze­delmes munka megtanította ar­ra, hogy mindenkiben bízni kell, aki kimondja a jelszót:

Next

/
Oldalképek
Tartalom