Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-20 / 196. szám

Régi használati tárgyak a modern lakásban Évek óta sok városi ember lég- falura kerül, szét a főbb vágya, ha hogy „hadd nézhessen padlásom, mi vari ott”. A falusi emberek ugyanis oda rakták fel azokat a tárgyakat, amelyeket már nem használtak, de kidobni sajnáltak. Jó lehet még valami­re — mondották — és a régi oserépkanták, lakodalmi faze­kak, tálak, edények fölkerültek a kémény mellé, s abban tartot­ták a fehér, meg a tarkababot, a lencsét /az avasszalonna-felsőt, a szappanosba valót. Amikor a műbútor divatja kiszorította a lakásból az egyszerű, de ugyan­akkor mértéktartó faragással díszített vagy festett ládákat, tá­lasokat, a tékának nevezett kis faüszekrényeket, akkor ezek is A régi Egy recept: Hideg gyümölcsrizs Egy liter tejet forralunk, ami­be egy csomag vaníliás cukrot öntöttünk. Amikor félig meg­tanít, 25 dkg megmosott, meg­tisztított rizst öntünk bele és puhára főzzük. Kevés zselatint egy kis hideg vízben feláztaitunk és egy dl forralt tejben felold­va a h ülőiéiben levő rizsre szűrjük, 2 dl tejszínből habot verünk, a felét, a kihűlt rizsben elkeverjük, a rizst poharakba töltjük, néhány apróra metélt cukrozott gyümölcsöt helyezünk a tetejére, majd minden pohár tetejére habot púpozunk. Közé­pen, a habot is egy-egy diarab cukrozott gyümölccsel, esetleg datolyával díszítjük. Tölthetünk bele kevés málnaszörpöt is. kikerültek a szobából. A villany elterjedésével felélegessá vált a szenesvasaló, a mángorló és ezek is a padlásra kerültek. A kultúrállamokban manap­ság szinte az egész világon ku­tatják, gyűjtik a népek régi életét, művészeti hagyományait őrző tárgyakat, emlékeket múze­umok berendezésére. Szép számú mai vannak azonban magángyűj­tők nálunk is, kiknek egyik vá­gya, hogy rézmozsarat, rokkát, meg más régi használati tárgyat szerezzenek maguknak. A népraj­zi, emlékeket évtizedekkel ez­előtt is gyűjtötték, de manapság divatos lakásdíszekké váltak. tárgyak új élet­re kelhetnek a modem lakásokban: díszítő funkciót tölthetnek be, vagy to­vábbra is eredeti rendeltetésük­nek megfelelően használhatjuk őket. A mai egyenes vonalú, egyszínű, modem bútorok között üde színfoltként hat egy régi, festett tulipános láda is. Kék, piros, sárga színeivel megbont­ja a bútorok egyhangúságát, emellett ágyhuzatot, fehérneműt tarthatunk benne, hiszen erede­tileg is erre a célra készült. A láda tetejére népi szőttest, hím­zést tehetünk, erre fekete, vagy terakotta színű aratási korsót és máris olyan szobasarkot képez­tünk ki, amelyik vonzza a sze­met szépségével. Ezek a tár­gyak gyakran családi és gyer­mekkori emlékeket elevenítenek föl. Hányszor hallani, különö­sen, ha valaki el akarja kérni, vagy meg akarja vásárolni vala­melyik darabot, hogy arra hi­vatkoznak: „valamikor még az édesanyámé volt”, vagy „emlék­szem kislány koromban ebben a Horgolt, ujjatlan ruha, kabáttal Á modellt kétszázas Gésa-fo­nallal, 2-es horgolótűvel készít­hetjük. Pontos szabásminta alapján gyorsan meglesz a mu­tatós, de mégis könnyű mintájú együttes. 1. sor: A láncszemsort behor- galjuk egyrábajtásos pálcával 2. sor: 3 láncszem, egyróhajtá- sos pálca a következő pálcára. A második, majd továbbiakban a 3. pálcára 3 egyrábajtásos pál­cát öltünk, végül egy pálca ki­marad és a következőre 2 egy- ráhajtásos pálcát öltünk. 3. sor: 3 láncszem, az egyráhaj- tásos pálca utáni láncszem ív­ben 3 egyrábajtásos pálcáit öl­tünk, a továbbiakban minden két csoport közé öltünk egy csoportot ,s véigül egyráhajtásos pálca. 4. sor: 3 láncszem, egyráhajtá­sos pálca a 3 pálca első pálcá­ja után, 3 pálca minden két csoport közé, s végül 2 egyrá­hajtásos pálca. 5. sor: 3 lánczem, minden pál­cára egy pálca. 2—5 sorokat is­mételjük. A befűzéshez 120 cm hosszú láncszemsort horgolunk és $zt két oldalt behorgoljuk szoros­szemmel. Az egyes részeket kifeszítve átgőzöljük. összevarrás után a nyakát, a karöltőt, a ruha aljáit, a kábáit tijjait két soron behor­goljuk szorosszemmel és egy só­it® bepikózzuk. Az egész kabá­tot körülhorgoljuk egysorom egyráhajtásos pálcával és az­után egy soron pikóval. Szegedy Béláné mMÜBS® 11 1971. AUGUSZTUS 20. korsóban hordtuk a vizet ara­táskor a mezőre öregapámmak”. így váltak — ha későn is be­cses darabokká a maiak szemé­ben az öreg holmik. szakadt fli­A városba _________________ atalok is i gyekeznek ilyen régi emléke­ket elhozni a szülői házból. Egy téka a falra akasztva, szép szí­neivel akár egy festményt is helyettesíthet. Emellett apróbb használati tárgyakat, orvosságot is tarthatunk benne. Régen is borotvát, pálinkát, s egyéb gyer­mek kezébe nem való dolgokat őriztek a faliszekrényben, A fazekasoktól, cserépedény, árusoktól valamikor nagy gond­dal válogatták ki a szép virágos, madaras tányérokat, tálakat, tésztaszűrőket. Ha elrepedtek, még körül is drótozták őket, annyira ragaszkodtak hozzájuk. Ezek az edények is díszíthetik a konyhafalat, mert ha haszná­lati értékük már nincs is, de öröm rájuk nézni. A régi, cse­répből készült lisztesbödönöket, tojástartókat múltbeli rendelte­tésüknek megfelelően ma is használhatjuk. Az egykoron pá­linka tartására szolgáló butéliáS a rájuk karcolt rigmusokkal, vagy virág-madár díszítéseikkel a múltban is becsesek voltak és ma is szemet-lelket gyönyörköd, tetőek; a szebbjéért manapság 500—600 forintot is elkérnek. A butéliák is szépen díszítik a la­kást ha polcra vagy alacsonyabb szekrény tetejére helyezzük. Az egykori köpülők, famozsarak pe­dig, ha érdekes, szeszélyes vo­nalú faágat teszünk beléjük, padlóvázáinak is igen tetszető- sek. azért fo­gadják be régi tár- RIagukon TaRj^A hasábok A nap fénypontja A legtöbben lakásukba ezeket a gyakat, mert szépek, viselik az emberi kéz melegét, egy bennünket megelőző kor emberének életét. Aki mindezt érzi, annál nem múló divat lesz ezeknek a tárgyaknak a gyűjté­se megbecsülése, hanem mara­dandó öröm, a hagyomány/* ápolásának egyik módja. K. Gy. — Rohanjunk drágám, hogy le ne késsük a meccsközvetítést! (A Wochenpresse-ből) Szív küldi szívnek.;; C — avagy a súgó be­segít (A Wocherxpresse-ból) Erkölcsös légikalóz — Azonnal irányt változtat, és a boszorkányszombat helyett ha­zavisz a feleségemhez! (A Polish Weekly-bői) A kerületi Ideggondozó Intézet hófehérre festett ajtaján Zoltán lépett ki eléggé megviselt állapot­ban. — Ez a pendlizés a Te­levízió és Rádió között teljesen kikészített —, nyögte panaszosan. — Tudtommal eddig megbecsült bútorfényező­ként dolgoztál. Időközben felcsaptál színésznek? — érdeklődtem nyájasan, — Dehogy csaptam. I- mádom a foglalkozásomat — felelte méltatlankodva. —- Akkor mit jelent az, hogy pendlizel a Televí­zió és a Rádió között? — kérdeztem. — Elmagyarázom. Csak ne idegeskedj — mondta idegesen, és jóízűen rág­csálni kezdett egy szeve- nált. — Arról van szó, hogy az idén januárig egyszerű rádióhallgató voltam. — Januárban azonban komolyabb ösz- szeghez jutottam, és ez megpecsételte a sorso­mat... Vettem egy televí­ziókészüléket. S mint rá­dió- s egyben televízió­RENDŰ tulajdonosnak^ pokollá lett az életem. Az ember a rádiónak havi tíz forint előfizetési díjat fizet, a televíziónak ötven forin­tot. így természetes, hogy elsősorban a nagyobb ál­dozatba került televízió műsorát nézi. Hétközben a rádió csak napközben jut szóhoz. Este a tele­vízió előtt ül a család. Ám a szombati esték erős megrázkódtatással járnak. A Televízió és a Rádió sokszor egyidőben ad ka­baréműsort! Én imádom a kabarét, és egyikről se szeretnék lemaradni. — Ez derék dolog — jegyeztem meg kissé el­fogultan. — A szombat estéim így telnek el — folytatta Zol­tán. — Az ebédlőben ki­nyitom a tévét, és a fe­leségemmel leülünk a ké­szülék elé. A hálószobá­ban kinyitjuk a rádiót és leültetem a kisfiámat, hogy ott inspekciózzon. A tévében mondjuk Z. Zá­mori Oszkár sláger-egy­veleget ad elő .Ezt öröm­mel nézem, öt perc múl­va a fiam szalad és liheg­ve jelenti: a rádióban most kedvenc komikusom, Blaboda Dezső magánszá­mot ad elő. Átrohanok a rádióhoz, mivel a tévében most úgyis Szene Gott­fried szájharmonikázik, akit úgysem szeretek. Hallgatom a rádiót. Kis idő múlva beszól a felesé­gem: „Gyere vissza, a tévében most Glancz End­re jelenetét játssza Várdai Eleonóra és Árpád Emil !** Átrohanok a tévéhez, mi­vel a rádióban most úgy­is Trémai Zsolt aktuális strófákat ad elő, Trémait pedig egyáltalán nem kedvelem. Vannak aztán határ-esetek. BéKeky Ró­zsa a rádióban sanzono­kat ad elő, s ezzel egy­időben Jámbor Elvira táncdalokat énekel. Egya­ránt kedvelem Bélteky Rózsát és Jámbor Elvirát. Nem tudok választani a két nő között. Feldúlta» futkosok egyik szobábó. a másikba. Egy ilyen szombat este után vasár­nap ki sem tudom pihen­ni magam —- nyögte pa­naszosan Zoltán. — Szerencsétlen ember. Fogadd együttérzésemet — mondtam nyájasan. — Köszönöm. Mondd, és arra nincs lehetőség, hogy a Rádió és a Televízió szerkesztői összeüljenek, hogy egyeztessék a mű­sorokat? — Lehet, hogy nincsenek beszélő-viszonyban — fe­leltem tétovázva. — Egyébként ma hét­köznap van, és így nincs nagy problémám. A rádi­óban „Évelő növényeink termesztése a szikes tala­jon” címmel tartanak elő­adást, a televízióban pe­dig egy nyugatnémet ál­moskönyvből adnak elő részleteket. így könnyű választani. — És melyiket válasz­tod? — kérdeztem kíván­csian. — Egyiket se. Korán le­fekszem — mondta Zoltán boldogan és hazarohant, aludni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom