Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-18 / 194. szám

Összeült a Textilipari Dolgozok Szakszervezetének elnöksége Kedden reggel összeült a Textilipari Dolgozok Szakszer­vezetének elnöksége, hogy töb­bek között megtárgyalja a kol­lektív szerződéseik elkészítésé­nek, tartalmuknak tapasztala­tait. Az ez évben önállósult Újpesti Gyapjúszövő kivételé­vel valamennyi textilipari vál­lalatnál öt évre rögzítették a kölcsönös jogokat és kötele­zettségeket, közös előkészítő munka, a dolgozók javaslatai alapján. A júliusban hatályba lépett kollektiv szerződések­nek sok új vonásuk van, mind a munkaviszonnyal összefüggő szabályok, mind a bérezés, mind pedig az anyagi ösztön­zés különféle módozatait ille­tően. Különösen kiemelkedők a nők helyzetének könnyítését célzó szabályok. Így például általános a többgyermekes, il­letve a gyermeküket egyedül nevelő anyákra vonatkozó túl­munka-korlátozás vagy tila­lom. Vannak üzemek, amelyek korlátozták a vállalat felmon­dási jogát is velük szemben. Több vállalat külön jutalom­szabadságot biztosít az édes­anyák részére, másutt rend­szeres segély vagy a gyerme­Ma nyílik a II. Országos Ifjűgárda Seregszemle Szerdán ünnepélyes keretek között nyitják meg Kecskemé­ten a KISZ Központi Bizott­sága rendezésében a III. Or­szágos Ifjúgárda Szemlét. A résztvevő mintegy 600 ifjúgár­dista számos politikai és hon­védelmi témájú vetélkedőn méri össze tudását, ügyességét, honvédelmi felkészültségét. Augusztus 20-án a seregszemle ifjú kommunistái a fővárosba látogatnák, itt jelen lesznek a katonai főiskolák tisztavató ünnepségén és megtekintik a budapesti MHSZ honvédelmi napjának rendezvényeit, köz­tük A vízi- és légiparádét is. kék száma utáni jutalom fize­tését írja elő a szerződés. A nyugdíjkorhatár előtt már több vállalat veszi figyelembe a csökkent munkaképességet és különféle módon kárpótolja a dolgozó nőket. A Magyar Selyemipar Vállalatnál példá­ul az 50. évét betöltő szövőnő 400 forint speciális pótlékban részesül. Az Újpesti Gyapjú­szövőgyárban és a Finomposz­tó Vállalatnál a három mű­szakban, teljesítménybérben dolgozó nők 45. életévük után fokozatosan emelkedő pótlék­ban részesülnek. (Ezt a kedvez­ményt e vállalatok a férfiak­ra is kiterjesztették). Az ülés a továbbiakban meg­tárgyalja a szakszervezet 23. és a SZOT kongresszusának dokumentumaiból adódó álla­mi feladatok szakmát érintő kérdéseit is. Szerepel a napi­renden az 1971/72. évi textiles művészeti vetélkedő program­ja is; Megszűnt egy hiánycikk Míg az előző években alapo­san rászorultunk az importra, s a J*oltok mégsem tudták ki­elégíteni a keresletet, az idén már egyáltalán nem hiánycikk a harisnyanadrág. Az ellátás már az év első felében szá­mottevően javult. Ez főként annak köszönhető, hogy a bel­kereskedelem legnagyobb szál­lítója, a Budapesti Harisnya­gyár az év elején állított munkába 20 új olasz gépet. A második félévben már körül­belül 1 millió vékonyszálú, tartós harisnyanadrágot ad át a gyár a belkereskedelemnek. Az idén már csupán egészen minimális importot veszünk igénybe, jórészt az NDK-ból, s inkább csak a választék bőví­tésére .A hűvösebb napokra lesz elegendő gyermek-haris­nyanadrág is. Most, hogy a nemzeti zász­lók és jelképek kitűzése sza­badabb lett, semmi okunk ar­ra ,hogy más irányú túlzások­ba essünk. A közfigyelmet az aktuális politikai kérdések megoldására kell terelni:..” A cikkíró arról is szól, hogy: SrA hazai és külföldi sovinisz­ták orientációja a jugoszláv szocializmus elleni harcban most az antikommunizmus és Jugoszlávia szétdarabolása.” Olyan megfogalmazásban is napvilágot látott — úgy mond­ják, hogy a nyugati lapokban —, hogy: „Amíg Tito az élen áll, ő valahogy összetartja az or­szágot, de ha távozik, akkor minden szétesik.” Erre* maga Tito elnök is reagált július 12- én Celjeben a Képviselő Testü­let tagjaival való beszélgetésé­ben. Ezeket mondotta: „Nagyon siralmas dolog volna, ha min­den csupán egy embertől függ­ne. Mi azonban mindannyian tudjuk, mekkora társadalmunk ereje. Az itteni erők tudják, mit akarnak,” Gazdasági nehézségek — Infláció Az utóbbi időben az alkot­mány módosításán túl, a lapok a legnagyobb figyelmet a gazda­sági élet problémáinak elemzésé­re, a kézzelfogható eredmények összegezésére, de különösen a hi­bák, fogyatékosságok bírálatára fordítják. A cikk írói hangoztat­ják, hogy a gazdasági reform óta — 1955 — a fejlődés ütemét te­kintve, Jugoszlávia világviszony­latban is előkelő helyet foglal el, eközben azonban bizonyos gyen­geségek és káros jelenségek is mutatkoznak. Az egykor Európa legelmaradottabb agrárországá­nak számító Jugoszlávia az el­múlt évtizedek alatt a közepesen fejlett ipari államok sorába lé­pett. A felszabadulás óta — mind a hat köztársaságban — a gyárak és üzemek, utak és vas­utak egész sorát építették. Űj iparágak keletkeztek, köztük a gépkocsi, a traktorgyártás. Meg­változott a gazdaság jellege. Mi­közben a múltban az ipar nem- * zeti jövedelmének mindössze ■ egynegyedét termelte, most több : mint 60 százalékát adja A má- ; sodik világháborúig a lakosság ; 75 százaléka földműveléssel fog- S lalkozott, ma már csak 40 szá- ; zaléka. Évente 200 ezer lakos ; költözik faluról városba. Bár az ország gazdasági élete ! is gyors ütemben fejlődik, még- : sem mentes a problémáktól. A ; beruházási terveket évek óta túl- 5 lépték, bizonyos arányta- : lanságok keletkeztek. Egyes ága- j zatok, elsősorban a mezőgazda- * ság, a közlekedés, a nyersanyag- i ipar elmaradt a többi mögött. A ; külkereskedelmi mérleg évek óta S deficites. Az 50-es évek végén je- ! lentkezett munkanélküliség to- jj vább növekedett, annak ellenére, £ hogy sokan külföldön vállaltak i munkát. Aránytalanul nagy a : szakképzetlen munkások száma, j (Folytatjuk) S Ha egyszer a gyár Élüzem A körösi adányi téglagyárban 1961 végén beszüntették a ter­melést. Az volt az elképzelés, hogy a házgyárak mindent meg­oldanak, felesleges ilyen kis téglagyárat üzemben tartani. Előbb egy vállalatnak, majd egy tsz-nek adták át. Az épüle­tekben csirkét neveltek, a szá- rítérszíneliben gabonát tároltak. Mintegy 4 millió forintba ke­rült a gyár helyreállítása 1965- ben. Kezdetben nem sok ha­szonnal járt a téglagyártás. Két j évig tartott, amíg 13 méter mélységben végre jó agyagot ta­láltak. A termelés 1969-től vált gaz­daságossá. És 1970-ben a gyárat is veszé­lyeztette a Sebes-Körös áradá­sa. A községből biztonságos helyre költöztették az asszonyo­kat, a gyermekeket és az idő­sebbeket. A férfiak maradtak. Köriük a gyár munkásai is. Védték a gátat, az otthonukat, pihenő idejükben pedig rakták a kemencébe a nyerstéglát, hordták ki az égetett téglát és élesztették a tüzet. Csak a nyerstégla-gyártás szünetelt 12 napig. Az árvízvédelemben váló helytállásukért többen elisme­rést kaptak. S a sok-sok nehéz­ség ellenére a gyár dolgozói vé­gül is nemcsak pótolták a lema­radást, hanem túl is teljesítették az 1970. évi tervüket. Az ered­mény alapján pediig a gyár el­nyerte az Élüzem címet. zett. Ha ő egy órát itt töltene, utána biztosan a mentő vinné el Persze Papp Mihályt is első­sorban a kereset hajtja. No, nem éppen milliókat érő villát épít, hanem csupán egy kétszo­bás családi házat, ahelyett, amit j a belvíz tavaly tönkretett. Már tető alatt is áll az új ház, csak be kell fejezni. Hitelt kapott, amit havi 725 forintjával tör­leszt. Az árvízveszély idején társai­val együtt mentette, ami ment­hető. Tizenként nap alatt jófor­mán egy percnyi nyugta sem volt. Úgy nézett ki, hogy a ren­geteg víz átszakítja a gátat, s elvész minden. Amikor a borzalmas napok­nak szerencsére vége lett, meg­feszített erővel folytatták a munkát a gyárban. A vasárnap­jaikat is feláldozták, hogy le­gyen minél több tégla. Bus László berakó az árvíz- veszélyhez képest még az au­gusztusi hőséget is könnyen el­visel hűtőnek tartja. Pedig 50— 60 fok van a kemencében, és ha kijön, akkor sincs kevesebb 30- nál. Patakokban ömlik róla a verejték. Mégis csinálja lanka­datlanul. — Hát igen, lemérik a telje­sítményt, s aszerint fizetnek. Bizonyára ez a hajtóerő — mondom néki anélkül, hogy vá­laszt várnék. Ö azonban felém fordul: tűk a tervünket, de vállaltuk a feladatot. Dolgoztunk karácsony­kor is. Végül 108 ezer téglát gyártottunk, ami 3 családi ház építésére elegendő. Bus László háza is belvízkárt szenvedett, de még „állja a sa­rat.” Kapott volna téglát, még­is lemondott róla. Úgy véleke­dett, hogy először a nehezebb helyzetben levő családokon kell segíteni. Miajd jövőre rá is sor kerül. ' Tóth Mártonná 1970-ben ko­csi rakoként dolgozott a gyárban, amikor jött a hír, hogy az ár­vízveszély miatt neki is el kell hagynia Körösladányt. Két gyermekkel Gyomára menekült. Az állandó idegeskedés miatt gyötrelmes 12 napot élt át, s nagyon megkönnyebbült, amikor visszatérhetett. Aztán szinte megszakítás nélkül folytatta a munkát a szezon idején, hogy asszonytársaival együtt pótolja a nyerstégla-gyártásban bekö­vetkezett lemaradást. Varga Attiláné a kétszeres szocialista lerakóbrigád vezető­je. Öt nem annyira a múlt, mint a jövő foglalkoztatja. Po­koli a hőség a forrón tűző na­pon, de erre is csak annyi a megjegyzése: — Nem kell elcsüggedni. Ta­valy elnyertük az Élüzem címet, nevet, tekintélyt szereztünk ma­gunknak, amit meg is akarunk tartani. Ez persze pénzt is je­Papp Mihály egyike volt azoknak, akik az árvízveszély idején emberfeletti munkát vál­laltak. Akkor mint kihordó dol­gozott, most égető. A kemence padlásán a munkahelye. Alulról az izzó parázs, felülről a nap sugaraitól átforrósitott cserép | árasztja a hőséget, ami elől nincs menekvés. Aki nem szokta meg, annak szinte elviselhetetlen ez a for­róság. Meg is kérdezem: — Hány fok van itt? — Most 45, de volt már több is. — Kibírja? — Mii kérem nem vagyunk el­kényeztetve. De a tv*-ben lát­tam, hogy egy kertész meggy- maggal üzletelt és vagyont szer­— Igaz. pénz nélkül nem le­het megélni. De nézze csak azo­kat a gépkocsikat! Téglára vár­nak, Sokszor hallom az embe­rektől: áll az építkezés, sok csa­lád feje felett még a következő télen sem lesz tető, ha nem kap­nak téglát. Ilyenkor még önma_ gunkról is megfelejtkezünk — válás zol. Társaival együtt hajtja öt az Élüzem cím is. Ezt a kitünte­tést meg akarják tartaná, ami­nek egyetlen módja a becsüle­tes munka. Egy tavalyi epizódra így em­lékszik vissza: — A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat központjá­ból év vége felé telefonáltak: még 100 ezer téglára van szük­ség. Akkor ugyan már teljesítet. lent. Mégpedig — ahogy megtudom — havonta 2 ezer forintot. Ezért a kocsiról naponta legalább 6 ezer téglát raknak le, ami súly­ra meghaladja a két tonnát. Et­től alaposan kifáradnak, de nem jut egyiküknek sem az eszébe, hogy elmenjen innen. Kivétel nélkül 'mámd törzsgárda-tagok. Többször volt szó arról, hogy bezárják a gyárat, úgy vélik azonban, hogy egy Élüzem nem kerülhet ilyen sorsra. Azt meg Kőfaragó Ferenc művezető árulja el, hogy Var­ga Attilánét az idei nők napján tüntették ki Kiváló dolgozó jel­vénnyel. Ari is, hogy a gyár az eddigi eredménye alapján ismét az Élüzem cím várományosa. Pásztor Béla •• Ont&sés éjjel-nappal A gyulai Köröstáj Termelőszövetkezetben is éjjel-nappal öntöznek. Képünkön a termelőszövet­kezet 2-es számú üzemegységében Süli János, öntözési motorszerelő a vízkivételi helyeken a csövek összeillesztését végzi. Szatmári László és Baloch Mihály eközben a cukorrépaföldön a csöveket fekteti. tPotó: Demény Gyula)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom