Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-14 / 191. szám
A tűzjelektől a Magyar Hírmondóig A hírközlés legendája Üj tanferv a kisegítő iskolákban Á műholdak segítségével korunk embere sokezer kilométernyi távolságot képes pillanatok alatt áthidalni. Például a mexikói olimpia eseményeit a játékokkal egyidőben közvetíthették az európai televíziós állomások. A fejlődés még merészebb távlatokat, szinte korlátlan lehetőségeket ígér. Kicsit játékból is, a tanulság kedvéért is vessünk néhány pillantást a múltra, nézzük meg, honnan, milyen ötletek kitalálásától és alkalmazásától jutott el a hírközlés a rövidhullámú mikróláncokig, a szovjet automatikus holdjáró televíziós közvetítéséig. Az emberek közötti gondolat- es véleménycserét a munka tette nélkülözhetetlenné. Enélkül a legelemibb együttműködés is elképzelhetetlen. Nem is szólva a munka és élettapasztalatok to- vábbhagyományozásáről, a generációk közötti érintkezésről. Hosszú fejlődés eredménye az emberi nyelv, az emberiség fejlődésének egyik legfontosabb eszköze, hajtóereje. A nyelv sem segíthet azonban, ha például a sötétben és nagyobb távolságból kell közölni valamit. A pásztortársadalmak embere ilyenkor a tüzet hívta segítségül. Fáklyajelei áthatottak az éjszakán, és sok kilométernyi távolságon át is célhoz juttatták a törzs számára fontos információt Nappal pedig egyezményes füstjelek bizonyultak alkalmasnak a hírtovábbításra. Használtak továbbá az emberi hangnál nagyobb távolság áthidalására alkalmas eszközöket: dobot vagy kürtöt. A tűz a társadalmi fejlődés magasabb szintjén is hasznos eszköz maradt. Ennek már irodalmi emlékeit is idézhetjük. A legenda szerint Trója elestét a diadalittas görögök a hegycsúcsokon gyújtott tüzekből álló jelzőlánc segítségével üzenték meg az otthonmaradottaknak. Aiszk- hülosz az Agamemnon című tragédiájában mondja el a tűz- híradás útját: „...Láng, láng után röpült s futá a pályatért: / Lem- nosz Hermész hegyére külde fényt Ida / S harmadszor a sziget hatalmas lángjelét / Zeüsz- nak hegyfoka az Athosz veszi át / Őrsége nyomban kész volt messze küldeni. / És hírmondó tüzét égig lobagtatá. / ...így érkezik meg a Kifjhairon ormaira. / S a váltakozva őrködőket kelti fel. / Üjítva szítja messze lángoló tüzét. / Az őr. A tiszta fény magasra fellobog, / Világosan sugárzik át, amíg elér / Arach- naion ormáig városunk felett...” (Csíky Gergely fordítása). Aiszk- hülosz arról is tudósít, hogy a Trója melletti Ida hegycsúcsról nyolc óra alatt jutott le a nyolcszáz kilométerre fekvő Argoszba a győzelmi hír. így volt-e valóban? Nem tudjuk, de a legenda — irodalmi formában — így maradt ránk. Magyar irodalmi példát is említhetünk a korai hírtovábbításra. A keleti birodalmakban szokásos kengyelfutólánc helyett a hunok, az avarok és a honfoglalás előtti magyar törzsek is — ugyancsak a legenda szerint — hang-láncot alkalmaztak. Működését — Attila hun birodalmába helyezve —, Arany János verselte meg: „Harsog vala egy szó nyugattal keletig, / Etele nagy király, hogy már közeledik. / Adria tengernél utolsó szem őre / Kezdé a kiáltást és adta előre. / Széles birodalma országain átal, / Nyilallék a szózat emberi hang által, / Minden nyíllövésre más vitéz fogadta; / Mint felhő a dörgést tovább-to- vább adta. / Tudniillik egész nagy birodalmában, / Örállói voltak, széltében, hosszában. / Akik éjjel nappal egymást rendre váltsák, / Mi esik künn, vagy benn: egyszerre kiáltsák”. (Csaba királyfi). Volt központi hírszolgálat Egyiptomban, Perzsiában, Kínában, de egyik sem jutott el a fejlődésnek arra a magas fokára, amire a római birodalom a példa. Julius Caesar konzulségának idején már hivatásos levelezők szövegezték a provinciák híradásait, amelyek elsősorban az áru- és árviszonyokról tájékoztatták a vezért és barátait. A birodalmi fővárosban már újság is volt vagy legalább is az újság őse: az Acta Diur- na. A hivatalos hírgyűjtemény a büntetésekről és a jutalmakról, a háború eseményeiről és főleg a diadalmenetekről tájékoztatták a Fórum nyilvánosságát Ä középkori Európában az úgynevezett levélújság terjed. Egy-egy fontos városból küldi az írástudó férfiú megbízóinak, akik kíváncsi természetűek, vagy érdekből tudni kívánják mi történik az országban. Angliában már a XIII. században ilyen levelek tájékoztatják a vidéken lakó főnemeseket a fővárosi élet eseményeiről. Németországban, Olaszországban is hódít a levélújság. A műfaj darabjai vásári árucikké is válnak. S mivel az olasz piacokon — itt kíváncsi a korán fejlődésnek induló városi polgárság is a világ dolgaira — gazette nevű aprópénzért árulják, rajta marad, sőt a későbbi nyomtatott újságra is átmegy a név: gazetta. A XV—XVI. században terjedő újságlevelek és nyomtatott röplapok egyebek között a magyarországi háborúról, a török elleni harc fordulatairól is beszámolnak. Németországba, az akkor ismert világ legtávolibb sarkából is befutottak a fontos információkat továbbító levelek. Magyarországon viszont a XVI. században — a háborús viszonyok és az ország elmaradottsága miatt — sajátos műfaj, a krónikás ének vállalja magára a végvári vitézek, a mezővárosi pa- rasztpolgárség és általában a hírszomjas nép kielégítését. Ennek mestere, a török elleni harc propagandistája, szervezője: Tinódi Lantos Sebestyén. Járja az országot, hírül viszi a győzelmeket és a vereségeket. A maga szerezte dallamra mindig úgy versel, hogy a csüggedőkbe remény, a bizakodókba nagy erő költözzön a honvédő harc folytatásához. A sajtótörténet nem veszi számba Sebestyén deák vitéz fáradozásait, s valóban: a krónikás ének inkább az irodalom, mint a hírszolgálat történetéhez tartozik. Mégis emlékezésre méltó, mert volt idő, amikor Magyarországon csak a lantszóra írt vagy rögtönzött szövegből tudhatták meg a népek, mi történt Budán, vagy • Egerben. Az újságok tömegesebb terjedésének kezdetei Európában a XVIII. századra esnek. A Spectator, amely néhány éven át napilapként jelent meg, átlagosan tízezer, kivételes alkalmakkor huszonöt-harmincezer példányban terjedt. Anglia legtávolabbi sarkaiba is eljutott, előfizetett rá Anna királynő, és sok neves politikus, egyházi méltóság. A Spectator nem politikai újság volt, hanem irodalmi. Sikerét annak köszönhette, hogy a polgárság és a polgárosodó nemesbékés 7 1971. AUGUSZTUS 14. ség igényeit kielégítve, az új városi életforma szokásait, erkölcseit, kedvteléseit terjesztette. A Spectator a családi és az üzleti életben egyaránt józan mérsékletre, a tisztes haszon és a zavartalan egyensúly biztosítására intette minden olvasóját. A kor kutatói egyetértenek abban, hogy a klubok és kávéházak mellett a napi és az időszaki sajtó gyors kibontakozása játszotta a legnagyobb szerepet az angol középosztály, az új polgári szellemiség kialakításában. Magyarországon a fejlődésbeli hátrány következtében, városok és polgárság híján más útra kényszerült a sajtó fejlődése. Az első sajtószerű kiadvány, II. Rákóczi Ferenc Mercurius Hun- garicus című hadilapja, a Habsburgok elleni háború eseményeiről, a fejedelem hatalmának jogi alapjairól kívánta tájékoztatni az európai udvarokat. De a Mercurius Hungaricus ritkán, s latin nyelven jelent meg. A XVIII. században utána is még jóidéig német és latin nyelvű a sajtó. Az első magyar nyelvű újság kiadására csak az évszázad végén kerülhetett sor. Rát Mátyás Magyar Hírmondó-ja 1780-ban, Pozsonyban indult. Nyolcadrét nagyságú, fél ív terjedelmű minden egyes száma; hetenként kétszer, szerdán és szombaton indul el postakocsin az előfizetőkhöz. Előfizetési ára helybeliek részére évi hat, távol levők részére nyolc forint. A háromszázhúsz példányban nyomtatott lap rovatcímei: Hazánkbéli történetek, Hadi dolgok, Tudománybéli dolgok, Hiteles hírek. Hihetetlen dolgok stb. Előfizetőként — többek között — kilencvenöt földbirtokost, negyvenöt katolikus papot, harminc- nyolc mágnást, tizennyolc protestáns papot és tanítót, kilenc városi polgárt, tizennyolc ügyvédet és három orvost tartottak nyilván. Rát egyedül végzett minden munkát. Maga írta az egész lapot. 1781 májusában így panaszkodott: „Elég légyen azt mentségemre mondanom, hogy énnékem, távoly lakozó tudósító jó-akaróimon kívül abban semmi segítő társom nem volt, s most sintsen”. Ezek a tudósítók azonban a korszak legjelentősebb magyar írói. á. SBSE8BBBB8BSB3B88BBSBBSB MBSBBBBBBBBBBBBSBBBB 1970 .őszén kezdték meg a kisegítő iskolák részére készült új tanterv bevezetését, amely négy év alatt fokozatosan lép érvénybe. A művelődésügyi miniszter utasítása alapján az 1971—72-eis oktatási évben folytatják az új dokumentum bevezetését az említett tanintézetekben: Amint a minisztérium közoktatási főosztályán elmondották, újdonság, hogy a tanterv a korábbinál jobban előtérbe helyezi a gyerekek gyakorlati készségének fejlesztését. Éppen ezért a gyakorlati foglalkozás tantárgy magasabb óraszámban kapott helyet a tantervben: az általános iskolai két órával szemben a kisegítő iskolákban négy-hat-nyolc órát fordítanak erre. A foglalkozások ipari .illetve mezőgazda- sági jellegűek lehetnek. A bevezetés a termelőmunkába című témával az ősszel kezdődő tanévben foglalkoznak először a kisegítő iskolákban. Lengyel tisztképző iskolások harca a víz ellen A „CETEBE” nevű lengyel külkereskedelmi vállalat — Európa egyik legnagyobb textilszállítója — a közelmúltban súlyos veszéllyel nézett szemben. A központi raktárba főnyomó- cső-törés következtében rövid idő alatt mintegy 15 ezer köbméter víz zúdult. A hatalmas csarnokokban tárolt gyapot, gyapjú és juta súlyos értékcsökkenést szenvedett volna, ha nem érkezik gyors segítség. A vízbetörés hajnalban történt. A tűzoltóságon és a milícián kívül a lodzi „Ludwig Wa- rynski” tisztképző iskolát is riadóztatták. Az iskola hallgatói alig negyedóra múlva már a helyszínen voltak. Megfeszített erővel hamarosan egymillió méter textíliát sikerült megmenteniük. A katonák mellig érő vízben dolgoztak. Egy-egy jutabála száraz állapotban „mindössze” 350 kilogramm — most a magukba szívott víztől több mint egy tonnányi súlyúak voltak. Elképzelhető, milyen fizikai erőfeszítésire volt szükség elmozdításukhoz. Ezeknek az óráknak a megszervezése különösen gondos előkészítést igényel, amihez értékes segítséget nyújthatnak az iskolákat patronáló üzemek. A miniszteri utasítás felhívja az illetékes tanácsi művelődésügyi szervek figyelmét, hogy a gyakorlati foglalkozás feltételeit (a szükséges műhelyt, szerszámokat, anyagokat, stb.) biztosítsák. Az oktatás folyamatosságát szolgálja az az intézkedés, amely szerint bevezetik az egyéni korrekciós foglalkozásokat. Ezek célja, hogy az osztályátlagtól valamilyen ok miatt elmaradó (beszédhibás, mozgásfogyatékos, hosszabb időn át hiányzó, stb) gyerekekkel egyénileg, külön is foglalkoznak a pedagógusok, mindaddig ,amíg be nem hozzák elmaradásukat. A minisztérium új tanterv bevezetésének segítésére, a pedagógusok munkájának könnyítésére a tanév kezdetére útmutatókat is ki fog adni. Égjen a villany, ha van? Eszembe jutott egy régi történet. Boldogult emlékű Feld Mátyás régi pesti színházában minden előadáson meggyújtották a színpadi csillárt. Akár főúri lakosztályban, akár pásztorkunyhóban játszódott az előadásra kerülő mű, sokkarú csillár kápráztatta a közönséget. Még az erdődíszletek sem lehettek meg az öreg Feleinél villanyvilágítás nélkül. Amikor egy ízben megkérdezték tőle, miért van ez így, ezt válaszolta: — Miért? Miért? Hogy lássák a nézők, milyen szép csillárunk van! .... Miért jutott eszembe « történet? Reggel ötkor kinéztem az ablakon és azt láttam, hogy napfelkelte ide, vakítóan világos, oda, teljes fényerővel égnelc a csabai utcai lámpák. Feltehetően azért ,hogy mindenki lássa: milyen modem nálunk a közvilágítás. Ezek után csak egy dologra lennénk kíváncsiak: vajon mennyibe kerülhet egy-egy órai nappali díszkivilágítás? Barlang-szanatórium, 1952-ben fedeztek fel az öt és fél kilométer hosz- asztmás és idült hörghurutos betegeket. 11 éve szú „Béke”-barlangot Jősvafőn. Száz százalékos gyógyászati célra használják a barlangot, relatív nedvesség tartalmú levegő gyógyítja az (MTI fotó—Kunkovács László felv. — KS.)
