Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-12 / 189. szám

Szanazugi szieszta Mint két fiatal, akidben első látásra fellángol a szerelem, úgy lel egymásra Szanazugban a Peu hér- és Fekete-Körö®. Bár a múlt ködébe vesző em­lékek tanúsága szerint valaha nem ilyen egyértelmű volt ez a találkozás, mint napjainkban. „Szanaszét” folyt a vizük, ki- sebb-nagyobb patakokat alkotva és köröskörül a végeláthatatlan­ba nyúltak a mocsarak, a náda­sok. Ám azok a gigászi munkák, amelyek során a Körösöket sza­bályozták, végérvényesen fel- bonthatatlanná tették a két fo­lyó frigyét. Azóta bizony sok év telt el. És Szanazug lassan fogalommá vált. Megyénk egyik legszebb fekvésű üdülőhelye. Az őslakó Nagy Gy. Mihály tanyája a jobb parti üdülőtelep szón széd_ ságában van. Éveken keresztül a Gyulai Húsipari Vállalat üdü­lőjének gondnoka volt. Onnan ment nyugdíjba. Nagy darab, jótartású ember. — Valamikor réges-régen ezen a tenyérnyi helyen telepe­dett meg hét család. Azért mon­dom, hogy tenyérnyi, mert az erdő már a grófé volt Van eb­ben a tájban valami, ami meg- igézi az embert. A városiak még az én fiatal koromban fedezték fel Szanazugot. Azóta pedig jócskán eltelt az idő. A iobb partot a csabaiak, a bal partot a gyulaiak látogatták. A Südy és Tevan család minden nyáron ide látogatott. Egyszer egy bécsi orvost vittem ladikon át a túl­oldalra. Folyton csak a levegőt dicsérte, hogy micsoda „áer” van itt. — Gondolta-e valaha, hogy ennyire kiépül Szanazug? — Sokszor mondták, hogy ezt, meg azt kéne csinálni. Még osztrák reklámról is beszéltek. Hát mondom, jó, csak csinaljá­puszta szónak, bizonyítékok nélkül.' — Kiitta a maradék ko­nyakot is. — Tegyük fel, igazad van, de ha nem hinne is, a kar­rierednek lőttek. — Ezek szerint nem jelentet­ted Elértnek? — Mit gondolsz, miért nem? Én ráérek. Még van egy kis időnk, Hans, Egy kevéske — vagyis nem annyi, hogy neked nem kellene sietned. — Mivel? — Tételezzük fel, hogy nincs kedvem jelenteni Elértnek. Té­telezzük fel, hogy nincs ked­vem akadályokat gördíteni utadba. Talán — Erik von Vor- mann halkabban folytatta —, talán1 nem hiszek a hitierek, az elertek és a többi szedett- vedett népség Birodalmának győzőimében, az is lehet, hogy kész volnék együttműködni veled, ellenük. — Persze, nem ingyen, mi, Vormann ? — Von Vormann, ha leszel szíves. Kinek dolgozol?! Remé­lem, megérted, hogy ha haj­landó volnék együttműködni az angolszászokkal, egészen másként festene az ügy, mint abban az esetben, ha a bolse­vikok lennének a megbízóid. — De hiszen szövetségesek — mondta Kloss. Még mindig nem tudta megérteni, mire akar kilyukadni von Vor­mann. — Phű! — buggyant ki a másik ajkán —, egyelőre még szövetségesek. Tehát, először, szeretnem tudni, kinek dolgo­zol, másodszor, itt helyben ká­véi működöl együtt; harmad­szor pedig... —* elhallgatott tok. Tudja, én napszámos vol­tam. Egy napszámos embernek nem az üdülés járt a fejében. A felfedező Dél van. Az üdülőházak kö­zött alig látni valakit — Pihennek a hűvösben. Vagy í éppen az ebédet készítik — mondja Gyuska János, a békés­csabai 8-as számú Volán Válla­lat garázsimesjtere. A gát tete­jén áll. — Hova indult? — A feleségemért Közösen j készítjük az ebédet. — Hol? — A vállalat üdülőjében. Van egy jól felszerelt konyhánk. — Mennyi időre jöttek? — Egy hétre. Tavalyelőtt is voltunk már itt. — Mikor épült a vállalati üdülő? Csak néhány éve. öt család részére van hely. Nagyon szé­pek és kényelmesek a faházak Azelőtt a vállalat egy buszból átalakított, két lakószobás ko­csit tartott Szanazugban. — Mennyibe kerül egy hétre? — Hárman jöttünk, s 72 fo­rintot fizettem, Az étkezésről j nekünk kell gondoskodnunk. A j főzéssel van ugyan némi prob­léma. Bizony, néha az ember | szívesen túl tenné magát rajta, I ha volna étterem. A villannyal j is baj van, meg a sörrel is, mert sokszor nem lehet kapni. Mind- J ezt leszámítva, csodálatos hely. | Aki egyszer felfedezi szépségét azt évről évre visszahozzák a kellemes emlékek. Gyermekko­romban jártam először erre. — Mi tetszik a legjobban? — A csend és a festői naple­mente. A szakács A part közelében két kem- pingsátor. Előttük szélesfülű bográcsban fortyog a birkapap­rikás. Egy fiatalember mester­kedik körülötte. — Nevem: Varga István. Én — a harmadik pontra azonnal ! rátérek. — Ügy viselkedek mintha ■ tegnap kezdtél volna ei dől- | gozni az Abwehrben. Feltété-1 lezed, hogy bármit is mondok? • — Nincs más megoldásod. • — Esetleg találok. — Megszöknél, hagynál min- jj dent a csudába? Nem olyan j embernek látszol, aki megáll a ; félúton. Meg különben is, a ! megbízóid nem nagyon örülné- jj nek, ha éppen most hallgatnál : el, most, amikor éppen a leg- j nagyobb szükség lehet rád. Az « invázió hónapok, esetleg csak : hetek kérdése — Látod, magad adtad meg ; a választ saját kérdéseidre. Biz- • tos vagy benne, hogy az an- : góloknak dolgozom. — Ki másnak dolgozhatnál? ■ — mosolyodott eL Konyakot j töltött. — Térjünk rá akkor a : harmadik pontra, kedves bará- : tóm. Insterburg! családi birto- ; kunk némi beruházást igényel. 5 Németországnak is érdeke, hogy j a von Vormann ok birtoka jól : működjék. Tízezer dollárra van ; szükségem. Egyelőre. Nevez- • zük ezt az összeget az első j részletnek, — Egyszerűbben fogalmazva: ■ zsarolsz! ? — Csúnya szó, Hans. A von ■ Vormannok sohsem szennyez- : nék kezüket holmi zsarolással. • Ez... honorárium. Te sem ; dolgozol ingyen! Ügy hiszem,! én is érek annyit, mint te! : Adok egy hetet, nem, mond- ■ juk, adok tíz napot. Ennyi idő ■ alatt megszerezheted a pénzt. • S akkor majd elbeszélgetünk j a továbbiakról. (Folytatjuk) „! vagyok a szakács. Egy hete, hogy kijöttünk. — Maga a soros? — Nem. Mindennap én főzök. Ez a foglalkozásom, a békéscsa­bai kórház konyháján dolgozom. Szeretek a szabadban főzni. — Hányán jöttek? — Hatan, három motorcsó­nakkal. — Most. járnak itt először? — Dehogy. Már vagy 10 éve, hogy nyaranként egy vagy két hetet a „Szanában” töltünk. — Mindannyian megyeiek? — Van egy pesti is köztünk. A SZÖVOSZ központjában an­gol tolmács és üzletkötő. O sem először van itt. Imádjuk ezt a helyet. Egy dolog azonban bősz- szánt Látta azt a táblát fenn a parton? — Nem. — Az van ráírva, hogy tilos a fürdés. Miért tilos? Ezt senki sem veszi komolyan. Az vi­szont igaz, hogyha az ember az összefolyásnál bemegy a vízbe, majdnem derékig, süpped az iszapba. Ki kellene építeni a medret. A büfés Lapos tetejű faházikó. ElóftP asztalok, székek. A széles ab­laknál egy őszhajú férfi áll. — Most alig van forgalom — mondja Gulyás Sándor, az üdü­lőtelep egyetlen vendéglátó­egységének. a büfének dolgozó­ja. — És hétvégén? — Akikor pedig olyan a tu­multus, hogy egyedül nem is bí­rom a munkát. Van egy kisegí­tőm. — Mit kérnek a vendégek? — A kereslet 80 százaléka sör, ezután a tömény következik. — Mást? — Elsősorban főtt ételt. Ná­lam pedig nincs főtt étel. — Lángoe? — Vasárnaponként Dobozról szokott kijönni egy lángossütő asszony. De ez sem megoldás. Ide egy olcsó konyha kellene, vagy étterem. És kövesút is. Szanazug jobb partjának ez az átka. Ha esik nem lehet kimoz­dulni. — Mi a foglalkozása? — Irodalom és történelem szakos tanár vagyok. — Es a büfé? Talán hobby? — Nem hobby. — Hát? — Nagyon szeretem Szanazu­got. Jobb kifejezést nem tudok mondani. Ezt csak fokiam ’e- het. De van itt egy lelkem is. A nap perzsel. Az üdülőházak között csend van. A vendégek délutáni pihenőre tértek. Csak a foghíjas telkeken folyik a munka: építkeznek. Szanazug híre még nem nőtt túl a megye határain. Országos prospektusokban sem szerepel. Ám, aki egyszer innen csodálta meg a naplementét, aki végig­sétált a végeláthatatlan rónán hegygerincnek tűnő gátján, s el­mélázott a két folyó „összeölel- kezésén”, azt fogva tartja az igézet. Mert Szahazug szép. Önma­gában is az. De több gondosko­dással, s az idelátogatók igé­nyeihez alkalmazkodó beruhá­zással még vonzóbbá lehetne tenni. S ami szép Szanazugban így, az százszorta szebbé válna. Megérné. S eredi János Btmjsmm 5 1971. AUGUSZTUS 12. ** Termel a harmadik papírgyártó gép A Papíripari Vállalat Lábatlanjj Vékonypapír Gyárában két pa- j pírgyártó gép mór 'olyamatosan I termel. A harmadik papírgyártó] helyezésének egyik fontos felté­tele a kazán, mely a gőzener- giat szolgáltatja. A második szá­mú kazán próbaiiz^nelcsre gép üzembe helyezése má jus ] végén megtörtént. Ezzel egyidó- ben megkezdték már a negye- I dilt papírgyártó gép szerelését Is. A papírgyártó gépek üzembe í kész. Képünkön részlet a már folyamatosan termelő 1. sz. pa­pírgyártó gépsorról. (MTI Fotó: Mező Sándor) Nyaraló gyermekek — 30 országból Az NDK nyári táborait az I idén 30 országból több mint öt- j ezer gyermek keresi feL A j Viking hajó a Visztulán A toruei diákok már három éve eveznek a Mazuri tavak vi­zein a vikingek hajóinak min­tájára épített csónakon. Most minden eddiginél nagyobbmére. tű vízijármű építéséhez kezdtek — ez alkalommal pontosan az ősi hajóminták alapján. A csó­nak hosszúsága 11 méter, széles­sége 2,6 méter; hét pár evezővel és 24 négyzetméter nagyságú vi­torlával látják el. A nyári szü­netben a viking-hajó 17 főnyi diák-legénysége Krakkótól Var­sóig manőverez a Visztulául Szovjetunió és az NDK között már öt éve fennálló diákcsere keretében 1350 német úttörő és f'DJ-tag (Szabad Német Ifjúság) utazik a baráti országba s ke­resi fel ugyanannyi Lenin-úttö- rő és Komszomol-tag az NDK-t "A köztársaság három nemzetkö­zi táborában 1100 gyermek nya­ral és először töltik a szünidőt az NDK-ban a Vietnami De­mokratikus Köztársaságból és Dél-Vietnamból érkező gyerme­keik. A 48 központi úttörőtáborban 100 000 úttörő- és FDJ-tag tölti a nyarat A táborozás költségei­re az NDK kormánya félrr.illi- árd márkát folyósított A gyer­mekek gondozását 35000 pedagó­gus, orvos és felügyelő látja el,

Next

/
Oldalképek
Tartalom