Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-30 / 178. szám
Megjelent a Múzsák új száma Értelmiség—falun A napokban került a múzeumok és kiállítások pénztáraiba, valamint az újságárusokhoz a negyedévenként megjelenő „Múzsák” című jubileumi magazin idei második száma. A lap, mint arra alcíme is utal, nemcsak a múzeumok éppen megrendezett kiállításaival foglalkozik .hanem igyekszik színvonalasan népszerű, általános érdek, lődésű művészeti és tudományos folyóirattá is lenni és az ország határain túl is kitekintem. A legújabb számot a Duna századai című cikksorozat vezeti be. Ebben a Duna vidékének történelmével, műemlékeivel, kulturális hagyományaival ismeteti meg az olvasót, egyes részeiben külön nyomatékkai foglalkozva Győr, Pannonhalma, Esztergom, Visegrád. Leányfalu, Szentendre, Ráckeve és a délmagyarországi Duna- szakasz múltjával, jelenével, érdekes látnivalóival. Ezen kívül a gyöngyösi Mátra Múzeum, a Ganz-gyár öntödei múzeuma, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum rövid, szakszerű ismertetését találjuk a lapban. Mai magyar írók érdekes portré-fotói, Fenyő Iván cikke Dürerről, Passuth László írása: személyes találkozása Esőistennel, vagyis a mexikói kultúra emlékeivel színesítik a magazint. Könyvszemle, romániai múzeumi krónika és főleg a sok fényképillusztráció teszik érdekessé a Múzsák legújabb számát. Könyv jelent meg nemrégiben az egyik jellegzetes, magyar alföldi faluról, Tápéról. Csaknem harminc szakértő, tudós, író alkotása a nagy értékű mű, amelynek kezdeményezői is értelmiségiek voltak. Tápéi értelmiségiek mindent összegyűjtöttek a faluról, amely olyan gyorsan városiasodik, hogy ho- j vatovább, felvetődik marad-e ! valami a hagyományos magyar 1 faluból? Ez a kitűnő munka ugyanakkor azt a gondolatot is ébreszti, mit jelenthet egy falu számára a helyi értelmiség, kapcsolódik-e valahol a szellemiek, a diplomás emberek élete, érdeklődése, munkája, akár kedvtelése is a faluhoz? S miben, miképpen kapcsolódik? Például a magasabb tudás érvényesül-e a helység mindennapjaiban, az ügyintézéstől a jóelőre megtervezésig, s a szakmai munkától a politikai, a társadalmi esetekig? Statisztikai adatokkal az ilyen kérdésekre válaszolni természetesen nem lehet. Mondható, hogy | az értelmiségiek száma, aránya | nagymértékben megnőtt a falun, j mondható igaz, hogy például ma j kétszer-háromszor annyi pedagógus munkálkodik egy-egy fa- j luban, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Mellettük — főleg a i nagyüzemi gazdálkodás újabb fejlődésével együtt — megjelentek a többi diplomások, agrármérnökök, állattenyésztők, gépészek, közgazdászok, az egészségügyiekei együtt kis sereg az j értelmiség szinte minden faluban. Hogy ez mit jelent, arról talán ! szükségtelen is beszélni. Különösen, ha tudjuk, régen is a falusi világ, mindenekelőtt annak alapja, a mezőgazdasági termelés, eléggé kívül esett a tudomány, a kultúra hatóterén. Sokminden gátolta, hogy egybekapcsolódjék a hétköznapi élettevékenység, a magas és a legmagasabb tudással, műveltséggel. Beláthatatlan táviatokat nyit az a tény, hogy a falusi termelők, s a magas végzettségűek ma már közvetlen munkatársak, sorsközösségben és azonos érdek- közösségben. A szocializmus körülményei között élő ható tényezővé vált az értelmiség, meg a parasztság alapvető érdekazonossága egyaránt. A falusiak ma már tisztelik, becsülik, követik a közéjük került, a munkájukban megismert, nagytudású értelmiségieket, hallgatnak rájuk, elfogadják a korszerűsítésekre vonatkozó útmutatásaikat. Ennek alapján az évek során olyan változások kezdődtek, a nagyüzemekben meg a háztáji gazdálkodásban is, amelynek a hatását még felmérni sem lehet pontosan. Nemcsak a tápéi példa utal erre, ahol igen magasszintű a nagyüzemi termelés meg a könyvtári forgalom, miközben a hagyományos népi dal- és tánckultúrát is országos hírrel ápolják és minderről könyvet írtak együtt, szinte az egész falu. Az ilyen vagy hasonló együttélés, a közéleti gondokban való osztozás ma már egyre inkább általános. Mindenekelőtt említendő az értelmiségiek bevonása a helyi vezetésbe. Számuk az idei tanácsválasztások során mindenütt emelkedett. Tanyai diákotthonok A tanyákon és a kis községekben élő felsőtagozatos — VI—VIII. osztályos — általános iskolai tanulók szakrendszerű oktatásának feltételeit nem elégíti ki a meglevő iskolahálózat .ezért központi helyeken építenek majd részükre diákotthonokat. Ezeknek a 80 és 120 személyes általános iskolai diákotthonoknak megtervezésére nemrégiben hirdetett pályázatot az Építésügyi és Városfejlesztési, valamint a Művelődésügyi Minisztérium. Az előírt határidőre 41 pályaművet küldtek el a tervezők, s a bíráló bizottság most fejezte be a pályázat értékelését. A legjobb tervek 80 személyes diákotthonra 2 000—4 000. a 120 személyesre 2 300—4 601 négyzetméteres telek igénybevételét javasolták. A bíráló bizottság azonban az első díjat nem adta ki. De az eredmény nem lehet elegendő, mert a falusi vezetés egyik gondja még ma is az, hogy a helyi értelmiségiek tekintélyesebb tábora még nem Illeszkedett be megfelelően. Munkájának elvégzése után sok diplomás félrehúzódik, mert nem érzi szükségét, hogy a közéletben részt vegyen. A falusi értelmiség helyi, közéleti szereplése eléggé kimun- kálatlan. Nem utolsósorban Ifjúsági presszó tott maga előtt, egyenruhájára fehér köpenyt dobott, és ugyanaz a rakoncátlan hajfürtű fiatal lány állt mellette, akit már előbb is látott. Az aranykeretes cvikker mindig megrezzent a férfi orrán, valahányszor mozdította a fejét. — Ó látom, hogy főhadnagyunk magához tér — szólalt meg a fehér köpenyes. — Hol vagyok? — hangzott a kérdés. — Kórházban. Wiesbadenben, Kloss főhadnagy. — Hogy kerültem ide? — Bombatámadas érte a vonatot — mondta az orvos. — Nagy szerencséje volt, mindösz- sze huszonnégyen maradtak eletben. — Fáj minden porcikám. — Sérülések, általános zúzó- dás, valószínűleg agyrázkódás. Nincs hányingere? — Nincs, de nem tudok visz- szaemlékezni, hogy kerültem arra a vonatra. — A magánál talált okmányok szerint útban volt Franciaor— Egész idő alatt Párizsról beszélt — szólt közbe az ápolónő. — A Place Pigalleon kapható gesztenyékről mesélt. — Gesztenyékről? — kapta fel a fejét az orvos. — Mit mondtam még? — fel akart emelkedni, de kulcscsontja alatt metsző fájdalmat érzett és visszaesett a párnára. — Csak nyugalom — intette az orvos. — A csontjai épek, de •laposan összezúzódott. A töltéstői húsz méterre találták meg. A légnyomás lökhette ki a vonatból. — Miket mondtam?.— tudakolta. — Csacsiságokat — bagatellizálta el a választ az ápolónő. _ — A felét sem értettem. Külön- ; ben, idegen nyelveken beszélt. — Csak semmi idegeskedés — csillapította az orvos. — Agyrázkódásnál ez kísérő jelenség. Megnyugtatom, hogy semmiféle katonai titkot sem árult el, Oberleutnant Kloss. és ha mondott volna is bármit, úgysem értette volna senki, mert sérüléseit beszédszervei is megsínylették. — Mióta vagyok itt? — kíváncsiskodott Kloss. — Három napja. Két hét múlva felülvizsgálatra küldjük. De nem tanácsolom, hogy nagy reményeket fűzzön a bizottság ellenőrzéséhez. Megy a frontra. — Akarok is. — felelte Kloss, — egységhez vezényeltek. Már rég ott Is kellene lennem. Az orvos vállat vont. — Ügy lesz. ahogy akarja — mondta. — Nővérke, holnaptól kezdve a beteg erősítő diétát kap. Erőre kell kapnia, mielőtt elindul oda, ahova annyira siet. — Sarkon fordult és a nővérrel együtt kiment. Kloss körülnézett a teremben. Négy egyforma fehér ágv, mind foglalt, egy kivétellel. Á sebesültek. mint a múmiák, bepólyál- va feküdtek, az egyiknek a lábát nyújtókötéssel látták el. Hallatszott a betegek egyenletes szu- szogása, vagy halk horkolása. Különben csend volt. (Folytatjuk) Mezőkovácsházán Békéscsabán is elkelne egy olyan ifjúsági szórakozóhely, amilyet a mezőkovácsházi Művelődési Központban láttunk. A községi tanács 130 ezer forintos támogatásával ízlésesen és min_ den igényt kielégítően kialakított. presszó július 15-ig negyedosztályon működött. A kulturált környezet és az ifjúsági jelleg megőrzése végett 15-tői a szeszes italok már harmadosztályú áron kerülnek forgalomba, míg az üdítők bolti áron kaphatók. A már harmadik éve működő presszó eddig egyedülálló a megyében, olyan vonatkozásban is. hogy a Művelődési Központ saját kezelése alatt áll, ami a jobb ellátást biztosítja. A törzsvendég-gárda ősztől újjászervezi helyhiány miatt már egy éve szünetelő ifjúsági klubját. A jó hangulat biztosítását szolgálja egy modern zenegép, melynek lemezes között a Marmalade-együttes számait éppúgy meg lehet találni, mint Tom Jones, Koncz Zsuzsa, vagy Kovács Kati legújabb dalait. —sí. * lüil. JÚLIUS 30. szemléleti, szokásbeli tényezőktől is függ. Egyebek között a faluban nem városi a munkaidő, a nem mezei foglalkozásúakra is hat a „törvény”, dolgozni, amíg az idő engedi. A falu boldogulását meghatározza a természettel folyó harc. Hogyan nyolcóráz- hatna ilyen helyzetben a látás- tól-vakulásig szorgoskodó, kétkeziek, meg a közülük választott vezetők mellett a diplomás? S ha nem nyolcórázhat, mikor lesz ideje eleget pihenni, művelődni, közéleti munkát végezni ? Ez is probléma, de nem megoldhatatlan. S a megoldást is a falu meg a maga értelmisége együttesen keresheti, találhatja meg. Ott, ahol a pártszervezet, a tanács, s a többi szervezet, mozgalom vezetői maguk mellett tudják mindazokat, akik tudnak — ott kívülről is meglátja ezt az idegen. Meglátja akár az utca rendjén, kiépítettségén, tisztaságán, akár lakóinak életmódján, szemléletén, magatartásán. K. I. A Műgyűjtő ez évi második száma a nyár jegyében, a Balaton művészetét és Borsos Miklóst , bemutató írásokkal, számos fényképpel illusztráltan jelent meg. Két szép gyűjteménnyel is megismerkedhet az olvasó: Kolozsvári Ernő gimnáziumi tanár elsősorban élő művészeink (An. na Margit, Bálint Endre. Borsos Miklós, Korniss Dezső. Országh Lili) munkáit felsorakoztató kollekciójával, valamint Füst Milán hagyatéki gyűjteményével, amely a Nyolcak nemzedékének és a század első évtizedeinek művészetébe ad betekintést — Gulácsy, Tihanyi, Be_ rény művel jóvoltából. Számos képző-, illetve iparművészt mutat be a lap új száma, kisebb portré megrajzolásával, vagy egy-egy mű elemzésének formájában. Kmetty János festészetét Dévényi Iván. Kemény György grafikai munkásságát Frank János, Bódi Irén textil- művészetét Koczogh Ákos méltatja. A lap számos változatlanul aktuális problémáról: a magángyűjtés hasznáról, a közízlésről, a giccsről közöl cikket. Értékes régészeti leletek Mezőberény határában Az elmúlt évi árvíz idején a védekezés földmunkáinál régészeti leletek kerültek elő a mezőberénvi határban. Máglyán elégetett halottak földi maradványai, bronz tűk, karperecek kerültek eddig elő. '■■•■■■■■■■■■■■■■■«■•■■■■■■•■■■■■■•■«•««•■«■••■■■••«■•■•■••a' Nemzetközi gyermekrajz-pályázat Békéscsabai kislány nyerte az egyik harmadik dfiat Másodízben rendeztek nemzetközi gyermekraj z-kiállítást és pályázatot Debrecenben. Általános iskolás korú bolgár, csehszlovák, jugoszláv, lengyel, mongol, román, szovjet és magyar gyerekek nyolcezer festményt, rajzot küldtek a Hajdúság fővárosába, hogy négy különdíjért, a korosztályok díjaiért és a tárgy- jutalmakért versenyezzenek, s hogy utcai kiállításon mutassák be rajzkészségüket. valóságlátásuk sajátosságait a vendéglátó város lakóinak. Harminc művel vettek részt a pályázaton a békéscsabai Ifjúsági és Űttörőház Vágréti János vezette úttörő képzőművész szakkörének tagjai. Közülük három szerepelt a kiállításon — Vágréti Tímea, a 9. számú, Tim- kó Katalin, a 10. számú és Horváth Imre, az 1. számú általános iskola tanulójának alkotásai. Timkó Katalin emellett elnyerte a 10 évesek kategóriájának harmadik díját. A debreceni plakett és a rajzfelszerelés mellett a Békéscsabai Városi Tanács Művelődésügyi Osztályától, valamint az Ifjúsági és Űttörőháztól iskolai felszereléseket kapott jutalmul. Ajándéktárgyakkal kedveskedett az Ifjúsági és ŰttörőA legnagyobb Békés megyei siker Timkó Katalin nevéhez fűződik. ház Horváth Imrének és Vágréti Tímeának, valamint a szakkör vezetőjének is. Az uteakiaiUitást nagy érdeklődéssel nézték a debreceniek. (Fotó: Petrovszki Pál)
