Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-10 / 161. szám
„Illatos39 aratás Tótkomlóstól Weimarig Békésen Hazánk legnagyobb virágmag- termelő telepén, Békésen —, ahol 100 fajta egy- és kétnyári virágból fognak magot —, megkezdődött az illatos aratás. Elsőnek a fátyolvirág magja érett aratásra. A gondos kertészek az éréstől függően részlegesen takarítják be a drága aprómagot; A virágmagtermelő- telep új korszerű tisztítógépekkel gyarapodott, így a legkényesebb külföldi vevők igényét is ki tudják elégíteni. Az értékes virágmagvakat helyben tisztítják, csomagolják, s hazai, illetve külföldi célra értékesítik. Vigyázva őrzött kép a múltból. Tótkomlóson, úgy tíz-tizenöt évvel ezelőtt, a kultúrotthom- ban egy szálfatermetű fiatalember kissé nehézkesen a függöny elé lépett — talán életében először — és énekelni kezdett. Akkor volt sláger az Arri- vederchi Róma. Csak úgy rezgeti a levegő a basszus-baritontól. És ott a hátsó sótokban a szokottnál lelkesebb volt a taps. Pedig akkor még nem tudtuk, hogy több volt ez egy slágernél. Aztán még néhány kép újra csak a múltból, de azok túlságosan szubjektivek. Ki tudja, mikor kezdődött? Akkor, ott a kultúrotthonban, vagy korábban, amikor az első próbálkozás után észrevette, hogy hangja van, és hogy az Kincsünk és aggodalmunk: a víz Nekünk még van vizünk, illetve valahogy előteremtjük. Helyzetünk sok országénál kedvezőbb. De meddig tart ez a viszonylag kényelmes állapot? Fejlesztési terveink ugyanis rendkívül erőteljesek. Azt akarjuk, hogy 1985-ben a lakosság 85 százaléka ihasson vezetékből folyó vizet és a települések 60 százalékában legyen kielégítő csatornahálózat. Egyre több vizet használ az ipar és a mező- gazdaság is. Ilyen irányú fejlesztés mellett szembe kell nézni a kérdéssel: honnan lesz ennyi vizünk? Adottságaink nem egyértelműen kedvezőek. Felszíná vízfolyás — folyó, patak — hazánkban 300 méternyi jut egy négyzetkilométerre, Csehszlovákiában 700, Ausztriában 1000 méternyi. Viszont a felszín alatti vízkészletek nálunk meglehetősen gazdagok. A Duna és nagyobb folyóink évmilliók során föld alá temetődött kavicspadjaiból például egyszerű csőkutakkal rengeteg víz emelhető ki. A másik kérdés, hogy mit csinálunk a vízzel? Leginkább bizony szennyezzük. A szennyezésnek és hatásának különböző formái vannak. Legegyszerűbb az úgynevezett hőszennyezés. (A felhasznált ipari víz 85 százaléka hűtési célokat szolgál.) Ez felhasználás után sem piszkos, de ha melegen engedik vissza a folyóba .akkor a vízi élőlények úgynevezett hősokkot kapnak és elpusztulnak. Veszélyesebb a szerves anyaggal történő szennyezés. Ennek fő okozói a cukorgyárak. Következménye, hogy a szerves anyag elbomlása kivonja a vízből az oxigént, tehát a vízi élőlények megfulladnak. Azután az igazán veszélyes vegyi anyagok! Nagy szerepet játszik itt például a papírgyárakból kikerülő fenol, de a csatornába kerülő mosószer is. A vizek szennyezésében sajnos, már sikerült nemzetközi színvonalra kerülnünk, tisztításában még korántsem. Hihetetlenül hangzik, de igaz: például Budapest szennyvizének 93 szá. zaléka tisztítatlanul kerül a Dunába! A természet adománya, a víz korlátozottan rendelkezésre álló kincsünkké változik tehát. Lakó-, ipar- vagy mezőgazda- sági telephelyének kijelölésekor a víz helyzetét messzemenően figyelembe kell venni. A Bükk lejtőin például gyönyörű üdülőtelepeket létesíthetnénk, de nincs víz. A Székesfehér- vár-vá rpalotai iparvidék hatalmas tempóban fejlődne, ám elegendő vizet nem lehet helyben találni. Nálunk, Békés megyében és különösen Békéscsabán, hasonló a helyzet. A mezőgazdaság ma már sorozatban létesít nagy kapacitású szakosított állattenyésztő telepeket. Gyakori azonban, hogy csak utólag futkosnak víz után. Mtár pedig egy ilyen telepen rengeteg víz kell és rengeteg szennyvíz keletkezik. Ez utóbbit a folyókba nem engedhetik be, tehát csak akkor engedélyezik a telep létesítését ha a szennyvizet például öntözésre használják fel. De most már igazán nézzük, honnan lesz oly sok vizünk 1985-ben? A szakemberek azt mondják, vizet sokféleképpen lehet szerezni. Igaz, csak irgalmatlan sokba kerül. Hazánkban a terveket arra alapozzák, hogy a víz egyes időszakokban — például nyár végén — hiánycikk, de hóolvadáskor, vagy zöldár idején nagy feleslegek vannak belőle. A „taktika” az, hogy ezeket a vizeket „takarékpénztárba” helyezzük, azaz visszafogjuk és tartalékoljuk nehezebb időkre. Tartalékoljuk völgyzáró gátakkal a kisebb patakok mentén és vízlépcsőkben a folyókon. Sok ilyen kis völgyzárógát van már az országbán, elkészült a Tisza első vízlépcsője és most épül a második. Végleges tervek még nincsenek, de a következő 15 évben számos újabb tározóra lesz szükség, a Tiszán még egy vagy két vízlépcsőre, és legalább még egyre a Körösökön is. Ezenkívül szó van még egy dunai, sőt drávai vízlépcsőről is. Ilymódon azonban egyes folyók vizét túlságosan igénybe vesz- szük, ezért szükség lesz költséges átvezetésekre, folyók ösz- szekapcsolására is. Befejezésül arról kell szólni, amiről eddig nem beszéltünk. Földrajzi helyzetünkről Európában. Nekünk „saját” vizünk nincs. Legfeljebb folyócskák, mint a Zagyva, vagy a Kapos. Egyébként minden folyóvizünk külföldről érkezik és külföldre távozik. Folyóink tisztaságát tehát csak akkor őrizhetjük meg, ha szomszédaink tiszta vizet engednek be hozzánk. A Tissa vagy különösen a Duna vizét használva mindig gondolnunk kell arra, hogy ez a víz még kell Jugoszláviában, Romániában, Bulgáriában is. Azaz: vízgazdálkodás nemzetközi ösz- szefogás nélkül el sem képzelhető. A dunavölgyi népek közös érdekeiről sokat beszéltünk már a történelem folyamán. A vízről sem elég csak beszélnünk. Cselekedni kell, és az utóbbi évek diplomáciája azt mutatja, hogy az érdekelt országok meg is indulnak a szükséges úton. Földeáki Béla Kép a weimari National Theater Porgy és Bess előadásáról. Tóth László Crawn szerepében. éneklés gyönyörködtet? Nem is lényeges, csak az, hogy régen volt és hosszú volt az út a nyűttfalú kultúrháztól a weimari National Theaterig: Tóth László szerszámgépszerelőtől az operaénekesig. — Mikor kezdődött? Tényleg nem tudni — merengünk a múltba , talán Orosházán gimnazista koromban, amikor Garat Lajos tanár úr erőszakkal vitt el a zeneiskolába és azt mondta: fiam, belőled még énekes is lehet. Aztán még hozzátette, mert jó humorú ember, olyan énekes, hogy a nevedet is meg kell változtatni, mert egy operaénekes nem szaladgálhat azzal a névvel, hogy Tóth László... Persze ez csak vicc volt. De osztálytársaim évek múlva is csipkelődtek velem, s megkérdezték, hogy van-e már új nevem. Mondtam, hogy nincs és nem is lesz. Még akkor sem, ha külföldön most kissé bajba vagyok vele, mert németül a Tod halált jelent... Bizarr lehet ez a címlapon. — Szóval játékos-komolyán, de így kezdődött, aztán szerszámgépszerelő lettem a Vas- és Kályhái pari Vállalatnál. Nagy kulcsokkal a kezemben néha du- dorásztam — meg ábrándoztam. Elég sokáig, amíg Sinkó Györgynek, a Szegedi Nemzeti Színház művészének tanácsára 1959-ben Budapestre mentem. Több évig dolgoztam a Ganz Villamossági Művekben s közben tanultam. Munka, tanulás, aztán fellépés. És sok-sok lemondás, szórakozásról, sportról, meg mindenről, így ment ez évekig, míg eljutottam a népdaltól Beethovenig, a KISZ Központi Művészegyüttesétől a Magyar Állami Operaházig. 1966-ban lettem az operaház ösztöndíjasa. Possert Emília és Simándy József volt a mesterem. Nagyon sokat köszönhetek nekik. Énekelhettem Verdi Ri- golettójának Morrterone szerepét, a Nabuccó főpapját, a Traviáta Duoffold báróját, Bizé Carmen- jének Cuniga hadnagyát. És aztán jött ez a külföldi szerződés. Nem is álmodtam róla. Weimar ... ! A dalnokok, városa... ! Goethe, Schiller, Liszt városa... ! Micsoda miliő! Milyen lehet itt énekelni... ? — Sokáig csak a várost jártam, és persze megint csak tanultam. Mikor kimentem, alig tudtam valamit németül. Beszélni még könnyű volt megtanulni, de énekelni ... ! A színpadon csiszolt irodalmi nyelven kell megszólalná, azon, amit tulajdonképpen már nem is beszélnek. Nekem pedig a komlósi akcentussal ez elég nehezen ment. Először kisebb szerepekben játszottam, aztán rámbízták a Bolygó hollandi címszerepét. Az elmúlt évadban tizenhétszer ment a darab. Májusban volt a Porgy és Bess premierje, amelyben Crawn szerepét énekeltem. Az NDK-ban egyébként hallatlanul nagy az opera kultusza, jóformán húsz kilométerenként vannak dalszínházak, jobbnál jobb műsorral — és igényes közönséggel. Ezt is jelenti hát Weimar! — Az új évadban a Bolygó hollandi, a Porgy és Bess mellett újabb szerepekre készülök, az Othéllo Jágóját énekelem, aztán Dvorák: Rusalka című operájának egyik főszerepét, Was- sermann-t. S hogy m; lesz, ha letelik a szerződésem? Még nem tudom. Szeretném mánéL jobban elsajátítani a hozzám közelálló wágneri zenekultúrát, hogy idővel mindezt itthon kamatoztathassam. Ülünk a faluszéli kis kertes ház tornácán, s újra csak eszem, be jut a tizenévesen hallott Ar- rivederchi Róma, a szokottnál lelkesebb taps, de most már tudjuk, hogy sokkal több volt ez egy slágernél. Seleszt Ferenc Építkezéshez betonkavicsot magánépftkezők, vállalatok részére szállítunk. Ar: feladóállomáson, vagonba rakva 105,— Ft/köbméter. MEGRENDELÉST FELVESZ: VESZPRÉMI TÜZÉP VÄLLALAT, Veszprém. Postafiók 8. x KSZ PRÍ Ml Szovjet egyetemisták a gyulai tangazdaságban A hét elején kedves vendégek érkeztek a Gyulai Állami Tangazdaságba. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem ugyanis felkérte a Gyulai Állami Tangazdaság vezetőit, hogy 22 szovjet egyetemista gépészmérnökjelölt a gazdaságban tölthesse kéthetes szakmai gyakorlatát. A szovjet fiatalok — akilk két egyetemi tanárral érkeztek Gyulára — nem ragaszkodnak kimondottan a tantervben előírtakhoz és látva, hogy a gazdaságban most aratás idején kevés a szakember, a kombájnok „nyergébe szálltak” és segítenek betakarítani a gabonát. A gazdaság vezetői a legnagyobb elismeréssel beszélnek a szovjet egyetemi hallgatók lelkiismeretes munkájáról, akik ugyanúgy dolgoznak, mint a gazdaság legjobb szakmunkásai. Kél természettudományi kiállítás Békéscsabán a Munkácsy Mihály Múzeumban Á kővé vált ősvilág és Öröklődés és változékonyság — ez a címe a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum vasárnap délelőtt 11 órakor megnyíló két kiállításának, melyen dr. Farkas Henrik, a Természettudományi Múzeum főigazgatóhelyettese mond megnyitó beszédet. Az első kiállítás 13 tablótárlóban mutatja be kövületek, ősállat, és növénymaradványok pontos másolatai, reprodukciók, fantáziafestményék segítségévéi a Föld múltját és az őslénytani kutatások mai jelentőségét a szén, a kőolaj, a földgáz lelőhelyeinek . megtalálásában. A második kiállítás 9 tablón a növény, és állatvilág fejlődését mutatja be, a nemesítés módjait és lényegét, valamint az ember öröklött és örökölhető tulajdonságainak sajátosságait, a különböző területeken megnyilvánuló tehetség kialakulásának folyamatát. A természettudományos műveltség bővítése szempontjából nagyon fontos tárlatokat szeptember elejéig tekinthetik meg az érdeklődők. Sikeres kísérletek Orosházán az új hőálló csövekkel A 100 Celsius fokos forróvíz sem árt annak az új műanyagféleségnek, amelyet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság megbízásából próbált ki a Műanyagipari Kutató Intézet. Szentesen és Orosházán végeztek kísérleteket a nyugatnémet Hüls-cég termékével. A polibutén csöveken vezetett termálvízzel fűtötték a talajt a primőrök alatt. Az újdonságnak az eddigi PVC- és polietilén csövekkel szemben nem árt a meleg, számítások szerint 15 éven át biztonságosan szállítja a termálvizet. Az értékes hőálló csövek gyártására már felkészült a Pest megyei Műanyagipari Vállalat, termékeivel hatékonyabbá teszi a termálvizek hasznosítását«
