Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-06 / 157. szám

iVjolc személyautó és egy mikrobusz Takarót a vietnami gyerekeknek Körúton az ÁFÉSZ-ek nőbizottságainál Jól sikerült vasárnap, július 4-én a medgyesegyházi és a méhkeréki tapasztalatcsere, me­lyen csanádapácai, illetve med­gyesegyházi termelők vettek részt Csanádapácáról 30-nál több érdeklődő, termelőszövet­kezeti gazda kerekedett fel, hogy tanulmányozza a medgyesegyhá­zi paprikatermesztők munkáját, j Személygépkocsikkal és egy 1 mikrobusszal érkeztek a szom­szédos községbe, ahol a termelők elmagyarázták, miként honosí­tották mee a mogyorótermesztés után a 'aprikát, a medgyes- egyhá/ ikertekben. A ta­pasztala t-sere mindenre kiter­jedt — mondotta Unyatinszki János, a MÉK osztályvezetője —, hiszen a csanádapácai ter­melők nemcsak a fejlett zöld­paprikában gyönyörködtek, ha­nem a fóliaházépítés medgyes­egyházi módszerét is firtatták. Ebben a községben ugyanis lécből készült váz tartja a fóliát. Mi­vel az akác-, illetve a nyárfa­léc beszerzése körülményes, ezért arra kérték a MÉK-et és az ÁFÉSZ-t, hogy a növekvő kereslet kielégítésére szerezzen be ilyen árucikket és azt a TÜZÉP-telepen hozza forgalom­ba. A medgyesegyházi tapasztalat- csere után nyolc személyautóra növekedett a konvoj és elin­dult a mikrobusz kíséretében Méhkerékre. Itt az uborkahajta- tás körülményeit tanulmányoz­ták a medgyesegyházi és a csa­nádapácai érdeklődők. A tapasztalatszerző körúton levő termelőket elkísérte Török Imre, a Békés megyei MÉK igazgatója is. Az érdeklődésből olyan következtetést vonhattak le a MÉK illetékesei és az ÁFÉSZ-ek vezetői, hogy a jö­vőben a zöldségtermesztők mun­káját az eddiginél jobban kell segíteniük. A magyar műbőrök sikere A Pozsonyban megrendezett INCHEBA ’71 Nemzetközi Vegy­ipari Vásáron a HUNGEXPO szervezésében öt magyar külke­reskedelmi vállalat vett részt. A vásár üzletkötései arról ta­núskodnak, hogy a magyar vegy­ipar újabb termékei külföldön is egyre népszerűbbek. Különö­sen a műbőrök iránt nőtt meg az érdeklődés — a CHEMOLIM- PEX csak ezen a vásáron 1,5 millió rubel értékű műbőr szál­lítására kötött szerződést. Ka­pósak a magyar kozmetikai cik­kek is, ezekből az INCHEBA-n 50 000 rubel értékben adtak el. Érdeklődést keltettek a MOM műszerei és a LAMPART zo­máncozott vegyi tartályai, ame­lyekből még az idén több soro­zatot szállítanak Csehszlovákiá­ba — a vásáron megkötött szer­ződések alapján. Még nincs egy hónapja, hogy a fogyasztási és értékesítő szö­vetkezetek nőbizottságainak tit­kárai Békésen és Orosházán ta­nácskoztak sajátos dolgaikról, soron következő feladataikról. Ezeken a megbeszéléseken hang. zott el a felhívás: „Takarót a vietnami gyerekeknek!!” Hogy e felhívás mennyire talált meg­értésre, mennyire hatolt el a szí­vekig, arra egyértelműen tette­ikkel adtak választ az utóbbi két-három hétben az ÁFÉSZ-ek nőhizottságad. Vagyis azzal, hogy a megye 35 fogyasztási szö­gön, Nagyszénáson, Orosházán, Békésen, Szarvason, Gyomén, Mezőberényben, Gádoroson is gyors ütemben készülnek a szebbnél szebb takarók. A kör­zeti szövetkezetek csaknem mindegyikénél helyi szerveik nő­tagsága és dolgozód külön vállal, tak takarókészítést. Így például a szarvasi ÁFÉSZ-nál. ahol a csabacsűdi és a kardosa helyi szerv asszonyai, lányai egy-egy takaró elkészítésére vállalkoz­tak. Külön is elismerést érdemel a mezőberényi ÁFÉSZ nőbizott­Kiváló tize an — Á lelkes munka gyümölcse a sarkad! MEZŐGÉP Vállalatnál Gyomán már boldogan mutatta Lévai néni, a szövetkezet nő- bizottságának elnöke az elkészült takarót. A daru magasba emeli „cső­rét”. Méltóságteljesen, olajo­zottan elfordul ás az útrakész teherautóra engedi a tetszetős kivitelű lakókocsit. Mögötte korszerű, modem, gépzörejes ipari üzemi: a Békés megyei MEZŐGÉP Vállalat sarkadi gyáregysége. Az üzem szívéből — az egészséges, tiszta és célszerűen berendezett irodákból — fehér „betonjárda-erek” futnak a ter­melőmunka zajaitól hangos mű. helyekbe. Mintegy 230 ember összehangolt, feszített erőkifej, tése három év alatt hozta meg igazi eredményét: ebben az év­ben a gyáregység elnyerte a rangos „Kiváló üzem” címet. Kemény munka volt — idézd Vaüach Endre, a gyár­egység igazgatója —, míg a gép­javító állomásból gépgyártó vállalat lett. Olyan vállalat, hasonlít az eredetihez, csak ép- • pen sokkal kisebb. A Wiener 5 Riesenrad természetesen, mint a * nagy eredetije, forog is. Órákig lehetne csodálni Vasco E da Gama, a híres felfedező ha- • jójának modelljét, a Queen Ma- 5 ry tökéletes mását, a Dunán E közlekedő „Stadt Wien” kirán- J dulóhajó miniatűrjét. A hajók ■ a kicsi tóban akkumulátoros : villanymotorral, láthatatlan ve- s zetőpálya segítségével közieked- • nek. Aki a Minimundusba ellátó- S gat, szívesen ül egy félórányit 5 a két bécsi pályaudvar, a West- * Bahnhof, vagy az Ost Bahnhof \ makettje előtt. Mindegyik pá- ! lyaudvarról két-hárompercen- * ként elindul egy-egy személy-, S vagy tehervonat. A vonatok vé- E gigkígyóznak a Kis Világ terű- E létén, az utaik alatt és a he- ; gyek mélyedésén keresztül visz- • szatérnek a megfelelő fő-pálya- ■ udvarra. A Minimundus létesítményei- E nek legnagyobb része a fiata- j lók ajándéka. Az épületeket, ha- ! jókat, miniatűr vasutakat ifjú : szakmunkások és az osztrák mű- 5 szaki főiskolák hallgatói készí- jj tették a jövő gyermekeinek, E mindenkinek, aki támogatja a 5 szépet, és a békés alkotó mun­kát. Tizenkét esztendő alatt, a vi­lág minden tájáról 20 milliónyi­an látogatták a Minimundust. Érdemes volt felépíteni! Lónyai Sándor Következik:' Árak, idegenforga­lom amely rászolgált az „üzem” el­nevezésre. Néhány évvel ezelőtt itt még gumicsizmában jártak az emberek, mert térdig ért a sár. Ma viszont kellemes, való­ban otthonias környezetben dol­goznak. Mégsem ez a legfanfo- sabb, hanem az, hogy az elmúlt 3—5 év alatt sikerült a követei, menyeknek megfelelő műszaki és munkahelyi-szociális színvo. nalat megteremteni, kialakítani. Ehhez igen nagymértékben já­rultak hozzá az üzem szocialista brigádjai. Odaadó és lelkes munkájuk nélkül nem lehetett volna ezt az eredményt elérni. Dolgozni akarásukat, erőfeszíté­süket jól jelzi az a tény is, hogy 1968 óta nem volt olyan esztendő, amikor a tervteljesí­tés száz százalékon aluli lett volna. Ugyanakkor a feladat nehézségét mutatja: a gyáregy­ség egyszer sem volt képes 110 százaléknál többet teljesíteni. Megerősödni, ez volt a lényeg, mivel nagyon gyenge alapokról és a megfelelő mennyiségű és minőségű szakértelem hiányá­ban indult a termelés. 1967-ben még csak egyetlen mérnök és hét technikus képviselte a szak­ember-gárdát. Ma már három mérnök, egy közgazdász, öt fel­sőfokú képesítésű szakember és 30 technikus látja el az üzem szervezési, tervezési és irányí­tási feladatát. Ennek rugalmas­ságát, frisseségét a műszaki osztály biztosítja — tagjainak átlagos életkora 22 év — egy 24 éves mérnök vezetésével. Mindemellett kiépültek és fo. kozatosan tovább bővülnek a gyáregység szociális létesítmé­nyei is. Fábián Béla, az üzem szb-titkára, igazgatási csoport­vezető elmondta, hogy megte- remtették azokat a feltételeket is, amelyek mellett Sarkadon a a „tartalékban" lévő női munkaerőt is foglalkoztatni tudják. Jelen­leg még csak 15 nő dolgozik itt, de számuk és arányuk — első­sorban az itt dolgozók család­tagjaiból — a következő évben várhatóan jelentősen emelke­dik. Ilyen és ehhez hasonló in­tézkedésekkel érték el, hogy a munkások 50 százaléka már több mint öt éve dolgozik itt. (Balatonszéplakon 3 egyenként négyszemélyes víkendházat bé­relnek a nyári Idényre, Szana- zugban pedig saját üdülőjük van.) A korábbi években törzsgár­dájuk alakulását fékezte az is, hogy nem tudtak egységes, ál­landó munkát, foglalkoztatást biztosítani. A profil kialakítását nehezítette, hogy éppen a Sar­kad! Gépjavító körzetébe tartom zó termelőszövetkezetek voltak a megye gyenge gazdaságai, ezért a részükre adott segítség- nyújtás és teljes műszaki ellá­tás rendszerét itt tartatták fönn legtovább. A legutóbbi évektől mind ha­tározottabban alakul, körvona­lazódik a sarkadi gyáregység gyártmánystruktúrája. Legfontosabb gyártmányaik: a borsócséplőgép gumiverő léce, szénaszárító ventillátorok és a legújabb: a GUPO (gumirugózá- sú pótkocsi), belső anyagmozga­tásra hét változatban. Emellett a vállalatok és más termelési egységek szociális létesítményeit jól helyettesítő lakókocsik, a billenő kocsimosók és más, egyéb gyártmányok csak profil- kiegészítőként szerepelnek. Jelenleg a munkások 80—90 százaléka dolgozik a szénaszárí­tó ventillátorokon, a Fővárosi Szellőző Művekkel kötött szer­ződés alapján. Varga Ferenc, a szellőző művek műszaki átve­vője szerint Juhász József üze­mi MEO-s olyan jó műszaki kivitelezésű ventillátorokat ad át, naponta mintegy tízet, hogy valószínűleg az AGROKER igé­nyei alapján gyártásra kerülő meleglevegős szénaszárítók „null-szériáját” is Sarkadon rendeli meg a szellőztető mű­vek. A törekvések itt á határozott profilkialakításra, az anyagi le­hetőségekhez mért korszerű színvonalú gépesítésre irányul­nak. Ugyanakkor ügyeimbe ve­szik és egyre jobban kihasznál­ják a társvállalatokkal kiépíthe­tő kooperációs lehetőségeket is. Mindezt annak érdekében, hogy a kialakuló gyártmánystruktúra ne merevedjen meg, hanem kel­lő rugalmassággal alkalmazkod­hassanak legfőbb vásárlójuk — a mezőgazdaság — gyorsan nö­vő és mind változatosabb igé­nyeihez. vetkezeténél horgolják és kötik a szebbnél szebb, mintás taka­rókat. Az ÁFÉSZ-eknél mozgalommá lett felhívás teljesítése során nagyszerűen egymásra találtak a szövetkezetek nőtagjai, vezető­ségi tagjai, dolgozó asszonyai, lányai. Esténként a legtöbb szö­vetkezetnél szinte munkater­mekké alakulnak át az irodák. Több helyen az ebédidőt rövidí­tik meg, hogy a takarók egy-egy kockáját meghorgolják, kössék. Pedig nyár van, szorít a mező- gazdasági munka is. Vannak, akik hazaviszik az anyagot és a kötőtűt ,s reggel örömmel mu­tatják munkatársaiknak, hogy meddig jutottak. Battonyán már napokkal ez­előtt befejezték a két takaró el. készítését Újkígyóson, Csorvá­sága, s azok az asszonyok, akik teddyber anyagból különlegesen szép takarókat készítenek. Me- zőberényben, de szinte vala­mennyi szövetkezetnél a gazda­sági vezetők is szívükön viselik e mozgalomnak a sikerét. Hosszan lehetne még bizony­gatni azt a lelkesedést, ami a vietnami gyerekek sorsának enyhítéséért tört fel a fogyasz­tási és értékesítő szövetkezetek nőtagságából, dolgozó asszonyai­ból .lányaiból. Erről „beszélnek” helyettük e képek, melyeket a napokban készítettünk. Kép, szöveg: Balkus Imre Ugye szép lesz? — kérdezték tőlünk a szarvasi ÁFÉSZ asszo­nyai, miközben elébünk terítették a készülő takarókat. Kőváry E, Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom