Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-29 / 177. szám

Porfelhőben

Minden piaci nap után ugyan, az a kép fogadja azokat, akik véletlenül éppen Békéscsabán a Jókai utcában járnak. Hatalmas porfelhő kíséri a piactár takarítóit. Nem kis bosszúság ez a járókelőknek, többen szóltak is már miatta és javasolták, hogy seprés előtt jó lenne lelocsolni a területet. Régi. de bevált mód. szer ... Talán azok is ismerik, akiknek feladata a tér rendibehozása piac után, csak éppen nem gondolnak arra, hogy másképp is lehet dolgozni.

A felszálló por mindenkinek kellemetlen, nekik is. S ami a legfőbb, az egészségükre ártalmas.

Ha már a tisztaságnál tartunk, érdemes ismételten szólni arról is, amit a város főutcáin és terein tapasztalunk. Addig már eljutottunk, hogy van korszerű úttest-tisztogató gépünk, ered. menyesen is dolgozik, úgyanmyira, hogy most már az úttestek — Tanácsköztársaság útja. Bartók Béla út, stb. — tisztábbak, mint a járdák. A Tanácsköztársaság útján végigmenve egy-két kivételtől eltekintve a legtöbb ház előtt papírhulladék, egyéb szemét éktelenkedett. Különös kontrasztként a tisztára sepert, mosott úttesttel. Pedig a házak előtti takarítás egyébként kötelező és nem is olyan nehéz, hiszen egy-egy tulajdonosnak, vagy házmesternek kisebb területet kell rendbehozni. Nagyon kirívó az' ilyen látvány. Nemiég írtunk ugyan a szemétgyűjtők hiányáról, de ez nem indokolja azt, hogy a járdáknak feltétlen szemeteseknek kell lenni.

Jó lenne végre — ha másként nem megy, bírságolással — rendet teremteni. Elvégre a város tisztaságáról, s közvetve mindnyájunk egészségéről van szó K. J.

Válasz

a gabonafelvásárlólDl

A július 15-én lapunk hasábjain megjelent bírálatra, melyben a sarkadi keverőüzem takarmányboltjában tapasztaltakat kifogásoljuk, választ kaptunk Ambrus Gábor üzemvezetőtől.

Többek között közli, hogy a keverőüzem takarmányboltjának padlásterén papírzsákokban tárolják a zöld lucernalisztet. Innen szállítják az üzembe, mint alapanyagot a takarmánykeveréshez. A cikkünkben említett napon is ez történt s mivel a vásárlóknak ezzel kellemetlenséget okoztak, nyakukba zúdítva a leszálló port, az üzem vezetője jogosnak tartotta a bírálatot és intézkedett a hasonló eset elkerülésére. Kis Károlyné takar- mánybolt-kezelőt figyelmeztették, hogy a vevők érdekében körültekintőbb legyen, a raktárosokat pedig utasították arra, hogy a takarmánybolt padlásteréről bármilyen szállítást csak a nyitvatartás idején túl lehet elvégezni. A cikkben említett rakodókkal, Elek Gyulával és Szkolnyiszki Mátyással beszélgettek. figyelmeztetésben részesítették őket.

Az üzem valamennyi dolgozója előtt ismertették a cikket okulásul. Végezetül idézünk a le. vélből:

„Üzemünk valamennyi dolgozója úgy a jelenben, mint a jövőben a lakosság panaszmentes ellátására törekszik.. A sajnálatos figyelmetlenség miatt elnézést kérünk, a cikk írójának figyelmeztetéséért köszönetét mondunk”.

Nem „mosakodtak" — intézkedtek

Megjegyzésünk: valahogy így kellene minden szerv, gazdasági egység vezetőinek reagálni a megjelent észrevételekre, bírálatokra. Ez csak növeli az illetékesek tekintélyét.

Köszönjük a választ és az intézkedést.

Miéri emelkednek az árak?

A fogyasztók, vásárlók általában szeretik, ha tájékoztatják! őket, hogy mi miért van. Ha például bemegyünk egy áruházba, jó, ha megmondják milyen az az áru, amit kiválasztunk, melyek a jótulajdonságai és mire kell ügyelnünk a tisztításnál, mosásnál — ha történetesen textíliáról van szó. Ezt a tájékoztatást töb- bé-kevésbé meg is kapjuk. Annál ritkább az olyan kérdésre adott válasz, hogy valami miért lett drágább egyik napról a másikra anélkül, hogy erről a fogyasztókat időben tájékoztatták volna. Sokszor ugyanis meglepetten tapasztaljuk, hogy egyes cikkek ára változik, mégpedig felfelé. Vajon burkolt árdrágítás? Ha igen, miért? Erről kértünk véleményt munkatársainktól.

— Mert kell a prémcsi...

—vat—ti.

— Nem gondolkoztam rajta,' de ha sztaniolba teszik egye- fene.

—ik.

— Én nem tudtam, hogy van, mert nálunk a férjem vásárol.

—ria.

— Burkolt? Ha... ha... ha. Hiszen a kirakatban van.

—tó.

— Vigyáznak rám, nehogy el- polgáriasodjak.

—ei.

Van ilyen? Én azt hittem, hogy kevesebb lett a jövedelmem.

—ak

— Hogy a Kereskedelmi Felügyelőség se fogyjon ki a munkából

v. d.

— Mert emelkedik az életszínvonal is.

<br)

— Hogy kevesebbet burkoljunk.

b. p.

— Ne engem kérdezzenek. A közgazdászok „követik el”!

—szki

— Emelgetik? Emelgetik?! Csak nehogy sérvet kapjon valaki.

—meny

„Állandó olvasója vagyok a | Népújságnak, és nagy figyelmet j szentelek a Szerkesszen velünk i rovatnak is. Örömmel állapítom j meg, hogy cikkeik nyomán nagyon sok ügy elintézést nyer. Most én is kérem a segítségüket. mégpedig egy filléres cikkel kapcsolatban.

Mivel ebben a hónapban van a legnagyobb légy-invázió, így nagyon sokan veszünk légyfogót. sajnos, úgy látszik, ez is hl- | ánycikk lett.

Tudom, hogy vannak korszerű j permezető szerek és használjuk ! is — bár elég drágák —, viszont! higgyék el a ragacsos légyfogót nem pótolja semmi. Nagy örömömre az egyik háztartási üzletben kaptam, de örömöm nem ! sokáig tartott. Kiderült, hogy - nyugodtan rászállhatnak a le- ; gyek. sőt körülnevethetik, mert nem fogja meg őket. Mikor jobban megvizsgáltam, kiderült, hogy a Szombathelyi Vegyi Ktsz gyártmánya és szavatosság! ideje

1970. novemberében lejárt.

Kérdésem: hogyan lehet olyan | anyagot forgalomba hozni, ame- i lyiknek lejárt a szavatossági ide- | je? Ebben ki a hibás? A kere3-1 kedelem vagy a gyártó vállalat? I

Mi, vásárlók elvárjuk, hogy pénzünkért használható, kifogástalan árut kapjunk”.

Gulyás Imréné, Mezőberény

• *»

Olvasónk leveléhez csak any- nyit fűzünk, észrevételeit ezúton továbbítjuk.

E rovat hasábjain július 22-én .közöltük a kondorosiak panaszát, s megírtuk, hogy kifogásolják amiért a törpevÍ

2mű esténként nem szolgáltat vizet. Cikkünkre Tóth Pál tanácselnöktől kaptunk választ. Többek között közűi, hogy 1962 óta működik a törpevízmű a községben, de a fogyasztás rohamos növekedése megkövetelte, hogy új kutat fú- rassanak, mivel a jelöniig! már nem tudja ellátni a lakosságot ivóvízzel. Erre a tanács ez év június 24-én határozatot is hozott, s 457 ezer forintot hagyott jóvá a költségekre. A kút azonban csak jövőre készül el, éppen ezért szükség volt a korlátozásra. Általában a délutáni órákban merültek ki a tartályok, s le kellett zárni a vizet. Reggelig ismét feltöltődtek, azonban, minit ahogy olvasóink is panaszolták, ez a korlátozás nem volt megfelelő. Július 15 és 16- ám ezért új eljárást vezettek be, szaknyelven mondva, megcsapolták a kutat, mégpedig 4 méter mélységben ez azt jelenti, hogy 120 köbméter vízzel több a napi hozam. Azóta valamivel jobb az ellátás, így napközben nincs szükség vízkorlátozásra, kizárólag éjjel 23—02 óráig, így tehát olvasóink panasza orvoslásra talált. Köszönjük az intézkedést.

Tóth Pál levelében azt is közölte velünk, hogy sajnos sokan nem törődnek azzal, hogy az ivóvíz elsősorban háztartási célokat szolgál, s nem lehet udvart vagy kertet locsolni vele. A

legtöbbször azok türelmetlenkednek és kifogásolják a korlátozást, akik a kerteket locsolják. Sokak ellen eljárást is kellett Indítani. Kéri, hogy ezúton is hívják fel a lakosság figyelmét az ilyen magatartás helytelenségére. Szívesen teszünk eleget ennek, a véleményével egyetértünk.

Árván maradt fogyasztók

Gyakorlatilag május óta, hivatalosan július 1 óta nincs körzetszerelő Bucsán, mert felettes szerve, a TITÁSZ karcagi üzemigazgatósága úgy látta, hogy nem gazdaságos a szerelő tevékenysége.

Érdekes, hogy erre pont most jöttek rá, amikor a bucsai körzet hatósugara (Kertészsziget, Cserepes, Tö- viskes) 25 kilométerre nőtt, s a fogyasztók száma pedig ezerkétszázra emelkedett.

Egy szó, mim száz, nincs tovább körzetszerelő. helyette van egy könyvecske a tanácsházán, ahova mindenki panaszát, óhaját feljegyzik, s hetente két alkalommal megjele- j nik gépkocsin egy szerelő, aki a jj hibákat orvosolja. Sajnos, ez az in- « tézkedés nem nyerte meg a lakosság I tetszését. Mert ugye, a villany az • már olyan nélkülözhetetlen az em- 5 bemek, hogy hiányát nem napokig, ; hanem órákig is nehéz elviselni. jj

Mindent összevetve, az állandó sze- 5

■

relő nélkül maradt bucsaiaknak az a S kérése az illetékesekhez, hogy lás- ; sák be ők is, hogy az ilyen takaré- ■ kosság nem szolgálhat igazi érdeket. 5

SZ. A. ’

16.

A lalkás ajtaját kulcsra zárták. Kloss sokáig hallgatódzott, figyelte a csendet az ajtón túl, aztán elővette mindenttudó zsebkését. A zár most hamarabb engedelmeskedett, mint az első alkalommal. A lakásban semmi változás: maradt a rendetlenség, Ingrid ruhái a padlón heverték. Kloss odalépett a telefonhoz; Müller számát tárcsázta. Biztos volt benne, hogy a Hauptsturmführert még a Gestapón találja. Várja a jelentéseket; mozgó csoportjai most Potsdamot kajtatják. Ordítás. Müller még a telefonba is ordított. Zsebkendőt tett a szája elé és elváltoztatott hangon megszólalt;

— Kiéld kisaisszony otthon tartózkodik a lakásán!

— Ki beszél? — kérdezte Müller.

Kloss letette a kagylót. A Gestapo-főnök legkésőbb tizenkét perc múlva itt lesz. Kinyitotta fekete táskáját és beállította a „plasztik játékot” egy óra harmincötre.

Remélem, jól számoltam — gondolta.

Az egyik alacsony asztalon hatalmas vázát pillantott meg. Ideális hely robbanótöltetnek! Ebből a szobáiból élve senki sem távozik!

Amikor már mindent előkészített, éppen indult volna az ajtó felé. hirtelen kulcs zör- rent a zárba Még arra is alig volt ideje, hogy az erkélyajtó színes függönye mögé ugorjék.

Ingrid Kiéld lépett be a szobába. Kloss a függöny-szárnyak közti résen át figyelte. Az órájára pillantott: még 15 perc az élet. Ennyi van még hátra a lány életéből. És az övéből?

Most magára gondolt. Hiszen 6 sem hagyhatja el a szobát. . Azt hitte, hogy Ingrid majd a telefonhoz siet. de nem, erőtlenül egy székre rogyott; háttal ült neki. Sírt.

Kloss hirtelen szánalmat érIMI

zett; teljesen felesleges, indokolatlan szánalmat.

Űjra az órájára nézett: a töltet tizennégy perc múlva robban. Inkább agyonlövi a lányt és távozik még Müller érkezése előtt. Kibiztosította fegyverét. Mozdulataiban, mintha lassított filmet utánzott volna; kiáltania kellene, hogy ültéből felszökjék a lány. Csák nem lő le zokogó nőt hátulról. Késő. Hangokat, majd léplek zaját hallotta a lépcsőház felől. Ingrid nem fordította rá a kulcsot a zárban ! Hauptsturmführer Müller állt meg a szoba közepén.

— Na, végre! — lökte Jd magából a szót. — Mi történik itt? Hol volt? Ki telefonált nekem az előbb? — Leült egy székre, háttal az erkélyajtónak. — Még van egy kis időnk. Beszéljen.

— Nincs mondanivalóm — mondta Ingrid nyugodtan.

— Hogyhogy? Nem értem. Nem ismerek magára.

— Kérem, hagyjon békén!

— Az ördögbe is, mit jelentsen ez? Mindjárt indulunk a pályaudvarra. Át kell még öltöznie. Fritz megveszi a három szál szegfűt. Ma már óvatosabbak leszünk.

— Rám ne számítson — jelentette ki a lány változatlanul nyugodt hangon. — Nem megyek sehova, és senkit sem buktatok le. Vége.

— Miket beszél? — rikoltotta Müller. Felugrott székéről és megállt Ingrid fölött.

Nevető Segyek