Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-01 / 153. szám
Öf év alatt 3 millió forintot fordít fejlesztésre a Gyulai Vasipari Ktsz A Gyulai Vasipari Ktsz idei termelési terve 29 millió forint, 2 millióval több a tavalyinál. A baromfiiparnak tollszárító, automata kopasztó, perzselőgépeket, fagyasztó kádakhoz szivattyúkat, műanyagformázó gépekhez alkatrészeket gyárt és bérmunkában dolgozik a Leipzigi Mezőgazdasági Gépgyárnak. Az öntödéjében különböző vállalatok, üzemek megrendelésére évi 1200 tonna vasöntvényt készít. A szövetkezet öntödéje 1968- ban a forgácsoló üzeme 1970- ben, a lakatos üzeme pedig az idén költözött a városból az új telephelyre, ahol sokkal kedvezőbbek a munkakörülmények, mint a régi telepen, A IV. ötéves tervidőszakban a szövetkezet mintegy 3 millió forintot fordít fejlesztésre. Ebből az összegből új gépeket vásárol, megfelelő mnkavédelmi berendezésekkel látja el az öntődét és fejleszti a szociális létesítményt. Tervezi a színesfémöntés bevezetését is. A termelési érték 1975-ig várhatóan elérik majd a 36 millió forintot. Elnökségi ülés a kísérleti telepen Péntekre összehívták a Dél- Békés megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének Elnökségét. Az ülést ez alkalommal az orosházi Üj Élet Tsz bo- gárzói kísérleti telepén tartják. Megvitatják a szövetség ellenőrzési munkájának szervezését melyet Horváth Pál titkár terjeszt elő. Ezt követően összegezik a tsz-szövetség hároméves Vadexport Kilenc vaddisznót, 2500 őzet, 70 szarvast, 16 ezer 200 nyulat, 59 ezer fácánt és 2500 vadkacsát vásárolt fel idén a vadászati szezonban a MÉK békéscsabai telepe. A MAVAD-dal kötött szerződés értelmében 1968. óta veszik itt át bizományba Békés és Csongrád megye lőtt vadait. A vadászoktól, a vadásztársaságoktól és az állami gazdaságoktól felvásárolt vad után a MÉK jutalékot kap a MAVAD-tól. Legtöbb „áldozat, . a békéscsabai „NIMRÓD vadásztársaság szállította. Múlt évben és idén is az átvett áru csaknem 90 százaléka került — egy része közvetlenül a MÉK-telepről, más része pedig a MAVAD feldolgozó üzeméből — Olaszországba, illetve Bulgáriába és Görögországba. tevékenységének tapasztalatait, javaslatokat dolgoznak ki a szövetségi munka továbbjavítására. E nagyjelentőségű napirendnek vitája után az Űj Élet Tsz vezetősége bemutatja kísérleti telepét, elsősorban az új búzafajtákat. A telepen Európa legjobbnak nevezett búzáiból értékes anyagot állítottak össze, melyekből most —a fejlettségből és a hozamból — következtetéseket vonnak le, hogy a jövőben melyiket termesszék. Szarvason tart ölest a békéscsabai városi pártbizottság A békéscsabai városi pártbizottság ma, július 1-én kihelyezett ülést tart Szarvason. Az ülésen meghallgatják a jelentést a X. pártkongresszus előkészítése során elhangzott javaslatok, vélemények intézéséről, majd a szóbeli tájékoztatást a végrehajtó bizottság eddigi munkájáról. Az ülés után a szarvasi városi pártbizottság vendégeként megtekintik az agrártudományi főiskolát és az Arborétumot. A látogatás Békéscsaba és Szarvas kapcsolatának elmélyítését is szolgálja. Nílus csatornáiból táplálja « tájat, érleli legalább kétszer évente a gabonát, a gyümölcsöt. Most már egyes egyedül ez. A Nílus ugyanis már nem önt ki. Mióta megépült az asszuáni gátrendszer, attól északra a folyó engedelmes eszköze a technika akaratának. Mondhatnám, szelíden hömpölyög „a minden vizek anyja” a tenger felé. Így van ez most már Asszuántól Alexandriáig, ezen az 1200 kilométeres sávon. Csoportunk megjárta ezt az utat, először délre ment .aztán vissza északra. Ha nem is volt módunk alaposan tanulmányozni a fel- lahok világát, de láttuk ezt a tájat, Krisztus korabeli stílusban, vályogból épült házcsoportjaival. fáradhatatlanul bák- sisra vadászó gyermekhadával, pálmaerdők alatt terülő búzatábláival, banán- és narancsfáival, zöldpaprikát, paradicsomot, salátát és petrezselymet termő veteményes kertjeivel* papirusz- és lótuszligeteivel. Valaha, a 3—5 ezer év előtti fáraók korában e két növény jelképezte Alsó- és Felső- Egyiptom egységét, összetartozását. A Nílus menti táj — a ma világát érteni kívánók szemében is változatlanul azt a benyomást kelti, hogy a teremtő ember akarata, a föld népe a Nílus mentén most is változatlan elszántsággal és egységesen dolgozik az ország felvirágoztatásán. A Nílus-delta ma is Egyiptom éléstára és kincseskamrája. Tapasztalataink alapján azt is elmondhatjuk* hogy nemcsak szorgos fellahok,: hanem egyben rendkívül jó: szándékú, szelíd lelkű emberek ■ művelik ezt a nílusi csodát, • amelyen a közel-keleti háború ! egyiptomi „hét csapása” sem j változtathatott, sem szándék- • ban, sem eredményben. Társaságunk dicséretére j mondhatom — azokra is, aki-; két az út előtt kizárólag az ; ókori Egyiptom műemlékei von- ■ zották —, hogy a jelen alkotó jj világát éppúgy élvezték, mint • az ókorét. Ezt tárgyaltuk a ■ Kairóba vezető út felén, ahol j buszvezetőnk, Mahmud, megái- S lást rendelt, hogy frissítsük fel : magunkat, ki-ki ízlése szerint ; jeges Colával, narancslével: vagy forró kávéval, teával. • Ügy látszik, ő is a felüdülést : igényelte, csak némileg más • módon, ahogy mi. Elvonult tő- 5 lünk az útmenti bisztró kertjé- • nek egy csendes zugába, és pi- • henőnk húsz percét Allahnak : szentelte* Indulásunk előtt kö- ■ zölte, hogy minden rendben j lesz. Az óriási országúti forga- j lom, a nehéz vezetési körűimé- ! nyék ellenére simán megérke- : zünk Kairóba. Allah megígérte. ; És így is történt.. Mire a Nap leszállt, vagyis : Ra, a Napisten pihenni rendel- S te szolgáját, egy karcolás nél- : kül behajtottunk Kairóba. A • belvárosba érve már csak a ■ csillagok és a légvédelem kék j lámpái jelezték az utat szálló- : dónkhoz. Kerekes Imre Következik: Búcsú a pirami- ■ soktól. 5 A barátság vonatával Penza meggyében e Erről a térről indult Moszkva védelmére » penzai hadosztály Koszorúk a hősöknek Huszonegyedikén városnézéssel kezdődött a nap. Megtekintettük az Uljanov-múzeumot; a Penza történetét felelevenítő ki_ állítást — itt egyebek mellett a Békés megyéből küldött leveleket, táviratokat, ajándéktárgyakat; a képzőművészet néhány világhírű mesterének alkotásait is bemutató képtárat; ellátogattunk a Bjelinszkij parkba — ötletes játszóterek sora várja a gyerekeket, hűvös sétányok, padok a felnőtteket; megkoszorúztuk a forradalom internacionalista harcosainak — köztük magyarok is voltak — emlékművét; majd részt vettünk azon az ünnepségen, amelyen a Szovjetunió ellem német támadás harmincadik évfordulóján az elesett hősökre emlékeztek a penzai dolgozók, iskolások, katonák ezrei. „Hála. dicsőség a hősnek! Hála, dicsőség! Dicsőség a hősnek! Dicsőség!” — hangzottak pátosszal telt, de az alkalomhoz csak így illő előadásban Rozs- gyesztvenszkij Rekviemjének lágy orosz sorai, a zenekar gyászindulót játszott, résnyire préselődtek az ajkak, görcsösre merevedtek az arcizmok, hangtalanul peregni kezdtek a köny- nyek. Vörös selyem zászlókba kapott a szél, sorfaluk közt a Vörös Hadsereg komszomol istái vitték a vérszínszalagos fenyőkoszorúkat egy hatalmas kőtömb köré. A szikla alatt maréknyi moszkvai föld és a hazáért elesett penzai apák. fiúk, férjek hamvai. Majd sokszáz koszorú indult el, hogy az unokák, anyák, testvérek karján az emlékezés jelképei legyenek a Győzelem sugárút hatalmas, kiszélesedő torkolatában. Penzá- ban nincs család, amelyből ne ragadott volna ki valakit a háború. Aztán szelid szláv dallamra váltott a gyász-zene, hogy befejezésül, elvonulóra szólítva feszes. éles indulóba csapjanak a kürtök, harsonák, a dob. Az életben-maradottak, az az- óta-születettek ezen a napon keserűbben, keményebben léptek, fogták a kormámykereket, a ceruzát, tollat, a szerszám nyelét., Dízelnüj zavód Délután a város, a megye üzemeibe, intézményeibe látogattak a magyar küldöttség tagjai. Egy kisebb csoport a DieseL. motorokat gyártó üzembe, ahol egyebek mellett a szovjet bál- navadászhajók hajtóművei ké- «zülneks Amint a kapun belépünk, rögtön dicsérhetjük a gyár udvarát. Okkal, hiszen minden csupa zöld, mindenütt rengeteg a virág Mint egy üdülőtelepen. — De csak ebben az értelemben üdülő a mi gyárunk — tiltakozik jóleső büszkeséggel az igazgató. — Mert egyébként nem üdülni, hanem dolgozni járunk ide! Pihenésre ott vannak a dácsák. Meg a piomirtáborok. A műhelycsarnokokba megyünk. Az egyik mosztavoj kran — híd-daru — kezelője csinos, fiatal lány. Natasának hívják, vakítóan tiszta narancssárga pulóverben parancsol a hatalmas szürke szerkezetnek. Egy helyiséggel odébb fülvédős, kiabáló férfiak járatják be a föl- detrengető zajjal dolgozó hatalmas gépeket. Szikárak, csontos- kezűek. És ha leveszik az ormótlan fülvédőt, szívesen hallgatják Natasát. Mert a naracs- sárga pulóveres lány kedvenc időtöltése munka ut*i a dal. Szakszerűen kérdeznek a magyarok. Pedig közülük nem is mindenki vasmunkás. De a munkának vannak általános törvényei, előírásai, feltételei. Látjuk a szervezettséget, a tisztaságot és az egészségügyi szabályok szigorú betartását. S ez minden munkahelyen példa lehet. A. A. Scsukin mellé ülőik, amikor az üzem gyermek-táborába indul velünk a busz. — Két fiam s egy lányom van — mondja kérdésemre. Borisz a haditengerészetnél szolgál, Szása mérnöknek tanul, Olga még nem tudja, mi lesz belőle. De hát ráér még ezen gondolkodni. Még csak hetedik osztályba jár. Egyébként pedig: új lakótelepen lakunk, a gyár építtette, van egy nem túlságosan XI. AUTÓJAVÍTÓ VÁLLALAT, SZEGED. Vásárhelyi Pál u* 4. GAZSI — GAZ 63 tgk. — GAZ 69 szgk. és fődarabjai cserekocsis felújítása Igénybejelentés beérkezésének sorrendjében 1971. II. félévre és 1972. évre is szerződéskötés BÖDÉKÉSZÍTÉS bármely tip. tehergépkocsira 1933 messze fekvő dácsánk, e körül dolgozgatok szabadidőmben. S büszke vagyok rá, hogy már utaztam olyan hajón, amelyiket a mi gyárunkban született motor hajtott. Harmonika szól Ritkán taposott úton, fiatal erdőben kanyarog a gépkocsi, ágak csapódnak be az ablakon, aztán gipszből öntött állat-szobrok tűnnek elő, majd harsány gyerékkiáítás hangzik. Megérkeztünk, Pionírok sorfala közt vonulunk a tábor díszterére, ahol virággal, vörös nyakkendővel fogadnak az ifjú nyaralók. Aztán a küldöttség nő-tagja és egy hajdani szovjet tiszt meggyújtják az ünnepi lángot. Rázendít a harmomikás, mindannyian énekelünk. A következő percek a barátkozáséi. Vitalij, Szása, Tánya, Lena egymás szavába vágva mondják: — Remek sportpályánk van a táborban..* — És egy kutyánk, Pusok a neve... — Nyaranta egy hónapot töltünk itt... — Itt úszni szeretek a legjobban, az iskolában meg a fizikát... A pionírok körülvezetnek birodalmukban: domb-domb mellett, a táborba kanyarodó csendes folyóra fűzek néznek, ezer, meg ezer fa, köztük elszórtan a házak — azért nem épültek egymás mellé, hogy ne kelljen az erdőből kivágni. Mindenütt játék, vidám gondtalanság; a lombok között szeliden siklanak át a napsugarak. Lassan visszafelé készülődünk. A gyár ebédlőjében vacsorázunk. Anatolij Alekszand- rovics, és az üzemi újság munkatársa között ülök. A kolléga a legújabb lapszámot mutatja. Felerészben Magyarországgal és látogatásunkkal foglalkozik. Anatolij Alekszandrovics a barátságról beszél. Komolyan, tisztelettel. Aztán előkerül egy harmonika és énekelni kezd. A refrént valamennyien vele hajloogjuk-dúdoljuk. Természetes egyszerűséggel csendül a dal. érezzük, szorosam hozzátartozik a mindennapi élethez. Mint a Szovjetunióban mindenütt. Nekünk leginkább lassú, halk, nyír-illatú dalokkal kedveskednek vendéglátóink — jobban illik a komolyan vett, tartalmas barátsághoz. S jobbam bele lehet kapcsolódnia annak, aki nem ismeri a hangok pontos egymásutánját, csak érziszereti áz orosz dallamok lassú ívelését, méltóságteljes ritmusát. Búcsúzásnál pedig jobban következik belőle a hosszú, nagyon kemény, szoros kézfogás. Daniss Győző (Folytatjuk)
