Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-22 / 171. szám

Fehér köpenyes szakmák a mezőgazdaságban A megye mezőgazdasá- j gi szakmunkásképző-iskolái nak pedagógusai tanulókat toboroz­nak. A zöldségtermesztő és hajtató, a szarvasmarha- és juhtenyésztő, a növénytermesz­tő-gépész, a cukoripari, a mol­nár és a baromfifeldolgozó szakmák oktatódra „mostoha” sors vár az új tanévben. Leg­több esetben még a minimális létszám fedét sem sikerült bdz- tosítaniok egy-egy osztályba az j új tanévre. Legalábbis ezt mu­tatják a jelentkezések. Nem­csak ők, hanem az üzemek, a gazdaságok is bajban vannak. A dévaványai Lenin Tsz új szakosított szarvasmarha-te­nyészetéhez szükséges 28 szak­munkás helyett csak tizet tud munkába állítani. Hasonlóan alakulnak az arányok a békés­csabai Május 1. Tsz-ben is. De sorolni lehetne a példákat ol­dalakon keresztül, amelyek mind azt bizonyítják hogy a szakmunkás létszám- és össze­tétel tervezése, iskolára küldése még nem eléggé szerves része az üzemi vezetők mindennapi munkájának. Márpedig hozzá­értés, szakértelem, nélkül, csu­pán az ipari környezet nem teremti meg a korszerű terme­lést a mezőgazdaságban! A kérdés másik oldala: mi az oka annak, hogy miközben a mezőgazdaságban és az élel­miszeriparban egyre növekszik a korszerű üzemek száma és ezek szakember igénye, addig az élelmiszergazdasági szakmák iránti érdeklődés a lakosság körében csökken ? Molnár Lájosné, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának sze­mélyzeti és oktatási főelőadó­ja és Szító József szakfelügyelő közösen próbáltak választ adni erre a kérdésre. Szító elvtárs szerint: bár nap, mint nap szóba kerül ez a probléma va­lamilyen fórumon, mégis a mi­nisztérium és rajtuk kívül ta­lán senki sem foglalkozik hiva­talosan és rendszeresen az ügy­gyei, eltekintvie most az • illeté­kes iskoláktól. A pályaválasz­tási tanácsadás még csak gyerekcipőben sem jár a me­gyében. E téren nincs meg a kellő összehangoltság, együtt­működés, szervezettség és közös előretekintés az érintett szer­vek. gazdasági egységek és in­tézetek között. Az állam millió­Korszerűsítik a gyomai iskolákat Gyomén a két általános isko­lában az 1970—71-es tanévben 1046 gyermek tanult. Az oktató- nevelő munka személyi és tár­gyi feltételed egyre magasabb színvonalúak. Az 1. számú ál­talános iskolában a tanév be­fejezése előtt elkészült az iskola vízvezetékhálózata, a folyÓvizes kézmosás valamennyi tanterem­ben igen jelentős nevelési té­nyező. Ugyanitt 3 tanterem ola­jos padlózatát műanyag burko­latra cserélték ki, és 14 tante­remben fénycső világítást sze­reltek fel. A központi iskolában az új taitévben olajkályhás fű­tést kívánnak megvalósítani, mely a tantermek tisztaságát jobban megőrzi. A 2-es számú általános iskolá­ban elkészült a központi fűtés, a vízvezetékszerelést is meg­kezdték, valamint új igazgatói és nevelői szobát alakítanak ki, és bővítik a szertárakat. Az is­kola korszerűsítéséből a szülői munkaközösség is kiveszi részét, jelenleg az iskola téglajárdáit, betonjárdákra cserélik ki. Mind­két iskolának rendszeres támo­gatást nyújtanak a gyomai üze­mek és szövetkezetek. kát fordít a mezőgazdaság és az élelmiszeripar szakemberei­nek képzésére. Ezért a már be­fektetett összegek gyümölcsöz- tetése is több figyelmet, törő­dést érdemelne. Elsősorban ép­pen Békés megyében, amely az ország mezőgazdasági termelé­sének 12 százalékát adja. Ezért is tűzte napirendre a megyei tanács vb az élelmiszergazda­sági szakmunkásképzés rend­szerének továbbfejlesztését. A mezőgazdasági szakmák iránti csökkenő érdeklődés oka­it azonban nem az anyagi meg­becsülés alakulásában keli ke­resni — mondta Molnár La- josné. — Sokan arra hivatkoz­nak, hogy ezekben a foglalko­zási ágakban nem lehet „fusiz­ni”. Ez nem lehet érv, hiszen szakértelmüket legalább olyan jól felhasználhatják a háztá­jiban, mint a divatos szakmák dolgozott a különmunkában”. A legfőbb ok a mezőgaz­dasági szakmák társadalmi, er­kölcsi megbecsülésének hiányá­ban rejlik. A köztudatban — sajnos — az ember a fehér köpenynél kezdődik. Ezért a pályaválasztási tanácsadást a szülőknél kellene kezdeni, már az általános iskolákban. Ok érthetően szeretnének jobb sor­sot és könnyebb életet biztosí­tani gyermekeiknek. Ennek út­ja, véleményünk szerint — rossz, káros, sokszor minden alap nélküli, beidegzetiségük, szemléletük miatt — a fehér köpenyhez vezető út. Legtöbb esetben ugyanis — kellő tájékoztatás, ismeretter­jesztés hiányában — arról sem tudnak, hogy a mezőgazdasági szakmáik mind nagyobb hánya­da válik „fehér köpenyessé”. Hogy mennyire beidegződés­ről van szó, a következő pél­da is mutatja. A gyulai városi tanács vezetői tapasztalatcse­rére hívták az iskolák igazga­tóit és osztályfőnökeit egy ál­lami gazdaság modem tehené­szétébe. A pedagógusok a kor­szerű üzem láttán egyöntetűen úgy nyilatkozták, hogy nem hisznek a saját szemüknek. «••••»•«■■■■■•■•■■■■■■•■■■■■■»■■■■■•I ülök a kormánykeréknél, semmi rendkívüli sem történhet”. Nem adott kezet Klossnak, csupán rámutatott az egyik szék­re. A főhadnagy nem akarta ki­teregetni az összes ütőkártyáit, legalábbis nem azonnal. — Ingrid Kiéld kisasszony ba­rátja vagyok — kezdte mondó- káját és ránézett a tábornokra, de az öreg porosz arca meg sem rándult. — Okom van feltételez­ni — folytatta Kloss — hogy a tábornok úrnak rendelkezésére állnak (úgy gondolta, hogy ügye­sen fogalmaz) e leány sorsára vonatkozó bizonyos adatok. — Maga alighanem megőrült! — kiáltotta a tábornok; Kloss pedig arra gondolt, hogy min­den porosz tiszt elveszítené még maradék bátorságát is a topor- zékoló tábornok láttán. Ö azon­ban nem volt porosz tiszt és Boldt merev arca, a gyűlöleten kívül, csupán a játékos szen­vedélyét szította benne. — Tábornok úr természe­tesen megcáfolhatja ezt a ki­jelentést — folytatta nyugod­tan —, de akkor arra a követ­keztetésre jutok, hogy Stolp főhadnagy a saját szakállára, parancs nélkül akart házkuta­tást tartani Kiéld kisasszony lakásán..., saját kulcsok igény­bevételével. — Az én tisztjeim csak pa­rancsra cselekszenek — jelen­tette ki a tábornok, s közben szivarra gyújtott Azért meg kell adni, bizo­nyos értelemben lojális — gon­dolta Kloss. — Megengedi, tábornok úr, hogy rágyújtsak? — kérdezte. — Tessék — vakkantotta von Boldt, de nem kínálta me® szivarral. I — Ha tehát — Kloss most már csaknem suttogott —, Stolp nem saját kezdeménye­zésre cselekedett, akkor arra, amit keresett, csakis a -tábornok úrnak lehetett szüksége. A kul­csokat kizárólag Ingrid Kield- tői kaphatta, aki viszont este hat óra harminc körül titokza­tos körümények között eltűnt — Ugyan mit keresett Stolp? — a tábornok levette monokli­ját és most anélkül fürkészte Klosst leplezetlen érdeklődés­sel. — A tábornok úr erre köny- nyűszerrel megtalálja a választ — felelte a főhadnagy udva- riaskodva. — Ostobaság! Nem szenve­dek inszinuációban, fiatal ba­rátom. — Ügy gondolom — a tá­bornok haragja semmiféle ha­tással nem volt Klossra —, Stolp rosszul hajtotta végre feladatát . — Mit akar maga tulajdon­képpen ? — csahin tóttá. Könnyed mosoly suhant át Kloss arcán ;a tábornok arca is megváltozott: letűnt róla a merev mozdulatlanság. — Alig valamicskét, , tábor­nok úr. Annak igazolását — hirtelenjében nem találta a he­lyes kifejezést —. hogy Ingrid Kiéld kisasszonnyal ön rendel­kezik. És tájékoztatást arra vo­natkozóan, mit szándékozik ve­le tenni. A tábornok hallgatott. Rövid habozás után Klosst szivarral kínálta meg. Az ezüst szivar­vágót is átnyújtotta. — Honnán van tudomása Stolpról ? — Láttam őt.. Kiéld kisasz- szony lakásában. (Folytatjuk) — De ez csak egy csepp a tengerben — tette hozzá Szí­tó József, mert ugyanez volt a véleményük a most májusban elkészült ismeretterjesztő fil­münkről is, amely az élelmi­szergazdaság fiatal szakmun­kásainak megváltozott munka- körülményeit mutatja be. Az igazsághoz az is hozzá­tartozik, hogy a fiatal szak­munkások jelentős része azért válik meg munkahelyétől, szak­májától. mert nem tartja ki­elégítőnek a munkahelyi szo­ciális feltételeket.' A békéscsa­bai Szabadság Tsz is azért nem kap kertészt, mert nem tud szállást biztosítani részére. De érdemes szembenézni azzal is, hogy milyen vélemény jár a fiatalok között? Nem feltétlen szükséges tanulni, mert szak­ma nélkül is dolgozhatnak ugyanott, ugyanannyiért. Talán nem ártana rendelettel előírni, a beosztáshoz feltétlenül szük­séges végzettség megszerzését, hiszen nem mindegy, hogy a modem technikát szakképzett, vagy szakképzetlen munkaerő alkalmazza. A nehezen benépesíthe­tő. mostoha szakmák nem ide­jüket múlt, kihaló szakmák, hanem olyan fontos munkate­rületek, melyek az üzemi ve­zetők részéről sokkal több tár­sadalmi törődést, tervezést ki­váltnak megyénkben is. Köváry E. Péter iSUEESS J 197L JÚLIUS 22. „Valósággal meg nyittatott" A pest—váci vonal 1846. július 15-i ünnepélyes megnyitása. (Korabeli metszet). Utazom. Pestről Vácra. A kül­ső H vágányróL Lassan jön moz­gásba a sok szerelvényes vonat Indóházak, raktárak, álló vago­nok. A város házai tűzfalukat mutatják a sínek felé. Akkor, a százhuszonöt évvel ezelőtti indulás mennyivel ünne­pélyesebb lehetett! Akkor, ami­kor az első síneken futott Pest és „Vácz” között a „tüzes masini”. Óriási — csodálkozó, szorongó, ünnepelő tömeg gyűlt össze 1846. július 15-én a Magyar Közép­ponti Vasúttársaság pesti pálya­udvara (a mai Nyugati) előtt „A Váczi út fasorozata, az udvar előcsarnoka, s a töltés melletti völgy tömve volt nézőkkel” — írja á Jelenkor. Az ünnepélyes utazáson kétszázötven előkelő meghívott vehetett részt Ez a vonat lehangolóan pisz­kos, poros, elhanyagolt Alma­tag, fokhagyma- és cigarettasza- gú munkába indulók. Ingázók. Kötelességből utazók. Utazom. Pestről Vácra — tér­ben. És vissza 1846-ba — idő­ben. Nemzetiszín oszlopon magasra emelkedett a szabadot jelző teld kosár. (Az automata jelzőlámpa oszlopa piros-fehér). A mozdo­nyoknak nevük volt: az ünnepi szerelvényt két mozdony, a Pest és a Buda vontatta. Az én vo­natom tárgyilagos: számmal je­lölt A Pest, a Buda, a Pannó­nia, a Vácz, a Neográd, és tizen­egy társa a belga Cockerill erő­műgyárból érkezett Vonatom — hazai gyártmány—, ez is gőzös, és induláskor, érkezéskor éppúgy megtöltik üzemanyaggal, vízzel, mint elődeit „Fával láttatnak el” — írta a Budapesti Híradó. A menetrend. „A vonatok na­ponként indulnak: reggel, dél­után, este. Vasár- és ünnepna­pokon délután kétszer is”. A vonatok szinte félóránként in­dulnak. Hétköznap huszonhét vonatpár közül válogathatok. „A t ez. utasok minden vonat in­dulása előtt legalább egy ne­gyedórával megjelenni, valamint a közben eső állomásokon a vo­nat érkezését megvárni kéret­nek”. „Salon” kocsin egy forint har­minc krajcár, első osztályon öt­ven, másodosztályon harminc és harmadosztályon húsz krajcárért utazhattak a múlt század köze­pén. Pest és Vác között most csak új típusú, másodosztályú kocsik járnak. A teljes áru me­netjegy tizenöt forint hatvan fil­lér. A dolgozók havi jegye: 432,60 forint. A harminchárom kilométeres távolságot a Pest, a Buda 59 perc alatt futotta be. Csak Palo­tán (a mai Rákospalotán) és Dunakeszin áll meg a vonat, a menetidő pedig valamivel több, mint egy óra. „A középponti vasút készen levő része, a pesti;—váczi vonal júL 15-én valósággal megnyit­tatott. Kellemes időtöltés. A lát­vány nagyszerű. — Belépve a csarnokba, amelyből az indulás történik, azonnal meg vagyunk lepetve az épület belsejének óri­ási nagyságától — a középen öt­szörös vaspálya —, ezek közül kettő párhuzamos, s csak mesz- sze az udvartól, kinn a mezőn hajlanak el egymástól, egyik Vácz, másik Szolnok felé, a töb­bi pályák arra szolgálnak, hogy a kocsik, a mozdonyok egyik pá­lyáról a másikra átvitessenek, s ezért azok nem párhuzamosan, hanem több ponton egymásba folyólag vannak lerakva. A csar­nok körös-körül el van árasztva ablakokkal, sőt felülről is bőven ömlik be a világosság”. A Nyugati pályaudvarról ma tizennyolc sínpár indul. Akkor szántóföldek között ve­zetett Vácig a vasút Most ugyanazon a nyomvonalon hala­dunk. S a sínek mellé sorjáz­tak házak, falvak, gyárak is. Amikor Vácra ért az ünnepi szerelvény — hatalmas tűzvész fogadta. Égett a város. S a tűz okozta riadalom elrontotta az ünneplést. , Csodálattal, vegyes félelemmel és meglehetős ellenérzéssel fo­gadta a múlt század embere a vasútat. Alig néhány hónappal a megnyitás után merényletre készültek az ellenzők. Köveket érett tököket raktak a sínekre. De a vonat pozdorjává törte az „akadályt”. S feltartóztathatat­lanul folytatta útját „Ha kisik­lik, ki tudja, hová szalad?” — írta a korabeli krónikás. Dolgoznak a pályamunkások. Síneket cserélnek. Pesttől Szobig most épül a hézagmentes sín. Kádár Márta Egy, az első mozdonyok közül: a Hevea,

Next

/
Oldalképek
Tartalom