Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-03 / 155. szám

Ülést tartott . a Hazafias Népfront megyei bizottsága A Hazafias Népfront megyei bizottsága július 2-án tartotta ülését Békéscsabán. Az ülést levezető elnök, Lapusnyik Lajos- né —a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnökhelyettese — javaslatára két napirendi pont megtárgyalását fogadta ei a testület. Mindkét napirendről szóló jelentést Nyári Sándor, a Hazafias Népfront megyei bi­zottságának titkára terjesztette a bizottság elé. Elsőként beszá­molt a tan ácsválasztások megyei tapasztalatairól, valamint az 1971. évi országgyűlésen el­hangzott kormányprogramból adódó feladatokról. Ezt köve­tően a Magyar Szocialista Mun­káspárt X. kongresszusának ha­tározataiból, a IV. ötéves terv irányelveiből adódó népfront- \ mozgalmi tennivalókra hívta fel a figyelmet. Végül a bizottsági ülés beje­lentések megtárgyalásával fe­jezte be munkáját. Kétszáz gyermeket és háromezer felnőttet üdiiltet a szakszervezet Békés megyéből a nyáron A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa Társadalmi Bizottságának vezetőjétől, Kára Menyhértnétől és Gedó Andrásáétól, az SZMT üdültetési előadójától kértünk tájékoztatást arról, hogy 1971- ben hány szervezett dolgozót és iskoláskorú gyermeket üdültet a szakszervezet Békés megyéből. Elmondták, hogy sajnos az üdültetéssel elég sok gond van A dolgozók igényei nem min­dig találkoznak a lehetőségek­kel. Arról van szó, hogy a ta­vaszi, őszi és a téli pihenési le­hetőségeket nem használják ki. Ennek tudható be többek kö­zött, hogy az elmúlt évben 74 beutalót nem vettek igénybe. Pedig ezeket a beutalókat a szákszervezeti bizottságiok kifi­zették. Elsősorban a kereskedel­mi dolgozók és a közalkalma­zottak tartózkodnak a téli, ta­vaszi és őszi pihenéstől. Az a 64 beutaló, amit tavaly nem hasz­náltak fel, csaknem 75 ezer fo­rintot ért. Kárba veszett. A vállalatoknál, intézmények­nél nagyon sok az úgynevezett törzsüdülő. Semmiképpen sem helyeselhető, hogy egyesek év­ről évre igénybe veszik a ked­vezményes pihenési lehetősége­ket és ugyanakkor vannak — nem is kevesen — akik még so­ha nem voltak részesei a szak- szervezet által kedvezményezett üdülésinek. A fizikai dolgozók részaránya csak 50 százalé­kos. (?!) A tapasztalatok szerint kevés a magaslati üdülőkbe szóló be­utaló. Megyénkben több mint 5 ezer tbc-s van, akiknek utó­kezeléséhez vagy egészségük helyreállításához magaslati le­vegőt ajánlanak az orvosok. 1971. első félévében szanatóri­umban 202-en, belföldi és kül­földi üdülőhajózáson 519-en, külföldi pihenő túrán, illetve csereüdülésen több mint százsán, kedvezményes felnőtt és családi üdültetésben több mint 2200-an vettek, illetve evsznek részt. A második félévben az üdülők száma meghaladja a 3 ezer 300- at. Ha valamennyi beutalót igénybe veszik a szakszervezeti bizottságok, illetve a vállalatok, intézmények dolgozói, úgy az óv végén 6 ezer 430-an pihenik ki a munka fáradalmait a csak­nem 10 ezer szervezett dolgozó közül a szakszervezet által se­gélyezett üdülőkben. A gyermekek üdültetése sem ér véget a nyárral, ősszel még 162 gyereket visznek üdülőtábor­ba. érkeztek a beadványok. Ered­ménytelenül, mert még nem ju­tott el Frauenkirchen szélső ut­cáiba a villany. Az áramszolgáltatást 40—50 ház lakója hiányolja, de a víz­vezetéket majdnem az egész fa­lu. A legmódosabbak kis házi­szivattyúval nyomatják a vizet konyhájukba, és ahol fürdőszo­ba van, oda is­— A falu teljes villamosításá­ért való harc még be sem feje­ződött — emlékeztet Silber elv­társ — amikor újabb kezde­ményezést tettem. Javasoltam, hogy — amint 49 burgenlandi faluban, állami segítséggel elké­szült a községi vízmű — ugyan­ez történjen meg Frauenkirchen- ben is. Az ígéret ei is hangzott, és a vízműépítés megkezdődött. A parasztcsaládoknak is fizetniük kellett. A legtöbb család részle­tekben 6000 Schillinggel hozzá­járult a vízműhöz. De a kisjö­vedelmű. főleg öreg nyugdíjasok nem tudnak fizetni. Ezek a köz­ségi tanács segítségét kérték. A polgármester azonban az anyagi segítség helyett a végrehajtókat küldte a nyugdíjasok nyakára. A parasztházakban lefoglalták a kerékpárokat, a rádiót, vagy amit éppen találtak. — Ez a felháborító cselékedét — folytatja Silber elvtárs — a • közelmúltban történt. Amikor az ! eseményről tudomást vettem a 5 községi tanácsülésen tiltakoz- • tam. Véleményemet néhány szó- ; ciáldemokrata párti vezető, első- 5 sorban Stefan Kiss támogatta. A ! tiltakozásra a polgármester j „visszavonult”, úgy teftt, mintha ■ a végrehajtó munkájáról nem is | tudna. — S mi történik, ha a tartó- • mányi tanács a jövőben sem tel- 2 j esi ti ígéretét? — kérdem. — Akkor a falunak a vízmű • teljes költségét vállalnia kell. ! Egy-egy családra összesen leg- 2 alább 12—14 000 Schilling jut.; Ez nagyon sok pénz! El sem le- ; hét képzelni, hogy az alacsony- • jövedelműek hogyan tudják j megfizetni. Amíg a községi tanácsban vég- : zett munkáról beszélgetünk, sü- • rűn nyílik Silber eivtárs lakása- « nak ajtaja. — Mikor beszéljük meg az új ■ iskola tanterme építési terveze- ■ tét és költségét — Kérdezték az : érdeklődő szülők. \ Sötét este lett, amikor a fa- 5 lusi kommunista vezetőtől elbú- : csúztam. Lónyaj Sándor Következik: Erőmű az Alpok­ban. (FóLytatruk) ■ : I A barátság vonatára! Penza megyében o Druzsba — barátság Nagyon rövid volt az utolsó penzai nap, a június huszonhar­madika. Még egy látogatás a város üzemeiben, intézményei­ben, pár perc a Szura partján, csoportfénykép a színház előtt, ahol előző este remek balett­produkciót láttunk, szinte csak pillanatok a képtárban, ahol Békés megyei képzőművészek alkotásait nézhetik meg az ér­deklődők sietős tekintetek a parkok szobraira, virág-vásár, sietve tanult szavakból alakított párbeszédek rendőrrel, újság­árussal, járókelővel. A küldöttség néhány tagja, s a már korábban odaérkezett há­rom magyar: Koszta Rozália, Csoór István és Podina Péter a penzai kulturális élet képvise­lőivel találkoznak. A vendéglá­tók között van, aki már régen ismeri hazánkat, Kiskunhalast, Székesfehérvárt említi, részt vett Magyarország felszabadí­tásában. szembe-szomszédom Bartók nevét idézi és szóba ke­rül a Penzában is játszott ör- kény-darab, a Tóték. A barátságra, a haladó művé­szeti hagyományokra, a jelen művészetére emelünk poharat. A „zsurnaliszt” ajándékot kap: magnószalagot, rajta a jelenleg talán legkedveltebb szovjet dal, a „Vaszimnaccat ljet”. És itt is, meg másutt is sok-sok egyéb ér­tékes, kedves emlékkel lepnek meg bennünket penzai baráta­ink. Miniatűr Diesel-motorral és hatalmas fehér játékmackóval, hajómodellel és gyerekkönyvvel, a magyarokról szóló üzemi új­sággal és látogatásunkról szóló fényképalbumokkal. Mindegyik­ről lehetetlen említést tenni. A búcsúebéden ismét magyar számokat játszik a zenekar. Három pár — rokonszenvesek, elegánsak, fiatalok — csárdást táncol. Talán kevésbé tüzesen a lányok, kevésbé legényesen a fiúk, mint odahaza —. de na­gyon jó szívvel, utolérhetetlen bájjal, gyönyörű lírával. Közben címeket, jelvényeket cserélünk. Megint egymásba j folynak a percek. Igyekszünk | minél jobban agyunkba vésni új 1 barátaink arcvonásait. Az étte­remben dolgozókét, a szálloda előtt búcsúzókét. a bennünket az állomásra kísérőkét, a basmako- vói zászlólengetőkét... s valami keserű lelkiismeretfurdalással .a többiektől messzire felénk in­tegető férfiét, aki mankón ko­pogott ki az állomásig; mert öt­venéves volt, ugyanolyan idős, mint a háború többi nyomorék­ká lett hajdani húszévese, akik­kel Penzában is naponta talál­koztunk; s akik közül nem egy talán éppen Magyarországon kapta a szörnyű sebet... Egymondatok Egyre messzebb vissz a Szű­rétől a vonat. Gyengéden ring alattunk a hosszú kocsisor. A Szakszervezetek Megyei. Tanácsa már megküldte a szak- | szervezeti bizalmiaknak az ősz­szel induló szakszervezeti poli-' tikai tanfolyamok programját.; Csaknem hétezer bizalmi kezdi meg a napokban a beszélgetésit a szervezett dolgozókkal. Három témakörben indítanak politkai tanfolyamot. Társadal­miunk időszerű kérdései, vala­mint a Szocialista demokratiz­mus időszerű kérdései mellett űj oktatási forrna A világpoliti­ka időszerű kérdéseinek témája. Ezen belül azt ismertetik majd az oktatás előadói, hogy a világ- politika alakulásában milyen szerepet játszanak a szakszerve­zetek, választ kapnak majd a hallgatók az oktatáson belül a A jelképpé vált Penzai em­lékmű, alatta betonba ágyazott üzenet a 2017. évnek. Hálókocsink kísérője a gyor- san-beszélő, csendesen-éneklő húszéves Tánya: — Szeretem ezt a foglalkozást, mert sok szép vidéket bejárha­tok és közben jut Idő az olva­sására is — elsősorban a tudo­mányos—fantasztikus regénye­ket kedvelem. Papp Zoltán, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola KISZ-titkára: — A legközelebbi találkozásig nagyon sok levelet váltunk majd én is, meg iskolatársaim is a penzai komszomolistákkal. Adamik Pálné a békéscsabai Szabadság Tsz kertészetének dolgozója: — Legjobban a traktor-von- tatta ötvenméteres öntözőcső tetszett a Kirov kolhozban — és természetesen az itteniek szí­ves barátsága. Bottá János parkettás: következő kérdésekre: Merre tart a világ? Hogyan harcolnak a szakszervezetek az európai biztonságért? Mit tesznek a szocialista országok szakszerve­zeted a békéért, a haladásért, a szocializmusért folyó harcban? Arról is beszélni fognak, ezeken az oktatásokon, hogy az európai tőkésországok munkásosztályai­nak hogyan alakult a sorsa. Vé­gül, de nem utolsó sorban je­lentős teret tölt ki az oktatási formában a világ szakszervezeti mozgalmának egységtörekvése Igaz ugyan, hogy az 1971—72- es politikai oktatás csak ősszel kezdődik, de a szervezésit az | eredményesség érdekében már most célszerű megkezdeni, — Jó volt járni a nagyon- nagyon tiszta üzemekben és az utcákon, ahol ismeretlen dolog például egy eldobott cigeretta­cslkk. Nagy Ferenc, a mezőberényi 2. számú általános iskola igaz­gatója : — A kizsevatovszkiji iskolá­ban beszéltem olyan idős asz- szonnyal, aki ismerte Krupsz- káját — a mai iskolában pedig azt láttam jóleső érzéssel, hogy milyen sokat áldoz a gyereké- kért a szovjet társadalom. Van tara György kőműves: — Mindennél jobban becsülik a Szovjetunióban a munkát. Papp István, a megyei mozi­üzemi vállalat művészeti cso­portvezetője: — Kiss Örs barátommal több­száz méteres színes és fekete­fehér filmet készítettünk a Ba­rátság-vonat útjáról — reméljük, jól sikerültek a felvételek és néhány héten belül bemutathat­juk a filmet Békés megye lakos­ságának. Nyírfák intenek búcsút... Az utolsó moszkvai interjú Jelena Boriszovna Kulikovával, Penza megye tanácsának elnök- helyettesével, aki a fővárosig kísérte küldöttségünket; — Nagyon vártuk Penzába a magyar küldöttséget. Sajnáljuk, hogy ilyen hamar vissza kellett utazniok. Reméljük, azonban, hogy mihamarabb újra találkoz­nak majd a békési és a penzai emberek. Augusztusban művé­szeti küldöttségünk utazik Ma­gyarországra, októberben pe­dig kiállítással visszonozzuk az Önök művészeinek mostani tár­latát. Tehát: a viszontlátásra! Száz, ezer, millió nyírfa közt kanyarog a vonat Moszkvától hazafelé. Zalai György, a ma­gyar küldöttség vezetője foglalja össze az út tanulságait: — Már eddig is sok nagy je­lentőségű eseménye volt a két megye közötti testvérkapcsola­toknak. Az L. B. Jermin elvtárs- vezette első penzai delegációtól a Frank Ferenc-vezette békési küldöttségen át a két megye sajtójában megjelent tudósításo­kig és az elmúlt esztendőben hozzánk látogatott szovjet Ba­rátság-vonat útjáig, melyben a penzai dolgozók valamennyi rétege képviseltette magát. A mi mostani utunk alkalmá­ból Békés megye háromszáz dolgozója szerzett személyes tapasztalatokat Penza megye festőién szép vidékeiről, ismer­kedett meg a megye községeivel, városaival, azokban a régi orosz népművészet-ihlette házak mel­lett a modern lakóházak hatal­mas tömbjeivel, látta az alkotó­sikereket, amelyekkel a penzaiak kiveszik részüket az SZKP XXIV. kongresszusa határoza­tainak végrehajtásából. Mindez azonban csak környe­zete volt annak az őszinte barát­ságnak, amivel a szovjet embe­rek küldöttségünket körülvették. A látogatás során valamennyi városunk, üzemünk, intézmé­nyünk képviselői látogatást tet­tek a penzai városokban, üze­mekben, intézményekben és ez alkalmakkor megbeszélést foly­tattak a kapcsolatok továbbfej­lesztéséről, a tapasztalatcserék konkrét formáiról, a mindkét fél számára hasznosítható mun­katapasztalatok cseréjéről. Mindazokról a dolgokról tehát, amelyek még tovább erősíthetik a két megye közötti testvéri ba­rátságot. • * • ...A nyírfák búcsút intettek. Háromszáz Békés megyei dolgo­zó felejthetetlen élményekkel tért vissza Magyarországra. Danlss Győző Megkezdődött a szakszervezeti politikai taníolyamok szervezése

Next

/
Oldalképek
Tartalom