Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-18 / 168. szám
Vologya A kombájnok sorban állnak. Tartálykocsi jár közöttük, tankolnak. Az egyik gép tetején barna fiatalember Hodukin Ryen corral-színházban mutatták be először Moreto vígjátékát. BÍKÉS HlCrii “ NtPUJSAC a 1911. JÜUUS 18. fcrlsa: Bjelsorodból kerültem a főiskolára. Le a kalappal előttük Szovjet főiskolások a gyulai tangazdaságban Igazi forró nyár. A Gyulai Állami Tangazdaságban — éppúgy, mint bármely más mezőgazdasági üzemben — ezekben a napokban az arátás a fő téma. Így hát semmi különös nincs abban, hogy a javítóműhelyekben minden épkézláb szerelő az alkatrészek pótlásával, az elromlott gépek javításával foglalkozik. Éjjel-nappal. Szó szerint, hiszen az aratás, betakarítás idejére éjszakai műszakot szerveztek. Ne legyen egy óra kiesés sem, a gépek egy percet se álljanak — adták ki a jelszót a gazdaság vezetői. Megy is minden, mint a karikacsapás. Mindössze az a különös és szokatlan, hogy a műhelyben és a gyulai határban mostanában orosz szavakat hallani. Válja Porol a vetőgép a száraz földön. Barna hajú, copfos lány igazgatja a magot a tartályban. Éppen a tábla végére érnek, s egy pillanatra megáll a gép, a traktoros, valamit matat a fülVI agyi mir, Kurszkból: Éppen a légszűrőt tisztította. Megtörli olajos kezét, s fürgén mászik le a magasból. Számára nem idegen Magyarország, hiszen katonaidejét töltötte nálunk, ö a legidősebb a csoport tagjai közül. A legnagyobb jóindulattal sem lehetne elmondani róla, hogy bőbeszédű. Csak tőmondatokban válaszol: — Szeretem a gépeket és a földet. Azért jelentkeztem a főiskolára. Ha végzek, az egyik kurszki kolhozba megyek mérnöknek. Kérdezősködöm munkájáról. A legnagyobb elismeréssel szól az itt tapasztaltakról, a házigazdák szívélyességéről és a munkafeltételekről. Megindulnak a kombájnok, széles csíkot hasítva á gabonatáblából. Porol a száráz szalma és egymás után telnek a vontatók az acélos magokkal. A szovjet fiatalokkal dolgozó Faraszán Pál kombájnostól érdeklődtem, mi a véleménye az itt dolgozó szovjet fiatalokról? Nagyon röviden válaszol: — Le a kalappal előttük. Én még ilyen rendes gyerekekkel nem dolgoztam. Pedig ezek hamarosan mérnökök lesznek, de merem állítani, hogy a legjobb szakmunkásnak is becsületére váló lelkiismeretességgel és hozzáértéssel végzik a munkájukat. Vologya: szeretem a gépeket. Válja: a papa fényképész. kében, s utána kiszáll friss levegőt szívni. A lány Valentyina Nyezsencova kisimítja a portól szürkés haján a kendőt, s a hűvös árnyékú fa alá igyekszik. — Nagyot húz a kannából. Mosolyog. — Én is bjelgorodi vagyok, mint Grisa. Manapság még ritka, hogy lányok mezőgazdasági gépészmérnöknek készülnek. — Hát, ami azt illeti, eléggé meglepődtek odahaza is, amikor mondtam, hogy mi szeretnék lenni. Papa fényképész, mama könyvelő. Így hát eléggé távol esik ez a szakma a családi hagyományoktól. Egy napot Gyulán, a városban A~ i strandon töltöttek a fiatalok. Hogy tetszett a város? — Nagyon szép. A vár, az alacsony házak, az utcák, a parkok is. A strand? De jó lenne, ha nálunk is is lenne egy ilyen. Mit szól a divathoz, milyenek a magyar lányok? — Nálunk, Moszkvában maxiból van a legtöbb. Itt meg úgy látom, még tartja magát a mini. — Válja! — kiált a traktoros, Igyi szudá! A traktor megindul, s a vetőgép tovább szórja a magot. Grisa A műhely előtt rokkant DT— 75-ös traktor. Körülötte négy olajos kezű fiatalember „bűvöli” a masinát. Egyikük, a négy közül a legmagasabb, Grigorij Rjeznyicsenko egy berozsdásodott csavarral birkózik. Akárhogy feszegeti, nem mozdul. A kulcsra egy csőtoldalék kerül, így meghosszabbítva már köny- nyebben boldogul vele. Grigorij — Grisa — megtörli gyöngyöző homlokát. Cigarettára gyújt. — Bjelgorodból kerültem a főiskolára. Az ötödik évet taposom. Ha végzek? Visszamegyek az otthoni kolhozba dolgozni — Hogy’ ízlik a munka? — Könnyen boldogulok, hiszen — mutat a traktorra — szovjet gépek. Ismerősök. Otthon is ezeken gyakorolunk. — S milyenek az itteni szakik? Szélesen mosolyog, nagyot szív cigarettájából: Harasó. Ocseny harasó. A professzor elégedett A gazdaság igazgató-helyettesének, Pepó Pálnak a szobájában ülünk. Itt van a főiskolásokat kísérő Jurij Alexandrovics Konkin professzor, Alexej Szer- gejevics Petulov dékán helyettese és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem két adjunktusa, dr. Rékási Endre és dr. Kaifás Fe« renc. A professzoré a szó: — Négy évvel ezelőtt jött létre a kapcsolat a Gödöllői Agrártudományi Egyetem és a Moszkvai Mezőgazdasági Gépészmérnökképző Főiskola között. Akkor megállapodtunk abban, hogy a két iskola legjobb hallgatóinak egy-egy csoportja a szakmai gyakorlatot a másik félnél tölti. Az eddigi tapasztalatok szerint ez a kölcsönös kapcsolat eredményesnek bizonyult olyannyira, hogy a jövőben ezt tovább kívánjuk szélesíteni. A dékánhelyettes veszi át a szót: — Örülünk, hogy a Gyulai Állami Tangazdaságban a vezetők és a dolgozók egyaránt szívélyesen fogadták csoportunkat és minden segítséget megadnak ahhoz, hogy a hallgatók ideális körülmények között tölthessék a nyári gyakorlatot A moszkvai Tyimirjázev Mezőgazdasági Akadémia 1965-ben ünnépelte alapításának 100. évfordulóját, és ennek az akadémiának egy kihelyezett fakultásaként működött a mezőgazdasági gépészmérnökképző főiskola 1923-ig, majd ettől kezdve önálló kar lett. Évente 500 mérnököt képeznek és adnak a szovjet mezőgazdaságnak. Így hát a nagy múltú főiskola professzorának és dékánhelyettesének elismerése komoly dicséret. Béla Ottó A Gyulai Várszínház vígjáték-bemutatója: Donna Diana Premier július 24-én A világ dráma- és színháztörténetének nagy korszakai között előkelő helyet vívott ki magának a XVII. század elején a spanyol drámairodalom, a spanyol színházművészet lupe de Vega, Tirso de Molina, Alarcon. Calderon és a Donna Diana írója, Agustin de Moreto y Cabana művei — s egy különös színpadforma, a corral. A spanyol klasszikus dráma kialakulásáról így ír a színház- történet egyik legjobb magyar ismerője, Hegedűs Géza: „Színházba ősidőktől fogva kívánkozott a spanyol nép, éppen úgy, mint urai. És ezt a közvágyat a hatalom sokáig ugyanolyan természetesnek és kielégítendőnék tartotta, mint azt, hogy a szegény ember emni-imni akar szerelemre vágyik s bdkaviadalokat igényel. így aztán az ön- és köz- kápráztatás egyik legfontosabb eszköze volt a barokk Spanyol- országban a színház. És ahol sok a színház, és minden színházban sok az előadás, mert tömegeik igénylik — ott szükségképpen nagyon sok drámának kell keletkeznie. Ahoi pedig sokezerszám- ra terem a dráma, ott a töméntelen sok drámáköltő között akad nem egy jó is és a számos jó között egy-két lángelme is.” Ugyancsak Hegedűs Géza mondja a carral-színhazrol: „A corral felül nyitott, téglalap vagy ellipszis alakú helyiség volt, mindkét végén színpaddal. Amíg az egyik színpadon játszottak, a másik színpadon átrendezték a díszleteket. Amikor vége volt a jelenetnek, a földszinten adok megfordultak, az oldalpáholyok nézői is megfordították székeiket es a másik színpadon folytatódott a játék, míg a nézők háta mögött már készítették a következő szín díszletét. Ilyen színházban mutatták be annak idején többek között Moreto Donna Diana — másképpen : Közönyt közönnyel — című komédiáját is. Hasonlóan A kertész kutyájához, a Dacból terem a szerelem, az olasz Mirandoli- nához, ez a darab is arról szók hogy egy szép asszony megvett a szerelmet, közönyös a férfiak iránt, aztán megismerkedik egy olyan férfival, aki éppen az o közöny-fegyverével vívja meg a szívét. * *» A Várszínház idei második bemutatójának rendezője Sándor János. Tőle érdeklődtünk az előadás főpróbák előtti előkészületeiről— még a Jókai Színház nézőterén, hiszen a várat még az István király szereplői birtokolják. — Éles karakterekkel, a com- media dell’arte eszközeit felhasználó, azokból merítő alap-jellemekkel igyekszünk viszonylag teljes képet adni a kor milyenségéről színes, kavargó, könnyen hevülő világáról. Ezért az előadást — bár fél kilenckor kezdjük —, már egy negyed órával hamarabb kezdik élni a szereplők. Még nem a színpadon, hanem a vár körül. Ott, ahol abban az időben a közönség is gyülekezni fog. Hogy aztán kezdés után folyamatosan rohanhasson, alakulhasson a cselekmény, küzdhessen meg szerelmével, szerelméért Carlos és Diana, Gaston és Cin- tia, Polilla és Daura, meg mind a többiek. — Kezdődik a próba. A színeszek még civil-ruhákban vannak. S mert nyár van, rengeteg az élénk színű pulóver, blúz, szoknya, nadrág. A hangulat egy-egy pillanatra hétköznapi még. Mert próba van, mert gyakran újra kell mondani a színpadon majd csak egyezer- felhangzó mondatot, ismételni kell a várban majd csak egyetlenegyszer tett mozdulatot. Néha bicsaklik a nyelv, néha a színpadra szói a rendező, néha a súgó is fennhangon, olvassa Moreto szövegét. De a szereplők magatartása, viselkedése, érzései már előadásra érettek. Tímár Éva már Dianaként utasítja vissza hódolóit, Körtvélyessy Zsolt, Kertész Péter, Gelley Kornél, Szentirmay Éva is Carlosként. Polillaként, Bearne hercegeként, Cintiaként örülnek mérgelődnek, szomor- kodnak, nevetnek. Ez már most is igazi színház. Ha valaki most behunyt szemmel ül a nézőtéren, csak a hangokat hallva a oorral-színházban vagy a gyulai várban képzelheti magát. A sárga blúzokból, mályvaszínű vörös pulóverekből, a kék, barna nadrágokból, tarka szoknyákból három és félszáz esztendős ruhák valnak, a maa színészekből korabeli lovagok, szolgák, kacér asszonyok, az ismerős zenészek egy hajdanvolt kor nemes tartású, büszke muzsikusává lesznek, Moreto szövege pedig az akkori színházi élet egy friss-vidám darabkájává: „Megmondom még idején, Hogy Polilla vagyok én, Szolga, koldus, és szegény. Ezzel, s költőnk jutalmául. Tapssal, mely most dörögjön fel, Véget ért a tanulságos Játék: a Közönyt közönyéi.” (daniss)
