Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-18 / 168. szám
120 millió forint beruházási Kondoroson Korszerű sertéskombinát — Korszerű takarmánykeverő üzem Nyolc tsz közön vállalkozása a hústermelés növelésére Megyénk mezőgazdaságának egyik legnagyobb beruházása valósul meg Kondoroson. Nyolc termelőszövetkezet, közöttük: a kondorosi Dolgozók Tsz, Lenin Tsz és Vörös Október Tsz, a kar- dosi Egyetértés Tsz, a hunyai Hunyadi Tsz, a kétpsopronyi Rákóczi Tsz, a muronyi Lenin Tsz és a kamuti Béke Tsz közös vállalkozásában az AGRIMPEX közvetítésével szerződést kötöttek a nyugat-európai PURINA céggel koncentrátum vásárlására, illetve takarmánykeverő üzem építésére. A takarmánykeverő üzem szomszédságában épül fel a három kondorosi termelőszövetkezet korszerű sertéskombinátja. A két beruházás együttes összege meghaladja a 120 millió forintot. Pepó János, a MEZÖBER Békés megyei kirendeltségének műszaki ellenőre mondotta, hogy ösz- szegszerűségében egy helyre, a MEZÖBER által szervezett beruházások közül Békésben ez a legnagyobb. A nyolc termelőszövetkezet közös vállalkozásában épülő takarmánykeverő üzem azért érdemel figyelmet, mert évente ötezer vagon keveréktakarmány előállítására rendezkednek be, és amint Letavecz János, a közös vállalkozás főkönyvelője említette, ellátják a tagszövetkezeteket kiváló minőségű keverékkel. Az eddigi számítások azt bizonyítják, hogy a nyolc termelő- szövetkezetnek 3800 vagon keverék-takarmányra lesz szüksége ahhoz, hogy állatállományát ellássa. 1200 vagon takarmánykeveréknek ma még nincsen gazdája. Figyelembe véve a mai takarmánypiacot, valószínű, nem lesz nehéz vevőt vagy vevőket találni. Csupán az a kérdés, hogy az 1200 vagon takarmány előállításához rendelkezik-e a társulás megfelelő kukoricával. Elvi megállapodás született, mely szerint a GFV csak azoknak az üzemeknek ad tápot, melyek az átvett táp minden mázsájához 60— 65 kiló kukoricát átadnak feldolgozásra. A kondorosi közös vállalkozásban nincs ilyen megállapodás, mert a társulás vezetősége bízik abban, hogy a tagszövetkezetek kukorica-termésüket teljes egészében ide szállítják tárolásra, feldolgozásra. De mi lesz akkor, ha a takarmánypiacon a kereslet úgy alakul, mint ebben az esztendőben? Tavaly több termelőszövetkezet megkockáztatta azt, hogy kukoricatermésének egy részét szabadpiacon értékesítette, s mint vevő jelentkezett takarmányért a GFV-nél. A kukorica mázsáját 350—400 forintért adta el, a tápot pedig 300 forintért vásárolta. A világ legjobb üzlete volt ez! Tulajdonképpen ezért született az az elvi állásfoglalás, amelyről az előbbiekben már szóltunk. Helyes lenne, ha a nyolc termelőszövetkezet megegyezne abban, hogy az átvett purina-féle keverékért mázsánként mennyi alapanyagot — kukoricát — kell beszállítaniuk a Az utóbbi két esztendőben megkétszereződött a tehénlétszám a méhkeréki háztáji gazdaságokban. Ugyanakkor a megye többi községében csökkent a szarvasmarha-tartás iránti érdeklődés a termelőszövetkezeti tagok körében. A méhkeréki előnyös változásnak az a magyarázata — mondotta Márk László, a Balcescu T!sz agro- nómusa —, hogy a lakosság nagy része fólia alatti zöldségtermesztéssel foglalkozik,^ s a szarvasmarha-trágyából úgynevezett melegtalpat készítenek, kora tavasszal az elfagyástól így védik növényeiket. közös vállalkozásnak. A takar-1 mánykeverő üzem így valójában I biztonságban érezhetné magát, mert kapacitása az évi ötezer vagon a szükséges kukoricával biztosítva lenne. A takarmánykeverő közös vállalkozás épített egy nyolcezer négyzetméter alapterületű tárolóteret. Húsz dunaújvárosi színt szereltek egymás mellé. így alakították ki. A tag tsz-ek 10 ezer holdon kukorica-termesztésre rendezkednek be, s a termést ősszel,- a törés idején, szemesen szállítják be a központi telepre. Itt szárítják, tárolják, darálják és összekeverik a purina féle koncentrátummal. Azután ki-ki átveheti a leszerződött mennyiséget az általa ütemezett módon. Az építkezés jó ütemben halad. A takarmánykeverő építését az alapító tsz-ek építőbrigádjai vállalták. így készül az üzemi út, a takarmánytároló betonmunkája, a központi épület, és a szárítóberendezés alapozása. Ez utóbbival most már sietnek. A szárítót szeptember végéig össze szeretnék szerelni, hogy az új kukorica-termést már ide hozhassák. A takarmánykeverő üzem szomszédságában olyan sertéskombinátot épít a három kondorosi termelőszövetkezet, amelyhez aligha lesz hasonló a megyében. Az épületeket ellátják légkondicionáló berendezéssel, központi fűtéssel, a legkorszerűbb etetőkkel és önitatókkal. A fiaztatóban gőzzel fűtött melegtalpon pihenhetnek a kismalacok. Neonfény és infralámpa szintén tartozéka a technológiáDr, Varga Sándor: Iparvállalatok belső irányítási rendszere Napjaink egyik — ha nem legfontosabb — teendője az iparban a belső szervezet, a fckds-mechanizmus” korszerűsítése, átformálása, s e teendő alól egyetlen vállalat sem kivétel. Tény, hogy a gazdasági reform mélységbeli kibontakozása lelassult a gyárkapukon belül. A gyáregységek, telephelyek nem, vagy alig érzékelik a változásokat, de maga az egész vállalati szervezet is sokszor bűvészmutatványokra kényszerül, mert a reform formálta külső gazdasági környezetet próbálja meg összeegyeztetni a még érintetlen vállalati belső szervezettel. E helyzetben dr. Varga Sándor könyve —, amelyet a Kossuth Könyvkiadó jelentetett meg —, nemcsak elvi, de gyakorlati segítségként is fölfogható. A szerző ugyanis öt esztendei kutatómunkájának eredményeit összegzi, s e kutatómunka konkrét tapasztalatok nagy tömegére támaszkodik. A háztáji gazdaságokban 120 ezer négyzetmétert borítanak fóliasátrakkal. E nagy terület melegtalp-igénye tehát szükség, bői lendítette fel a szarvasmarha-tenyésztést. A helybeli termelőszövetkezet segíti az állattartó gazdákat, tsz-tagokat. A jószágállomány alomszalma- és takarmány- ellátásáról a tsz háztáji bizottsága segítségével gondoskodnak. A zöldségtermesztő szakkör jövőre újabb területeket borít be fóliával, ezért várható, hogy a szarvasmarha-tartás Méhkeréken, tovább fokozódik. nak. Valóságos palota ez kívülről is, a kényelmet illetően belülről is. A hústermelési program teljesítése korszerű körülmények között szakembereik véleménye alapján másként nem képzelhető el. A három kondorosi tsz vállalkozása ez a szakosított sertéstelep, amely a település mellett valóságos gyár képét nyújtja. Valójában húsgyár lesz ez a javából. Azért lesz az, mert itt nemcsak hizlalják a sertést, hanem vágóhidat is építenek. Július 15-én jelent meg a kormány- határozat, mely szerint azokat a termelőszövetkezeteket, közös vállalkozásokat, melyek vágóvonalat is építenek, 50 százalékos ártámogatásban részesítik. A kondorosiak ezt a lehetőséget szeretnék kihasználni. A sertéstelep szomszédságában most már egy korszerű vágóhíd építésén fáradoznak. A szakosított telepen és a környékben gazdálkodó üzemek telepein, és a háztájiban hizlalt sertéseket itt szeretnék levágni, feldolgozni. Ezzel a beruházással január 1-vel indulnának. Addig is elkészítik a tervet és az 50 százalékos ártámogatást a MÉM-nél megpályázzák. Ma háromszázan tevékenykednek a kondorosi nagy építkezésen. Az átadási határidő erősen közeleg. így hát érthető, hogy az alapító tsz-ek vezetői az építkezés gyorsítására újabb erőket tó felvonultatnak, hogy az átadási határidőnek megfelelően kezdődhessen el a munka mindkét közös vállalkozásban. Dupsi Károly tét i— bár nem vállalkozhat a téma kimerítő tárgyalására — lényegében átfogja a belső irányítási rendszer legfőbb összetevőit. Elemzi a vállalati tervezési és szervezési funkciókat, a döntési hatáskörök megoszlását — így például azt a kedvezőtlen jelenséget, hogy túl sok szervezet tartozik az igazgató közvetlen irányítása alá — a vállalaton belüli termelő- egységek érdekeltségi rendszerét, s természetesen valameny- nyi területen a korszerűsítés elvi és gyakorlati problémáit, lehetőségeit. Erénye a műnek, hogy a hazai tapasztalatok mellett kitér a tárgykörben a más szocialista országokban megejtett vizsgálódásokra is, s hogy több kérdés jobb megértését könnyen áttekinthető ábrákkal segíti elő. (m) Tudományos kutatóhajó Leningrádban elkészült a Szovjet Tudományos Akadémia kutatóflottájának „Jurij Gagarin űrhajós” zászlóshajója. A tudományos kutatóhajót a legmodernebb hazai gyártású berendezéssel látták el, amelynek segítségével képes az atmoszféra felső rétegeinek vizsgálatára és kozmikus berendezések irányításával kapcsolatos feladatok ellátására. A „Jurij Gagarin űrhajós” kutatóhajó a világ legnagyobb úszó tudományos állomása. Hosszúsága 231 méter, szélessége 31 méter, vízkiszorítása 45 000 tonna, s óránként 18 csomós sebességgel halad. A tudományos kutatóhajó hamarosan megkezdi első útját. (TASZSZ) A nyolc fejezetre oszló kőFellendült a szarvasmarha-tenyésztés a méhkeréki háztáji gazdaságokban Rendhagyó pályatársak U gyan honnan cipeljük ki- áílhatatlan gőgünket! Az emberpiaeokrói ? A kubikosgöcL rökből ? Nevetséges. Kiss János valamikor rendes bandagazda volt, friss eszét mindig rongyos társai érdekében forgatta, de mióta állami tisztviselő lett belőle, észre sem veszi a régi cimborákat. Nagy Péter elnyomott ifjú korában állandóan arra bíztatta szaktársait, hogy ha nem hallgatják meg őket az irodán, akkor oda kell verni az asztalra, most viszont akár a lábát taposná az a beosztottja, aki kifogásol valamit. Ilyenek volnánk mi? Aligha. Száz közül legalább kilencve- nen nem felejtették el, hogy honnan indultak, s huszonöt évi „funkciózás” után kimerült idegrendszer az összes szerzeményük. Rájuk csak felnézni lehet, s levett kalappal köszönni nekik. De akadnak rendhagyó pályatársak is. Akadnak azonban a vezető posztokon olyanok is, akik a párt vezető szerepét, a szocialista rendszert látják veszélyeztetve, mihelyt saját személyüket, vagy intézkedéseiket kritizálják. S mdvél az ilyenek azt is tudják, hogy tisztességes emberek soha nem akarják bántani a kommunista pártot, eszük ágában sincs kikezdeni önnön hatalmukat, a szocializmus-ellenesség hangoztatásával elég nagy csendet tudnak teremteni maguk körül. I deológusok, lélékmémö- kök, politikusok kutatták! már az okát ennek a metamorfózisnak. mégse sikerült maradéktalanul elűzni a pártot és a néphatalmat kisajátító „istenségeket”. Az indítékok után keresgélve beszélünk érzékenységről, szubjektivizmusról, te- kintélyféltésrői, heves vérmérsékletről, pozícióhoz való ragaszkodásról — mindezek azonban korántsem magyarázzák meg, máért válik a mélységből felvergődötteknek egy vékony rétege úrhatnám polgárrá. Megártott neki a „magaslati levegő” — mondják az élettől elszakadt személyre azok, akik korábban is ismerték. S mivel ilyen anakronisztikus figurákkal még ma is találkozhatunk, önkéntelenül felvetődik a kérdés: hát csakugyan igaza lenne annak a francia bölcselőnek, aki szerint „a hatalom elveszti varázsát, mihelyt nem lehet visszaélni vele?” Évekkel ezelőtt azt próbáltuk besúlykolni a köztudatba, hogy ahol meghalt a bírálat és az önbírálat, ott bizonyosan a beosztottak tehetnek róla, mert nem nyitják ki a szájukat, amikor kell. Ezekre a dörgedelmekre azután higgadt válaszokat kaptunk, miszerint távolról sokkal könnyebb bátorságra biztatni másokat, a helyben dolgozóknak azonban százszor is meg kell rágniok minden kritikus észrevételt. Nem attól tartanak ma már — hangsúlyozták —, hogy beléjük rekesztik a szót, hanem a láthatatlan, a megfoghatatlan bosszút akarják elkerülni. És példákat sorakoztattak passzív magatartásuk Igazolásául: a hibákat meglátok rendre kimaradnak a juttatásokból, előléptetéskor igencsak megfeledkeznek róluk, máról holnapra tömeges hibát vesznek észre munkájukban, végül pedig kibírhatatlan helyzetet teremtenek számukra. Se védekezni, se panaszt tenni nem nagyon lehet ilyenkor, mert a „törlesztés” annyira finoman annyira „véletlenül” történik, hogy a védelem után rohangáló j szenvedő alanyt végül kinevetik: képzelődik, üldözési mániában | szenved, szélmalomharcot folytat. P edig a hallgatás senkinek se jó kivéve a hatalmaskodni szerető, a magukat csalhatatlannak képzelő vezetőket. Azaz még ők is tudják, milyen sok egészséges elgondolás, milyen hatalmas alkotó energia rejlik a jobbra törekvő munkások természetes aktivitásában, mégis nagyobbra becsülik ennél a megszokott kényelmet. Néha egyenesen érthetetlen, miért vált ki oly heves ellenállást akár a legjobb szándékú indítvány is. Az egyik iskolaigazgatónak például olyasmit mondott a beosztottja, hogy a korszerűbb módszerek alkalmazása végett (ismertette, mire gondolt), az eddigi gyakorlatot meg kellene szűntetni. Nem is gyanította, mekkora méltatlankodást vált kj ezzel. A tiszteletre méltó igazgató, rögtön így reagált: „Hogy merészel...!?” S a fiatal, ambiciózus tanár ettől úgy elhallgatott, hogy azóta se jött meg a hangja. Régi gondunk a demokratizmus zavartalan működtetése. Alapjában véve a szocializmus élveinek megfelelően alakul nálunk a közélet, az emberek általában jól is érzik magukat ebben a légkörben, csak éppen minduntalan felvetődik: menynyivel többre juthatnánk presz- tdzsféltés és pöflfeszkedés nélkül. Vajon miért dekázzák még manapság is sokan a szükséges bírálatot? Miért latolgatja gyakran még a saját nyugalmára fittyet hányó állampolgár is, hogy mit mondjon meg és mit ne? M ondjuk meg úgy, ahogy van, az anyagi függőség sem válik a demokratizmus egészségére. A mi rendszerünkben bérből és fizetésből él a lakosság túlnyomó része, és bátran mondhatjuk, hogy egyre biztatóbb körülmények között. Közhely már, hogy nem látni csdkkszedőket, toprongyos csavargókat, énekes koldusokat, inségkonyhán topargó éhezőket. Dolgozhat aki akar , s ezért több-kevesebb anyagi járandóságot vihet haza, könnyebben, vagy nehezebben megél belőle. De csak addig, ameddig dolgozik, mert téli torokból kiáltottuk és kiáltjuk ma is közös óhajtásként: aki nem dolgozik, ne is egyék! Akit menesztenek munkahelyéről, mert odamondogatott felettesének, az mát csináljon? Az ilyen nem vonulhat vissza a birtokára, mint az egykori dzsentrik, hanem késedelem nélkül új kereset után kell néznie. Ez pedig külön gondot, sok utánajárást, pluszidegeskedést jelent, ezért legtöbben aligha vállalják szívesen. Inkább meghúzzák magukat ott, ahol vannak. N yugtalankodunk, mérgelődünk a bajok miatt, s ez a nyugtalanság nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is. E szakadatlan javítani akarásnak köszönhetjük a többi között, hogy az utóbbi tizenöt évben kihevertük szocialista rendünk gyermekbetegségeit Ha szépen óhajtunk boldogulni ezután is, akkor következetesen útját kell állni a pöffeszkedőknek, az önkényeskedőknek, mindazoknak, akik magukat csalhatatlannak képzelik, mert úgy gondolják, hogy személyükben testesül meg a néphatalom. F. Nagy István gflft 1971. JULIUS 18, 3 t
