Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-17 / 167. szám

Hargitai Ferenc a szél erőssé* gét mért — Fogja meg a botot, kérjen engedélyt a felszálláshoz.. 1 Ügy, ni, rendben van mindertj kigurulás után felszállási enge­délyt kér... Igen, a felszállást közösen végrehajtjuk, ötven mé­teren a futót becsukjuk, s to­vább emelkedünk..: Teneser Péter, az MHSZ ok­tatója mondja mindezt a gépben előtte ülő növendéknek, s te­gyük hozzá mindjárt, hogy nem­csak oktató, hanem a műrepülő keret tagja is. De áruljuk el végre, hol járunk: a békéscsa­bai repülőtéren, ahol ezekben a napokban rendezik az országos motorosrepülő iskolát. A „bot” — kormányt, a „futók” pedig — futóművet jelent. Ragyogó napsütés, a reptér közepén célkereszt, kissé távo­labb tőle irányítóasztal, amely mellett szakképzett oktatók fi­gyelik a légteret Egymás után húznak el a karcsú Trénerek, érintik a földet, majd megállás nélkül ismét a magasba emel­kednek. Ez most a feladat. Mit mond az iskoláról Hargitai Fe­renc oktató, aki rádión éppen most adott ki a laikus szemlé­lők számára érthetetlen, de a biztonságot szolgáló utasítást? — Motorosrepülő iskolánk több hétig tart, az ország min­den részéből, így például Pécs­ről, Szolnokról, Miskolcról, Nyíregyházáról és Békés megyé­ből jöttek a pilóta jelöltek. _ Kik jöhettek Békéscsabára? — A középiskola harmadik osztályát most elvégzett diákok, akik előzőleg elméleti oktatáson vettek részt repülős klubokban. Természetesen a legjobbak. Va­lamennyien a repülőtiszti pályát választották hivatásuknak. Az iskola célja tehát a hiva­tásra való felkészítés? — Igen. Az alapokat kell elő­ször elsajátítani, hiszen nem ül­het senki azonnal szuperszoni­kus gépbe. — Az oktatók? — Jól képzettek, jól felkészül­ték, rájuk lehet bízni ezeket a 17 éves fiúkat. A parancsnok kissé nyugta­lan, érzi, erősödött a szél. Gyors mérés, majd: Néhány nap alatt önállóan meg­tanulnak motorost vezetni, bár az oktató még ott ül mögöttük, hogy segítsen, ha baj van. Egymás után érnek földet a gépek, még jobban felborzolva az amúgyis „borzos” í'üvet. majd egymás mellett felsorakoznak, katonás alakzatban, impozáns látványt nyújtva. A hallgatók Már pörög a légcsavar. Teneser Péter oktató az utolsó utasításokat adja növendékének. Start előtt Győrfi József, a miskolci repülős klub tagja. —• A megengedettnél jobban fúj, leállítjuk a repülést. Első a biztonság. Intézkedik és folytatja a be­szélgetést. Elmondja, hogy so­kan ügy gondolják, túl fiatalok még ezek a fiúk ahhoz, hogy re­püljenek. Ez azonban téves né­zet, mert az iskolán jelenlevő növendékek komolyak, megfon­toltak, fegyelmezettek, s ez az oktatási eredményen is érződik. gyülekeznek, jólesik egy kis pi­henés, egy kis tea. Szappanos József, Pillér István oktató, Holczknecht Zoltán, Vadas Je­nő és Miskolczi József, az MHSZ repülős klub tagjai érté­kelik az eddigi munkát. A pa­rancsnok és az oktató elmondja, milyen hibákat tapasztaltak re­pülés közben. Hargitai Ferenc említette, me­gyénkben növendékek is van­nak. — Igen — mondja. Szól a kö­zelben pihenőkhöz, és máris jön egy fiatalember. Fegyelmezet­ten, katonásan jelentkezik. Mé­száros József eleki lakos, aki a békéscsabai vízműben tanul. Miként került sor arra, hogy az imént a magasban vezethette a gépet? — Ügy kezdődött, hogy Elek­ről a reptér mellett jár el a busz Békéscsabára, láttam, milyen munka folyik itt, s ked-'et kap­tam hozzá. Aztán jelentkeztem a repülős klubba, elméleti tan­folyamon vettem részt, s a sike­res elméleti vizsgát sikeres or­vosi vizsga követte. Egészségi­leg megfelelek nagy sebességű gép vezetésére. Jövőre végzek a vízműben, azután a repülős t'SZ* ti iskolát is szeretném sikerrel befejezni. — Szülei? ■— Először féltek, de amikor látták, mennyire megszerettem a repülést, beleegyeztek. — Milyen érzés a magasba emelkedni? — Először furcsa volt. de jó dolog, később meg egyre in­kább elfoglalt az, hogy mindig több önállóságot kaptam a ve­zetésben. Közben enyhült a szél ereje, rövid időközönként ismét star­tolnak a gépek. A reptér mel­letti országút szélén gépkocsik, motorkerékDárok egész sora áll, utasaik gyönyörködve figyelik a tőlük nem messzire elhúzó Tré­nereket. Elköszönünk az iskolá­tól, Csaba felé tartva arról be­szélgetünk, amit már repülősök között járva korábban is tapasz­taltunk: a rájuk oly nagyon jel­lemző bajtársiasságról. Aztán visszapillantunk a növendékek­re, akik évek múltán talán ép­pen felettünk húznak el őrjá­rat közben szuperszonikus gépü­kön, őrizve, védelmezve hazánk légterét. Vitaszek Zoltán (Fotó: Demény Gyula) Repülősük Iskolája Katonásan sorakoznak a Trénerek. Jólesik egy kis frissítő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom