Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-17 / 167. szám
Kutatás és termelés összhangja Közgazdászok kiszámították, hogy minden rubel, amit tudományos kutatásokra fordítanak, három és félszer nagyobb hasznot hajt, mint a beruházásokra — például új üzemek építésére — fordított kiadás. Ezt a tényt ismerték fel a Szovjetunióban, amikor új intézményeket — tudományosipari egyesüléseket — létesítenek, hogy meggyorsítsák a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazását. A szovjet üzemek egyesülései már régebben működnek, az új intézmények létesítését különleges igények indokolták. Az APN tudósítója Sz. Tyi- homirovtól, a szovjet miniszter- tanács mellett működő Tudományos és Műszaki Tanács elnökétől kérdezte meg, mj indokolta ezt a különleges együttműködési formát? — Napjainkban szüntelenül csökken az új anyagok, gépek, berendezések, technológiai folyamatok kidolgozásának ideje. Különösen áll ez olyan iparágakra, mint a rakéta- és rádió, technika, a repülés és az elektronika. A műszaki fejlődés meggyorsítása minden egyes iparág számára létfontosságú lett. Ez pedig csak úgy érhető el, ha a legújabb eredmények folyamatosan alkalmazásra kerülnek a termelésben. Indokolt a törekvés, hogy a „kutatás-termelés” ciklus egyetlen tervidőszakban valósuljon meg. Ezt segítik elő az újszerű tudományos-ipari egyesülések. — Beszélhetünk-e máris konkrét eredményekről? — A tudományos-ipari egyesülésekkel kapcsolatban korai lenne általános következtetést levonni, mivel a „legöregebb” is csak négyéves múltra tekinthet vissza. Bizonyos eredményekről azonban beszámolhatunk. A leningrádi Plasztpolimer fennállásának kilenc hónapja alatt megterveztek, felállítottak és üzembe helyeztek egy iparikísérleti berendezést, amelyhez hasonlót korábban három-négy év alatt tudtak volna létrehozni. A Piscsepromautomatika Egyesülés az új berendezések, technológiák kidolgozását egymásfél évre csökkentette. Sorolhatnánk az ilyen és ehhez hasonló példákat, ami arra utal, hogy ténylegesen meggyorsult, szinte folyamatossá vált a tudó. mányos kutatások eredményeinek alkalmazása a termelésben. A kutatók és a tervezők mindenkor világosan látják, hogy az általuk javasolt megoldások miként valósíthatók meg a termelésben, ugyanakkor az üzemiek jó előre tudják, milyen újdonságra számíthatnak és felkészülhetnek azok bevezetésére. A tudományos-ipari egyesülté, sek tevékenységükkel és eredményeikkel bizonyították létjogosultságukat, kedvező hatást gyakoroltak egész iparágak fejlődésére. Magyar diákok táborozása a Szovjetunióban A Művelődésügyi Minisztérium és a szovjet közoktatásügyi minisztérium közötti megállapodás alapján csaknem 300 magyar középiskolás diák és 15 kísérő tanár utazott egyhónapos szovjetunióbeli táborozásra. A magyar diákok három szovjet városban — Kurszkban, Bugában és Novsorodban — intenzív orosz nyelvi tanfolyamon vesznek részt, amit változatos program egészít ki. (MTI) Jobb cipőt, » cSpő-E2aseg,ysBH*£Ízai helyett Egy-egy reklamáció elintézése húsz percet vesz igénybe. vetve érintő — változás történt a cipőreklamációk intézésében. Eddig ugyanis a minőségileg hibás áru visszavételében, illetve a vevő kártalanításában anyagilag nem volt érdekelve a kereskedő. Most viszont igen, mert a kártalanítás is beszámít a forgalomba, illetve a jutalékba. Leegyszerűsítve a dolgokat, ez azt jelenti, hogy a kereskedő akkor sem dolgozik „potyára”, ha a cipőt minőségi hiba miatt, történetesen visszahozzák és azt ki kell cserélni. Így hát nem érheti az a vád az eladót, hogy azért nem veszi vissza a cipőt, mert félti a keresetét. Az igazság kedvéért azonban két dolgot le kell szögezni: — Az Univerzál eladóinak az új rendelkezés csak 15—20 forint havi kereset-többletet jelent. — Egy-egy raklamáció elintézése továbbra is körülbelül húsz percet vesz igénybe. Naponta átlag — mindkét vizsgált boltban — 10—12 a reklamációk száma. (Vitás esetben a KERMI-hez küldik a hibás lábbelit, de erre havonta alig akad egyikét példa.) Vallástörténeti kislexikon A kézikönyvek soha nem voltak olyan népszerűek, mint napjainkban, mert soha nem volt oly’ nagy szükség rájuk. A Kossuth Könyvkiadónál most megjelent Vallástörténeti kislexikon e kézikönyvek sorából is kiemelkedik, mert olyan területen ad eligazítást, ahol sok a tisztázatlanság a félremagyarázás és félreértés, s ahol más útmutató forrás még idegen nyelven sem nagyon lelhető fel. Az abbé címszóval kezdődő, s a zsoltárkönyv fogalmának magyarázatával végződő kötet négyszáz szócikke, s mintegy 350 utalása felöleli a val_ lástörténet leglényegesebb területeit, sőt, utal e területek más tudományokhoz való kapcsolódására is. Ismert fogalmak — áldozás, engesztelő tábla, jehovisták, mítosz, nagypéntek, sugalmazás, tisztítóhely stb. — elsősorban utalásként szerepelnek a kislexikonban, magyarázatukat a tárgykört összefogó szócikk adja. A kevésbé vagy tévesen ismert fogalmak szócikkei viszont részletes — tömörségükben sem leegyszerűsített — tudnivalókkal szolgálnak. Az ókeresztények köA szakértőik szerint a cipőszakma a kereskedelem nehézipara. Hogy miért, az aligha szorul bővebb magyarázatra. Tény az, hogy a cipő immár évek óta téma; részint a választék szűkössége, részint pedig a minőség elégtelensége miatt. Ezúttal azonban, tekintettel a probléma összetettségére, csak a lábbelik minőségének árnyoldalaival, s a jogosan panaszkodó vásárlók érdekvédelmével foglalkozunk. Hol szorít? A Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén foglalkoztak a fogyasztók érdekvédelmének helyzetével. A vb elé terjesztett írásos dokumentumban olvasható, hogy az utóbbi két esztendőben a cipőáruknál a korábbiak- t' hoz képest kilenc százalékkal 3 nőtt a minőségre vonatkozó: reklamációk száma. A kifogá- ■ sóit áruk értéke megyénkben j másfél millió forintot tesz ki.: A Belkereskedelmi Minisz- ■ térium Kirakat című lapjának S júliusi száma bő terjedelem-: ben foglalkozik a cipőüggyel, i Boltvezetők, szakemberek szó- ■ lalnak meg, s bár véleményük j vitathatatlanul kereskedő-párti, : mindenképpen figyelemre mél- ; tó. Minden kommentár nélkül; idézünk néhány „magvas” meg- ! jegyzést. — A rendelet kimondja, hogy : a vevőnek joga van a rekla- • máit cipőt megjavíttatni, kiese- j réltetni vagy pénzt kérni ér- S te. Helyesebb lenne, ha a d- S pőbolt vezetője döntené el, ; hogy a reklamált lábbelit meg- ■ javíttatja, vagy kicserélteti. És • ebben az esetben a vásárlónak : kötelessége lenne elfogadni a : javítást. Jelenleg annyi a rek- • lamáció, hogy minden cipő- 5 boltban az egyik helyettes- : vezető csak ezzel foglalkozhat. : — Helyesnek tartanánk, • hogy valamennyi dpőgyár, J vagy legalábbis a nagyobb cipő. : gyárak garandális javítórészle- ; get állítanának fel. Ebben az j esetben a boltban megvásárolt; dpőt, ha az rossz, nem az; üzletbe, hanem a gyártó szer-• vízbe vinnék be. — A vásárlói reklamáriők ■ bonyolításával járó gond, tü- 5 relmetlenség döntő részben a j boltvezetőket terheli. Ezek in- ■ tézése sok időt és energiát igé- ; 1971. JÚLIUS, 17. nyel. Az üzletek zsúfoltsága, a munkaerőhiány és a fejlődés ellenére a még mindig rossz árukínálat miatt sok problémával küzdenek. Száz közül kettő Az országos statisztika szerint á fogyasztód reklamációk a forgalom 1,5—2 százalékát teszik ki. Tehát minden száz vevő közül kettő reklamál. Ez látszatra nem sok. De mi a helyzet, a gyakorlatban? Tapasztalatszerzésre két nagy forgalmú dpőboltot kerestünk fel, mégpedig a békéscsabai 19. számú és a gyulai 26-os számú üzletet. A választás nem véletlenül esett az Univerzál két boltjára. Június 15-től ugyanis jelentős — bár a vásárlókat csak közMi érdekli a vásárlót? A dpőgondok zsákutcájából tehát az Univerzál is kiutat keres. A vállalat; vezetőinek szándéka dicséretes, s az sem mellékes, hogy a június 15-től érvényben levő rendelkezés — ha szerény keretek között is —, de egyaránt szolgál kereskedői és vásárlói érdeket is. E cikk bevezetőjében idézett javaslatok ez utóbbival egészülnek ki, de nem tévesztve szem elől azt a jogos kívánságot, hogy mielőbb rendet kell teremteni a cipőpiacon. A vásárlót ugyanis nem elsősorban a kifogások, magyarázatok, mégcsak nem is az ellátás javításának módszerei érdeklik. Sokkal inkább az eredmény: az ellátás! Brackó István zös szeretetlakomája, az agapé, a kereszténység kezdeti időszakának szerzetesei, a cönobiták éppúgy meglelhetők e szócikkek között, mint az iráni vallás, az okkultizmus, a reverzális, a víz- özön-mitosz. A kislexikon tehát nagy segítségére van azoknak is, akik valamelyest járatosak vallástörténeti kérdésekben, ugyanakkor alapvető eligazítást nyújt a vallási fogalmakat nem ismerőknek is. A dr. Lakatos György szerkesztette munka érdekessége; hogy szerzője — ami ritkaság még kislexikon esetében is — egyetlen személy: Gecse Gusztáv, a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének vallástörténeti kutatásokkal foglalkozó munkatársa. 6. — Fél hét előtt távozott itthonról. Azt mondta, megy a „Roma”-ba, mert magával van ott találkája. — Nem jött el. — Talán közben megváltozott a véleménye — jegyezte meg Frau Schuster kárörömmel hangjában, ám nyomban nyugtalanság ült ki arcára. — Ingrid sohasem késik — suttogta aggodalmaskodva. — Szeretném tudni, tulajdonképpen hova mehetett. — Ezt én is szeretném tudni! — emelte fel hangját Frau Schuster. — Pedig hogy magyaráztam neki szép szóval, de beszélhet az qmber...! Nem ment el, hát nem ment el — folytatta. — Hagyja őt békén, jobb lesz, ha nem széditgeti ezt a lányt. Ennyit tudott meg. Lehet, hogy színházba ment vagy Bertával csavarog a városban, de az is lehet, hogy Hauptsturm- führer Müller így döntött; az akció végrehajtása előtt a Ges- tapón lesz a legnagyobb biztonságban. „Ne feledd, az összekö- tőnő hajnali két órakor érkezik Párizsból...” Most mit tegyen? Nem mehet a Geheime Staatspolizei épületébe és nem lőheti agyon Kiéld kisasszonyt Müller irodájában. Kilépett az utcára. A kapuban megint ott állt a házfelügyelő; a pipáját tisztogatta nagy gonddal. Ezúttal ügyet sem vetett Kloss- ra. — Nem látta véletlenül — kérdezte a főhadnagy — merrefelé ment Kiéld kisasszony, az a svéd énekesnő a IV. emelet 40-ből? A házfelügyelő hallgatott egy sort, elfogadta a kínált cigarettát, a pipáját zsebre dugta. — Láttam, hogyne láttam volna — hangzott a válasz. — A Bismarckstrasse felé ment, de nem jutott messzire, mert szemben vele egy fekete Mercedes kocsi állt meg, két úr kiugrott belelőle és a kisasszonyt udvariasan betessékelték a kocsiba. — Egyenruhások? A házfelügyelő gyanakodva pislogott. — Nem, főhadnagy úr, polgári ruhás egyének voltak. — Kiéld kisasszony várta az autót? — A kérdés teljesen felesleges volt; a házfelügyelő megrántotta a vállát és kijelentette, hogy ő ezt nem tudhatja. Klossnak már semmi kétsége sem volt; a Gestapo! Müller biztos akar lenni a dolgában, nem tartozik a kockázatot kedvelő emberek sorába. Ingrid Kiéld így elérhetetlen, a parancs nem hajtható végre. Kloss azonban nem az a típus, aki könnyen lemond; az összekötőnőt meg kell menteni, ki kell találni valamit. Amikor Kloss negyedórával később beállított Arnold lakására, az öreg nyugtalankodott: bicegve sétált szobájában fel s alá; a fiókokat nyitogatta, valamilyen papírokat nézegetett. — Azt nézem, nem találnak-e majd valami gyanúsat — mondta. — Mostanában minden este átvizsgálom a holmimat. Az adót nem találják meg, ha pedig rábukkannak... — Legyintett. Kloss leült az ágy szélére. — Neked mi a véleményed? — kérdezte. Arnold vállat vont. — A központ ma megismételte a parancsot. — Megvan az összekötőnő személyleírása? — Nem kértem — jelentette ki Arnold. — Azonnal kérd be. — Leghamarabb csak reggel négykor adhatom le a kérést. — Késő. Mit tegyünk? — Iszol egy teát? Persze, planta tea — mondta Arnold. — Megkínálhatlak még egy kis krumplileoénnyel is. Másom nincs. — Mit tegyünk? — ismételte meg Kloss. Arnold hallgatott. — Kiéld kisasszony gestapó- sok társaságában érkezik majd a pályaudvarra — mérlegelte a helyzetet a főhadnagy. — A csarnokban lőhetném le vagy a peronra vezető lépcsőn. — Esztelenség. — Valamilyen csekély menekülési esély azért van. Civilben jelenek meg, közelről lövök, hogy biztos legyek a dolgomban.
