Békés Megyei Népújság, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-27 / 150. szám

így látja a hetet kommentátorunk, Pálfy József: Ha június, akkor ez Luxemburg... Mostanában egy frucsa című filmet vetítenek a magyar mozikban: „Ha kedd van, akkor ez Belgium”. A cím csekély megváltoztatásához az adta az ötletet, hogy a múlt hét egyik legérdekesebb eseményének Luxemburg — éppen Belgium kis szomszédja — volt a szín­helye, no meg az is, hogy egy­fajta előírás diktálta a luxem­burgi színhelyet. A Közös Pi­ac hat országának miniszterei minden esztendőben június hó­napban csakis Luxembrugiban j ülésezhetnek — ezt az ügyren- j di szabályt fogadták el maguk-; ra nézve kötelezőnek. Ezért lett a „hatok”, az európai gazdasági j közösség hat országa közül ép­pen a legkisebb, a Luxemburgi nagyhercegség a Közös Piac j kibővítése szempontjából sors-, döntő tárgyalások vendéglátó- ja. Szerdán hajnalban fél 5 volt; a luxemburgi Kirchberg óráin, J amikor megszületett a megálla-i podás a hat ország külügymi-1 raszterei és az őfelsége kormá­nyát képviselő „Mister Euro­pe”, Geoffrey Rippon minisz­ter között. Tizennégy órán át vitáztak egymással, míg végül elhárult az utolsó akadály is a Nagy-Britannia közös inad belépése elől. Franciaország küldötte a végén engedményt tett a legtovább vitatott kér­désben, az Angliába irányuló új-zélandi vaj és más tejter-j mékexport dolgában. A párizsi j delegáció beleegyezett abba,! hogy Nagy-Britannia a Közös! Piacba történő belépése után j öt évvel a jelenlegi új-zélandi tejtermék-mennyiségnek 71 szá­zalékát vásárolhassa meg — a tárgyalások kezdetén „a fran­ciák utolsó szava” még az volt, hogy ezt az arányt 66 száza- : lekra kell szorítani... Talán meglepő hogy[ ilyen részletekbe menően vitat- j koznak közgazdasági, külkeres­kedelmi kérdésekről a külügy­miniszterek, de gondoljuk csak meg. hogy Üj-Zéland a világ legnagyobb vaj exportőr orszá­ga, amelynek szállításainál egyetlen százalék ezer tonná­kat jelent! A francia enged­mény a számok nyelvére le­fordítva úgy alakul, hogy — a francia gazdák egynéhány ezer tonnával kevesebbet adhatnak el az általuk készített vajból a szomszédos szigetországnak, mert az még öt év múlva is a távoli Űj-Zélandból, a nemzet- közösségi országból szerzi be szükségletét... Azt már pénzben, méghozzá évente dollárban és százmilli­ókban lehet kifejezni, ami a Közös Piac, kontra Anglia vi­tának másik' főtémája volt: mi­lyen mértékben járuljon hozzá Nagy-Britannia a kibővülő kö­zösség költségvetéséhez? Ma körülbelül 3 milliárd dollár a hat ország közös gazdasági szervezetének büdzséje. A lon­doni kormány kezdetben 8,64 százalékot fizet, azaz 220—280 millió dollárt, öt év múlva a részesedés aránya a közös költ­ségvetés 18,9 százalékáig fog emelkedni! A költségvetés nö­vekedésére számítva ez az első angol befizetések háromszoro­sára is felmehet. Nyugat-Európában az európai tőkés integráció gondolatának hívei most ünnepelnek. Ügy ér­zik, tízéves herce-hurca végére sikerült pontot tenniük. Igaz j ugyan, hogy még néhány hó­napra szükség van, míg a tel­jes megállapodást sikerül meg­szövegezni. Ugyanis még sok technikai részletkérdést kell tisztázni, és még a londoni par­lamentnek is nyilatkoznia kell. A figyelem tehát most már London felé irányul, de azért fél szemmel Párizst is figyelik, hiszen a nemzetközi politika bennfentesei szinte gyanúsnak tartják a francia kormány készségét az angol belépés elő­segítésére. Pompidou francia köz­társasági elnök csütörtökön es­te egy hosszú tv-interjúban Jean Femiot, a legnagyobb pél­dányszámú újság, a bulvár France-Sorr ismert publicistá­jának kérdéseire váiaszoiva szintén örömét fejezte ki a luxemburgi alku létrejöttén. (A köztársasági elnök az Elysée-pa- lota 18. századi bútorai köze egy térképtartót helyeztetett, rá pedig a világ térképét. Ezen mutogatta — pálcával és taná- rosan — a francia tv-nézőknek, hogy mi lehet a világgazdaság­ban és a világpolitikában az Angliával meggyarapodó ■ Közös Piac szerepe.) De ismételjük: sokan felvetik a kérdést, vajon Párizs valóban kimondta-e az utolsó szót? Hi­szen a pillanatnyi francia állás­pont eléggé különbözik De Gaulle tábornokétól, aki oly hevesen ellenállt az angol belépésnek. Pompidou pedig egyszerre ígér­te a gaulleista politika folyta­tását és megújhodását. Két távoli ‘ kontinens ese­ményeire hívom fel még a fi­gyelmet e hét végén. Afriká­ban az egységszervezet ülése jelezte, hogy a fekete földrész fiatal, független államai ellen támadásba lendülnek az impe­rialista, neokolonialista erők. Latin-Amerikában a chilei és a bolíviai politikai küzdelem ugyanezt mutatja. Az Afrikai Egység Szervezet, ez a nyolc esztendeje alakult po­litikai szervezet Addisz Abebá- ba, Etióp fővárosba szólította a kontinens államfőit, kormány­főit. A napirenden elsősorban az szerepelt, hogy egyes nyugatba­rát afrikai politikusok, így dr. Houphouet-Boigny elefántcsont­parti köztársasági elnök javas­lata szerint „párbeszédet” kezd­jenek-e a fajüldöző dél-afrikai kormánnyal? A Dél-Afrikai Köztársaság, amely a világ rosz- szalását maga ellen kihivta, az ENSZ megbelyegző határozatai ellenére, továbbra is a faji meg­különböztetés, az „apartheid” politikáját alkalmazza, a maga ritka és értékes ásványi kincsei­nek (aranytól antimonig, gyé­mánttól krómig) birtokában elég gazdagnak tartja magát ahhoz, hogy leszerelje a vele szemben álló afrikai országokat, magya­rán : meg akarja őket vásárolni... Nos, az Addisz Abeba-i csúcs- értekezlet résztvevőinek egyelő­re nemet mondott a Dél-Afrikai Köztársaságból érkező szirén­hangokra. De elgondolkoztató, hogy hatan a „párbeszéd” meg­kezdésére szavaztak, öt állam képviselője pedig tartózkodott az állásfoglalástól. Afrika egyne­gyede megingott. Latin-Amerikában sem tétlen a reakció. Chilében to­vább tart a küzdelem a népi egység fenntartásáért, az United Popular mellé állott keresztény- demokrata tömegek megtartásá­ért. Emlékszünk arra, hogy pro­vokációs gyilkosságok hatására éppen őket akarták szembefordí­tani a santiagói baloldali kor­mánnyal. Hasonló események történtek a szomszédos Bolíviá­ban is, ahol Juan Jósé Torres tábornok katonai kormánya az utóbbi időben a népre támasz­kodva — a kommunisták támo­gatását is élvezve — hajtott végre államosításokat. Itt csak­úgy, mint Chilében egyfelől a jobboldal szervezkedik és pró­bálkozik újra meg újra állam­csíny végrehajtásával, másfelől politikai gyilkosságok ódiumát akarják a baloldal és a kormány vállára rakni. Figyelemre méltó, hogy Torres tábornok — mi­közben meghirdette a rendkí­vüli állapotot — kész a munkás­ságot felfegyverezni és a La Paz-i parlament falai közé hívta a dolgozók, a baloldali pártok küldötteit, hogy a népi gyűlés­nek mind nagyobb beleszólást engedjen az ország ügyeibe. Az amerikai Igazságügymi- j nisztérium péntek éjjel le-'. tartóztatási parancsot adott Ki j Daniel Ellsberg professzor ellen,! szigorúan titkos kormány-doku­mentumok jogtalan birtoklása miatt. A Los Angelesben kiálli­Az admirális fél, s pénzt kér a Pentagonnak Thomas Moorer admirális, az Egyesült Államok vezérkari fő­nökei egyesített bizottságának elnöke pénteken este a lapki­adók országos szövetségében ki­jelentette, a Szovjetunióval foly­tatott Salt-tárgyalások nem fog­ják megakadályozni, hogy a kongresszus megajánlja mind­azokat a hiteleket a Pentagon­nak, amelyeket az kért. Arra kértük a kongresszust — mondotta Moorer —, hogy biztosítson olyan hiteleket, ame­lyek lehetővé teszik, hogy foly­tassuk azokat a modernizáló és fejlesztő programokat, me­lyek „védelmet biztosítanak szá­mukra a szovjet katonai poten­ciál megerősödésével szemben”. „Nem hiszem, hogy az Egye­sült Államok a globális katonai erőt tekintve hátrányban lenne a Szovjetunióval szemben —, jelentette ki Moorer —, de né­hány igen fontos területen az egyensúly ingatag, s ha a szov­jet konstrukciós programok di­namizmusát tekintem, óhatat­lanul attól tartok, hogy egy nem is túl távoli jövőben hátrányos helyzetbe kerülhetünk.” (MTI) , tott parancs és a mellékelt in­doklás, amelyet szombaton a kora reggeli órákban hoztak nyilvánosságra Washingtonban, megállapítja, hogy Ellsberg pro­fesszornál — aki a vietnami há­borúra vonatkozó titkos iratokat eljuttatta az amerikai sajtónak — összesen 65 kötetre való ok­mány volt és ezek egy kivételé­vel mind , a „szigorúan titkos” pecsétet viselték. A vádemelési javaslat, ame­lyet Venetta S. Tassopulos -|Los Angeles-i rendőrbíró írt alá. azt a vádat emelte Ellsberg ellen, hogy „szigorúan titkos kormány- dokumentumokat illetéktelenül birtokolt és azokat nem adta vissza.” (UPI) Elutazóit a kubai küldöttség Az Elia Garcia Patino vezette kubai pártmunkás delegáció, amely az MSZMP KB meghívá­sára június 9 és 26 között tar­tózkodott hazánkban, befejezte látogatását. A küldöttség tanul­mányozta a KB párt- és tömeg­szervezetek osztálya tapasztala­tait. A delegációt, elutazása előtt fogadta Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára. A küldöttséget, amely szombaton elutazott Bu­dapestről, dr. Perjés! László, az MSZMP KB külügyi osztálya he­lyettes vezetője búcsúztatta a Ferihegyi repülőtéren. (MTI) BRANDT: A Német Demokratikus Köztársaság Európa olyan tényezőié, mellyel számolni kell Willy Brandt nyugatnémet. kancellár a „német külpolitikai j társaság” évi közgyűlésén be- j szédet mondott. Bejelentette: bár még nem ratifikálták a | Szovjetunióval és Lengyelor- szággal kötött nyugatnémet szer­ződést, a „Szovjetunió és a Né- ; met Szövetségi Köztársaság kör zötti viszony észrevehetően meg- j változott”. Ennek bizonyítékául a kancel- I lár utalt ' Brezsnyevnek. az NSZEP 8. kongresszusán tett ki­jelentésére. — A magam részéről — Per a Keanedy-gyilkesság ügyében Pert Indított szombaton Los Angeles polgármestere, rendőr­főnöke, kerületi ügyésze és má­sok ellen egy kanadai újság­író, amiért „szándékosan és tudatosan elhallgattak tényeket és bizonyítékokat” Robert Ken­nedy szenátor meggyilkolása ügyében. Az újságíró, aki a kanadai tv-állomások riportere volt, az utolsó három évben magán­nyomozást folytatott a merény­let körülményeinek tisztázásá­ra. A bíróság most megvizs­gálja a „második gyilkos” el- J méletét is. amely szerint döntő bizonyítékok tanúsítják: a ha- j Iáit hozó lövést nem az elítélt, Sirhan B. Sirhan, hanem egy j másik személy adta le. (AP) I mondotta — szeretném elősegí­teni, hogy a szerződések ratifi­kációja után ez a fejlődés foly­tatódjék. . A kancellár állást foglalt amellett ,hogy folytatni kell a tárgyalásokat a Német Szövet­ségi Köztársaság és a Német De­mokratikus Köztársaság között a két német állam viszonyának rendezése érdekében, azzal a céllal, hogy „hozzájáruljunk az európai biztonság és együttmű­ködés ügyéhez”. — A Német Demokratikus Köztársaság — mondotta — „Európa politikai térképének olyan tényezője, amellyel szá­molnunk kell es hajlandók is vagyunk számolni”, i A kancellár kijelentette, hogy a bonni kormány nagy figyelem­mel kísérte az NSZEP 8. kong­resszusát. A továbbiakban Brandt kife­jezte azt a véleményét, hogy a Nyugat-Berlinről folyó négy­hatalmi tárgyalásokon „előreha- - ladás tapasztalható”. Kedvezően nyilatkozott euró­pai fegyveres erők és fegyverzet csökkentését célzó javaslatok­ról. (TASZSZ) «■■■•■■■■■■■■■■■■»■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■«■■■■■•■■•Ma ■■aaaaaaaaaai Habétól Ats-zuánig­Sziklába vájt képregények II. Tizenkét órás vonatát után — 900 kilométert hagyva ma­gunk mögött — reggel érkez­tünk Luxorba. Kilenc órakor társaságunk már a szálloda strandjának hűs vízében ült. A hőmérséklet plusz 30 fok. Az égen sehol egy felhő, nem is lesz. Az árnyak 10 órakor már oly rövidek és tömörek, mint nálunk a forró kánikulai nap zenitjén. Kora délután barnán és vidáman foglaljuk el helyün­ket az induló buszon. Barátko­zunk a gépkocsivezetővél, igyekszünk szót váltani a körü­lötte állókkal. Males — az első szó. ami megragadott, amit egyáltalán arabul megtanultam. Males — mondják az embe­rek egymásnak. Males — mond­ják nekünk, ha valamit monda­ni akarunk, de nem sikerül. Ma­les — próbáljuk inkább a hely­zetből kihámozni, vagy lefor­dítani. Ez van, így van, — így a jó. Ehrt jelenti, de még ezt sem pontosan. Talán inkább azt: mindegy. S valóban, mind­egy. Ezt inkább érezni kell, mint érteni. Háború van. — Males, ezt így kell elfogadni. A luxon vi­rágoskert pavilonjaira, ahol meseszerűen szép környezetben kapott szállást turistacsopor­tunk. hirtelen zuhan a trópusi éj. Szaporán hunyorognak a csillagok a bársonyosan fekete égbolton, fényesebben az ottho­ninál. A legbékésebb csend. Pe­dig háború van . Ez van, mit lehet tenni. Males. A luxori ku­tyák ugatásába csak néha ugat bele egy idegen hang Egy lég­védelmi ágyú. Aztán újra béke... A számunkra teljes mérték­ben érthetetlen arab rádióhí­rekből még csak halványan sem tudunk következtem, hogy az adott pillanatban melyik az erősebb: a fegyverek, vagy a nyugalom. Egyiptominak ezen a táján úgyszólván csak arab- lyelvű újság kapható. És ebbe még reménytelenebb betekinte­ni, mint az arab beszédre figyel­ni. Bár ki tudja, hátha valami csoda folytán az ember mégis megért valamit? Ha Allah is úgy akarja... A Nílus, legalábbis Luxornál két világ mezsgyéje: a Ramse- sek és mind a tizenkilenc Fáraó dinasztia akaratából már ötezer éve úgy rendeltetett, hogy a folyó jobbpartján épült az élet városa, Karnak és Luxor temp­lomaival, mindmáig utolérhetet­len monumentalitással, dzsun- gelszerűen sűrű oszloperdővel. És ha van vizualitás, amely tör­ténelmet örökített, ennél tökéle­tesebbet, mint itt, aligha. Obe- ' liszkek, hatméteres szobor-óri­ások és zergefej ű szfinx-ék cso­portjai között, témagyságú fal­síkokon, kőbevésve vonul vé­geláthatatlan ul a Fáraók soha meg nem álló hadiszekere, előt­te és utána hullámzik a nép és lábaik alatt kőbevésve, az em­beriség örök dicsőségére, a le­vert, a megvert és nem tudom hányszor utoljára végérvénye« sem elpusztított és tengierbeszórt ellenség, asszírok, zsidók, babi­loniak, núbiaiak és a dinasztiák minden ellensége. Grandguignol, az ókori Egyiptom krimije, vér csorog a falakon és a falakról, és a mérhetetlenül sok ellensé­ges vérnél is mérhetetlenül több azoké, akik a bődületes épület­óriások kőanyagát összehordták, cipelték, vésték és emelték. Di­csőség a fáraóknak és dicsőség ezerszer a rabszolgáknak. Males. Valamennyien itt nyugösznak, valahol itt alattunk a luxori földben. A Nílus jobbpörtján az élők városában. Kolosszális kör­nyezet, felejthetetlen látnivaló. És odaát, a bal parton, a kősi­vatag egy szerény völgyében, a Halottak Városa. Itt, a királyok völgyében temették el az ural­kodókat, Tutenkhamont és tár­sait A látogató turista lélegze­te eláll, amint leereszkedik a viszonylag szerény tutenkh- amom sírkamrába és letekint az uralkodó testét és fejét tökéle­tesen formázó aranyozott kopor­sóra. De ez csak egyik a kopor­sók közül.. Az igazi, amelyben a 19 éves uralkodó megpihent, ma múzeumi tárgy. Súlya mindösz- sze 105 kiló — arany. Úgyszól­ván 20 métert sem kellett megr tennünk a föld alatt és máris ott álltunk az istenségek, rab­szolgák és szent skarabeus bo­garak mindmáig hibátlan szí­nekben pompázó társaságában, I. Se ti fáraó sírjához viszont már 105 métert gyalogoltunk a sz'klafolyosón. Minden tenyér­nyi helyen rajzok, lestmcnyek, sziklába vájt képregények, az óKori Egyiptom mitológiája. Az ember azt hihetné,- hogy ötezer évvel ezelőtt egy ekkora mű fél évszázadig készült Tévedés. Letartóztatás! parancs Ellsberg ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalom